Nemzeti Sport, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-01 / 238. szám
2 NEMZETI SPORT Ráhangolódva n Sm Gonda László SÁFÁR SZABOLCS: - Életemben másodszor léphetek pályára a válogatottban és először lehetek kezdő. A mérkőzésnek óriási tétje is van, hiszen ha győzni tudnánk Finnország ellen, a siker nagy lökést adna a csapatnak. A finnekről nem sokat tudok, személyes tapasztalatom nincs, de természetesen bízom a jó és eredményes rajtban. Majdnem egy hetünk volt a felkészülésre, és igyekeztünk a lehető legjobban hasznosítani a rendelkezésünkre álló időt. Az eredményt persze csak vasárnap este mérhetjük majd le... TELEK ANDRÁS: - Válogatottunk idén először játszik tétmeccset, de ennek rögtön hatalmas jelentősége van. Nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos a magyar futball számára az eredmény... Természetesen győzelemre készülünk, és úgy érzem, csapatunk képes is megverni Finnországot. Nekünk, védőknek, nem lesz könnyű dolgunk, hiszen köztudott, hogy ellenfelünk csatárai remek erőnléttel rendelkeznek. De mi sem üdültünk Tatán, felkészültünk az előttünk álló feladatra. Igyekszünk majd minél szorosabban őrizni a finn csatárokat, és remélem, a mieink minél előbb eredményesek lesznek. MRACSKÓ MIHÁLY:- A Békéscsaba tagjaként már játszottam néhány finn klubcsapat ellen, és lelkes, hajtós, bár technikailag nem túl képzett labdarúgókat ismertem meg bennük. Az ő vállukon kisebb lesz a teher, mint a miénken, hiszen nekik idegenben már a döntetlen is jó eredmény lenne. Nekünk viszont győznünk kell, hiszen mindenki tudja, hogy mekkora jelentősége van egy jó kezdésnek. Ennek érdekében meg is teszünk mindent, és bízunk benne, hogy három ponttal rajtolunk. SEBŐK VILMOS: - Az olimpiai válogatottal már volt szerencsém pályára lépni Brazília és Nigéria olimpiai csapata ellen. Bár mindkétszer vereséget szenvedtünk, úgy érzem, partiban voltunk ellenfeleinkkel. A finn válogatott az említetteknél szerényebb képességűnek tűnik, de természetesen nem szabad félvállról vennünk. Nem becsüljük le az ellenfelünket, de mindenképpen győznünk kell. Nagy a tétje a találkozónak, ám bírnunk kell a terhet. Nagy segítség lenne, ha minél több szurkoló jönne el bíztatni minket. DOMBI TIBOR ! - Még sohasem voltam kezdő a válogatottban, háromszor csereként léphettem pályára a legjobbak között. Ez az első válogatottbeli tétmeccsem, és először játszhatok a Népstadionban. Szeretnék úgy futballozni, hogy ne cseréljenek le, s győztes csapat tagjaként menjek be az öltözőbe. Győztes gólról álmodozom, de elégedett lennékakkor is, ha gólpasszal segíthetnék. Persze, az sem keserítene el, ha befújnának egy tizenegyest a buktatásomért. URBAN FLÓRIAN: - Bánfi János sajnálatos sérülése következtében a finnek ellen én leszek a válogatott csapatkapitánya. Ebben a megtiszteltetésben most másodszor van részem, az előző mérkőzésen, az Arab Emírségek ellen is én kaptam meg a karszalagot. Első csapatkapitányságom teljes sikert hozott, gólt szereztem, és győzött a csapat. Nagyon szeretném, ha továbbra is százszázalékos maradnék, bár a gólhoz most nem feltétlenül ragaszkodom. Elégedett lennék