Nemzeti Sport, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-01 / 328. szám

VII. 328. • 1996. decemberi. Megyeri út, 1500 néző. Vezette: P­ál (9) (Márton, Nagy). UTE: Szűcs 6 - Sebők 5 - Jenei 6 Tamási 5 - Babati 5, Kvasz 5, Véber 6, Zombori 5, Szlezák 6 - Szanyó 6, Ovács Z. 5. Edző: Nagy László. GYŐRI ETO FC: Balogh 6 - Mracsi­k 6, Lakos 5, Csató J. 5, Puglits 6 - Fodor 6, Cseke 6, Korsós 6, Sullivan 5 - Szarvas 6, Fehér 5. Edző: Haász Sándor. CSERE: Sullivan helyett Ferenczi ( ), Cseke helyett Lahos (-), mindket­tő a 65., Zombori helyett Dali (-) a 75., Fehér helyett Stark (-) a 85., Babati helyett Kovács P. (-) a 87. per­cben. GÓLSZERZŐ: Fodor a 29., Szanyó a 44., Szlezák a 47., Korsós a 69. percben. SÁRGA LAP: Fodor (Szlezák vissz­ahúzásáért) a 65., Balogh (Babati felvúgásáért) a 66. percben. SZÖGLETARÁNY: 4:2 (1:1). A VONAL VÉGÉN A SZURKOLÓ című rova­tunkban vasárnap 11 és 13 óra között elmond­hatja a véleményét a Nemzeti Képes Sportban az őszi utolsó bajnoki fordulóról. Hívja a 138- 2492-es számot! NAGY LÁSZLÓ: - Az irreális talajon mindkét csapatnak nehéz dolga volt. A döntetlen igazságos. A második félidőben több helyzetünk is akadt, amit nem sikerült kihasználnunk. A játékunk most nem volt a megfelelő, de ezúton is gra­tulálok játékosaimnak az őszi szerepléshez. Azt hiszem, hogy a bajnoki rajt előtt kevesen számítottak arra, hogy a dobogóról mehetünk téli pihenőre. Innen szeretnénk folytatni és remélem tavasszal még több örömet szerzünk lelkes szurkolóinkn­ak. HAÁSZ SÁNDOR: - A karácsonyfa alá legalább egy pontot odatehetünk szur­kolóinknak, húsvét talán már gazdagabb lesz. Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk a szurkolóinknak. 1 [: Sörös Jenő, Zombori András 5. perc: Az újpesti térfél közepéről Mr­acskó ívelt az UTE tizenhatosán belül egyedül hagyott Sullivan felé. Az amer­kai légiós a balösszekötő helyéről, 14 méterről, kapásból, ballal lőtt is, de Szűcs szép mozdulattal védte a lövést. 9. perc: Szarvas vezette fel a labdát a jobb oldalon, majd a tizenhatoshoz érve egy lövőcsel után ballal lőtt. A labda keresztben elment volna a kapu előtt, ám a túlsó oldalon érkező Sullivan lekezelte, majd három méterről, óriási helyzetből Szűcsöt találta telibe. 24. perc: A hazaiak csapatkapitánya, Si­lezák tört előre a bal oldalon, majd az alapvonal közelében egy lövőcsellel vissz­avette a labdát a jobb lábára. Beadásá­ra érkezett a gólfelelős Kovács Zoltán, de hétméteres fejese után a labda kapu fölé szállt. 28. perc: Véber, Szanyó összjáték után a­z utóbbi gyönyörű mozdulattal emelt a balösszekötő helyéről, 14 méterről a kint álló Balogh kapujába. Nagy partjelző viszont lesállást jelzett, s így Puhl természetesen nem adta meg a találatot. 29. perc: Megérdemelt vezetést szerzett a Győr. Fodor vitte el a labdát a jobb oldalon Sebők mellett, megkerülte Tamásit, majd középről, 17 méterről, jobb külsővel nagyszerűen lőtt Szűcs kapujának jobb oldalába. 0-1 44. perc: Váratlanul egyenlített az UTE. Szanyó végezhetett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, 25 méterre a kaputól. Jobb lábbal laposan lőtte a labdát, a kaputól néhány méterre az pattant egyet, majd anélkül, hogy bárki hozzáért volna a kapu előtti nagy tömörülésben, a b 4 sarokban kötött ki. 1-1 47. perc: Újpesti akció végén Babati középről, 14 méterről, ballal lőtt. Balogh hihetetlen bravúrral menteni tudott, de a cla kipattanó labdát Mracskó nem találta el, így azt a balról érkező Szlezák nyolc méterről, bal lábbal a bal felső sa­rokba lőtte. 