Nemzeti Sport, 2007. április (105. évfolyam, 89-117. szám)

2007-04-01 / 89. szám

JEGYZET Miért röhögünk? Elfogadom, hogy a mai modern világban a futballnak is tarta­nia kell a lépést, csöppet sem hökkent meg, hogy a tehetsé­gesnek mondott gyerek­játékosokat precíz orvosi vizsgálat és felmérés alapján választják ki. Miután a labdarúgás nagy üz­let, nem mindegy, milyen „termék” kocog ki a pályára: ne le­gyen túl alacsony, de ne legyen égimeszelő, legyen szálkásan izmos, de ne legyen madárcsontú. Ha azt veszem, akkor „tudományosan” a Peter Crouch típusú kölköket úgy zavarják el a futballpályák környékéről, hogy még szurkoló sem lesz belőlük, nemhogy csatár, hiszen csú­nya (ki tudja, talán ez is egy kategória az álomjátékos kivá­lasztásánál...), túl magas (kosárlabdázzon az ilyen, ne fociz­zon!), egyszálbélű, a mozgáskoordinációja olyan, mint egy dróton rángatott marionettbábunak. Ehhez képest Peter Crouch a világ egyik, ha nem a legerősebb bajnokságában, mi több, a világ egyik legjobb klubcsapatában (ez ugyebár a Liverpool) és az angol válogatottban pofozgatja jobb és bal belsővel a labdát, olykor belebotlik „spiccel”, és fejelgeti a há­lóba becsülettel­­ ellentmondva minden felmérős adatnak. A 201 centiméter magasra nőtt fiú esetlennek tűnő fociját szí­vesen karikírozzák, nyáron, a vb idején az egyik kapásból lőtt gólján álmélkodás helyett az egész világ lötyögött, mert az egyik brit lapban összeállított montázs egy esetlen breaktán­­cos mozdulatait idézte. Peter Crouchnak ez a sorsa, pedig­­ remek futballista. Jól helyezkedik, a magasságához képest igenis labdaügyes, s azért Angliában odafigyeltek arra is, hogy ne legyen tésztates­tű. No, persze nem olyan henteserős, mint Wayne Rooney, nem is olyan kidolgozottan macsós, mint Cristiano Ronaldo, nem tud macskaléptűen a kapu felé osonni, mint Andrij Sevcsenko, de azért a liverpooli égimeszelő sem egykönnyen kettéroppantható csatár, sőt... Úgyhogy elgondolkodtató, hogy hiába minden trend, hiába a tudományos felkészültség, a tehetség úgyis mindig túltesz a lelketlen műszereken: kicsi lesz, mint Lionel Messi, duci, mint Diego Maradona vagy Ronaldo, vagy éppen hórihorgas, mint Peter Crouch. Talán nem véletlenül van ez így, mi pedig elgondolkodha­tunk, kin és miért röhögünk. A NAP KÉPE FOTÓ: REUTERS/PAUL YEUNG Csoportterápia A magyar vízilabda-válogatott ennyi alkalommal veszített a horvát csapattal szemben világbajnokságon és olimpián (18-19. oldal) „Most már nagyon erős csapat a horvát, ön­magáért beszél, hogy simán legázolta a szer­­beket. Egyáltalán nem lesz könnyebb dol­gunk, mintha a szerbekkel játszanánk.” (18-19. oldal) Kásás Tamás olimpiai bajnok vízilabdázónk a vb-döntő előtt ONLINE : Azért is kellene a pólósgyőzelem, mert ez egy vizes­­vb. Egyetlen aranyunk lehet innen. Hajrá!!!› Regerus 7 11 71 ...MONDÁSA PETER CROUCH BOLDOGSÁGA: AZ ORRCSONTTÖRÉS UTÁN A nyakigláb Anfield Road, 43 958 néző Csere: Gerrard helyett Kuyt (-) az 56., M. González helyett Zenden (-) a 69., Mascherano helyett Riise (-) a 82. percben Csere: Diaby helyett Rosicky (-) és Júlio Baptista helyett Ljungberg (-) a 65., Eboué helyett Hoyte (-) a 82. percben : FAZEKAS ZOLTÁN, SZŰCS ANDRÁS Több mint egy hónapos kiha­gyás és egy orrműtét után mes­terhármassal tért vissza az Arsenalt 4-1-re legyőző Li­verpoolba Peter Crouch. A 201 centiméteres angol válogatott csatár pályafutása során klub­szinten először szerzett három gólt egy mérkőzésen. A sikerrel a Liverpool megelőzte az Arsenalt a tabellán, és feljött a harmadik helyre. A Liverpool játékosai tudják, mikor kell jól focizni. A csapat bajnoki meccsét (és éppen az Arsenal elleni rangadót) először látta a helyszínen az új tulajdo­noskettős, az amerikai George Gillett jr. és Tom Hicks, és már a negyedik percben állva ünne­peltek a közönséggel, amikor Peter Crouch egy formás akció végén belőtte a Liverpool veze­tő gólját. S a nyakigláb csatár aztán vé­gig parádézott - olybá tűnt, ki­éhezett a futballra. Az angol válogatott támadó február 24-én játszott leg­utóbb, ám akkor, a Sheffield United elleni hazai bajnokin eltörött az orra, s csak a szom­bati rangadóra tudták olyan ál­lapotba hozni, hogy pályára léphessen. Ezért talán