azzal is, ha győzne a csapat. Persze, nem keserítene el, ha én szerezném a győztes találatot. SÁNDOR TAMÁS: - Az Arab Emírségek elleni mérkőzésen lehetőséget kaptam a kapitánytól arra, hogy stabilizáljam a helyem a válogatott keretben. Örülök, hogy a bizalom továbbra is tart, most már csak az kellene, hogy ezen a meccsen még jobb véleményt alakítsak ki magamról. Tudom, hogy bizonyítanom kell, és azt is, hogy ezt győztes csapat tagjaként tehetem meg leginkább. Kulcsfeladat vár rám ezen a találkozón, és minden vágyam, hogy ne okozzak csalódást. Boldog lennék, ha olyan formában futballoznék, mint amilyenben a klubcsapatomban szoktam. HALMAI GÁBOR:- A Kispestben Martti Kuusela volt a mesterem, és a finn szakembertől sokat hallottunk országa futballjáról. Tudom, hogy edzéseken rengeteget dolgoznak a játékosok, hogy jó az erőnlétük, fegyelmezettek, szinte vakon teljesítik a taktikai utasításokat. Nem lesz tehát könnyű dolgunk, de megpróbáljuk meglepni őket. Ez talán néhány váratlan húzással sikerülhet leginkább, igyekeznünk kell megbontani a várhatóan szervezett védelmüket és középpályájukat. Lelkesen és természetesen jól kell játszanunk, és nagyon remélem, hogy így is fogunk. NAGY NORBERT: - Remélem, sikeres világbajnoki sorozatot kezdünk el. A legjobb rajt természetesen a győzelem, és ezért mindent meg is teszünk majd. Bár az ellenfelünkről kevés anyag állt rendelkezésünkre, igyekeztünk a lehető leghatékonyabban felkészülni a találkozóra. Valamennyien tudjuk, mekkora jelentősége van ennek az összecsapásnak, és biztos vagyok benne, hogy valamennyien ennek megfelelően játszunk majd. Most már nincs értelme sokat beszélni, nekünk nagyon kell a győzelem. OROSZ FERENC : - Amióta tudjuk a selejezőcsoport beosztását, többször beszéltem volt csapattársammal, Árky Gáborral. Ő már második éve futballozik a finn első osztályban, és igyekeztem a lehető legtöbb információt megtudni tőle. Azt hallottam, a finnek sok erénye közül az a legnagyobb, hogy fizikálisan rendkívül jók. A futball viszont játék és remélem, hogy ebben azért még mi tartunk előrébb. Az biztos, hogy nem lesznek lelkesebbek nálunk, és ennek meg kell majd mutatkoznia az eredményben is. KLAUSZ LÁSZLÓ: - Hosszú szünet után az arabok ellen góllal, és győzelemmel térhettem vissza a válogatottba. Jó lenne, ha a folytatás is hasonlóan alakulna. Az Admira Wackerben csapattársam volt Kim Suominen, aki talán a finn válogatott irányítója lesz vasárnap este. Nagyon jó viszonyban voltunk egymással, de most szeretnék isszúságot okozni neki. Talán azzal törnék legjobban Orsot az orra alá, ha az én gólommal győzne válogatott. Persze, készséggel lemondok erről a dicsőségről bármelyik csapattársam javára... VII. 238. • 1996. szeptember 1. Az eső és a finnek Ha Tata, akkor eső... Szinte egész héten bánatosan hullott, esett, szemetelt, szakadt és szitált az eső az edzőtábor fölött, mintha csak tönkre akarta volna tenni a válogatott játékosok bizakodó jókedvét. Természetesen szombaton sem volt ez másképp, a bánatos eső már reggel óta hullott Tatára, és persze az edzőtáborra. Ezért hát nem is volt meglepő, hogy a játékosok a szabad