Nemzeti Sport, 1999. augusztus (10. évfolyam, 208-237. szám)

1999-08-01 / 208. szám

2 NEMZETI SPORT LABDARÚGÁS Indulatos szurkolói demonstráció a bányászvárosban Búcsú Tatabányától, Kiprich góljával Az alpolgármester az öltözőbe menekült Tatabánya futballja meghalt. Persze, nem a tatabányai labda­rúgás múlt ki, hiszen a Lombard FC Csepelen is a várost képvi­seli majd, de az egykori bányásztelepülésen jó ideig nem látnak futballmeccset a szurkolók. Véglegessé vált, hogy a kék-fehér csapat Csepelen játssza majd mérkőzéseit, sőt, az edzéseket is ott tartja Kiprich József szakmai igazgató - vezetőedző a jobb oldali csatár. Szombaton délután tehát - a jelen helyzetben - az utolsó meccsét tartotta a Lombard a Bányász-stadionban. Két­ezer ember jött el, hogy lássa kedvencei búcsúfellépését. A fellépés szó ezúttal valóban találó, mert a mérkőzés megle­hetősen színpadias körítést ka­pott. A Tatai HAC elleni edző­­mérkőzést kampány és ellen­kampány előzte meg. A baráti kör azt hirdette ki, hogy a meccs után demonstrációt tart a csa­pat mellett, az önkormányzat il­letékesei pedig azt szerették volna, ha elmarad a találkozó. A városi rádió szombaton a futballisták nagy megdöbbené­sére, be is mondta, hogy nem lesz meccs,­­ aztán megtartották... Az önkormányzat és a klub ellenségeskedésének oka tömö­ren összefoglalva: a város és Bíró Péter, a Lombard FC tu­lajdonosa nem tudott meg­egyezni a pálya bérletéről. - Július 19-én még arról volt szó, hogy tíz évre megkapjuk a stadion használatát - nyilat­kozta a mérkőzés előtt Bíró Pé­ter. - Kilenc nappal ezután azonban teljesen más szerző­déstervezetet tettek elém, mint amilyenről eredetileg szó volt. Vállalnunk kellett volna a ti­zenkétmillió forint értékű be­léptetőrendszer kiépítését, és fizetnem kellett volna még há­rommilliót. A további beszélge­téseknek már nem volt értel­mük, s ma már eldöntött tény: Csepelen játszunk és edzünk, már a hétfői tréninget is Buda­pesten tartjuk. Az ügyben illetékes „ellenlá­basok” nem igazán pártolták a szombati tatabányai mérkő­zést, bizonyság rá, hogy a pá­lyát nem vonalazták fel, a munkásokat elfelejtette utasí­tani erre a létesítmény fenntar­tója... Még szerencse, hogy a HAC vezetői időben mozgósíta­ni tudták a saját embereiket, és mert Tata közel van Tatabá­nyához a „vonalazóember” a kezdő sípszót megelőzve befe­jezte a munkát. A „búcsúfellépésre” kivonu­ló játékosokat, a szurkolók fel­állva, vastapssal köszöntötték. A labdarúgók kiintegettek a tribünre, majd Szalma József csapatkapitány - mintegy vég­ső búcsút véve a stadiontól - koszorút helyzett el az oldal­vonal mellett, a többi labdarú­gó pedig vörös szegfűket hin­tett a gyepre. Ezután - stílszerűen - gyász­szünet következett... - Demonstrációnk teljesen békés, csupán petíciónkat sze­retnénk átnyújtani az önkor­mányzat illetékeseinek - mond­ta Környei Viktor, a Lombard FC Baráti Körének elnöke. - A stadion, amelyet még a Szénbá­nyák építtetett, a város tulajdo­na, ám a szurkolók is Tatabánya polgárai, joguk van a szórako­záshoz. Az illetékesek elfelejtet­ték, hogy a drukkerek egyben választópolgárok is, nem szabad semmibe venni az