2-1 51. perc: Az UTE büntetőterületén belül egy összecsapás után a bal oldalon lévő Sullivan elé került a labda. Ő tizenkét m­­éterről, ballal bődületes erővel lőtt is, de a jobb oldali kapufa mentett. 69. perc: Szarvas végezhetett el sarokrúgást a bal oldalról. A lágyan középre emelt labdát Ferenczi megcsúsztatta, Korsós pedig hat méterről, jobb lábbal úgy lőtt a kapu bal oldalába, hogy Szűcs kapus csak beleütni tudott a labdába. 2-2 76. perc: Véber remekül ment el a jobbos­szekötő helyén. A tizenhatoson be­lülről az alapvonal közeléből lágyan közép­e adott. Érkezett a hosszú oldalon Kovács, de a háromméteres fejese után a lbda Mracskó hátát találta telibe, majd a győriek felszabadítottak. 79. perc: Jenei végzett el szabadrúgást a job­b oldalról, 25 méterre a kaputól. Kö­zépre lőtt labdájára a hosszú oldalon érkezett Szanyó, aki négy méterre a kaputól elgurította Balogh mellett a labdát, de Puglits a gólvonal előtt menteni tudott. 84. perc: A bal oldalról végzett el szabad­úgást Véber. Jobb lábbal középre ívelt labdája a kaputól hat méterre levő Tan­ásít találta nagy helyzetben, ám a védő ahelyett, hogy kapura fejelt volna, megpróbált az ellenkező oldalon lévő Kovács elé bólintani, s ezzel tulajdonképpen felszabadította a győri kaput. A tartalom éoo Amikor a szurkolók a Megyeri úti stadion felé trappoltak a sűrű hóesés­ben, szinte mindegyikükben (már persze azokban, akik értenek a fut­ballhoz, de hát nálunk ki ne értene hozzá?) megfogalmazódott a legfon­tosabb kérdés: vajon melyik csapat al­kalmazkodik hamarabb a teliesen mostoha körülményekhez? Nos, a mérkőzés első szakaszában úgy tűnt, hogy a vendégek lényege­sen többször tudják egymáshoz passzolni a labdát, és ez akkor még elég volt ahhoz, hogy mezőnyfölény­be kerüljenek. A Győrt felkészülteb­ben érte a nehéz, csúszós talaj. Mracs­­kóék érezték, hogy ilyen körülmé­nyek között a távoli lövések sokkal több veszélyt jelenthetnek, mint a rö­­vidpasszos, de fokozott pontosságot igénylő játék, így aztán több alkalom­mal is lőttek távolról. Azt persze nem lehet elhallgatni, hogy ezek a lövések nem mindig veszélyeztették Szűcs nyugalmát. Ha pedig igen, akkor a kapus biztosan hárított. Ekkor tehát jó negyedóra után megfogalmazódott a következő kérdés: mit fog lépni az UTE? Nos, az Újpest lépése egyszerű, de kiszámítható volt. A védők a meg­szerzett labdával Vébert keresték, aki ugyan nagyon jól lépett vissza és kitű­nően szedte össze a labdát, de az indí­tásaival rendre Szanyót célozta meg, s így a jól záró győri védelem könnye­dén közbe tudott avatkozni. Később a hazaiak a támadásaikat kivitték a szé­lekre, s akkor már felfedezhető volt némi tudatosság is az Újpest játéká­ban. Sőt, abból is a pályára rajzoló­dott valami, amit Nagy László a mér­kőzés előtt kért játékosaitól: pontos, lapos passzokkal a széleken kell ve­zetni a támadásokat, és Babati a jobb, Szlezák pedig a bal oldalon próbáljon a védelem mögé kerülni, majd erősen belőni a labdát, mert az bárkiről a ka­puba pattanhat. Tehát az Újpest tá­madott és kiegyenlítetté tette a mér­kőzést. Taktika ide, és taktika oda, Szanyó mégis egy középen futó táma­dás végén szerzett (a meccs legszebb mozdulatával) gólt, ezt azonban Puhl les miatt nem adta meg. Nyomott az UTE, de veszélyesebb volt a Győr, hi­szen Cseke vezérletével Fodor, Fehér és Sullivan kedvére kontrázhatott. Fodor gólja tulajdonképpen az első fél óra láttán senkinek sem okozott túl nagy meglepetést. A gól után azonnal bevillant az újabb kérdés: tud-e gólt szerezni az Újpest? A félidő lefújása előtti pillanatok­ban kiderült, hogy tud, addig azon­ban