Nemzeti Sport, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-01 / 238. szám

2 NEMZETI SPORT Ráhangolódva n Sm Gonda László SÁFÁR SZABOLCS: - Életemben másodszor lép­hetek pályára a válogatottban és először lehetek kezdő. A mérkőzésnek óriási tétje is van, hiszen ha győzni tudnánk Finnország ellen, a siker nagy lökést adna a csapatnak. A finnekről nem sokat tudok, személyes tapasztalatom nincs, de természetesen bízom a jó és eredményes rajtban. Majd­nem egy hetünk volt a felkészülésre, és igyekeztünk a lehe­tő legjobban hasznosítani a rendelkezésünkre álló időt. Az eredményt persze csak vasárnap este mérhetjük majd le...­­ TELEK ANDRÁS: - Válogatottunk idén először játszik tétmeccset, de ennek rögtön hatalmas jelentősége van. Nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos a magyar futball számára az eredmény... Természetesen győzelem­re készülünk, és úgy érzem, csapatunk képes is megverni Finnországot. Nekünk, védőknek, nem lesz könnyű dol­gunk, hiszen köztudott, hogy ellenfelünk csatárai remek erőnléttel rendelkeznek. De mi sem üdültünk Tatán, felké­szültünk az előttünk álló feladatra. Igyekszünk majd mi­nél szorosabban őrizni a finn csatárokat, és remélem, a mi­eink minél előbb eredményesek lesznek. MRACSKÓ MIHÁLY:- A Békéscsaba tagjaként már játszottam néhány finn klubcsapat ellen, és lelkes, haj­­tós, bár technikailag nem túl képzett labdarúgókat ismer­tem meg bennük. Az ő vállukon kisebb lesz a teher, mint a miénken, hiszen nekik idegenben már a döntetlen is jó eredmény lenne. Nekünk viszont győznünk kell, hiszen mindenki tudja, hogy mekkora jelentősége van egy jó kez­désnek. Ennek érdekében meg is teszünk mindent, és bí­zunk benne, hogy három ponttal rajtolunk. SEBŐK VILMOS: - Az olimpiai válogatottal már volt szerencsém pályára lépni Brazília és Nigéria olimpiai csapata ellen. Bár mindkétszer vereséget szenvedtünk, úgy érzem, partiban voltunk ellenfeleinkkel. A finn válogatott az említetteknél szerényebb képességűnek tűnik, de termé­szetesen nem szabad félvállról vennünk. Nem becsüljük le az ellenfelünket, de mindenképpen győznünk kell. Nagy a tétje a találkozónak, ám bírnunk kell a terhet. Nagy segítség lenne, ha minél több szurkoló jönne el bíztatni minket. DOMBI TIBOR ! - Még sohasem voltam kezdő a vá­logatottban, háromszor csereként léphettem pályára a leg­jobbak között. Ez az első válogatottbeli tétmeccsem, és elő­ször játszhatok a Népstadionban. Szeretnék úgy futballozni, hogy ne cseréljenek le, s győztes csapat tagjaként menjek be az öltözőbe. Győztes gólról álmodozom, de elégedett lennék­­akkor is, ha gólpasszal segíthetnék. Persze, az sem keserítene el, ha befújnának egy tizenegyest a buktatásomért. URBAN FLÓRIAN: - Bánfi János sajnálatos sérü­lése következtében a finnek ellen én leszek a válogatott csapatkapitánya. Ebben a megtiszteltetésben most másod­szor van részem, az előző mérkőzésen, az Arab Emírségek ellen is én kaptam meg a karszalagot. Első csapatkapitány­ságom teljes sikert hozott, gólt szereztem, és győzött a csa­pat. Nagyon szeretném, ha továbbra is százszázalékos ma­radnék, bár a gólhoz most nem feltétlenül ragaszkodom. Elégedett lennék azzal