igényeiket. A labdarúgók ugyan döntet­lent játszottak a Tatai HAC el­len, ám játékukkal sokszor késztették tapsra közönségüket. A meccs lefújása után hangszó­rókat szereltek a lelátóra, Kör­­nyei Viktor ismertette a nézők­kel a baráti kör követeléseit. Közöttük szerepelt, hogy az ön­­kormányzat biztosítson ingye­nes pályabérletet a klubnak; ad­jon támogatást a Lombard FC- nek; legalább ötéves szerződést kössön az egyesülettel; Szentir­mai Ferenc, a sporttanácsnok, s a stadiont üzemeltető kft. ügy­vezető -igazgatója mondjon le... Ezután Bíró Péter klubtulaj­donos vázolta a szurkolók előtt a kialakult helyzetet, valamint felolvasta azt a szándéknyilat­kozatot, amelyet a klub juttat majd el az önkormányzathoz. Ebben, többek között az áll, hogy a Lombard FC minimum tízéves használati jogot kér a várostól, de természetesen a klub is tesz engedményeket. Bí­ró Péter nyilatkozata végén le­szögezte: „Semmilyen össze­függésben és formában, illetve alá és fölérendeltségi viszony­ban nem tudunk együttműköd­ni Szentirmai Ferenc úrral. ” A harmadik felszólaló Schalkhanner Antal, Tatabá­nya országgyűlési képviselője volt, aki elmondta, noha már biztos, hogy nyolc hazai mér­kőzését Csepelen kell lejátsza­nia a Lombardnak, van remény arra, hogy megszülessen a meg­állapodás és a klub a tavasszal „hazaköltözzön”. A város képviselői közül ki­zárólag Papp Károly alpolgár­mester jelent meg a stadionban, és félrehúzódva hallgatta a be­szédeket, valamint néhány in­dulatos szurkolói bekiabálást. - Ha átnyújtják nekem a pe­tíciót, akkor természetesen át­veszem, de mást nem tudok mondani - mondta Papp Ká­roly. - Csütörtökön önkor­mányzati ülésünk lesz, azon egyébként is téma lett volna a klub és a város kapcsolata. A petíciót is megtárgyaljuk majd. S noha a baráti kör elnöke és alelnöke mindent megtett, hogy minden szurkoló hazamenjen, a csitítgatások ellenére néhá­­nyan hangoskodva körbevették az alpolgármestert. Papp úr jobbnak látta, ha az öltözőben keres menedéket (a helyzet fo­nák, hiszen szombattól a játé­kosok nem húzhatják meg ma­gukat ugyanitt...), tíz perccel később pedig néhány rendőr je­lent meg a stadionban, hogy biztosítsa a politikus távozását. A rendőrökre egyébként igazá­ból nem volt szükség, mert egy­két indulatos felharsanáson kí­vül más nem történt. A futballisták csendesen hallgatták végig az egész „cir­kuszt” (a Lombard labdarúgói között ácsorgott az új szerze­mény, a brazil Fabrizio Juliano Gonzales középpályás, akit az utolsó percben leigazolt a Lom­bard), ők egyetlen megjegyzést sem tettek. A futballisták nem voltak in­dulatosak, de a szemük csillo­gása elárulta, nekik ugyan­annyira fáj, hogy idegen pályán kell játszaniuk a hazai meccsei­ket, mint a szurkolóknak. A most érkezettek, talán nem ért­hetik azt, amit leginkább Kip­rich József és Szalma József érezhet át. Ők mindketten kül­földről tértek vissza Tatabá­nyára, hogy az élvonalba segít­sék a csapatot, és most, amikor munkájuk gyümölcsét learat­hatnák, akkor idegen pályán kell játszaniuk. Véleményüket egyetlen mon­datban, de találóan foglalta össze Kiprich József: „Hihetet­len, hogy ezért szenvedtünk annyit...” Gonda