Nemzeti Sport, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-01 / 90. szám

k A I A háttér „Rendkívül furcsállom a dolgot. Akkor történt mindez, amikor a MÁV vezetősége új üzleti alapokra kívánja helyezni a sport támogatásának rendszerét, amikor kapcsolatai révén szponzorok sorát állítja a vasutasklubok mögé, amikor itt a lehetőség arra, hogy a legnépszerűbb sportágban a három él­vonalbeli vasutascsapat közül az egyik a csúcsra jusson. Saj­nos, ezt a várható sikert árnyékolta be egy olyan csapat, ame­lyiket szintén a vasút támogat. Legalább annyit elvártunk volna, hogy szóljanak, hogy kikérjék a véleményünket. Nem tudom, hozott-e akkora anyagi hasznot az üzlet, amekkorát a MÁV - egyelőre csak erkölcsileg - vesztett rajta." Ezek a nem éppen hízelgő mondatok annak az embernek a szájából hangzottak el, aki nem tölt be semmilyen tisztsé­get egyik vasutasklub vezetőségében sem, ám a MÁV vezér­igazgató-helyetteseként - közvetve! - beleszólása van azok életébe, büdzséjébe. Az urat Sípos Istvánnak hívják és a fen­tiekben a DVSC és a Ferencváros közötti Arany-üzletre cél­zott, arra az átigazolásra, amelynek a létrejötte a „legna­gyobb testvér", a BVSC pozícióját gyengítheti. Hogy az ügynek (?) lesz-e folytatása, arra a MÁV-vezető - egyelőre - nem adott választ.★ Ez most már több, mint csoda. Dárdai Pál jó másfél órával a mérkőzés előtt jókedvűen ugrándozott (!) az öltözőfolyosón. Igen, jól értik: mielőtt lehúzta a cipőjét és a zokniját, el­végzett néhány laza szökdelő mozdulatot. - Semmi fájdalmat nem érzek - nyugtázta mosolyogva. - Szerintem egy hét múlva már játszhatok. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nos, az elmúlt néhány nap történései (röntgen, diagnózis, konzílium...) után­­ hihetetlen... ★ A mérkőzést (természetesen) megtekintette Csank János, a legújabb szövetségi kapitány is. A mesteredző már nem „hobbiból", hanem hivatalból figyelte a játékosokat. Hogy kiket, arra a következő választ kaptuk: - Nem akarok neveket mondani. Ami biztos, hogy a szombati bajnoki forduló előtt keretet hirdetek, hiszen tíz nap múlva lejátsszuk idei első válogatott mérkőzésünket, mégpedig Horvátország ellen. Nálam egyébként nincs idős és fiatal játékos, a csapatépítést ebben az országban kissé különös módon képzelik el az emberek... - A légiósokat bekalkulálja-e majd a keretbe? - Inkább az itthon játszókból válogatok, a külföldiekről ugyanis nem rendelkezem túl sok információval. Azt nem mondom, hogy nem számítok rájuk, de azt semmiképpen sem akarom, hogy a kispadra hívjam haza őket. VII. 90. • 1996. április 1. A tények Szőnyi út, 7000 néző. Vezette: Kiss G. (7) (Molnár J., Nagy I.). BVSC-DREHER: Koszta 6 - Csábi 6 - Bondarenko 6, Kom­­lósi 6, Farkas 5 - Komódi 5, Bognár 6, Zovátti 5, Aranyos 6 - Orosz 6, Vincze 5. Edző: Egervári Sándor. DVSC-EPONA: Horváth B.5- Goján 6 - Stuparu 6, Sándor Cs. 5, Pető 5 - Vadicska 5, Madar 4, Szatmári 5 - Bagoly 5, Sándor T. 4, Ilea 3. Edző: Garamvölgyi Lajos. CSERE: Szatmári helyett Medvid (5) a szünetben, Bognár helyett Csordás (6) a 60., Ilea helyett Nagykaposi (-) a 68. percben. GÓLSZERZŐ: Orosz a 30., Csordás a 84. percben. SÁRGA LAP: Komlósi (Madar felvágásáért) a 40., Pető (Orosz buktatásáért) az 55., Gojan (Vincze gáncsolásáért) a 73. percben. SZÖGLETARÁNY: 1:0 (OKI).