is, ha győzne a csapat. Persze, nem keserítene el, ha én szerezném a győztes találatot. SÁNDOR TAMÁS: - Az Arab Emírségek elleni mérkőzésen lehetőséget kaptam a kapitánytól arra, hogy stabilizáljam a helyem a válogatott keretben. Örülök, hogy a bizalom továbbra is tart, most már csak az kellene, hogy ezen a meccsen még jobb véleményt alakítsak ki magamról. Tudom, hogy bizonyítanom kell, és azt is, hogy ezt győztes csapat tagjaként tehetem meg leginkább. Kulcsfeladat vár rám ezen a találkozón, és minden vágyam, hogy ne okoz­zak csalódást. Boldog lennék, ha olyan formában futballoz­nék, mint amilyenben a klubcsapatomban szoktam. HALMAI GÁBOR:- A Kispestben Martti Kuusela volt a mesterem, és a finn szakembertől sokat hallottunk országa futballjáról. Tudom, hogy edzéseken rengeteget dolgoznak a játékosok, hogy jó az erőnlétük, fegyelmezet­tek, szinte vakon teljesítik a taktikai utasításokat. Nem lesz tehát könnyű dolgunk, de megpróbáljuk meglepni őket. Ez talán néhány váratlan húzással sikerülhet leginkább, igye­keznünk kell megbontani a várhatóan szervezett védelmü­ket és középpályájukat. Lelkesen és természetesen jól kell játszanunk, és nagyon remélem, hogy így is fogunk. NAGY NORBERT­: - Remélem, sikeres világbajnoki sorozatot kezdünk el. A legjobb rajt természetesen a győze­lem, és ezért mindent meg is teszünk majd. Bár az ellenfe­lünkről kevés anyag állt rendelkezésünkre, igyekeztünk a lehető leghatékonyabban felkészülni a találkozóra. Vala­mennyien tudjuk, mekkora jelentősége van ennek az össze­csapásnak, és biztos vagyok benne, hogy valamennyien en­nek megfelelően játszunk majd. Most már nincs értelme so­kat beszélni, nekünk nagyon kell a győzelem. OROSZ FERENC : - Amióta tudjuk a selejezőcso­port beosztását, többször beszéltem volt csapattársammal, Árky Gáborral. Ő már második éve futballozik a finn első osztályban, és igyekeztem a lehető legtöbb információt megtudni tőle. Azt hallottam, a finnek sok erénye közül az a legnagyobb, hogy fizikálisan rendkívül jók. A futball vi­szont játék és remélem, hogy ebben azért még mi tartunk előrébb. Az biztos, hogy nem lesznek lelkesebbek nálunk, és ennek meg kell majd mutatkoznia az eredményben is. KLAUSZ LÁSZLÓ: - Hosszú szünet után az ara­bok ellen góllal, és győzelemmel térhettem vissza a válo­gatottba. Jó lenne, ha a folytatás is hasonlóan alakulna. Az Admira Wackerben csapattársam volt Kim Suominen, aki talán a finn válogatott irányítója lesz vasárnap este. Na­gyon jó viszonyban voltunk egymással, de most szeretnék isszúságot okozni neki. Talán azzal törnék legjobban Orsot az orra alá, ha az én gólommal győzne válogatot­­t­. Persze, készséggel lemondok erről a dicsőségről bár­melyik csapattársam javára... VII. 238. • 1996. szeptember 1. Az eső és a finnek Ha Tata, akkor eső... Szinte egész héten bánatosan hullott, esett, szemetelt, szakadt és szitált az eső az edzőtábor fölött, mintha csak tönkre akarta volna tenni a válogatott játékosok bizakodó jókedvét. Termé­szetesen szombaton sem volt ez másképp, a bá­natos eső már reggel óta hullott Tatára, és persze az edzőtáborra. Ezért hát nem is volt meglepő, hogy a játékosok a szabad idejüket alvással