László A szurkolók nem csak a meccsre készültek... (Bakai Gusztáv felvétele) Lombard FC Tatabánya- Tatai HAC 1-1 (0-1) Tatabánya, 2000 néző. V: Gebei LOMBARD FC: Gelei (Balogh) - Szabó V. Mészöly, Szalma, Virág (Ramos) - Süveges (Letenyei), Kovács A. (Gonzales), Tüs­ke, Kiss V. - Kiprich, Nagy (Petres). G: Kiprich, ill. Szepe Az újpestiek nem figyelhették meg újvidéki ellenfelüket Bejött a Vojvodina csele Az Újpest FC szakmai stábjá­nak tagjai szombaton Újvidékre készültek. A lila-fehérek már hetekkel korábban eltervezték, hogy a jugoszláv bajnokság rajtján megfigyelik az UEFA- kupabeli ellenfelüket, és az uta­zásukat természetesen egyeztet­ték a szerb vezetőkkel. Szveto­­zar Szaporics, a Vojvodina igaz­gatója biztosította a magyaro­kat arról, hogy szeretettel várja őket, és természetesen semmi akadálya annak, hogy az újpes­tiek ott legyenek a találkozón. Várhidi Péter szakmai igazga­tó, Glázer Róbert vezetőedző, Herédi Attila pályaedző és Go­rán Kopunovics, aki a tolmács szerepét töltötte volna be, szom­baton délután három órakor ta­lálkozott, hogy Újvidékre autóz­zon. Az indulás után néhány perccel azonban Gorán Kopuno­vics telefonja megcsörrent, és Szvetozar Szaporics jelentke­zett. A jugoszláv vezető azért te­lefonált, hogy közölje: a lila-fe­hérek küldöttsége feleslegesen kel útra, mert az este nyolc órára tervezett mérkőzést korábban, délután fél hatkor játsszák... - A jugoszlávok­ lépése nem volt sportszerű - bosszankodott Várhidi Péter, aki társaival egyetemben természetesen Bu­dapesten maradt. - Ki van zár­va, hogy Szaporics úr csak­ szombaton értesült volna az időpont-változtatásról, és nem www. o, értem, miért nem hívott fel minket már pénteken, vagy leg­alább szombat délelőtt. Ha tényleg azt akarta volna, hogy ott legyünk a meccsen, akkor értesít minket. Ebben szándé­kosságot érzek, hiszen aligha hihető, hogy a csapat játékosa­it, valamint a szurkolókat is szombat délután hívta volna fel telefonon a klubvezető... Per­sze, még láthatjuk a Vojvodi­­nát, a csapat a jövő szombaton Szabadkán játszik a Spartak Szubotica ellen. Azon a meccsen ott leszünk, akkor is, ha netán módosul a találkozó időpontja, de más a csapatot idegenben, és más saját pályáján látni. Rá­adásul most kellett volna szál­lás után néznünk, és úgy ter­veztük, hogy Újvidéken szom­baton megpróbálunk hotelt fog­laltatni. Várhidi Péter dühe érthető, bár természetesen szállást tele­fonon is tudnak foglalni az új­pestiek a jövő héten. A mérkő­zés elmulasztása azonban való­ban veszteség, hiszen Glázer Róbert még a kezdőcsapatot sem alakította ki, és eddig ter­mészetesen a Vojvodinát sem látta. Az augusztus 12-i UEFA- kupa-mérkőzés előjelei tehát nem túl kedvezőek a lila-fehé­rek számára... (Honda) Nem elég, hogy az új vezetőedző, Glázer Róbert egyelőre sa­ját csapatával, az Újpesttel is csak ismerkedik, szombaton az UEFA-kupabeli ellenfélt, a Vojvodinát sem láthatta (NL-archív - Makó Éva felvétele) A program már ismert van Négy hónap után ismét pályára lépnek a jugoszláv élvonalbe­li csapatok. A bajnokságban huszonegy együttes indul, a labda­rúgó-szövetség ugyanis úgy döntött, hogy a Pristina