idejüket alvással töltötték. A labdarúgók szenderegtek reggeli és ebéd között, hunytak egyet étkezés után, és bóbiskoltak a délután tréninget követően is. Persze, a pihenésen kívül (a szundikálások között) volt más dolguk is, hiszen Csank János délben és délután négykor is tartott nekik egy-egy taktikai értekezletet, és délután levezette a Finnország elleni mérkőzés előtti utolsó edzést. Ezen már nem vett részt Lipcsei Péter, a Porto középpályása, aki még nem érte utol magát. A kapitány hazaengedte a játékost, akinek legutóbb a nyáron volt alkalma meglátogatni szeretteit, és most ismét körülnézhetett otthon. Igaz, Lipcsei szívesen maradt volna, ha pályára léphet a finnek ellen, de hát a lába még nem az igazi... Délben a csapat videózott is egyet, Finnország egyik mérkőzését elemezték ki a labdarúgók Csank Jánossal. Utána a kapitány kihirdette a kezdőcsapatot, és elmondta, kitől, mit vár majd a mérkőzésen. Persze, konkrét elvárásokat nem fogalmazhatott meg, mert szombaton délután még nem tudta, miként állnak fel a finnek, azaz a játékosai közül ki kivel találkozik majd a pályán. Három, a magyar csapatot érintő kérdésben azonban már döntenie kellett... - Mracskóval emberfogót játszatok - mondta a kapitány. - Ő Békéscsabán szerepelt már ebben a szerepkörben. Úgy gondolom, ő lesz a legalkalmasabb az egyik mozgékony finn csatár őrzésére, ráadásul a támadásépítésben is segíthet. Balog és Sándor közül az utóbbi játékos szerepeltetése mellett döntöttem, a debreceni középpályás lesz az irányító. Játékintelligenciája alkalmassá teszi erre, ráadásul Balogot, ha kell, más szerepkörben is becserélhetem. Klausz és Torma közül az előbbit küldöm pályára, ő jó teljesítményt nyújtott az Emírségek ellen, és szükségünk lehet a jó fejelőkészségére is. A mérkőzés majd eldönti, jól határoztam-e... A kapitány kijelölte azokat a játékosokat is, akik csereként a kispadra ülnek. Szűcs, Plókai, Madar, Balog, Horváth, Egressy és Torma lesz tartalék, tehát Vezér, Dragóner, Aranyos és a sérült Bánfi marad ki. Csank János vasárnap délelőtt tart még egy értekezletet a játékosainak, majd a csapat 15 órakor elindul a Népstadionba. Szombaton természetesen már minden szobában a meccs volt a legfontosabb téma, egyetlen játékos sem akadt, aki ne vette volna biztosra a győzelmet. A magyarok egyértelműen a finnek megverésére készültek. Ha már őket egész héten verte az eső... Cg. 1.) A főszereplők Játékvezető: Strampe (Fullbrunn, Bastian - mindhárom német). MAGYARORSZÁG: Sáfár - Telek - Mracskó, Sebők - Dombi, Urbán, Sándor T., Halmai, Nagy N. - Orosz, Klausz. FINNORSZÁG: Niemi - Koskinen, Huhtamaki, Rissanen, Nieminen - Järvinen, Lindberg, Hyypia, Nyyssönen - Sumiala, Vanhala. „Kezdőlépéseink" A magyar válogatott a 14. alkalommal vág neki a világbajnoki sorozatnak. Igaz, egyszer, 1954-ben, nem kellett selejtezőt játszania, mert a kisorsolt ellenfele, a lengyel válogatott visszalépett, ugyanis a vezetői nem akarták kitenni fiatal csapatukat egy súlyos vereségnek... A selejtezőből nyolcszor jutott nagydöntőbe a válogatottunk, négyszer fennakadt az első rostán. Mivel vasárnap kezdődik az újabb sorozat, a magyar csapat korábbi rajtjait elevenítjük fel, s azt, hogy a jó, vagy két esetben a rossz kezdés miként befolyásolta a további szereplést. 