Nemzeti Sport, 2011. augusztus (109. évfolyam, 208-237. szám)

2011-08-01 / 208. szám

A klasszikus ■ „Csak az autósport, a bikaviadal és a hegymászás igazi sport. Az összes többi játék” - írta Hemingway, és a rajt pillanatában igazat kell adnom neki. A piros lámpák kigyulladnak, majd néhány másodpercen belül kialszanak, és kezdődhet a tánc. Akárhányszor látta is az ember testközelből, végigfut a hátán a hideg, s a versenyzők úgy mesélik, akárhányszor élik is át, mindany­­nyiszor az egekig szökik az adrenalinszintjük. A Hungaroringen 26. alkalommal történt meg vasárnap délután - ezzel a magyar pálya Monza és Monte-Car­­lo mögött a harmadik a sorban a zsinórban rendezett legtöbb versenyfutam tekintetében, ami igazán nagy elismerés. Jöhettek bármilyen idők, lehetett bárki ha­talmon, a szocialista rendszerben, a vasfüggöny mögött elsőként, nyolc hónapos rekordidő alatt felépült pálya kiállta az idők próbáját. Miközben például Franciaország, Portugália vagy éppen Ausztria kapitulált, nekünk sikerült megtartanunk a versenyünket. Mindig, minden körülmé­nyek között. S míg annak idején azért volt kuriózum a Magyar Nagydíj, mert először jöhettek a csapatok a vasfüggöny mögé (a városi legendák szerint annak idején azt is megkérdez­ték, hozzanak-e magukkal húst, vagy lehet itt is kapni...), a mostani versenyzők már klasszikusként emlegetik a pályánkat. Nem csoda, hiszen hatan közülük, beleértve a világbajno­ki címvédő és vb-éllovas Sebastian Vettelt, még meg sem születtek, amikor nálunk először felbőgtek a motorok, s további jó néhány jelenlegi pilóta cumival a szájában gőgicsélt, amikor 1986. augusztus 9-én Ayrton Senna kiharcolta az egyes rajtkockát a Hungaroringen, majd egy nappal később Nelson Piquet begyűjtötte a győztesnek járó pontokat. Most a mogyoródi dombok között óvatos becslések szerint is kétszázezer ember tombolt, mert mindenki látni akarta a modern kor gladiátorait. Ez ma már történelem. A pályánk, a versenyünk pedig klasszikus. A vasárnap látottak után: klasszis klasszikus... ■ FOTÓ: REUTERS Lance Armstrong nyomában MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► A 26. Magyar Nagydíjat rendezték vasárnap a Hungaroringen, de Gyulay Zsolt elnöksége alatt az elsőt, ezért őt kérdeztük, milyen visszajelzéseket kapott a versenyzőktől, illetve a sportág vezetőitől a futammal kapcsolatban.­­. Versenyzőkkel és vezetőkkel is beszélgettem a pályánk­ról a hétvége folyamán. Lewis Hamilton úgy fogalmazott, szereti a hepehupás aszfaltunkat, a Pirelli szakemberei pedig úgy, hogy új kihívás elé állítottuk őket. Én úgy fogal­maznék, lesz tennivalónk az előttünk álló évben is. Ami a versenyt illeti, a nézők miatt bíztam benne, hogy nem lesz nagy eső, amely szerencsére el is került minket, a futam viszont ettől függetlenül nagyon izgalmasan és változato­san alakult - a Hungaroring csapata pedig jól vizsgázott. Büszke voltam, büszke vagyok! " ­ Fradimumus A mérkőzésről tudósított:­ ­ DEBRECENI Debrecen 9000 néző 1-4-4-2 Novakovics 0 - Nikolov 6, Simac 6, Mészáros N. 6, Korhut 6 - Bódi 7, Varga J.7, Szakály P. 5, Rezes 5- Kulcsár T. 6, Coulibaly 6 CSERE: Kulcsár T. helyett Yannick (5) az 58., Rezes helyett Dombi (-) a 76., Szakály P. helyett Ramos (-) a 85. percben 1-4-1-4-1 FERENCVÁROS Ranilovic 5- Csizmadia 5, Grúz 6, Otten J, Jufi­er 6 - Maróti 5 - Lisz­tes 5, Andrezinho 5, Oláh L. 5, Abdi 6-Felipe Félix 5 CSERE: Andrezinho helyett Tóth­ B.