az idén nem szerepelhet a legjobbak között. Az első fordulóban kilenc meccset rendeztek, és a program már jó néhány nappal ezelőtt ismert volt, így természetesen az is, hogy a mérkőzések - tehát a Vojvo­­dina-Radnicski (2-0) meccs is - 17.30-kor kezdődött (csakúgy, mint a vasárnapra maradt találkozó). Esti meccseket csak a má­sodik fordulótól rendeznek Jugoszláviában. (szondi) X. 208. , 1999. augusztus 1. Sallói csapatot cserélt, Sándor és Hamar klubot válthat Fizetésképtelen a Beitar Jerusalem Öt év, 58 gól, két bajnoki cím és kupagyőzelem. Ezt érte el Sallói István az izraeli Beitar Jerusalem színeiben. S ami talán még ennél is fontosabb, a középpályás remek produk­ciójának köszönhetően Izraelben kelendőek lettek a magyar labdarúgók, az augusztus 14-én rajtoló bajnokságban már tizenöt honfitársunk játszik ott. Sallói István nevét azonban mostantól már nem a Beitar összeállításában kell keresnünk. A középpályás öt év után elhagyta Jeruzsálemet, az elmúlt bajnokságban első osztályú tagságát éppcsak megőrző Herclija együttesébe igazolt. - Szó volt arról, hogy esetleg hazatérek, és a Videotonban futballozok, ám a csapat kiesett a PNB-ből - mondta Sallói István. - Több izraeli együttes megkeresett, végül két évre a Herclijába igazoltam. A város mintegy hetvenöt kilométerre fekszik Jeruzsálemtől, már más világ. Kicsit furcsa, hogy egy nagycsapat után most egy kicsiben kell játszanom, tulaj­donképpen én vagyok az egyetlen sztárnak nevezhető lab­darúgó a klubban. Öt idegenlégiósa van a Herclijának, rajtam kívül egy szlovén, egy ukrán, egy angol, és egy koszovói. Az utóbbival nagyon sokat beszélgetek, már három éve nem látta a hazáját, de a családját ki tudta menekíteni még a háború előtt. Szóval, nagyon érdekes helyre kerültem, az egyetlen gond, hogy egyelőre egyedül vagyok, a családom csak néhány nap múlva érkezik Herclijába. A csapat színe egyébként sárga­­zöld-kék, tehát a Beitar sárga-feketéjéből legalább az egyik szín megmaradt... Az izraeli gazdasági válság, a futballklubokat is nehéz helyzetbe sodorta. A pénzhiány miatt szokatlanul kevés külföldi játékos érkezett az országba, és az egyesületek nagy része komoly anyagi nehézségekkel küzd. Közöttük van a Beitar is, amely két magyart, Sándor Tamást és Hamar Istvánt is foglalkoztat. A klub mindkét labdarúgó­nak tartozik (még a tavalyi pénzükkel is), ők vasárnapig adtak haladékot a fizetésre. Ha nem kapnak pénzt, lehet, hogy mind­ketten távoznak. Sándor Tamást például máris csábítja korábbi edzője, Dror Kastan, aki ebben az idényben az izraeli kupagyőztes Hapoel Tel-Aviv kispadján ül majd. A korábbi debreceni futballista nem lenne egyedüli magyar a csapatban, ugyanis a német Eintracht Frankfurtból Kastan mester hívására Pisont István is a Hapoel Tel-Avivba igazolt. A magyarok közül Márton Gábor, Tomka János és Eszenyi Dénes ügye még lebeg, a többiek szerződése rendben van. A magyar kolónia tagjainak még nem volt alkalmuk találkozni egymással, mert klubjaikkal edzőtáboroztak. Augusztus 7-én a Totó-kupa mérkőzéseivel kezdődik a szezon, egy héttel később pedig már bajnoki pontokért küzdenek a csapatok. (tarpai 7.)

Next