Nemzeti Sport, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-01 / 328. szám
VII. 328. • 1996. decemberi. Megyeri út, 1500 néző. Vezette: Pál (9) (Márton, Nagy). UTE: Szűcs 6 - Sebők 5 - Jenei 6 Tamási 5 - Babati 5, Kvasz 5, Véber 6, Zombori 5, Szlezák 6 - Szanyó 6, Ovács Z. 5. Edző: Nagy László. GYŐRI ETO FC: Balogh 6 - Mracsik 6, Lakos 5, Csató J. 5, Puglits 6 - Fodor 6, Cseke 6, Korsós 6, Sullivan 5 - Szarvas 6, Fehér 5. Edző: Haász Sándor. CSERE: Sullivan helyett Ferenczi ( ), Cseke helyett Lahos (-), mindkettő a 65., Zombori helyett Dali (-) a 75., Fehér helyett Stark (-) a 85., Babati helyett Kovács P. (-) a 87. percben. GÓLSZERZŐ: Fodor a 29., Szanyó a 44., Szlezák a 47., Korsós a 69. percben. SÁRGA LAP: Fodor (Szlezák visszahúzásáért) a 65., Balogh (Babati felvúgásáért) a 66. percben. SZÖGLETARÁNY: 4:2 (1:1). A VONAL VÉGÉN A SZURKOLÓ című rovatunkban vasárnap 11 és 13 óra között elmondhatja a véleményét a Nemzeti Képes Sportban az őszi utolsó bajnoki fordulóról. Hívja a 138- 2492-es számot! NAGY LÁSZLÓ: - Az irreális talajon mindkét csapatnak nehéz dolga volt. A döntetlen igazságos. A második félidőben több helyzetünk is akadt, amit nem sikerült kihasználnunk. A játékunk most nem volt a megfelelő, de ezúton is gratulálok játékosaimnak az őszi szerepléshez. Azt hiszem, hogy a bajnoki rajt előtt kevesen számítottak arra, hogy a dobogóról mehetünk téli pihenőre. Innen szeretnénk folytatni és remélem tavasszal még több örömet szerzünk lelkes szurkolóinknak. HAÁSZ SÁNDOR: - A karácsonyfa alá legalább egy pontot odatehetünk szurkolóinknak, húsvét talán már gazdagabb lesz. Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk a szurkolóinknak. 1 [: Sörös Jenő, Zombori András 5. perc: Az újpesti térfél közepéről Mracskó ívelt az UTE tizenhatosán belül egyedül hagyott Sullivan felé. Az amerkai légiós a balösszekötő helyéről, 14 méterről, kapásból, ballal lőtt is, de Szűcs szép mozdulattal védte a lövést. 9. perc: Szarvas vezette fel a labdát a jobb oldalon, majd a tizenhatoshoz érve egy lövőcsel után ballal lőtt. A labda keresztben elment volna a kapu előtt, ám a túlsó oldalon érkező Sullivan lekezelte, majd három méterről, óriási helyzetből Szűcsöt találta telibe. 24. perc: A hazaiak csapatkapitánya, Silezák tört előre a bal oldalon, majd az alapvonal közelében egy lövőcsellel visszavette a labdát a jobb lábára. Beadására érkezett a gólfelelős Kovács Zoltán, de hétméteres fejese után a labda kapu fölé szállt. 28. perc: Véber, Szanyó összjáték után az utóbbi gyönyörű mozdulattal emelt a balösszekötő helyéről, 14 méterről a kint álló Balogh kapujába. Nagy partjelző viszont lesállást jelzett, s így Puhl természetesen nem adta meg a találatot. 29. perc: Megérdemelt vezetést szerzett a Győr. Fodor vitte el a labdát a jobb oldalon Sebők mellett, megkerülte Tamásit, majd középről, 17 méterről, jobb külsővel nagyszerűen lőtt Szűcs kapujának jobb oldalába. 0-1 44. perc: Váratlanul egyenlített az UTE. Szanyó végezhetett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, 25 méterre a kaputól. Jobb lábbal laposan lőtte a labdát, a kaputól néhány méterre az pattant egyet, majd anélkül, hogy bárki hozzáért volna a kapu előtti nagy tömörülésben, a b 4 sarokban kötött ki. 1-1 47. perc: Újpesti akció végén Babati középről, 14 méterről, ballal lőtt. Balogh hihetetlen bravúrral menteni tudott, de a cla kipattanó labdát Mracskó nem találta el, így azt a balról érkező Szlezák nyolc méterről, bal lábbal a bal felső sarokba lőtte. 