­ ­ Göbölyös János, Nagy János 6. perc: Bognár bal oldali beíveléséből Komódi hét méterről tisztán fejelhetett kapura, de Horváth biztosan védett. 14. perc: Szatmári tört be a hazaiak büntetőterületére. Csábi jó ütemben keresztezett, a debreceni játékos elesett, a játékvezető azonban továbbot intett. 16. perc: Kapu előtti kavarodás után Ilea próbált kapura emel­ni nyolc méterről a Dreher-védők gyűrűjében, ám a hazai védők üggyel-bajjal tisztázni tudtak. 26. perc: Vincze indította a jobb oldalon felfutó Bondarenkót, aki a tizenhatos sarkához érve ballal az ötösön felugró Orosz felé ívelt, ám a labda centiméterekkel elszállt a csatár feje felett. 30. perc: Vezetést szerzett a BVSC. Vincze a kaputól 18 méter­re a mellette futó Orosz elé passzolt, aki kettőt lépett, majd a ka­pu bal felső sarkába lőtt. 1-0 38. perc: Szabadrúgáshoz jutottak a vendégek Koszta kapujá­tól 22 méterre. Pető lövése elcsavarodott a sorfal felett, majd a lé­cen nagyot csattanva a mezőnybe vágódott. Stuparu 18 méterről, kapásból ismételt, ám a labda kapu mellé szállt. 39. perc: Bognár ívelt jobb oldalról a középen érkező Orosz fe­jére, a csatár azonban hét méterről Horváth kezébe bólintotta a labdát. 57. perc: Bagoly ellen elkövetett szabálytalanságért 18 méterről járt szabadrúgás a debreceniek javára. Sándor T. állt a labda mö­gé, a kapu közepébe tartó lapos lövését Koszta biztosan hárította. 67. perc: Orosz ugratta ki Csordást, de Horváth remek ütem­ben vetődött ki a csatár elé, a labdát viszont nem tudta megfogni a kapus. Komódi eszmélt a leghamarább, ám lövés helyett az el­lenkező oldalon álló Oroszt próbálta játékba hozni. A vendégvé­dők az utolsó pillanatban szabadítottak fel. 80. perc: Madar cselezgetett a jobb oldali szögletzászlónál, majd a tizenhatosra betörő Nagykaposihoz passzolt,„akit Farkas gyanús körülmények között választott el a labdától. A debrece­niek egy emberként reklamáltak, ám Kiss Géza játékvezető kirú­gást ítélt. 84. perc: Komódi indította a bal szélen felfutó Vinczét, aki az ötös magasságából középre adott. Orosz pörgette tovább a lab­dát és Csordás közvetlen közelről a kapu közepébe lőtt. 2-0 86. perc: Aranyos lépett be a tizenhatoson belülre a bal olda­lon, majd 15 méterről, élesen kapura lőtt, Horváth azonban zárta a szöget. A tartalom ti 2­ : a § A „BVSC, DVSC-trilógia" első fejezetéhez érkeztünk vasárnap (17 nap alatt egy bajnoki és két kupamérkőzést játszanak egy­mással a csapatok). A tét a ven­dég Debrecen számára - győzel­me esetén - a dobogóra ugrás volt, míg a Dreher a Ferencvá­rossal szembeni pontszámbeli előnyét készült megőrizni. A meccs fontossága egyébként a nézőtér látványából is érzékel­hető volt, az általában foghíjas Szőnyi úti lelátók erre a találko­zóra „besűrűsödtek". Csakúgy, mint a pályán a já­tékosok. A kezdés után ki-ki megtalálta a maga párját, Beát Komlósi, Sándor Tamást Zo­­váth, Szatmárit pedig Bonda­renko felügyelte, míg a másik oldalon Oroszra Pető, Vinczére pedig Stuparu ragadt. A nagy kérdés - mint általában - per­sze az volt, hogy a hazaiak „agyát", Bognárt ki tudják-e kapcsolni a játék szervezéséből a