Nemzeti Sport, 2010. április (108. évfolyam, 89-117. szám)

2010-04-01 / 89. szám

A jó szemű tréner a Nézőpont kérdése, hogy Véber György mennyire (volt?) bohém, mint ahogy az is, hogy kinek tetszik és kinek nem a szókimondása. Meccsek utáni nyilatkozatainál ugyanis gyak­ran elejti, tudja, sokan fennakadnak majd a véleményén. Hát csak akadjanak...! Annál ugyanis nincs fontosabb, hogy az ember (ha edző, ha nem) mindig önmaga maradjon. Véber György e szerint él. Az eredmények nem csupán igazolják őt, hanem meg is védik. Kell a védelem, mert egyrészt nem olyan időket élünk, amikor a nyíltság a legkifizetődőbb módi, meg azért is, mert ott edzőskö­­dik, ahol nincs könnyű dolga annak, aki a futballal foglalkozik. Pápa kisváros­­ minden előnyével és hátrányával. A futball közügy, a nézőszámra akkor sem lehetett panasz, amikor a csapat a másodosztályban vitézkedett, a nézők a sta­dionban és a városban egyaránt testközelből mustrálgatják a futballistákat. Figyelmük még arra is kiterjed, hogy az edzőnek szép, nagy barna szeme van (hölgyvélemény), így aztán aligha csoda, hogy nem egyszerűen mindent tudnak, hanem min­dent­ jobban tudnak. Stílszerűen, pápábbak a pápánál. Igazi, érzelmekkel átitatott drukkerek. Amikor az ősszel beindult a csapat szekere, már bajnoki cím­ről, Bajnokok Ligája-szereplésről álmodoztak - nem is kevesen (miközben „falábúnak” titulálták egyik-másik játékost). Véber edző, ahányszor kérdezték, annyiszor mondta el, hogy előbb a stabilitás, aztán az álmok, más kérdés, hogy a cél nála sem más, mint a kiugró szereplés. Hogy meddig jut el a Pápa, nem tudható, mindenesetre Vé­ber Györgyön nem múlik semmi. Még úgy sem, hogy nincs edző mifelénk, aki pontosan tudhatná, mit hoz a holnap, a holnapután, hát még a következő esztendők. A pápai tréner ambícióit aligha törhetik le. Ha valakiről pályája első élvo­nalbeli szezonjában lerí, hogy eltökélt, hogy a cselezésnek nála csak a pályán van helye, pályán kívül üldözendő, a sim­­litől irtózik, mint a vámpír a fokhagymától, az nyugodtan nézhet mások szemébe. Hogy hány pillantással találkozik, más kérdés. A legfontosabb. ■ FOTÓ: AFP Négykezes MEGMONDJAM A MAGAMÉT... " Játszottak egymás ellen, és dolgoztak együtt. A szakmai felfogásuk hasonló, ráadásul mindketten a pálya elején járnak. S ez még akkor is igaz, ha Mészöly Géza már büszkélkedhet bajnoki ezüsttel. Hogy ez mikor adatik meg Véber Györgynek, egyelő­re kérdéses, ám a pápai tréner habitusát, munka­mániáját ismerve, előbb-utóbb érem lesz a jutalma. A közelmúltban együtt dolgoztak Újpesten, hogy aztán külön folytassák az edzősködést. A Vasastól kurtán-furcsán eltanácsolt Mészöly Géza most Véber Györgyről beszél. Ce Le a kalappal Gyuri előtt! Azt hiszem, eddig a maxi­mumot hozta ki a Pápából. Emlékszem, milyen rosszul kezdtek tavaly, sokan már legyintettek rájuk, mondván, megvan az egyik kieső, s tessék, elkezdtek nyerni, s attól kezdve mindenki a pápai titokra kíváncsi. Pedig a kép­let egyszerű, Véber György a támadófutball híve, külö­nösen otthon rohamoz veszélyesen a csapata, és ezt, sajnos, a saját bőrömön érezhettem, hiszen az ősszel a Vasassal kaptunk egy négyest a Lombard pályáján. A pápai drukkerek - és persze a semleges nézők is - szíve­sen nézik a lendületes támadójátékot, amelyet olykor bemutat a pápai együttes. S ami még fontos vele kap­csolatban: igazi vagány, senkitől és semmitől sem ijed meg. Legendás történet őrzi róla, hogy egy Újpest- Fradin a vendégszurkolók sörösdobozt hajítottak feléje, ő pedig a szöglet elvégzése előtt szájához emelte, s húzott egyet a sörből. Ilyen edzőnek van fantáziája, tud rögtönözni! A játékosai pedig tűzbe mennek érte. PAPA VÁLASZOL G­YÖRGY vezetőedző Megölné azt, aki kiesésről beszél Olykor visszavedlik játékossá, de nem tűri a jópofáskodást PAJOR-GYULAI LÁSZLÓ Másfél évtizede még az egyik legbohémabb magyar futballista volt, ma fegyelmet követelő, mellébeszélés nélkül kritizáló edző. Véber György a pályája elején tart, de az újonc Pápával úgy teljesít, hogy csapatát nem fenyegeti a kiesés, bár ezt a szót ajánlatos kerülni a jelenlétében, ha kedves az életünk. ► Kicsit kopik már az emlé­kezetem: hogyan is volt azzal a tortából kipattanó, ledér öltözetű hölggyel? Nem tortából pattant ki, de le­dér volt, az biztos! - nevetett Véber György. Mindegy. Szóval? Két-három hete voltam a Ha­­poel Haifa játékosa, és a társaim valahogyan megtudták, hogy szü­letésnapom van. Elvittek a törzs­helyükre, a Riesling bárba, és megleptek egy fergeteges buli­val, annak volt része az izgal­mas hastáncosnő. Nem gond, hogy felidéztem ezt a törté­netet? Miért lenne? Most már edzőként dolgozik, akinek fe­gyelmet kell tartania, és ezt ez a bohém kép nem feltétlenül szolgálja. Nincsenek ilyen titka­im, ennek ellenére még sohasem volt gondom­­s a fegyelmezéssel. Azzal­­ léptem be a Pápa öltö­zőjébe is másfél éve, hogy mindenki tegez­zen nyugodtan, a te­kintély ugyanis szerin­tem nem ezen múlik.