2-1 51. perc: Az UTE büntetőterületén belül egy összecsapás után a bal oldalon lévő Sullivan elé került a labda. Ő tizenkét méterről, ballal bődületes erővel lőtt is, de a jobb oldali kapufa mentett. 69. perc: Szarvas végezhetett el sarokrúgást a bal oldalról. A lágyan középre emelt labdát Ferenczi megcsúsztatta, Korsós pedig hat méterről, jobb lábbal úgy lőtt a kapu bal oldalába, hogy Szűcs kapus csak beleütni tudott a labdába. 2-2 76. perc: Véber remekül ment el a jobbosszekötő helyén. A tizenhatoson belülről az alapvonal közeléből lágyan középe adott. Érkezett a hosszú oldalon Kovács, de a háromméteres fejese után a lbda Mracskó hátát találta telibe, majd a győriek felszabadítottak. 79. perc: Jenei végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, 25 méterre a kaputól. Középre lőtt labdájára a hosszú oldalon érkezett Szanyó, aki négy méterre a kaputól elgurította Balogh mellett a labdát, de Puglits a gólvonal előtt menteni tudott. 84. perc: A bal oldalról végzett el szabadúgást Véber. Jobb lábbal középre ívelt labdája a kaputól hat méterre levő Tanásít találta nagy helyzetben, ám a védő ahelyett, hogy kapura fejelt volna, megpróbált az ellenkező oldalon lévő Kovács elé bólintani, s ezzel tulajdonképpen felszabadította a győri kaput. A tartalom éoo Amikor a szurkolók a Megyeri úti stadion felé trappoltak a sűrű hóesésben, szinte mindegyikükben (már persze azokban, akik értenek a futballhoz, de hát nálunk ki ne értene hozzá?) megfogalmazódott a legfontosabb kérdés: vajon melyik csapat alkalmazkodik hamarabb a teliesen mostoha körülményekhez? Nos, a mérkőzés első szakaszában úgy tűnt, hogy a vendégek lényegesen többször tudják egymáshoz passzolni a labdát, és ez akkor még elég volt ahhoz, hogy mezőnyfölénybe kerüljenek. A Győrt felkészültebben érte a nehéz, csúszós talaj. Mracskóék érezték, hogy ilyen körülmények között a távoli lövések sokkal több veszélyt jelenthetnek, mint a rövidpasszos, de fokozott pontosságot igénylő játék, így aztán több alkalommal is lőttek távolról. Azt persze nem lehet elhallgatni, hogy ezek a lövések nem mindig veszélyeztették Szűcs nyugalmát. Ha pedig igen, akkor a kapus biztosan hárított. Ekkor tehát jó negyedóra után megfogalmazódott a következő kérdés: mit fog lépni az UTE? Nos, az Újpest lépése egyszerű, de kiszámítható volt. A védők a megszerzett labdával Vébert keresték, aki ugyan nagyon jól lépett vissza és kitűnően szedte össze a labdát, de az indításaival rendre Szanyót célozta meg, s így a jól záró győri védelem könnyedén közbe tudott avatkozni. Később a hazaiak a támadásaikat kivitték a szélekre, s akkor már felfedezhető volt némi tudatosság is az Újpest játékában. Sőt, abból is a pályára rajzolódott valami, amit Nagy László a mérkőzés előtt kért játékosaitól: pontos, lapos passzokkal a széleken kell vezetni a támadásokat, és Babati a jobb, Szlezák pedig a bal oldalon próbáljon a védelem mögé kerülni, majd erősen belőni a labdát, mert az bárkiről a kapuba pattanhat. Tehát az Újpest támadott és kiegyenlítetté tette a mérkőzést. Taktika ide, és taktika oda, Szanyó mégis egy középen futó támadás végén szerzett (a meccs legszebb mozdulatával) gólt, ezt azonban Puhl les miatt nem adta meg. Nyomott az UTE, de veszélyesebb volt a Győr, hiszen Cseke vezérletével Fodor, Fehér és Sullivan kedvére kontrázhatott. Fodor gólja tulajdonképpen az első fél óra láttán senkinek sem okozott túl nagy meglepetést. A gól után azonnal bevillant az újabb kérdés: tud-e gólt szerezni az Újpest? A félidő lefújása előtti pillanatokban kiderült, hogy