Nemzeti Sport, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-29 / 28. szám
t. Az ülés Amint a kisgyermek számára az első és legfontosabb a járáshoz az, hogy biztosan álljon a két lábán, úgy a kezdő lovas számára elengedhetetlen, hogy a lehető legbiztosabban üljön a lovon. Természetesen nem elegendő csupán álló helyzetben így cselekedni, legfőképpen a mozgás közben kell minderre törekedni, szem előtt tartva, hogy a ló hátát a lehető legkevésbé terhelje a lovas testsúlya és mozgása. A megfelelő ritmusban és megfelelő sebességgel tökéletesen követni a ló mozgását, s közben állandó egyensúlyban lenni a ló hátán - ez a legfontosabb. Dallos Gyula megfogalmazásában ez így hangzik: - Az ülés a lovaglás alfája, az alap, minden további tanuláshoz. Végigkíséri a lovast egész pályafutásán, versenyezzen bármelyik szakágban is. A helyes ülés nélkül a lovasnak nincs kellő befolyása a lova fölött, megterheli a hátát, és akadályozza lovát az elengedett mozgás elérésében. Szépen és jól ülni a lovon tehát nem elsősorban esztétikai követelmény, hanem minden további munka előfeltétele. Aki tökéletesen megtanulja az alapnak számító idomító ülést, az később könnyedén váltogatja majd az ülésfajtákat, az ugráshoz és egyéb munkákhoz szükséges könnyítő és könnyű üléssel. Ami az ülés kivitelezését illeti, a szabályos idomító üléshez célszerű a két ülőcsonton ülve minél mélyebben a nyeregbe simulni. A térdek és a sarok lehetőleg legyenek lenyomva, a lábfej lazán álljon a kengyelben, hogy a bokaízület a lovas súlyát könnyítve rugózhassék. A gerinc egyenesen, a váll kényelmesen hátraeresztve, a váll, a csípő és a sarok lehetőleg egy egyenest alkosson. Mozgás közben a lovas felsőteste a ló gerincére merőleges, ám minél sebesebb a mozgás, annál előrébb dől, míg a lovat lassítva ismét közelít a függlegeshez. Az idomító ülés leggyakoribb hibái: az úgynevezett „székülés", vagyis amikor a lovas, mintha székben ülne, túlzottan hátradől a nyeregben. A lábszára ezáltal előrecsúszik, a lovas pedig - szaknyelven - a ló mozgása mögé kerül, nagy mértékben terhelve a ló hátát. Ennek ellentéte az úgynevezett „villaülés" felsőteste előre dől, a lábszárai viszont hátrafelé eltérnek a függőlegestől, így csak nagyon kevés befolyást gyakorolhat a lóra. Beköszönő Kedves Olvasóink! Mellékletünk, amely a szabadidős sportok széles körű népszerűsítésére szegődött, e számtól újabb színfolttal, újabb állandó rovattal gazdagodik, mégpedig a lovassportokról és magáról a lovaglásról szóló összeállítással. Utóbbi, hosszú évezredeken át mindennapos tevékenységet, ha úgy tetszik - az életben maradáshoz szükséges - kötelező „testmozgást" jelentett az emberiség nagy hányadának. A lovaglásról, - meglehet kissé egyszerűsítő ez a megállapítás - a legtöbb ember manapság annyit tud, hogy a modern világban egy a sok látványos sportág közül. Ám a lovasversenyek semmihez sem hasonlítható világa, a ló és ember között kialakuló varázslatos kapcsolat ma is képes bárkit azonnal rabul ejteni. Talán ez a téry, talán a több ezer éves, ősi, ember-ló kapcsolat máig ható ereje, talán a „civilizált élet" árnyoldalaitól való elrettenés és a természethez való visszatalálás igénye vezet egyre többeket ahhoz, hogy szabadidejükben a lovaglásnak hódoljanak. A ló a természet csodálatos teremtménye: együtt élni, dolgozni vele az év minden napján avagy csupán kikapcsolódás gyanánt alkalmanként egy-két órát eltölteni vele - egyformán lelket felüdítő. A lovaglásban, mint sportban pedig - egykori kitűnő öttusázónktól kölcsönzött gondolattal élve - éppen az a lenyűgöző, hogy profinak és hobbiból lovaglónak is mindig ríj meg