töl­tötték. A labdarúgók szenderegtek reggeli és ebéd között, hunytak egyet étkezés után, és bóbiskoltak a délután tréninget követően is. Persze, a pihenésen kívül (a szundikálások között) volt más dolguk is, hiszen Csank János délben és délután négykor is tartott nekik egy-egy taktikai értekezletet, és délután levezette a Finnország elleni mérkőzés előtti utolsó edzést. Ezen már nem vett részt Lipcsei Péter, a Porto középpályása, aki még nem érte utol magát. A kapitány hazaengedte a játékost, akinek legutóbb a nyáron volt alkalma megláto­gatni szeretteit, és most ismét körülnézhetett otthon. Igaz, Lipcsei szívesen maradt volna, ha pályára léphet a finnek el­len, de hát a lába még nem az igazi... Délben a csapat videó­zott is egyet, Finnország egyik mérkőzését elemezték ki a lab­darúgók Csank Jánossal. Utána a kapitány kihirdette a kezdő­csapatot, és elmondta, kitől, mit vár majd a mérkőzésen. Persze, konkrét elvárásokat nem fogalmazhatott meg, mert szombaton délután még nem tudta, miként állnak fel a finnek, azaz a játékosai közül ki kivel találkozik majd a pályán. Három, a magyar csapatot érintő kérdésben azon­ban már döntenie kellett... - Mracskóval emberfogót játszatok - mondta a kapi­tány. - Ő Békéscsabán szerepelt már ebben a szerep­körben. Úgy gondolom, ő lesz a legalkalmasabb az egyik mozgékony finn csatár őrzésére, ráadásul a táma­dásépítésben is segíthet. Balog és Sándor közül az utóbbi játékos szerepeltetése mellett döntöttem, a deb­receni középpályás lesz az irányító. Játékintelligenciája alkalmassá teszi erre, ráadásul Balogot, ha kell, más szerepkörben is becserélhetem. Klausz és Torma közül az előbbit küldöm pályára, ő jó teljesítményt nyújtott az Emírségek ellen, és szükségünk lehet a jó fejelőkész­ségére is. A mérkőzés majd eldönti, jól határoztam-e... A kapitány kijelölte azokat a játékosokat is, akik cse­reként a kispadra ülnek. Szűcs, Plókai, Madar, Balog, Horváth, Egressy és Torma lesz tartalék, tehát Vezér, Dragóner, Aranyos és a sérült Bánfi marad ki. Csank János vasárnap dél­előtt tart még egy értekezletet a játékosainak, majd a csapat 15 órakor elindul a Népstadionba. Szombaton természetesen már minden szobában a meccs volt a legfontosabb téma, egyetlen já­tékos sem akadt, aki ne vette volna biztosra a győzelmet. A magyarok egyértelműen a fin­nek megverésére készültek. Ha már őket egész héten ver­te az eső... Cg. 1.) A főszereplők Játékvezető: Strampe (Fullbrunn, Basti­­an - mindhárom német). MAGYARORSZÁG: Sáfár - Telek - Mracskó, Sebők - Dombi, Urbán, Sándor T., Halmai, Nagy N. - Orosz, Klausz. FINNORSZÁG: Niemi - Kos­kinen, Huhtamaki, Rissanen, Nieminen - Järvi­­nen, Lindberg, Hyypia, Nyyssönen - Su­­miala, Vanhala. „Kezdőlépéseink" A magyar válogatott a 14. alkalommal vág neki a világbajnoki so­rozatnak. Igaz, egyszer, 1954-ben, nem kellett selejtezőt játszania, mert a kisorsolt ellenfele, a lengyel válogatott visszalépett, ugyanis a vezetői nem akarták kitenni fiatal csapatukat egy súlyos vereség­nek... A selejtezőből nyolcszor jutott nagydöntőbe a válogatottunk, négyszer fennakadt az első rostán. Mivel vasárnap kezdődik az újabb sorozat, a magyar csapat korábbi rajtjait elevenítjük fel, s azt, hogy a jó, vagy két esetben a rossz kezdés miként befolyásolta a to­vábbi szereplést. 