1934. 03. 25., Szófia, 15 000 néző. Bulgária-Magyarország 1:4 (1:1). G: Bajkusev, ill. Sárosi, Toldi, P. Szabó, Markos. A magyar csapat egy hónappal később, Budapesten is 4:1-re győzte ,le a bolgár együttest, és bejutott az olaszországi világbajnokságra, ahol az első kör után a negyeddöntőben Ausztria válogatottjától 2:1-re kikapott. 1938. 03. 25., Hungária út, 14 000 néző. Magyarország-Görögország 11:1 (7:0). G: Zsengellér (5), Nemes (3), Titkos (2), Vincze, ill. Makrisz. Csak egy mérkőzést játszott a két csapat, ezen egyértelműen be is bizonyosodott, melyik válogatottnak van ott a helye a franciaországi tornán... A magyar csapat a döntőig jutott, ahol a címvédő olasz együttessel szemben 4:2-re vesztett. 1950-ben nem indult a magyar csapat, négy évvel később pedig selejtező nélkül jutott el a svájci világbajnokságra, ahol ismét ezüstérmet szerzett. 1957. 06. 12., Oslo, 36 000 néző. Norvégia-Magyarország 2:1 (1:1). G: Hennum, Kristiansen, ill. Tichy. A csoport harmadik tagja Bulgária volt. A rossz rajtot három győzelem követte, így a magyar csapat részt vehetett a svédországi tornán, ahol a házigazda svédekkel, valamint Mexikó és Wales válogatottjával került egy csoportba, s a walesiek elleni megismételt mérkőzésen kikapott, és nem jutott a negyeddöntőbe. 1961. 04. 16., Megyeri út, 32 000 néző. Magyarország-Német DK 2:0 (1:0). G: Albert, Göröcs. A csoportban még Hollandia válogatottja szerepelt. A magyar csapat mindössze egyetlen pontot vesztve végzett az élen. A chilei döntőben is veretlenül jutott a negyeddöntőbe, ahol viszont 1:0-ra kikapott a csehszlovák együttestől. 1965.05.23., Lipcse, 100 000 néző. Német DK-Magyarország 1:1 (1:1). G: Vogel, ill. Bene. Ausztria csapata volt a harmadik tagja a csoportnak. A rajton elvesztett pont után a magyar válogatott végigverte ellenfeleit, ismét fölényesen nyerte a selejtezőt. Az angliai vébén is továbbjutott a Baróti-legénység a csoportjából, de a negyeddöntőben ezúttal is kiesett, a szovjet gárdától kapott ki 2:1-re. 1969. 05. 25., Népstadion, 80 000 néző. Magyarország-Csehszlovákia 2:0 (1:0). G: Dunai II, Albert. Négy csapat alkotta a csoportot, az ír és a dán válogatottat is ide sorolták be. Válogatottunk Prágában döntetlent ért el, de korábban kikapott Koppenhágában. Ám hiába lett a sorozat végére sokkal jobb a gólaránya, hiába volt jobb az egymás elleni összesítésben, az akkori szabályok szerint harmadik mérkőzés következett. Marseille-ben pedig a csehszlovákok nyertek 4:1-re... A magyar válogatott, története során először, nem jutott ki a világbajnokságra. 1971.11.14., Valetta, 12 000 néző. Málta-Magyarország 0-2 (0-1). G: Bene (2). Már jött is a második balsiker... Svédország és Ausztria került még a „magyar csoportba", ahol válogatottunk ugyan veretlenül végzett, ám csak Málta együttesét tudta (kétszer) legyőzni, s gyengébb gólkülönbsége miatt nem jutott tovább. 1976.10. 