új sikerélményt biztosít. Az olimpiai bajnok a száznyolcvan centis akadályokkal telitűzdelt pályát hibátlanul teljesítve - igaz egy magasabb szinten, de - semmivel sem alkot tökéletesebbet, mint az a kezdő versenyző, aki egy edzésen a lovát teljesen ellazítva és engedelmessé téve élete első nyolcvan centis ugrását produkálja. A világbajnok díjlovagló csodálatos egy helyben ügetése, a piaffe a maga nemében éppen olyan eredménye a közös munkának és a lovas állandó fejlődésének, mint amikor a lovagolni tanuló az első leckék idején először érzi meg pontosan a ló ügetésének ritmusát, s először sikerül hibátlanul kiülnie a lépéseket. A lovaglásnak többek között ez a közös munka, a másik - nem emberi - élőlénnyel való kapcsolat minél tökéletesebbre fejlesztése adja az egyik szérségét. A titok egyszerű: az ember - s milyen furcsa ezt felismerni az agresszivitásáról hírhedett modern korban - olyan partnerrel dolgozik együtt, amellyel szemben puszta erővel és nyers agresszvítással semmire sem megy. A ló fizikai erejével ember nem nagyon érhet fel, s az erőszakra az állat - félelmében - legföljebb maga is nyers reakciókkal válaszol. De semmiképpen sem a tanulásban való hatékony közreműködésével. Ellenben értő fejjel, megfelelő tecnikával, a ló várható reakcióit megtanulva és felhasználva, s ha úgy tetszik, az állat „lelkét" megismerve csodálatos előrehaladást érhet el a lovas. S ezenközben úgy tanítja a lovát, hogy önmaga is minden alkalommal többet tud, amikor az edzés végén leszáll a nyeregből. Alighanem ez az élmény is készteti emberek tíz- és tízezreit szerte a világban Argentínától Japánig, Skandináviától Arábiáig, hogy újból és újból lóra üljenek. Hogy idehaza is mind többen teszik meg ezt, az sok szempontból is örzendetes. Egyrészről ugyebár a testedzésnek egy kiváló módját választják, amely alkalmas a test valamennyi izomcsoportjának, a vázrendszernek az átmozgatásásra is. Talán keresett tudják, de a helyes ütéssel lovagolvapersze megfelelő erőállapotban és kellő gyakorlottsággal párosítva - éppúgy ellazíthatóak az izmok, mint az úszással, s ráadásul egy szintig kellőképpen erősíthetők is. Továbbá a lovaglás a mozgáskoordinációnak egy olyan fokát igényli, amelynek kifejlesztése jótékonyan hat az emberi testet mozgató idegrendszerre is. Ezért egyre több helyen - s ez is örvendetes - mozgássérült, mozgáskorlátozott kisgyermekek gyógyításához is segítségül hívják a lovaglást. Másrészről a lovaglás művészete - a hozzá kapcsolódó tudományágakkal, a lótenyésztéstől és a lóorvoslástantól ha úgy tetszik a művészi lóábrázolásokig - kezdetektől való és ma is egyre gyarapodó része a magyar szellemi és tárgyi kultúrának és végső soron a magyarság történetének, történelmének is. A honfoglaláskori, vagy a középkori magyar ló éppúgy fogalom a lótenyésztés történetében, mint a barokk kor spanyol hátasa és a tüzes arab ló avagy a modern kori angol telivér. Az évszázadok alatt felhamozott szakmai tudás, a hazaiak és külföldiek szakmai ismerete, a lovasvilág szellemi „tőkéje", ez az élő hagyomány a lovas társadalom minden emberéhez eljut valamilyen formában, a lovászinastól a legnevesebb tenyésztőig. Aki tehát lovaglásra adja a fejét előbb vagy utóbb ebből a tudásból is megszerezhet többet-kevesebbet magának. Harmadrészről szóljunk a jelenleg legfontosabbról, a legégetőbb problémáról is: ma, amikor a hazai lóállományt a valaha létezett legkisebbként tartják számon, minden újabb megszülető, hazai tenyésztésű csikó, minden külföldről frissen vásárolt és munkára fogott, sportolásra állított ló eggyel több lehetőség arra, hogy ez az ijesztően alacsony szám