­ (6) az 57., Abdi helyett Somalia (-) a 66., Lisztes helyett Balog Z. (-) a 73. percben________________________ GÓLSZERZŐ: Bódi (1-0) a 45. percben _ _____ _ SÁRGA LAP: Coulibaly (reklamálá­sért) a 44., Abdi (reklamálásért) a 62., Felipe Félix (reklamálásért) a 78., Balog Z. (Dombi buktatásáért) a 91.percben ___________ Játékvezető: Iványi Zoltán 7- Megpró­bálta kézben tartani a mérkőzést, ám a cél érdekében túl sokszor - néha indo­kolatlanul - használta a sípját, ráadásul a mezőnyben több tévedése is volt. Asszisztensek: Varga Zsolt, Márkus Tamás MESTERMÉRLEG : BERECZKY ATTILA, GALAMBOS DÁNIEL Nem mindenki nézhet tükörbe Három mérkőzés, három győzelem. Minden edző ilyen bajnoki kezdésről álmodik. Valóban jól hangzik. Különösen értékes ez a siker, mert nehéz meccset játszottunk a végig elszántan és nyit sisakkal futballozó Ferencváros ellen. Tudatos volt, hogy a vezetés tudatában még inkább a biztonságra törekedtek, s megpróbáltak kontrákat vezetni? Várható volt, hogy az első félidőben is támadó szellemben játszó vendégek a kapott gól után még több kockázatot vállalnak. Egyébként az első játékrész elején kicsit puhák voltunk, sok pár­harcot vesztettünk el, de aztán stabilizáltuk a véde­kezésünket. A szünetben még több futást, agresszívabb futballt kértem a játékosaimtól, hiszen tudtuk, hogy heves zöld-fehér rohamokra számíthatunk. Néhány héttel ezelőtt azt mondta, hogy a kilenc­venes évek elejének hangulatát szeretné visszahozni az Oláh Gábor utcai stadi­onba. Ilyett miliőre gondolt? _ Pontosan, ez már igazi­­ meccshangulat volt. KONDÁS ELEMÉR a Debrecen vezetőedzője Bátran futballoztak, mégsem szereztek gólt. Azt már a felállásunkból láthatta bárki, hogy támadó szellemben lépünk pályára Debrecen­ben, hiszen a két döntetlen után mindenképpen nyerni akartunk. Meg is voltak a lehetőségeink, de az utolsó passzoknál pontatlanok voltunk. Gondolom, bosszantja, hogy ismét sza­badrúgásból kaptak gólt. Ez egy edző számára a legborzasztóbb. A szezon­ban eddig tíz meccset játszottunk, és ellenfeleink mindössze egyszer találtak a kapunkba kidolgo­zott helyzetből, a többi találat rögzített játékszitu­áció után született. Most is így volt, ráadásul különösen kellemetlen időpontban, közvetlenül a szünet előtti másodpercekben. Kapushibának tartja a deb­receni gólt? Erről egy kapus nem tehet, egyértelműen a sorfal volt a vétkes. A csapatban egyébként is vannak, akik nyugodtan a tükörbe nézhetnek, mások pedig nem tehetik meg ugyan­ezt... mmmmmsmmm PRUKNER LÁSZLÓ az FTC szakmai igazgatója !­SSSíSííiSS Nem tört meg a tízéves átok, a Fradi ezúttal sem nyert Debrecenben, sőt a pontszerzésre is hiába ácsingózott. A hangulat ugyan a német Bun­­desligát idézte, a színvonal az osztrá­kot sem nagyon. De legalább kapkodták a lábukat a fiúk, fájda­lom, nemegyszer az alattomos belépők miatt. Évtizedes rivalizálás ide vagy oda, lassan szívesen látott vendég lesz a Nagyerdőben a Ferencváros. Azt nem állítjuk, hogy vörös, főleg nem zöld szőnyeget kiterít­ve, virágszirmokat hajigálva fo­gadták a budapesti vendégeket a hazaiak, mégis akad egy-két olyan faktor, amely miatt a debreceniek tenyerüket dörzsölgetve várhatják kilencedik kerületi látogatóikat. Egyfelől rendre dagad a kassza, ha a 28-szoros bajnok érkezik a cívis­vá­­rosba, másfelől pedig immár tíz éve, hogy leg­utóbb győzni tudott az Oláh Gábor utcá­ban a Fradi, pontosan 2001 novemberében 1-0-ra (ami azt ille­ti, ikszre sem nagyon futotta, a legutóbbi pontszerzés 2003-ból datálódik...). Az első játékrész végén úgy tűnt, a nyolc évvel ez­előtti bravúr megismétlésé­hez is fel kell kötni a zöld-fehér alsóneműt, Bódi Ádám a rövid sa­rokba csavart szabadrúgásgóljával ugyanis előnnyel vonulhattak az öltözőbe a „vörös ingesek”. Hogy­­ a gólt megelőző Lisztes Krisztián-­­ Adamo Coulibaly csőr­ét valóban ■g szabálytalanság kísérte-e, azon­­ persze el lehet vitatkozni, Iványi GALAMBOS DÁNIEL Trükk és baki ■ A felemásnak ítélhető rangadón - ugyebár nagy iram, megannyi hibával - azt találhattuk a legbosz­­szantóbbnak, hogy egyet­len megoldásnak sem lehetett önfeledten örülni, mert mindjárt bosszantó baki követte. Andrezinho kiosztott egy látványos kö­tényt, s már csettintene az ember, amikor métereket tévedve indított. Kulcsár Tamás csinált két cselt, már-már tapsolnánk, a beadása azonban gyatrára sikeredett. Ha valaha meg­valósulna, hogy a klasszis megmozdulást nem követi mindjárt pocsék, talán a debreceni teli lelátó is ál­landósulna - igaz, jól tud­juk, hogy ebben az esetben nem minálunk, hanem a Serie A-­ban trükköznének az aranylábúak...

Next