09., Athén, 42 000 néző. Görögország-Magyarország 1-1 (0-0). G: Papioannou, ill. Kereki. Ezúttal háromtagú csoportba került a magyar csapat, a szovjet gárda volt a harmadik. Tbilisziben ugyan kikapott az együttesünk, de két hazai mérkőzését megnyerte, s ez elég volt a csoportelsőséghez. A magyar csapat ezután Bolíviával játszott interkontinentális selejtezőt (6-0, 3-2). Argentínában roppant nehéz csoportba került, a házigazda együttes, az olasz és a francia gárda egyaránt legyőzte válogatottunkat. 1981. 04. 28., Luzern, 24 000 néző. Svájc-Magyarország 2-2 (1-1). G: Susser (2), ill. Bálint, Müller. Öt együttes küzdött a továbbjutást jelentő két helyért, az angol, a norvég és a román csapat is ebben a csoportban játszott. Norvégiát mindkétszer legyőzte a magyar válogatott, Svájctól és Romániától három-három pontot szerzett, Angliától mindkétszer kikapott, de már az utolsó mérkőzés előtt továbbjutott. A spanyolországi vébén viszont csak Salvador gárdáját verte meg a csapatunk (10-1), Argentínától ismét kikapott (1-4), Belgiummal szemben döntetlent ért el, és így nem jutott be a 12 közé. 1984. 09. 26., Népstadion, 45 000 néző. Magyarország-Ausztria 3-1 (0-1). G: Nagy A., Esterházy, Kardos, ill. Schachner. A holland és a ciprusi válogatott került még a csoportba. A magyar csapat parádésan szerepelt, öt mérkőzését megnyerte, s továbbjutott, csak a záró, hollandok elleni találkozón vesztett. A mexikói Mundialon viszont 6-0-ra kikapott a szovjet csapattól, 3-0-ra a franciáktól. Kanadát ugyan 2-0-ra legyőzte, így nem jutott tovább. 1988. 10. 19., Népstadion, 25 000 néző. Magyarország-Észak-Íroszág 1-0 (0-0). G: Vincze. Az ötös csoportba még a spanyol, az ír és a máltai együttes került. A rajtot leszámítva itthon többször nem tudott nyerni válogatottunk, de vendégként is csak Belfastban. A továbbjutásért nem sokáig volt versenyben. 1992. 06. 03., Népstadion, 10 000 néző. Magyarország-Izland 1-2 (1-0). G: Kovács K., ill. Örlygsson, Magnusson. Az orosz, a görög és a luxemburgi válogatott is ebbe a csoportba került, sőt Jugoszlávia is, de a délszláv háború miatt az utóbbi együttest nem engedték indulni. A jó képességű együttes kiesését sem tudta kihasználni a magyar csapat, csupán Luxemburg gárdáját sikerült legyőznie (kétszer), s az öttagú csoportban csak a negyedik helyen végzett. Győzelemmel hétszer kezdett a magyar válogatott, de ez sem bizonyult biztos receptnek, mert háromszor így is kiesett. Az „ikszes" rajt eddig még mindig bejött, háromszor kezdett döntetlennel a csapat - igaz, mindig idegenben - de mindhárom sorozatból továbbjutott. Az 1957-es oslói vereség után is tudott javítani a csapat, a legutóbbi, Izland elleni vereség azonban túl mély nyomokat hagyott a játékosokban... Kilencedszer a finnek ellen 1.1922. 07. 13., Helsinki: 5:1 (1:0). G: Pataki (2), Schwarcz (2), Fogl NI. 2. 1923. 08. 19., Üllői út: 3:1 (0:1). G: Braun (2), Hirzer. 3.1943. 09.15., Helsinki: 3:0 (2:0). G: Tóth III (2), Sárvári. 4. 1951. 11. 18., Megyeri út: 8:0 (4:0). G: Hidegkúti (3), Kocsis (2), Puskás (2), Czibor. 5.1952. 06. 22., Helsinki: 6:1 (2:0). G: Kocsis (3), Puskás, Bozsik, Palo 6.1955. 05.19., Helsinki: 9:1 (4:0). G: Palotás (3), Csordás (2), Tichy (2), Puskás, Tóth N. 7. 1978. 