újra az ideálishoz közelítsen. Reméljük lapunk új mellékletével néhány kellemes percet szerezhetünk a lovakat szerető olvasóinknak, s új híveket a lovasvilágnak! S.I. Dallos Gyula lovasi iskolája 1. A „székülés” - hiba. A lovas súlypontja hátra kerül 2. A „villaülés” - hiba. A lovas lábszára túlzottan hátra került. A szabályos - idomító - ülés. A lovas válla, csípője, sarka egy egyenes mentén A NEMZETI SPORT ÉS AZ OTSH LAPJA • V. évfolyam, 4 szám LAPTOP Szerencséseknek tudhatják magukat a magyar hegyikerekesek. Hiszen lassan hónapok is elteltek azóta, hogy a Magyar Mountain Bike Szövetség elnöke leköszönt posztjáról, s így vezér nélkül gurultak ideoda a hegyi bringások. A szerencse azonban - mint azt mindannyian tudjuk - forgandó. A közelmúltban Fortuna rámosolygott a szövetség tagjaira. Került elnök, nem is akármilyen, igazi szerencsét hozó vezető. Gajdos Tamás, a Szerencsekerék egyik műsorvezetője vállalta, hogy nem csak a televíziós show-t, de a hegyi bringásokat is elkommandírozza. Kerék-kerék, egyre megy... - A szövetség főtitkára, Szőcs István keresett meg néhány hete, s rövid gondolkodás után el is fogadtam az ajánlatot - kezdte a magyarázatot a műsorvezető. - Az elmúlt években indultam néhány versenyen és talán a rajthozállók között tűntem föl a szövetség vezetőinek. Most pedig, hogy elnök kellett, hát megkerestek. - Eddig is elsősorban a kerekek érdekelték? - Dehogy. Rengetegféle dologgal foglalkoztam. Bár, ha alaposan megnézzük ezeket a tevékenységeket, végül is összefüggő, kerek rendszert kapunk. - Akkor mindegy, hol fogunk neki. Kezdjük talán a sporttal. Gyermekkorom óta sportolok. Úsztam, teniszeztem, kosaraztam, egyszóval mindenféle sportba belekóstoltam. Tizenhat éves koromban aztán Monspart Sarolta világbajnoki sikerén fölbuzdulva beleszerettem a tájfutásba. Két év alatt edzőpartnere lettem a bajnoknőnek, igaz tájékozódni kevésbé, inkább futni tudtam. Hamarosan ki is nőttem a lehetőségeket, s át kellett nyergelnem az atlétikára. Alig egy hónapos edzés után megnyertem a Budapest Bajnokságot, majd másnap délelőtt a tájfutó idénynyitó verseny is az én győzelmemmel zárult. A Spartacusnál sportállást ajánlottak, s én el is fogadtam. Világos volt, hogy sportoló lesz belőlem. - így lett azután műsorvezető... - Nem egészen így. Az edzések mellett elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, majd beiratkoztam a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára. Külker üzemgazdászi végzettséget szereztem. Sajnos közben az is kiderült, hogy a sportállás mellett nem tudok tanulni, valamelyiktől tehát el kell köszönnöm. Úgy gondoltam, sportolni bármikor tudok még életem során, s az olimpiai Szerencsés kerekesek győzelem talán nem is a legfontosabb dolog a világon, így azonban állás nélkül maradtam, úgyhogy valami pénzkereset után kellett néznem. A BNV pavilonjai között sétáltam, s egy divatbamutatót látva eszembe jutott, de hiszen erre én is képes vagyok. Bementem a főnökasszonyhoz és szerényen előadtam koncepciómat. Meghallgatott, megnézett és másnap már manökenként léptem a kifutóra. Egy idő után a divatbemutatók szervezési része is a kezembe került, egyre több kapcsolatom, ismeretségem alakult ki. Hogy, hogy nem a műsorvezető egy délután cserbenhagyott bennünket. Be kellett ugrania valakinek. Fogtam a mikrofont és beszéltem, beszéltem, s azóta csak a helyszínek változtak. - így lett azután a Mountain Bike Szövetség elnöke... - A műsort három nap alatt fölvesszük, s utána egész hónapban semmittevés következne. Aktív ember vagyok, elvállaltam a szponzorok, hirdetők megkeresésének feladatát, s mivel még mindig maradt