történt egy-két említésre méltó esemény. Például az, hogy a győri gól felidegesítette a hazaiakat, és ta­lán túlságosan is megnyugtatta a vendégeket. Az UTE egyre jobban szorongatott, a vendégek viszont to­vább kontráztak, bár már nem olyan nagy lendülettel, mint tették azt a fél­idő elején. Nem vállalkoztak lövések­re, inkább háromszögeléssel, kény­szerítő passzokkal próbáltak helyzet­be kerülni. Ám a havas talaj nem se­gítette a játékukat. Aztán Szanyó sza­badrúgásból kiegyenlítette a győriek előnyét, és ha a vendégek vezetése nem okozott meglepetést, akkor az egyenlítésre is ugyanezt kell monda­ni. Persze a félidő lefújásával egy időben elhangozhatott volna az aktu­ális kérdés: melyik edzőnek sikerül új színt vinnie a második félidőbeli játékba? Erre a kérdésre a szünetet követő negyedóra teljesen egyértelmű vá­laszt adott: az Újpest kezdett jobban és lendületesebben. A hazaiak azon­nal beszorították a Győrt, Sebőkék előrébb tolták védekezésüket, így a játék nagyrészt a vendég térfélen folyt. Persze ez magában hordozta annak veszélyét, hogy a gyors győri csatárok lefutják a hazai védőket és gólhelyzetet alakítanak ki. Nem ez történt, és ez elsősorban annak tud­ható be, hogy az addig hiba nélkül játszó és minden helyzetben tisztázó győri védelem­­ hibázott. Szlezák könyörtelenül kihasználta a megin­gást, ezzel pedig újabb lendületet kaptak az UTE-rohamok. Aktivizáló­dott a jobb oldalon Babati is, több­ször játszotta tisztára magát, néha si­került is a beadása, bár a társai nem tudtak újabb gólt szerezni ezekből. Egyórányi játék után úgy tűnt, hogy az Újpest akár újabb gólt is lőhet, és bebiztosíthatja győzelmét. De cserélt Haász Sándor és ekkor már az foglal­koztatta a publikumot, hogy változ­tat-e a játékon a két új győri? Pár perccel később nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy jó húzás volt a csere, ugyanis Ferenczi csúszta­tása (és persze Korsós gurítása) gólt ért. Az egyenlítés felhozta a Győrt, ki­jött az UTE szorításából és a korábbi zavarodottságát feledve ismét több­ször veszélyeztette az újpesti kaput. Hihetetlenül nagy küzdelem folyt a pályán. Ekkor már mindkét csapat félretette a taktikai feladatokat és többnyire ad hoc alapon játszott. Egyik pillanatban az egyik, a követ­kezőben pedig a másik kapu előtt adódott lehetőség, de mint kiderült, nem csak egymással, a pályával is nagy harcban álltak a játékosok. Ek­kor már csak egyetlen kérdés maradt: ki bírja jobban erővel? A nézők szerencséjére ebben a kérdésben alig volt különbség a két csapat között. Mindkét fél megtett mindent azért, hogy valamiként ki­csikarja a győzelmet, és három pont begyűjtésével fejezhesse be az őszi szezont. Az ugyan igaz, hogy nem volt szép, nem volt látványos a mér­kőzés utolsó negyedórája sem, ám kétségtelen, hogy a küzdelemre egyetlen szó panasza sem lehet sen­kinek. Különben most még a labda sem bírta végig a kilencvenperces strapát. Úgy jó öt perccel a meccs vé­ge előtt egy összecsapásnál­­ kile­helte a lelkét... A mérkőzés vége az Újpesté volt, bár ez nem jelenti azt, hogy a Győr feladta volna a támadásokat. Min­denesetre az utolsó két percet Szűcs, az UTE kapusa a felezővonal közelé­ben töltötte, s ez sokat elárul a talál­kozó „lecsengéséről". S hogy az időjárást is figyelembe véve stílszerűen fogalmazzunk: a há­rom pont előbb a Győr, később az UTE előtt csúszott el a havas talajon. Puhl Sándort nem zavarta a várat­lanul téliesre fordult időjárás, s bár a játékosok többször éltek a csúszós ta­laj adta lehetőségekkel (főleg a be­csúszó szereléseknél), tekintélye egy pillanatra sem „havazódott" be, vé­gig remekül bíráskodott. Farkas József felvétele négy epizodistát, a győri Lakost és Szarvast, az újpesti Szanyót, a labdát, valamint a főszereplőt, a havazást örökíti meg NEMZETI SPORT 3 A háttér wmm mám wm mmm mám Nagy István, aki a mérkőzés partjelzőjeként a csapatokkal együtt ázott a hóesésben, ezen a kilencven percen vette kezébe utoljára a sárga-piros-koc­­kás partzászlót, ugyanis­­ elbúcsúzott a játékvezetéstől. 