debreceniek. A feladat Ma­dárnak jutott, Garamvölgyi La­jos „párválasztása" jónak is tűnt, ám a terv kivitelezésébe hiba csúszott. A villámgyors Loki-játékos ugyanis többször elkalandozott az „öreg" mellől, aki így kedvére irányítgatha­­tott. Madar mentségére szóljon: edzője azzal is megbízta őt, hogy robbanékonyságát ki­használva a kontrákban fősze­repet vállaljon. Nos, a DVSC-nek alig-alig volt lehetősége arra, hogy el­lentámadásokat vezessen Koszta kapujára, ugyanis a BVSC középpályásai már a fe­lezővonal tájékán megakasztot­ták az éledő vendégakciókat. Igaz, az első fél órában - a két Bognár-szabadrúgást leszámít­va - a debreceni védőknek sem gyorsult fel a szívverése, Goja­­nék egyszerű, ám hatásos esz­közöisel, elfogadhatóan tették a dolgukat. Aztán elérkezett a 30. perc. Az ég derült volt, a villámcsa­pást pedig Orosz remekül elta­lált jobblábas lövése jelentette. A gól után a DVSC megpróbált felhagyni addigi, inkább a biz­tonságot előtérbe helyező takti­kájával. Ennek az lett az ered­ménye, hogy az első félidő utolsó negyedórájában a játé­kosok jobbára a hazai térfél fü­vét taposták, a gól ígéretéig azonban ritkán jutottak el. Pető szabadrúgása után mégis egyenlíthetett volna a Debre­cen, ám a léc „Kosztéval volt". Az első negyvenöt percre a legnagyobb jóindulattal sem le­hetett rásütni a rangadó jelzőt, Csordás Csabának ünnep volt ez a nap: első NB I-es góljával biztosította be a BVSC győzelmét sőt még a közepest sem érte el a színvonal és az iram. A folytatásban a legnagyobb változást az jelentette, hogy tér­felet cseréltek a csapatok, a le­nyugvó nap ekkor már a debre­cenieket vakította... volna, ha Sándor Tamáséknak lehetősé­gük nyitt volna arra, hogy bele­nézzenek... (Mármint a napba). A két csapat támadójátékéról sok mindent elmond az a tény, hogy a mérkőzés első (és utol­só) sarokrúgására a 74. percig kellett várni. Igen, várni, mert-S a közönség egy része az ám közepette - jobb híján - „szöglet­váró" drukkolásba kezdett, többen fogadásokat is kötöttek arra, lesz-e komer EGERVÁRI SÁNDOR: -Időnként ideges játékkal, de a kidolgozott helyzetek alap­ján megérdemelten tartottuk itthon a három pontot. GARAMVÖLGYI LAJOS: - Nagyon tompán játszottunk, az olimpiai válogatottjaink tíz napig távol voltak, ezért nehéz volt a felkészülés. En­nek ellenére megérdemelt a BVSC győzelme, vagy sem... Nyertek az igenre szavazók és... Csordás. A fiatal zuglói cserejátékos első NB I-es gólja némileg elviselhetőbbé tette a látottakat, amelyekről bár nehéz pozitív gondolatokat, dicsérő jelzőket leírni, azt azért mindenképpen meg kell je­gyezni, hogy a Fradi szorításá­ban pályára lépő Drehert nem „nyomta agyon" a győzelmi kényszer. Fegyelmezetten, sem­mit nem kockáztatva, negyed gőzzel is hozták a zuglóiak a három bajnoki pontot a fáradt­nak, sokszor tanácstalannak tű­nő, gőz nélküli Debrecen ellen. Kiss Géza játékvezető a 80. percig magasan a legjobb telje­sítményt nyújtotta a pályán lé­vők közül, akkor azonban úgy tűnt (legalábbis az esettől mint­egy ötven méterre lévő sajtó­helyről), hogy Nagykaposi le­rántásáért „elfelejtett" büntetőt ítélni. « A DOHÁNYZÁS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE! NEMZETI SPORT 3

Next