Nemzeti Sport, 2013. november (111. évfolyam, 298-326. szám)

2013-11-02 / 298. szám

nemzetsport 2013. november 2. szombat 1) MINT A MESÉBEN: EGY VÁLLALKOZÓ A PÁLYÁHOZ KÖZELI HOTELBEN PIHENVE SZERETETT BELE A KÖZSÉGBE FELSŐTÁRKÁNY-ÚJ MUNKA Fogadás kézcsókkal VILÁGVÁLOGATOTTAZ NBIN­-BAN: Détári Lajos Heves megyébe költözik, a felsőtárkányiakat szeretné magasabb osztályba vinni Sinkovics Gábor­t Détári Lajos csütörtök este, az ősz péntek reggel érkezett meg Felső­tárkányba. A helyiek egyikre sem számítottak, jóllehet mindkét „ese­ményt” már jó előre beharangoz­ták. A felsőtárkányiak hitték is, meg nem is, hogy Döme, az utolsó ma­gyar világsztár egyszer csak lepar­kol a helyi sporttelep előtt, kiszáll a gyönyörű Cabrio sportautójából, majd edzést vezényel. Pedig így történt. Ezen a bizonyos péntek reggelen, amikor a hőmérő higany­szála, mintha csak alkalmazkodni akarna a szomorkás ünnephez, nem fel, inkább lefelé haladt. Ki­lenc fok volt, az eső szitált, az em­berek fázósan húzták össze magu­kon a kabátot. Felsőtárkány csendes volt, na­gyon is csendes. Aztán egyszer csak megjelent Détári Lajos. Kék-fehér melegítő volt rajta, mozgása éppen olyan fi­atalos és jellegzetes volt, mint ami­kor 1985 áprilisában egy lövőcsellel elfektette a kétségbeesett osztrák védőket. Talán olyan is akadt, aki azt gondolta, hogy Döme ide fut­ballozni jött. Merthogy gyűltek az emberek, egyre csak gyűltek a péntek délelőtti tréningre, és lesték nagy lelkesen, hogy mi történik a vadonatúj zöld gyepen. Aztán cso­dát láttak: Détári Lajosnak kezet csókolt egy fiatalember. Döme za­varba is jött a túláradó szeretettől. ilyet aligha élt meg korábban, jólle­het, bejárta a világot. „Te vagy az Isten, Döme...!” Ezt mondta Róbert, és ezt kiál­totta Ádám is. A két ifjú Gyöngyös­ről kora reggel azért buszozott ide a Bük lábánál fekvő községbe, hogy megérintse Dömét, és fényképez­­kedhessen vele, hogy láthassa őt egészen kezéből. És Ádám addig­­addig szorongatta Détári Lajos kezét, amíg a végén baráti, lelkes csókot lehelt rá. Aztán elkezdődött a tréning. Felsőtárkány egy 3600 lélekszá­mú község. Azt mondják rá, és ezt tábla is hirdeti a település mindkét oldalán, hogy íme, ez itt a Bük ka­puja. Aki erre téved, aki ide látogat, erre a gyönyörűséges helyre, az Egertől mindössze hat kilométerre fekvő községbe, elmehet a szikla­forráshoz, meglátogathatja a kis­­vasutat, amely a jelek szerint újra divat Magyarországon, és megke­resheti azt a kerékpárutat, amely keresztül-kasul halad a Bük lanká­in. És akkor még nem beszéltünk a helyi futballcsapatról. „Kérem szépen, úgy nézze meg ezt a pályát, hogy nagyjából húsz esztendővel ezelőtt még három mé­­tert­ lej­tett. A középkezdésnél letették a labdát, aztán hozzá sem kellett nyúlni, és­ begurult a kapuba. De ez­­már a múlt. A TAO pénzből 64 millió forintot kaptunk, ebből felújítottuk a pályát, 25 millióból pedig műfü­ves játékteret építettünk, de ez még mind semmi. Utánpótlás-nevelésre újabb 12 milliót szereztünk... ” Ezt már Varga Zsigmond, a klub korábbi elnöke mondta, aki termé­szetesen itt él a községben. Amúgy gyógyszerész. Büszkén mutat körbe, csakúgy, mint Csóti Sándor, a jelen­legi elnök, és tekintetükön látszik, számukra ez a sporttelep olyan, mint a Bernabéu-stadion, a Felső­tárkány pedig maga a Real Madrid. Az a klub, amelyet 1953-ban alapí­tottak, és a kék-fehér szerelésben pompázó fiúk akkortájt még a me­gye Ill-ban szerénykedtek. Aztán telt-múlt az idő, és a Felsőtárkány egyszer csak feljutott az NB III-ba. Ennek már négy éve. A csapat az­óta is ebben az osztályban szerepel­­ és tavaly bajnoki címet nyert. Volt itt ünnep, dínom-dánom, fúvós­­zenekar, vattacukorevés, sörivás és birkapörkölt-kanalazás. Szarvas László, aki 22 éve színes­ lélekkel szolgálja ezt a klubot, mondjuk úgy, titkári beosztásban, még most is el­­érzékenyü­lve beszél a bajnoki arany elnyeréséről, majd a Szolnok elleni osztályozó elvesztéséről. De majd most - Détári Lajos le­vezetésével!