Nemzeti Sport, 2014. június (112. évfolyam, 148-176. szám)

2014-06-08 / 155. szám

rott * 1: A 21 Labdarúgás MALONYAI PÉTER Csak a fagyi Újra búcsúzunk a Népstadiontól, nem elő­ször, szép hagyomány ez nálunk. Talán még maradt könnyünk a mostani istenhozzádra, megérdemli a betonrengeteg. Amiben nem lehet tudni, mennyi az anyag, a korabeli építkezési módinál nem EU-szabványok uralkodtak, főként ha önkéntességre kény­­szerített amatőrök vitték a prímet a munká­ban - a (szocialista) haza mindenek előtt! Én akkor köszöntem el tőle, amikor életve­szélyessé nyilvánították itt és ott, s miután „ A rajongás nem a pályán látható produkció volt az ok, nem is igen értettem, hogyan húzhatta még évekig „a magyar lab­darúgó-válogatott otthonaként”, ahogy a létesítmény honlapja emlegeti. Jön tehát az új, a stadi­­ on a stadionban, nem hogy az EU, egyenesen az UEFA követelmé­nyei szerint, nem azért lesz például 65 ezres a lelátó, mert az átadáskor (2018) már ga­rantáltan csodás lesz a mi kis focink, hanem mert csak úgy lehetünk házigazdái igazán nagy eseménynek. Nincs értelme a múltba révedezni, a ret­­roőrületnek is vannak határai, ám azért van, amit átmenthetnének abból az időből, ami­kor még csak épült-szépült a létesítmény. Egy történet megvilágítja, mire gondolok. A későbbi névadó (aki nem tudja, ki ő, nem érdemel új stadiont) még egy bizonyos Arany­csapatnak nevezett csoda főszereplője volt, és társaival már akkor ott gyakorlatozott a zöld gyepen, amikor a lelátók még csak nyelték a betont, mint kacsa a nokedlit. A környékbeli gyerekek legnagyobb örömére. Kerítés még se­hol, ott hasalhattak a srácok a pálya mellett, áhítattal lesték a klasszisokat, el-elszaladtak az elgurult, ellőtt labdákért, nem tudtak be­telni a látvánnyal. Néhányan kivárták, míg lezuhanyoznak a fiúk, csak hogy még egy pil­lantást vethessenek az aranylábakra. Rajongásuk jutalmat ért, a névadó össze­gyűjtötte a gyerekeket, és a szomszédos cukrászdában mindegyiküknek fizetett egy kettes fagyit (négy gombóc, nagy érték). Ilyesmi ma, az őrző-védő-támadókkal dúsí­tott válogatottak korában elképzelhetetlen. A rajongás mértékét méterben számolják, a távolság a fontos, nem a szív. Csak a fagyi maradt önmaga, gombócon­ként kétszázért illik is neki, mértékét méterben számolják Szent gyepen a Leeds és a Bayern München A stadion történetében egyszer rendeztek európai kupadöntőt, méghozzá 1968 szeptemberében a Vásárvárosok Kupája (később UEFA-kupa) tizedik fináléjának visszavágóját, amikor a Ferenc­város az idegenbeli 1:0-s vereség után az angol Leeds Unitedet fogadta, és hiába támadta végig a mérkőzést, gól nem született. A FIFA elnöke, Sir Stanley Rous a leedsi Billy Bremnernek adta át a trófeát, nem pedig Albert Flóriánnak. Aztán 1974. április 2014. június 8., vasárnap nentsetiajporf A világ klasszisai Hat évtized alatt nemcsak a futball töltötte meg a Népstadiont, hanem más sportágak is. Min­denekelőtt persze az atlétika, hiszen Iharosék számtalan világcsúcsot futottak a zsúfolt lelátók előtt, Kovács „Bütyök” is itt verte meg 1953-ban a nagy Vlagyimir Kucot, és megcsodálhattuk Carl Lewist is. De a férfi kosárlabda-válogatott is a stadionban, szabadtéren lett 1955-ben Európa­­bajnok. Nem is beszélve a SZÚR-okról, amelyek a hatvanas-hetvenes években egy mai élvonalbeli labdarúgó-forduló össznézőszámának legalább a dupláját vonzották a lelátókra. Mint ahogyan Louis Armstrong is 1965-ben, majd az óvatos nyitás eredményeként 1986-tól előbb a Queen, majd a Genesis, Bruce Springsteen, Sting vagy a U2 is tiszteletét tette Magyarország legnagyobb arénájában. Sinkovits Gábor» A lelkünkben tovább él.. A mondat költői, de nagyon is érvényes, még egy szocreál hangulatú építményre is. Mert a Puskás Ferenc Stadion - amelyet az idősebb nemzedék tagjai a mai napig Népstadion­ként emlegetnek, és amelyet a szombati Magyarország-Ka­­zahsztán válogatott mérkő­zéssel búcsúztattunk el, várva a felújítását, modernizálását, megszépülését nemcsak hozzátartozott az életünkhöz, hanem évtizedekig főszerepet is játszott benne. Ezrek zarándokhelye volt a legszebb pálya Ezrek zarándokoltak ki hétvé­genként a monumentális léte­sítménybe, hogy átadják magu­kat a sport, a