1934. 03. 25., Szófia, 15 000 néző. Bulgária-Magyarország 1:4 (1:1). G: Bajkusev, ill. Sárosi, Toldi, P. Szabó, Markos. A magyar csapat egy hónappal később, Budapesten is 4:1-re győzte ,le a bolgár együttest, és bejutott az olaszországi világbajnokságra, ahol az első kör után a negyeddöntőben Ausztria válogatottjától 2:1-re kika­pott. 1938. 03. 25., Hungária út, 14 000 néző. Magyarország-Görögország 11:1 (7:0). G: Zsengellér (5), Nemes (3), Titkos (2), Vincze, ill. Makrisz. Csak egy mérkőzést játszott a két csapat, ezen egyértelműen be is bi­zonyosodott, melyik válogatottnak van ott a helye a franciaországi tor­nán... A magyar csapat a döntőig jutott, ahol a címvédő olasz együt­tessel szemben 4:2-re vesztett. 1950-ben nem indult a magyar csapat, négy évvel később pedig se­lejtező nélkül jutott el a svájci világ­­bajnokságra, ahol ismét ezüstérmet szerzett. 1957. 06. 12., Oslo, 36 000 néző. Norvégia-Magyarország 2:1 (1:1). G: Hennum, Kristiansen, ill. Tichy. A csoport harmadik tagja Bulgá­ria volt. A rossz rajtot három győze­lem követte, így a magyar csapat részt vehetett a svédországi tornán, ahol a házigazda svédekkel, vala­mint Mexikó és Wales válogatottjá­val került egy csoportba, s a walesi­ek elleni megismételt mérkőzésen kikapott, és nem jutott a negyed­döntőbe. 1961. 04. 16., Megyeri út, 32 000 néző. Magyarország-Német DK 2:0 (1:0). G: Albert, Göröcs. A csoportban még Hollandia vá­logatottja szerepelt. A magyar csa­pat mindössze egyetlen pontot vesztve végzett az élen. A chilei döntőben is veretlenül jutott a ne­gyeddöntőbe, ahol viszont 1:0-ra ki­kapott a csehszlovák együttestől. 1965.05.23., Lipcse, 100 000 néző. Német DK-Magyarország 1:1 (1:1). G: Vogel, ill. Bene. Ausztria csapata volt a harmadik tagja a csoportnak. A rajton elvesz­tett pont után a magyar válogatott végigverte ellenfeleit, ismét fölénye­sen nyerte a selejtezőt. Az angliai vébén is továbbjutott a Baróti-le­­génység a csoportjából, de a ne­gyeddöntőben ezúttal is kiesett, a szovjet gárdától kapott ki 2:1-re. 1969. 05. 25., Népstadion, 80 000 néző. Magyarország-Csehszlovákia 2:0 (1:0). G: Dunai II, Albert. Négy csapat alkotta a csoportot, az ír és a dán válogatottat is ide so­rolták be. Válogatottunk Prágában döntetlent ért el, de korábban kika­pott Koppenhágában. Ám hiába lett a sorozat végére sokkal jobb a gól­aránya, hiába volt jobb az egymás elleni összesítésben, az akkori sza­bályok szerint harmadik mérkőzés következett. Marseille-ben pedig a csehszlovákok nyertek 4:1-re... A magyar válogatott, története során először, nem jutott ki a világbajnok­ságra. 1971.11.14., Valetta, 12 000 néző. Málta-Magyarország 0-2 (0-1). G: Bene (2). Már jött is a második balsiker... Svédország és Ausztria került még a­ „magyar csoportba", ahol váloga­tottunk ugyan veretlenül végzett, ám csak Málta együttesét tudta (két­szer) legyőzni, s gyengébb gólkü­lönbsége miatt nem jutott tovább. 1976.10. 