1970 és 1980 között Nagy István közel kétszáz NB I-es mérkőzésen játszott, többek között hat évig a Tanár úr, azaz Lakat Károly keze alatt. Kis Paróka - merthogy így hívja őt majdnem mindenki a pályák körül - hét éve tagja az országos já­tékvezetői keretnek. Mára kiderült, hogy a dereka nem tud megbirkózni a játékvezetőkre kötelező fizikai tesztekkel, ezért búcsúzik el. Kollégái, Puhl Sándor és Márton Sándor egy futball-labdát ábrázoló szobrocskával lepték meg búcsúzó társukat a mérkőzés lefújása után. Márton Sándor nevetve közölte, hogy az öltözőben folyni fog a pezsgő... ★ Puhl Sándor, a mérkőzés játékvezetője cseppet sem volt gondterhelt a hóesés láttán. A kezdés előtt mindenkit az foglalkoztatott, hogy lesz-e egy­általán mérkőzés. Puhl úgy vélekedett, hogy ha a vonalak látszanak, és ha a két csapat játszani akar, akkor játszani is fog, így aztán a két csapat neki­látott a kilencven percnek, igaz, a narancssárga labda jó néhányszor fehér lett a rátapadó hótól. ★ A mérkőzés kezdete előtt megjelent a lelátón Csank János szövetségi kapitány is, fázósan húzta össze hosszú kék kabátját, és sűrűn igazgat­ta baseballsapkáját. Mint mondta, ennek az az oka, hogy furcsán érzi magát sapkájában, még nem volt ideje megszokni legújabb ruhadarab­ját, amelyet Egerről Budapestre jövet Gyöngyös egyik divatüzletében vásárolt... ★­­ Szarvas János szerződése még másfél évre szól, a többiek még két és fél évig Győrben maradnak. Mindezt Borbényi János, a győri klub elnöke mondta, miután a kissé hosszúra nyúlt utazás után leszállt csapata buszáról. Azt is megjegyezte, hogy Hámori Ferenc az egyetlen olyan játékos a keretükben, akivel csak eddig a mérkőzésig kötöttek szerződést. Az elnök úgy tudja, hogy Hámo­ri nem is akar hosszabbítani Győrben, mert külföldi ajánlatra és lehetőség­re vár. Hámori Ferenc mindehhez annyit tett hozzá, hogy a Belgiumban élő Bognár György (már több játékost segített szerződéshez) segítségével szeretne külföldre szerződni. Már ezen a mérkőzésen is figyelték volna a játékát, ám a csatár megsérült és le sem vetkőzött. Ennek ellenére Há­mori bízik benne, hogy sikerül szerződést kapnia, de ha nem sikerülne, akkor mindenképpen szeretne valamelyik budapesti csapathoz szer­ződni. Elégedettek a győri vezetők csapatuk eddigi szereplésével, ez azonban nem zárja ki, hogy a téli szünetben ne erősítsék meg a keretet. Mint azt Haász Sándor vezetőedző elmondta, feltétlenül szükségük van egy ballá­bas játékosra. Ám ígérkezik számukra egy viszonylag egyszerű megoldás is: a műtétje után lábadozó romániai Salagean a téli felkészülés kezdetére visszatér Győrbe. ★ Szanyót figyelik. Bár ez már nem újdonság sem az újpesti, sem pedig a többi csapat szurkolói számára. Azt azonban egyelőre az érintetteken, te­hát a játékoson, valamint a németül beszélő menedzserén kívül senki sem tudja, hogy melyik csapat az, amely soraiban szeretné tudni az Újpest sztárját. Szanyó a mérkőzés előtt mosolyogva mondta: „Sajnos még min­dig nem árulhatom el, hogy hova hívnak, de az biztos, hogy ha létrejön a szerződés, nagyon, de nagyon jól járnék.

Next