09. 20., Helsinki: 1-2 (0-1), Eb-selejtező. G: Tieber. 8. 1979. 10. 17., Debrecen: 3-1 (2-0), Eb-selejtező. G: Fekete (2), Tatár. Mérleg: 8 7 - 1 38-7 (budai) A vendégek Az utánpótlás-válogatottak mérkőzése miatt négy órakor tartották meg egyetlen népstadionbeli edzésüket a finn válogatott tagjai. Ami kicsit meglephette őket: egyetlen munkás fogadta a pályára érkező küldöttséget. Mindez nem zavarta különösebben a játékosokat, akik rövid bemelegítés után egy-két taktikai elemet gyakoroltak a kapitány vezetésével. Például... Labda nélkül lejátszották, hogyan képzelik el a szögletet a mi kapunk előtt. A két rúgó játékos, Vanhala és Lindberg a szögletzászlónál, Sumiala az ötös oldalvonalán, Hyypia pedig a kapus előtt helyezkedett. A többiek pedig imitálták a várható mozgásokat. Később labdás gyakorlatok következtek, majd egyérintős iramjáték. Richard Moller-Nielsen kapitány nem adott kezdőcsapatot, de a látottak alapján nekünk van tizenegy játékosunk... Antti Niemi: A Dániában, az FC Köbenhavnban szerepelő fiatal kapus remekül irányítja csapata védelmét. Magas, de mozgékony, jól jön ki a beadásokra. Jukka Koskinen: védő, de sokszor indul előre. Barátságban van a labdával, és bátran kapcsolódik be az összjátékba. Jyrki Huhtamaki: Öt éve lépett pályára legutóbb a válogatottban. Ám az utolsó szezonban olyan teljesítményt nyújtott, hogy Moller-Nielsen kapitány visszahívta a csapatba a tapasztalt, kemény védőt. Kari Rissanen: Kemény, masszív védő, aki rendkívül jól fejel. Klubcsapatában általában középhátvédet játszik, ám Moller-Nielsen kapitány valószínűleg emberfogóként számít rá. Rami Nieminen: Várhatóan ő lesz csapata másik emberfogója. Jól fejel, de vélhetően ez kötelező jellegű házi feladat a finneknél. Kedveli az ember ember elleni küzdelmet, de ez termetét tekintve nem lehet véletlen. Petri Järvinen: a középpályást az egyik legsokoldalúbb finn játékosnak tartják, aki az edzéseken nagyon sokat gyakorolta az elfutásokat és a beadásokat - mindezt a jobb oldalon. Janne Lindberg: az ő játékán nagyon meglátszik, hogy ez idő szerint Skóciában keresi a kenyerét. Harcos, kemény, lendületes, és szinte fáradhatatlan. Neki egyébként más jellegű feladata is lesz a pályán, hiszen csapatkapitányként is össze kell fognia a csapatát. Sami Hyypia: A holland első osztályban játszik a fiatal, 23 éves középpályás. Az egyik legnagyobb finn tehetségnek tartják. Magas, vékonydongájú játékos, akinek - a gyakorlásokon látottak alapján - fontos szerep jut majd a szögleteknél. Kai Nyyssönen: a kék lipős... Most fog debütálni a válogatottban. Támadó középpályást játszik, tavaly bajnokságot nyert a klubcsapatával. Képességeiről talán az mond el legtöbbet, hogy a belga Molenbeek idén nyáron úgy látta, hogy neki szüksége van a fiatal játékosra. Antti Sumiala: Komoly esélye van arra, hogy pótolja a hiányzó Litmanent. Rendkívül kreatív, szellemes játékos, aki az összjátékban alapemberber lehet. Jari Vanhala: ő az idősebbek közé tartozik. Négy évvel ezelőtt játszott legutóbb a válogatottban, de ki lehet-e hagyni azt a játékost, aki (két idegenlégiós után) a legtöbb gólt lőtte a finn bajnokságban?