09., Athén, 42 000 néző. Görögország-Magyarország 1-1 (0-0). G: Papioannou, ill. Kereki. Ezúttal háromtagú csoportba ke­rült a magyar csapat, a szovjet gár­da volt a harmadik. Tbilisziben ugyan kikapott az együttesünk, de két hazai mérkőzését megnyerte, s ez elég volt a csoportelsőséghez. A magyar csapat ezután Bolíviával ját­szott interkontinentális selejtezőt (6-0, 3-2). Argentínában roppant nehéz csoportba került, a házigazda együttes, az olasz és a francia gárda egyaránt legyőzte válogatottunkat. 1981. 04. 28., Luzern, 24 000 néző. Svájc-Magyarország 2-2 (1-1). G: Susser (2), ill. Bálint, Müller. Öt együttes küzdött a továbbju­tást jelentő két helyért, az angol, a norvég és a román csapat is ebben a csoportban játszott. Norvégiát mindkétszer legyőzte a magyar vá­logatott, Svájctól és Romániától há­rom-három pontot szerzett, Angliá­tól mindkétszer kikapott, de már az utolsó mérkőzés előtt továbbjutott. A spanyolországi vébén viszont csak Salvador gárdáját verte meg a csapatunk (10-1), Argentínától is­mét kikapott (1-4), Belgiummal szemben döntetlent ért el, és így nem jutott be a 12 közé. 1984. 09. 26., Népstadion, 45 000 néző. Magyarország-Ausztria 3-1 (0-1). G: Nagy A., Esterházy, Kar­dos, ill. Schachner. A holland és a ciprusi válogatott került még a csoportba. A magyar csapat parádésan szerepelt, öt mér­kőzését megnyerte, s továbbjutott, csak a záró, hollandok elleni talál­kozón vesztett. A mexikói Mundia­­lon viszont 6-0-ra kikapott a szovjet csapattól, 3-0-ra a franciáktól. Ka­nadát ugyan­ 2-0-ra legyőzte, így nem jutott tovább. 1988. 10. 19., Népstadion, 25 000 néző. Magyarország-Észak-Íroszág 1-0 (0-0). G: Vincze. Az ötös csoportba még a spanyol, az ír és a máltai együttes került. A rajtot leszámítva itthon többször nem tudott nyerni válogatottunk, de vendégként is csak Belfastban. A továbbjutásért nem sokáig volt ver­senyben. 1992. 06. 03., Népstadion, 10 000 néző. Magyarország-Izland 1-2 (1-0). G: Kovács K., ill. Örlygsson, Magnusson. Az orosz, a görög és a luxembur­gi válogatott is ebbe a csoportba ke­rült, sőt Jugoszlávia is, de a délszláv háború miatt az utóbbi együttest nem engedték indulni. A jó képessé­gű együttes kiesését sem tudta ki­használni a magyar csapat, csupán Luxemburg gárdáját sikerült le­győznie (kétszer), s az öttagú cso­portban csak a negyedik helyen végzett. Győzelemmel hétszer kezdett a magyar válogatott, de ez sem bizo­nyult biztos receptnek, mert három­szor így is kiesett. Az „ikszes" rajt eddig még mindig bejött, három­szor kezdett döntetlennel a csapat - igaz, mindig idegenben - de mind­három sorozatból továbbjutott. Az 1957-es oslói vereség után is tudott javítani a csapat, a legutóbbi, Izland elleni vereség azonban túl mély nyomokat hagyott a játékosokban... Kilencedszer a finnek ellen 1.1922. 07. 13., Helsinki: 5:1 (1:0). G: Pataki (2), Schwarcz (2), Fogl NI. 2. 1923. 08. 19., Üllői út: 3:1 (0:1). G: Braun (2), Hirzer. 3.1943. 09.15., Helsinki: 3:0 (2:0). G: Tóth III (2), Sárvári. 4. 1951. 11. 18., Megyeri út: 8:0 (4:0). G: Hidegkúti (3), Kocsis (2), Puskás (2), Czibor. 5.1952. 06. 22., Helsinki: 6:1 (2:0). G: Kocsis (3), Puskás, Bozsik, Palo­ 6.1955. 05.19., Helsinki: 9:1 (4:0). G: Palotás (3), Csordás (2), Tichy (2), Puskás, Tóth N­. 7. 1978. 09. 