időm, hát ismét a sportok felé fordultam. Nagy divat a mountain bike, s ráadásul a természetben folynak a versenyek, éppen úgy, mint nagy szerelmem, a tájfutás esetében. Nem állhattam ellen, rendre indultam a viadalokon. Volt olyan időszak, mikor négy versenyből háromszor dobogón végeztem. Talán ez tűnt föl Szőcs Pistának, mikor megkeresett az ajánlattal. Megintcsak nem ellenkezhettem, hiszen a feladat beleillik életem eddigi menetébe. Itt együtt van minden, amihez értek, amit szeretek: a sport, a természet, a kerék, és nem utolsósorban az üzlet, a szponzorkeresés. Hiszen nem titok, az elnök feladata elsősorban az, hogy támogatókat találjon sportága számára. - Azért gondolom az elnök programmal is rendelkezik. - No igen. A támogatók megkeresésének tervét is ki kell dolgozni. Azt hiszem minél nagyobb a sportág publicitása, minél sikeresebbek a rendezvények, annál nagyobb örömmel bukkannak föl a szponzorok. Igyekezni fogok hát tévés kapcsolataimat is megmozgatni a hegyi bringa érdekében. Az adakozók szempontjából persze a sporteredmények sem mellékesek. Ha jól szereplünk az idei vb-n és Eb-n, akkor az atlantai olimpián már a magyar mountain bikések is rajthoz állhatnak. Ehhez persze nem csak kemény edzések, de szerencse is kell. Abban pedig otthon vagyok. A Zöld Pont bejelenti Újra jókora kavarodást mutat a kontinens időjárási térképe: az egymást érő frontok egy csapásra kisöpörték az enyheJ4vgg°t. Könnyen feledhető kjjgf||ként könyvelhetik hát el az őszfiúk pályafenntartók a hét közepi nagy olvadást Hiszen másfél napja ismét h|j®s|sról szólnak a hírek, arról persze szemérmesen hallgat mindenki, milyenek 'Jgf^pek majd azok a terepek, ahjrfjweddig vizes, átázott hó megfagy, és nem kaeil rájuk elég vastag friss rétegSkfju^ma sincs már az alsó szakaM^cMIt áztató esőknek Franciaországban sem, és ritka felvételnek számít itt is a lezágtT’nya. Az olaszok egy hete ms^fogpolyan hitték: a hóesés valamelyest meglendíti a paritási turizmust - az újra álló fel^jp#»!jj bizonyítják, hogy Mjjorai volt az öröm. Szlovákiánál egyelőre csak szállingózik pára pehely, az egyre elhasználtabb lejtők láttán mindenki abban reménykedik, hogy a kiadós hóesésnek emléttem csupán a híre jut el odás&k Srét igazi meglepetése a szlíveiket érte, r^TMI egy sokfelé tavaly óta előszörértékelhető mennyiségű hó került a hegyoldalakra. Trentino: ... olasz csoda?! Jó évtizede még azt sem tudtuksíjjjgy léteznek használható olasysípályák, majd hirtelen azok lettek a sztárokká, magyar sízők számára. Ide 1%Jj®áztán elszállt Tarvisió révült fel. Aztán ahogy a magyar síélet étvágya újabb és újabb terepeket kívánt, úgy váltak az olasz sípályák is azzá, amik mindig is vúltak: egyszerű, hófehér lejjífksé, fel romántól, olcsóbb apartmanokkal és fegdélyes, profi szolgál-Csak hát az idei szezon... A finomlelkűek azt mondta,és,volt már jobb is, a markánsabbalmazók szerint pedig egy selfien pocsék. Hosszas olvadás után persze az elmúlt hét végén végre esett 20-30 centinyi, ám a legjava Cmek is rra ^feapán szép emleke az alsóturaszokon néhol vizes, kásás fotokon száguldozhat a síelő. A pályafenntartók ugyan gőzerővel működtetik csodatevőnek hitt J^feapúikat, ámjasífen kénytenik belátni, h3^az igazi megéldés a hideg lesz... majd egyszer. A régió kivételesen jó szezont él, még akkor is csaknem naponta hullott friss réteg, mikor töábbi terepen még el sem kezslették az idény. Az utóbbi napok zűrzavaros utvn járását is könnyedén vészeW© a híú eddig is elég vastag volt, "rövid eö mülésben kellőképpen összetükörodött, ráadásul most - a hidegfront áldásos hatása - újabb 10-15 centiméternyi esett.