­­ Az más kérdés, hogy­­ néhányan közölték, képtelenek erre, ők azóta is magáznak. Senki sem élt még vissza a közvetle­nebb stílussal? Nem. Lehet, egyszer majd elmúlik, de egyelőre olykor visz­­szavedtem játékossá, beülök kö­zéjük dumálni, ugyanakkor pon­tosan tudják, hogy a stadionon belül és a munkában nem isme­rek jópofáskodást. Nem játszom el a keménykedő edző szerepét, igenis kemény vagyok, kíméletle­nül leszedem a keresztvizet arról, aki megérdemli. A Videotontól elszenve­dett vereség után Verebes József kegyetlenül megbírál­ta, lényegében azt mondta, milyen edző az, aki kamikaze módra játszatja csapatát, és mindenkit előreküld, védeke­zés nélkül. Olvastam, és nem esett jól. Bántott, de az öltözőben is azt mondtam, igazat kell adnom Verebes Józsefnek, mert kívülről valóban így látszott, holott pon­tosan tudom, hogy a mi gyors, pörgős futballunk kizárólag jó védekezéssel működhet megfele­lően, és erre is törekszünk. Azon a meccsen sokáig a mi akaratunk érvényesült, aztán gyorsan elkö­vettünk több hibát, és összezava­rodtunk tőlük. ► Milyen futballt képzel el a Pápával? 0 Jó lenne azt mondani, hogy olyat, mint a Barcelonáé... A tökéletességre törekszem, de tisztában vagyok a lehetőségek­kel. Ezek azonban azt minden­féleképpen megengedik, hogy sajátos stílust alakítsunk ki, ha a mezünkre nem lenne kiírva a nevünk, az emberek akkor is tud­ják, itt a Lombard játszik. Gyors labdajáratás, tudatos mozgások, szép akciók - ez lebeg a szemem előtt, amikor a csapatomról gon­dolkodom. ► Arra emlékszik, hogy Izraelben mikor kapott először dicséretet az edző­jétől? !> Ne is mondja, az nagyon vic­ces volt! Jól játszottam, adtam a gólpasszokat, rúgtam a gólo­kat, de Avram Grant, aki azóta a Chelsea kispadját is megkapta, egy jó szót sem szólt. Sőt, egy fi­noman helyezett gólom után azt mondta, inkább erőből kellett volna lőnöm... Aztán az egyik meccsen nyújtott lábbal bele­csúsztam az ellenfélbe, akinek az arcát felszántották a cipőm stoplijai, szegénynek ömlött a fejéből a vér, az edzőm pedig boldogan ugrált, és nem győzött dicsérni, ez valamiért nagyon tetszett neki. ► Véber György edzőtől miért kap dicséretet a játé­kosa? ! Ilyen csúnya belemenésért biztosan nem. Az én májam ak­kor hízik, amikor olyan szituáci­ót látok a mérkőzésen, amelyet gyakoroltunk, és boldog vagyok, ha a játékosok kreatívan oldják meg. A futballban nem lehet egy támadást úgy lebontani lépésről lépésre, mint a kosárlabdában, de az alapokat be lehet gyakorol­ni, és ezekből indulva nem lehet, hanem muszáj is improvizálni. Csak azt kérhetem számon, amit tanítottam, de azért sem dicsé­rek meg senkit sem, mert hajt, hiszen még szép, ez az alap, a minimum. ► Egy éve a klub tul£ydono­­sa, Bíró Péter azt nyilat­kozta, hogy számára a magyar bajnoki cím a cél. Stimmel? Lényegében igen, hiszen a cél csak a csúcs lehet, de nyilván nem az első évről beszélt. Azt mond­tam, hogy aki a kiesés szót kiejti a száján, azt megölöm. Az első nyolcról vagyok hajlandó beszél­ni, és ez tükrözi is a pillanatnyi erőviszonyokat. Mindannyian ta­nulunk, jövőre már tapasztaltab­bak leszünk, a Debrecen példája a mértékadó számunkra: évről évre fejlődve, szisztematikusan épít­kezve szeretnénk mindig előbbre jutni. ► Ez ellentmondás, a csúcsra érve már nincs hova lépni, csak vissza. !" Olyan nem létezik, hogy ne le­hetnénk még jobbak, és a csúcs­tól is messze vagyunk még. Ne­kem edzőként az a legfontosabb, hogy a csapatról és a játékosa­imról elismeréssel beszéljenek az emberek, és ha ez megvan, az eredmények egyszerűen nem maradhatnak el. m­ estt Véber György a kispad előtt állva is mindig együtt él a játékkal, és azt szereti, ha a labdarúgói kreatívan futballoznak

Next