Nemzeti Sport, 2007. június (105. évfolyam, 147-176. szám)
2007-06-01 / 147. szám
Szereptévesztést ■ Huszti Szabolcsnak valahol igaza van. Aligha lehet kétséges, hogy manapság ő a legjobb magyar labdarúgók egyike. Egyesek szerint az első, mások a második, a harmadik vagy a negyedik helyre sorolják, tökéletesen mindegy. Remek szezont zárt a Hannoverben, alapember lett a Bundesliga egyik masszív csapatában, és azt hiszem, ez okkal tölt el mindannyiunkat büszkeséggel. Ha a helyében lennék, én is arra számítanék, hogy biztos a posztom a magyar válogatottban. Ráadásul hiába motozom az agyamat nevek után, nem is tudok senkit sem mondani, aki az ő helyén jobb lenne, aki ennyire tudna védekezni, támadni, és a kapura is veszélyt jelentene. Magyarán: ha én lennék a kapitány, Huszti Szabolcs kifutna a pályára a válogatott mezében. Eddig most viszont azt mondom, egy profi környezetben élő embernek pontosan tudnia kell, kire milyen szerepet osztott az élet. A futballista futballozik, a gyúró gyúr, az orvos gyógyít, a szövetségi kapitány pedig összeállítja a csapatot. Ez ilyen egyszerű, és aki ezt akár pillanatnyi felindulásból is, de nem fogadja el, annak nincs helye ebben a világban. Huszti Szabolcsnak egy kérdést feltétlenül fel kell tennie magának: mi történne vele, ha a Hannover edzője a kispadra ültetné, és ő mentális gondokra hivatkozva elhagyná a német csapat edzőtáborát? Kézenfekvő most David Beckhamre gondolni. A földkerekség talán legnépszerűbb és leggazdagabb labdarúgóját száműzték a Real Madrid első csapatából és az angol válogatottból is, ő erre úgy válaszolt, hogy edzett, készült, talán azt sem tudta, mire, manapság pedig húzóembere a Realnak, visszahívták a válogatottba is - pedig aligha értett egyet akár Fabio Capello, akár Steve McClaren döntésével és rendszerével. Tudta, sikítozó rajongók és dollármilliárdok ide vagy oda, a lapokat nem ő osztja, és éppen ezért tudott ismét adu ásszá válni. Ez az, amiért Huszti Szabolcsnak legfeljebb valahol lehet igaza: amit tett, abban semmiképp. 4 online . Il tudnátok képzelni, hogy Huszti egyszer a Hannover egyik edzésén azt mondja, bocs, de nem érzem biztosnak a helyem a kezdőben, inkább hazamegyek, és lógatom a lábam...? Nevetséges... Dzigmund KIVZPT PAJOR-GYULAI ■Juli IsmRm LÁSZLÓ4 futamon szerzett pontot sorozatban a gyorsaságimotoros -világbajnokság 125 köbcentis kategóriájának összetettbeli második helyezettje. Talmácsi Gábor (11. oldal) ...MONDÁSA „Csalódott vagyok, mert hiába beszéltem arról, hogy ajánlatos lenne olyan embereket beválasztani az új elnökségbe, akik időt és fáradságot nem kímélve dolgoznak a klubért, akik nemcsak az elnökségi ülésekre járnak, hanem tesznek is a felemelkedésért, most azt látom, hogy megkezdődött a visszarendeződés a Fradinál” (4-5. oldal) Dámosy Zsolt az FTC leköszönő elnöke a klub éves rendes közgyűléséről HUSZTI SZABOLCS MUNKATÁRSUNKNAK ELMONDTA, HOGY Ő VÁRHIDI PÉTER SZEMÉBE Nem bánta meg Lehet, jól jönne az a bal láb... Várhidi Péter azért ültette volna Huszti Szabolcsot a cserepadra a Görögország elleni Eb-selejtezőn, mert a középpályás nem illett bele az általa kigondolt játékrendszerbe. A szövetségi kapitány Krétán négy hátvéddel, három védekező középpályással, egy kötetlen szerepkörben futballozó irányítóval és két csatárral küldi pályára a válogatottat. Várhidi Péter úgy véli, ebben a formációban nincs poszt, ahol Huszti Szabolcs a maximumot tudná nyújtani: a szakvezető szerint abban a fedezetsorban, amelyet játszat majd, a baloldalról induló Tőzsér Dániel, a középen szereplő Tóth Balázs, s a jobbszélre kitolt Vadócz Krisztián jobb a test test elleni harcban, eredményesebben ütközik. Irányítónak Hajnal Tamást jelöli a kapitány, míg elöl a Priskin Tamás, Gera Zoltán kettős támad majd - utóbbi lép vissza a labdákért. Kétségtelen, Huszti Szabolcs vérbeli bal oldali labdarúgó (a Hannover játékosának van talán a legjobb ballába a keretben), ám az érthetetlen, hogy a legjobb formában lévő magyar futballistának miért nincs helye ebben a csapatban... K.K. a PIETSCH TIBOR „Ha valakinek, nekem nagyon fontos a válogatott, szinte mindennél fontosabb. Éppen ezért nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerülök...” Huszti Szabolcs, a Hannover középpályása, az alighanem legjobb formában lévő magyar játékos szerda este kikerült a Görögországba, majd Norvégiába utazó keretből, az MLSZ tájékoztatása szerint lemondta a válogatottságot. ► Miért mondta le a válogatottságot? Nem mondtam le! - vágta rá Huszti Szabolcs. ► Idézném az MLSZ honlapjára szerda este felkerült hírt: „Huszti Szabolcs, arra való hivatkozással, hogy bizonytalannak érzi helyét a kezdőcsapatban, lemondta a szereplést, s elhagyta a tatai edzőtábort.”