20., Helsinki: 1-2 (0-1), Eb-selejtező. G: Tieber. 8. 1979. 10. 17., Debrecen: 3-1 (2-0), Eb-selejtező. G: Fekete (2), Ta­tár. Mérleg: 8 7 - 1 38-7 (budai) A vendégek Az utánpótlás-válogatottak mérkőzése miatt négy órakor tartották meg egyetlen nép­stadionbeli edzésüket a finn válogatott tagjai. Ami kicsit meglephette őket: egyetlen munkás fogadta a pályára ér­kező küldöttséget. Mindez nem zavarta különösebben a játékosokat, akik rövid beme­legítés után egy-két taktikai elemet gyakoroltak a kapitány vezetésével. Például... Labda nélkül lejátszották, hogyan képzelik el a szögletet a mi kapunk előtt. A két rúgó játékos, Vanhala és Lindberg a szögletzászlónál, Su­­miala az ötös oldalvonalán, Hyypia pedig a kapus előtt he­lyezkedett. A többiek pedig imi­tálták a várható mozgásokat. Ké­sőbb labdás gyakorlatok követ­keztek, majd egyérintős iramjá­ték. Richard Moller-Nielsen kapi­tány nem adott kezdőcsapatot, de a látottak alapján nekünk van ti­zenegy játékosunk... Antti Niemi: A Dániában, az FC Köbenhavnban szerepelő fiatal kapus remekül irányítja csapata védelmét. Magas, de mozgékony, jól jön ki a beadá­sokra. Jukka Koskinen: védő, de sokszor indul előre. Barátság­ban van a labdával, és bátran kapcsolódik be az összjátékba. Jyrki Huhtamaki: Öt éve lépett pályára legutóbb a váloga­tottban. Ám az utolsó szezonban olyan teljesítményt nyújtott, hogy Moller-Nielsen kapitány visszahívta a csapatba a tapasz­talt, kemény védőt. Kari Rissanen: Kemény, masszív védő, aki rendkívül jól fejel. Klubcsapatában általában középhátvédet játszik, ám Moller-Nielsen kapitány valószí­nűleg emberfogóként számít rá. Rami Nieminen: Várható­an ő lesz csapata másik emberfo­gója. Jól fejel, de vélhetően ez kö­telező jellegű házi feladat a fin­neknél. Kedveli az ember ember elleni küzdelmet, de ez termetét tekintve nem lehet véletlen. Petri Järvinen: a közép­pályást az egyik legsokoldalúbb finn játékosnak tartják, aki az edzéseken nagyon sokat gyako­rolta az elfutásokat és a beadáso­kat - mindezt a jobb oldalon. Janne Lindberg: az ő já­tékán nagyon meglátszik, hogy ez idő szerint Skóciában keresi a kenyerét. Harcos, kemény, len­dületes, és szinte fáradhatatlan. Neki egyébként más jellegű fel­adata is lesz a pályán, hiszen csa­patkapitányként is össze kell fog­nia a csapatát. Sami Hyypia: A holland el­ső osztályban játszik a fiatal, 23 éves középpályás. Az egyik leg­nagyobb finn tehetségnek tartják. Magas, vékonydongájú játékos, akinek - a gyakorlásokon látottak alapján - fontos szerep jut majd a szögleteknél. Kai Nyyssönen: a kék li­pős... Most fog debütálni a válo­gatottban. Támadó középpályást játszik, tavaly bajnokságot nyert a klubcsapatával. Képességeiről talán az mond el legtöbbet, hogy a belga Molenbeek idén nyáron úgy látta, hogy neki szüksége van a fiatal játékosra. Antti Sumiala: Komoly esélye van arra, hogy pótolja a hi­ányzó Litmanent. Rendkívül kre­atív, szellemes játékos, aki az összjátékban alapemberber le­het. Jari Vanhala: ő az időseb­bek közé tartozik. Négy évvel ez­előtt játszott legutóbb a váloga­tottban, de ki lehet-e hagyni azt a játékost, aki (két idegenlégiós után) a legtöbb gólt lőtte a finn bajnokságban?

Next