tud, addig azonban történt egy-két említésre méltó esemény. Például az, hogy a győri gól felidegesítette a hazaiakat, és talán túlságosan is megnyugtatta a vendégeket. Az UTE egyre jobban szorongatott, a vendégek viszont tovább kontráztak, bár már nem olyan nagy lendülettel, mint tették azt a félidő elején. Nem vállalkoztak lövésekre, inkább háromszögeléssel, kényszerítő passzokkal próbáltak helyzetbe kerülni. Ám a havas talaj nem segítette a játékukat. Aztán Szanyó szabadrúgásból kiegyenlítette a győriek előnyét, és ha a vendégek vezetése nem okozott meglepetést, akkor az egyenlítésre is ugyanezt kell mondani. Persze a félidő lefújásával egy időben elhangozhatott volna az aktuális kérdés: melyik edzőnek sikerül új színt vinnie a második félidőbeli játékba? Erre a kérdésre a szünetet követő negyedóra teljesen egyértelmű választ adott: az Újpest kezdett jobban és lendületesebben. A hazaiak azonnal beszorították a Győrt, Sebőkék előrébb tolták védekezésüket, így a játék nagyrészt a vendég térfélen folyt. Persze ez magában hordozta annak veszélyét, hogy a gyors győri csatárok lefutják a hazai védőket és gólhelyzetet alakítanak ki. Nem ez történt, és ez elsősorban annak tudható be, hogy az addig hiba nélkül játszó és minden helyzetben tisztázó győri védelem hibázott. Szlezák könyörtelenül kihasználta a megingást, ezzel pedig újabb lendületet kaptak az UTE-rohamok. Aktivizálódott a jobb oldalon Babati is, többször játszotta tisztára magát, néha sikerült is a beadása, bár a társai nem tudtak újabb gólt szerezni ezekből. Egyórányi játék után úgy tűnt, hogy az Újpest akár újabb gólt is lőhet, és bebiztosíthatja győzelmét. De cserélt Haász Sándor és ekkor már az foglalkoztatta a publikumot, hogy változtat-e a játékon a két új győri? Pár perccel később nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy jó húzás volt a csere, ugyanis Ferenczi csúsztatása (és persze Korsós gurítása) gólt ért. Az egyenlítés felhozta a Győrt, kijött az UTE szorításából és a korábbi zavarodottságát feledve ismét többször veszélyeztette az újpesti kaput. Hihetetlenül nagy küzdelem folyt a pályán. Ekkor már mindkét csapat félretette a taktikai feladatokat és többnyire ad hoc alapon játszott. Egyik pillanatban az egyik, a következőben pedig a másik kapu előtt adódott lehetőség, de mint kiderült, nem csak egymással, a pályával is nagy harcban álltak a játékosok. Ekkor már csak egyetlen kérdés maradt: ki bírja jobban erővel? A nézők szerencséjére ebben a kérdésben alig volt különbség a két csapat között. Mindkét fél megtett mindent azért, hogy valamiként kicsikarja a győzelmet, és három pont begyűjtésével fejezhesse be az őszi szezont. Az ugyan igaz, hogy nem volt szép, nem volt látványos a mérkőzés utolsó negyedórája sem, ám kétségtelen, hogy a küzdelemre egyetlen szó panasza sem lehet senkinek. Különben most még a labda sem bírta végig a kilencvenperces strapát. Úgy jó öt perccel a meccs vége előtt egy összecsapásnál kilehelte a lelkét... A mérkőzés vége az Újpesté volt, bár ez nem jelenti azt, hogy a Győr feladta volna a támadásokat. Mindenesetre az utolsó két percet Szűcs, az UTE kapusa a felezővonal közelében töltötte, s ez sokat elárul a találkozó „lecsengéséről". S hogy az időjárást is figyelembe véve stílszerűen fogalmazzunk: a három pont előbb a Győr, később az UTE előtt csúszott el a havas talajon. Puhl Sándort nem zavarta a váratlanul téliesre fordult időjárás, s bár a játékosok többször éltek a csúszós talaj adta lehetőségekkel (főleg a becsúszó szereléseknél), tekintélye egy pillanatra sem „havazódott" be, végig remekül bíráskodott. Farkas József felvétele négy epizodistát, a győri Lakost és Szarvast, az újpesti Szanyót, a labdát, valamint a főszereplőt, a havazást örökíti meg NEMZETI SPORT 3 A háttér wmm mám wm mmm mám Nagy István, aki a mérkőzés partjelzőjeként a csapatokkal együtt ázott a hóesésben, ezen a kilencven percen vette kezébe utoljára a sárga-piros-kockás partzászlót, ugyanis elbúcsúzott a játékvezetéstől. 