­s Döme pillanatok alatt megegyezett a felsőtár­­kányi vezetőkkel. A hét közepén megkeresték, ajánlatot tettek neki, ő meg rábólintott. „Természetesen szeretnék maga­sabb osztályban dolgozni - mondta Détári Lajos -, de nem derogál az NB III sem. A munka és a futball itt a lényeg. Szimpatikus volt az ajánlat, amit kaptam. Abban ma­radtunk, hogy egyelőre az őszi idény végéig dolgozom, aztán meglátjuk a hogyan továbbot. Nézzen körül, láthatja, milyen gyönyörű vidék ez, a gyepszőnyeg vadonatúj, a klub támogatói nem sajnálják a pénzt, a játékosok lelkesek, van közöttük DÉTÁRI LAJOS az új munkájáról Sokan biztosan csodálkoznak majd, hogy elvonultam Budapesttől százötven kilométerre. Nincs ebben semmi különös, az embernek olykor jólesik távol lenni a fővárostól, hátrahagyva annak minden előnyét és hátrányát, több korábbi NB I-es futballista is. Azt gondolom, itt is lehet alkotni, a feltételek megvannak hozzá... So­kan biztosan csodálkoznak majd, hogy elvonultam Budapesttől száz­ötven kilométerre. Nincs ebben semmi különös, az embernek olykor jólesik távol lenni a fővárostól, hát­rahagyva annak minden előnyét és hátrányát. Itt lehet alkotni, nyugal­mat találni, jövőt tervezni..." Döme hamar a dolgok közepébe vágott. A tréning elején, a bemutat­kozás után az öltözőben azt kérdezte a csapattól: hol a kapus? Jött a válasz, a kapusnak el kellett utaznia, most nincs itt. Döme néhány pillanatig gondolkodott, aztán megkérdezte: és ki a tartalék kapus? Egy szőke, jókötésű fiatalember jelentkezett, mire Détári Lajos azt mondta: .Ak­kor, fiam, te védesz a hét végén... ” Aztán ment ki a csapat edzeni, köz­tük a filigrán, sportos, elszánt Détá­­rival. A Bp. Honvéd egykori klasszisa pörgős, bójákkal színesített gyakor­lást vezényelt le, de csak finoman, visszafogottan, merthogy szomba­ton kora délután a Hatvan csapatát fogadja a Felsőtárkány. Jön a me­gyei derbi, legalább 300-400 ember előtt, mert hát itt, Felsőtárkányban szeretik a futballt az emberek, nem véletlenül ücsörgött Mindenszen­tek délelőttjén is nagyjából harminc drukker az edzést bámulva. Az edzést és Détárit lesve. Mielőtt valaki legyintene Döme új csapatára és lehetőségére, annak bizony ide kellene utaznia és meg­nézni, hogy Détári Lajost hogyan is fogadták a községben. Mert hogy van itt egy Bambara nevű négycsil­lagos hotel, a pályától nagyjából száz méterre, és Döme ott kapott egy elegáns szobát, annyit és any­­nyiszor alszik ott, amennyiszer csak akar. Na most, a Bambaráról tudni kell, hogy állandó telt házzal üzemel, az ország egyik legkedvel­tebb welness-szállója, amelynek immár egy korábbi világválogatott a díszvendége. Eddig a szálló szuri­­kátái jelentették a különlegességet, most már Détári Lajos, Felsőtárkányban mernek nagyot álmodni. Igaz, ehhez kell például a főszponzor, Szabó-Forrai Zsolt lelkesedése és anyagi támogatása is. A szóban forgó úriember, va­lóban, mint a mesében, egyszer a Bambara Hotelben pihent, és annyira beleszeretett a környék­be, hogy elhatározta, attól kezdve támogatja a helyi futballcsapatot. Világszám! És a helyiek büszkék is a futballistákra, no meg a címerük­re, amelyben ott látható boldog­­asszony papucsa, egy különleges orchideafajta. És ez nem csupán igazi jelképe, hanem védjegye is ennek a környéknek. Csütörtökön Détári, pénteken az ősz, szombaton a Hatvan csapata érkezett meg Felsőtárkányba. A Bükk kapujába - és ez a kapu szombaton talán érintetlen marad, így csináljátok! A korábbi világválogatott megmutatta, mit vár a játékosaitól Az edzés után jutott idő néhány sokat érő aláírás kiosztására is fotók: veres Viktor Döme első edzésén többen voltak, mint egy-egy élvonalbeli bajnokin Labdarúgás 13 EZ NEM LEVEZETÉS , MONTVAI TIBOR korábbi NB I-es labdarúgó, a Felsőtárkány csatára. „Vannak, akik azt mondják rám, hogy harmincnégy évesen öreg vagyok, pedig van bennem erő és dinamizmus. Csak hát az a baj a magyar futballban, hogy sok minden múlik a kapcsolatokon. Ha ebben jó vagy, lehetsz NB I-es játékos. Én, úgy látszik, ezen a téren nem állok jól, mert nem kellettem az első osztályban. Környékbeli vagyok, itt jól érzem magam, és elhiheti mindenki, nem levezetni jöttem Felsőtárkányba. Különösen így, hogy Détári Lajos lett az edző.” %­­ JL

Next