. Ebből annyi igaz, hogy elhagytam a tatai edzőtábort. ► Ez esetben nem árt tisztázni, mi történt. Ezért vállaltam, hogy nyilatkozom. Azt az elején leszögezném, nem akarok háborút, azt viszont szeretném, hogy mindenki ismerje meg döntésem hátterét... Szóval, a Várhidi Péter vezette szakmai stáb kedd este az összes kerettaggal külön-külön elbeszélgetett, engem, mint megtudtam, direkt a végére hagytak. Nem is bántam, úgyis rákérdeztem volna arra, hogy az utóbbi két mécsesén, Montenegró és Moldova ellen miért csak csereként jutottam szóhoz, hiszen a Hannoverben hétről hétre jól teljesítettem, biztos helyem volt a kezdő tizenegyben, sőt talán azt is kijelenthetem: pályafutásom legjobb szezonján vagyok túl. Gondoltam, ennyi elég lehet ahhoz, hogy kezdő legyek a magyar válogatottban, de ha nem, hát tudni szerettem volna, miben kell még javulnom, hogy bizalmat kapjak. Idáig azonban el sem jutottunk, tudniillik Várhidi Péter közölte velem: abban látja a legnagyobb problémát, hogy az ellenfelek átszaladnak a középpályánkon, éppen ezért ezt a csapatrészt kell stabilizálni, mégpedig három védekező középpályással, olyan típusú futballistákkal, akik többet és jobban ütköznek, mint én... Hozzátette, más rendszerben lenne helyem, de ebben nincs. Mivel az is kiderült, hogy a kapitány három évre tervez, nyilvánvaló vált számomra, a jövőt nem velem képzeli el. S még volt tovább: a szakember közölte, az elmúlt években többször is jól játszottam a válogatottban, de rendre kikaptunk, őt ugyanakkor csak az érdekli, hogy nyerjünk. Nem imádkozik a padon a társa sérüléséért . Ennyi elég volt ahhoz, hogy feladja? Németországban légióskodik, tudhatná, hogy küzdelemmel sok mindent el lehet érni. 1. Ha azt gondolja, hogy feladtam, téved. ► Akkor miért nem utazott el Görögországba? A kedd esti eszmecsere után aludtam egyet a történtekre - már amennyit aludtam... -, mert nem akartam hirtelen felindulásból dönteni, és miután a hozzám igazán közel állókkal konzultáltam, még egy találkozót kértem Várhidi Pétertől. Elmondtam neki, azt hittem, elsősorban a forma számít az összeállítás kihirdetésekor. Erre úgy reagált, neki is nagy dilemmát okozott, hogy kihagyjon-e, ám a csapatépítés néha áldozatokkal jár. Megjegyezte még, ha valaki megsérül vagy eltiltás miatt nem bevethető, akkor kezdő lehetek, csakhogy nem vagyok az a típus, aki azért imádkozik a kispadon, hogy a társát baj érje. ► Ez tiszteletre méltó, de a kérdés még mindig az: miért nem utazott el Görögországba? !> Egyszerűen nem éreztem magam olyan állapotban, hogy száz százalékig a válogatottra tudjak koncentrálni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy tiszta ideg vagyok. Németországban éreztették velem, hogy maximálisan Huszti Szabolcs nem intett végleg búcsút... NAIWD dAIKK A kapitány hallgat A válogatott Huszti Szabolcs nélkül indult útnak tegnap délban Krétára, majd este már edzett is Iráklióban. A Huszti-ügy részleteiről hallgat a kapitány, és némasági fogadalmat tettek a játékosok is. Várhidi Péter amúgy minden másról nagyon szívesen beszélgetett, elmondta, hogy mennyire jó hangulatban készült az együttes a mérkőzésekre, és hogy minden rendben van a kerettel, Huszti Szabolcs ügyéről azonban - a kitartó érdeklődés ellenére - egy szót sem szólt. A játékosok is hallgatnak, habár, mint Tőzsér Dániel - aki egyébként Huszti Szabolcs egyik legjobb barátja - mondta, nincs nyilatkozatstop. Az AEK Athén középpályása diplomatikusan fogalmazott, amikor az esetről faggattuk: „Szabolcs hozott egy döntést, amelyet mindegyikünk tiszteletben tart. Vele szemben nem változott a véleményünk, ugyanúgy remek játékostárs, aki azelőtt is volt. Mint minden futballista, ő is szeretne játszani, bizonyítani, és az az ő felelőssége, hogy ezért mit vállal fel. ” A krétai pokolban * A görögök babonákkal bőszen megtámogatott optimizmusa mellett - szűkebben - a krétaiak jegyvásárlási kedve sem csökken. Csütörtökrg a szombati Ebselejtező belépőjegyeiből 19 ezret adtak el a 24 ezer férőhelyes Pankritio Stadion pénztárosai, miközben a boldog jegytulajdonos fanatikusok két statisztikát emlegettek előszeretettel, melyek közül a görög-magyar párharcok számunkra baljóslatú adatsorát irákliói sajtótájékoztatóján Otto Rehhagel, a vendéglátók szövetségi kapitánya is beleszőtte előadásába. Utóbb persze visszakozott, mondván: mindez pusztán aprócska játék a számokkal. „A kimutatásnál lényegesebb támpontot jelent számunkra a rivális játékosainak feltérképezése. A magyarok keretében több magas, jó felépítésű labdarúgót találunk, akik a szögleteknél, oldalszabadrúgásoknál veszélyt teremthetnek a kapunk előtt. Motiváltabb, erősebb ellenfél-