1970 és 1980 között Nagy István közel kétszáz NB I-es mérkőzésen játszott, többek között hat évig a Tanár úr, azaz Lakat Károly keze alatt. Kis Paróka - merthogy így hívja őt majdnem mindenki a pályák körül - hét éve tagja az országos játékvezetői keretnek. Mára kiderült, hogy a dereka nem tud megbirkózni a játékvezetőkre kötelező fizikai tesztekkel, ezért búcsúzik el. Kollégái, Puhl Sándor és Márton Sándor egy futball-labdát ábrázoló szobrocskával lepték meg búcsúzó társukat a mérkőzés lefújása után. Márton Sándor nevetve közölte, hogy az öltözőben folyni fog a pezsgő... ★ Puhl Sándor, a mérkőzés játékvezetője cseppet sem volt gondterhelt a hóesés láttán. A kezdés előtt mindenkit az foglalkoztatott, hogy lesz-e egyáltalán mérkőzés. Puhl úgy vélekedett, hogy ha a vonalak látszanak, és ha a két csapat játszani akar, akkor játszani is fog, így aztán a két csapat nekilátott a kilencven percnek, igaz, a narancssárga labda jó néhányszor fehér lett a rátapadó hótól. ★ A mérkőzés kezdete előtt megjelent a lelátón Csank János szövetségi kapitány is, fázósan húzta össze hosszú kék kabátját, és sűrűn igazgatta baseballsapkáját. Mint mondta, ennek az az oka, hogy furcsán érzi magát sapkájában, még nem volt ideje megszokni legújabb ruhadarabját, amelyet Egerről Budapestre jövet Gyöngyös egyik divatüzletében vásárolt... ★ Szarvas János szerződése még másfél évre szól, a többiek még két és fél évig Győrben maradnak. Mindezt Borbényi János, a győri klub elnöke mondta, miután a kissé hosszúra nyúlt utazás után leszállt csapata buszáról. Azt is megjegyezte, hogy Hámori Ferenc az egyetlen olyan játékos a keretükben, akivel csak eddig a mérkőzésig kötöttek szerződést. Az elnök úgy tudja, hogy Hámori nem is akar hosszabbítani Győrben, mert külföldi ajánlatra és lehetőségre vár. Hámori Ferenc mindehhez annyit tett hozzá, hogy a Belgiumban élő Bognár György (már több játékost segített szerződéshez) segítségével szeretne külföldre szerződni. Már ezen a mérkőzésen is figyelték volna a játékát, ám a csatár megsérült és le sem vetkőzött. Ennek ellenére Hámori bízik benne, hogy sikerül szerződést kapnia, de ha nem sikerülne, akkor mindenképpen szeretne valamelyik budapesti csapathoz szerződni. Elégedettek a győri vezetők csapatuk eddigi szereplésével, ez azonban nem zárja ki, hogy a téli szünetben ne erősítsék meg a keretet. Mint azt Haász Sándor vezetőedző elmondta, feltétlenül szükségük van egy ballábas játékosra. Ám ígérkezik számukra egy viszonylag egyszerű megoldás is: a műtétje után lábadozó romániai Salagean a téli felkészülés kezdetére visszatér Győrbe. ★ Szanyót figyelik. Bár ez már nem újdonság sem az újpesti, sem pedig a többi csapat szurkolói számára. Azt azonban egyelőre az érintetteken, tehát a játékoson, valamint a németül beszélő menedzserén kívül senki sem tudja, hogy melyik csapat az, amely soraiban szeretné tudni az Újpest sztárját. Szanyó a mérkőzés előtt mosolyogva mondta: „Sajnos még mindig nem árulhatom el, hogy hova hívnak, de az biztos, hogy ha létrejön a szerződés, nagyon, de nagyon jól járnék.