sokan meg is lepődtek, hogy Rafa Benitez azonnal a kezdőbe tet­te a támadót, akit ezen a napon az Arsenal belső védői képtele­nek voltak megállítani. Az első gólnál az elefántcsontparti Kolo Touré maradt le Peter Crouchról, a másodiknál a francia Abu Diabyt fejelte le, míg a harmadik találatnál is­mét Kolo Touréból csinált bo­hócot a jegenyetermetű fiú, aki az ötösnél csinált meg egy olyan leheletfinom cselt, amire csak világklasszisok képesek (pedig Peter Crouchot sok szakember még csak az Euró­­pa-klasszisok közé sem sorol­ja...). Az 1981. január 30-án Macclesfieldben született nyur­ga támadóban későn fedezték fel a valódi tehetséget: 1998 és 2005 nyara között hét klubnál fordult meg, mielőtt kikötött volna a Li­verpoolnál. Első pályára lépése Gólszerző: Crouch (1-0) a 4., Crouch (2-0) a 35., Agger (3-0) a 60., Gallas (3-1) a 73., Crouch (4-1) a 81. percben Sárga lap: Diaby (Gerrard felvágásáért) a 21, Lehmann (sportszerűtlenségért) a 45., Fabregas (Xabi Alonso felrúgásáért)a 1 50.,Xabi Alonso (Hieb felvágásáért) az 53.percben Játékvezető: Steve Bennett (7)„Ahhoz képest, hogy elvben tüzes rangadó várt rá, ezúttal elég könnyű dolga volt a bírónak. Az átlagos feladatot rutinosan, bárminemű bonyodalom nélkül oldotta meg. Fábio Aurélio M.González Mascherano Júlia Baptista Crouch Fabregas K.Touré Gerrard Adebayor d­aly Carragher Pennant Arbeloa Denilson MESTERMÉRLEG Keményen harcolunk a harma­dik helyért, ezt ma is bizonyítot­tuk. Peter Crouch óriási lelke­sedéssel, agilisan és eredmé­nyesen játszott, csak dicsérni tudom. Négy gólt rúgtunk a Pre­mier League egyik legjobb együttesének, ez ki­váló teljesítmény. RAFA BENÍTEZ a Liverpool menedzsere Csalódott vagyok, gyengén játszottunk. Néhány játéko­­som fásult és motiválatlan volt. Ők maguk is tudták a le­fújás után, hogy ennél sokkal többet kell nyújtaniuk, függet­lenül attól, hogy csak a har­madik helyért haj­­tunk... ARSENE WENGER , az Arsenal szakvezetője 4. HARC AZ ARANYÉRT - MANCHESTER UNITED • Győzelem - nagy áldozattal ■ Újabb potenciális banánhéj hevert tegnap a Manchester United előtt, hiszen a Blackburn volt az aktuális rivális, amely rendre kibabrál az MU-val, hogy mást ne mondjunk, az előző sze­zonban oda-vissza megverte. Most végül is kellemes különb­séggel, 4-1-re nyert a United, de ezért vért izzadt, a vezéráldozat­ról nem is szólva... Kezdődött azzal, hogy a Blackburn kapusa, Brad Friedel olyan napot fogott ki, amikor mindent hárít: Wayne Rooney például fél órán belül kétszer is heveny szitkozódásban tört ki az amerikai kapus mutatványai lát­tán. Ehhez jött még, hogy Nemanja Vidics hordágyon hagyta el a pályát - a diagnózis: vállficam -, ami önmagában is nagy csapás, úgy meg főleg, ha számba vesszük, hogy a Roma elleni szerdai Bajnokok Ligája­­negyeddöntőn sérülése miatt a csapatkapitány Gary Neville, va­lamint Mikael Silvestre sem játszhat, s Patrice Evra szerep­lése sem biztos... A két középső középpályás, Michael Carrick és Paul Scholes viszont igen. Előbbi a Blackburn vezetésénél működött közre, utóbbi viszont három bekk kö­zött szlalomozott be a tizen­egyespontig, mielőtt egyenlített volna. Aztán úgy tűnt, Michael Carrick keretbe foglalja az ese­ményeket, mert miután Ryan Giggs öt lépésről majdnem ket­tétörte a lécet, Rio Ferdinand pe­dig dühében kilőtt egy szurkolót, ő okosan elgurította a labdát az előtte sorakozó lábak között, s ezzel már a United volt előny­ben. Később még Pak Dzsi Szung és a néhány perccel ko­rábban beszálló Ole-Gunnar Solskjaer megtoldotta a különb­séget. Mindez azonban abszolút hamis képet sejtet ahhoz képest, mennyit szenvedett az MU ezen a meccsen. a foto agenty images'1 ▲ A vörös mezes Nemanja Vidics „mutatványa” - nagy esés, vállficam VELEMÉNYEK „Nagyszerű győzelmet arat­tunk egy jó csapat ellen, a menedzserünk kérésére valóban csipkedtük magunkat. Amikor mesterhármast sze­rez valaki, akkor nem számít, hogyan érte el a gólokat, a lé­nyeg az, hogy összejött.” „Nem erre számítottunk. Saj­nos Peter Crouchot nem tud­tuk tartani, így nagyon korán eldőlt a mérkőzés. Szörnyű volt a kispadról nézni a mécs­esét, de nem adjuk fel, a mi­énk lesz a harmadik hely.” TOMÁS ROSICKY az Arsenal középpályása

Next