futball örömének. A stadion története hivatalosan 1953. augusztus 20-án egy im­pozáns atlétikai viadallal, no meg a Bp. Honvéd-Szpartak Moszkva (3:2) barátságos talál­kozóval kezdődött, de ezt meg­előzte a nagyszabású építkezés, amelyen még az Aranycsapat tagjai is részttvettek. Onnantól kezdve évtizedeken át szinte minden nagy meccset - válo­gatott és klubszinten - ebben az arénában játszottak, és fel­sorolni is lehetetlen, mennyi élménnyel lett gazdagabb az ország sportszerető része. Kez­désként a klasszikus felállású Aranycsapat 1953. november 15- én 2:2-es döntetlent játszott a svédek ellen, a legendás Pus­kás Öcsi ráadásul kihagyott egy tizenegyest. Mindez tíz nappal az évszázad meccsének kikiál­tott londoni angol-magyar (3:6) előtt történt, aztán a következő esztendőben, május 23-án az angolok elleni „visszavágón” már csillogott, villogott, ragyo­gott a magyar válogatott, amely 7:1-re legyőzte, sőt valósággal lemosta a briteket. A krónikák szerint a válogatott találko­zók nézőcsúcsát 1955. október 16- án regisztrálták, amikor is 104 ezren tombolták végig az Ausztria ellen 6:1-re megnyert mérkőzést, amely a két nemzet labdarúgó-válogatottjának szá­zadik összecsapása volt. A varázs később sem szűnt. Nemzeti csapatunk rendszere­sen játszott telt ház, hol­ száz-, hol kilencven-, hol nyolcvan­­ezer néző előtt, és feljegyez­hettünk felejthetetlen győzel­meket, és fájdalmas, olykor meglepő vereségeket. A leg­nagyobb traumát talán jóval később, 1973. június 13-án élhettük át, akkor már a vil­lanyvilágítás miatt szőkébb volt a befogadóképesség, het­venötezer drukker jelentette a telt házat, és Magyarország csapata világbajnoki selejtezőn 3-3-as döntetlent ért el Svédor­szág ellen. Ralf Edström fejese, egyenlítő gólja egyben azt is je­lentette, hogy a mieink ugyan veretlenül zárták a selejtező­­csoportot, mégsem jutottak el az 1974-ben az NSZK-ban rendezett világbajnokságra. S ugyancsak kitörölhetetlen emlék az 1977. április 30-i magyar-szovjet (2-1) vb-se­lejtező, amikor végre fontos tétmeccsen győztük le a „nagy testvért”. Fél évvel később jött a Bolívia elleni világbajnoki, zónaközi pótselejtező, ame­lyet 6-0-ra nyertek meg a mi aranylábú gyerekeink, s máris készülhettek az 1978-as argen­tínai vb-re. Aztán nagy ugrás következik, úgy, hogy közben Mészöly Kál­mán kapitány kivitte a nemzeti csapatot az 1982-es spanyolor­szági világbajnokságra, ám mi már 1986. március 16-án járunk az öreg arénában, amikor a Me­­zey György irányította gárda 3-0-ra diadalmaskodott Brazília felett. Az volt az utolsó világraszóló nagy siker­­ válogatott szinten. Klubcsapataink is otthonosan mozogtak a stadionban: 1956. augusztus 4-én a Vasas is né­zőcsúcsot állított fel, ugyanis a Rapid ellen 9:2-re megnyert KK- döntőt 104 ezren nézték meg. Később, 1964 áprilisában csak tizenötezren látták az MTK-cso­­dát, a kék-fehérek a 3:0-s glas­­gow-i vereség után 4:0-ra vágtak vissza a Celticnek, s bejutottak a KEK döntőjébe. 10-én pályára lépett ezen a szent gyepen a Bayern München az Újpest ellen (1-1), de a BEK fi­náléjába Franz Beckenbauer és társai jutottak. S persze a kitörölhetetlen ket­tős rangadók. A negyvenes, öt­venes, hatvanas, sőt a még idő­sebb korosztály tagjai kapásból felsorolnak minimum öt olyan bajnoki meccset, amelyre a mai napig pontosan emlékeznek. Fantasztikus gólözön a kettős rangadókon Az 1963. novemberi Honvéd- FTC (7:2), az 1966. májusi FTC­­Vasas (4:4), az 1966. októberi FTC-MTK (7:1), az 1967. szep­temberi FTC-Honvéd (7:1), az 1973. márciusi FTC-Honvéd (4-4), amelynek 95. percében Pintér Sándor kicselezte a zöld­fehér védelmet, és egyenlí­tett. .. A hetvenes évek közepén kétszer is 5-4-re végződő Va­sas-Újpestet (előbb az angyal­földiek, majd a lilák nyertek ugyanilyen különbséggel), az 1976. májusi Újpest-FTC (8-3), az 1978. szeptemberi FTC-Dó­­zsa (7-1) - majdhogynem fon­tosabb emlékek a férfiak szá­mára, mint egy csókokkal teli randevú. Ennyi volt nagyj­ából hatvan év története. No persze ez csupán kivonata a csodálatos eszten­dőknek. A stadion szombat este utoljára fogadott szurkolókat. De a szívünkben, a lelkünk­ben tovább él... SOK FÉRFI SZÁMÁRA AZ ELSŐ CSÓKNÁL IS FONTOSABB VOLT A FUTBALL JEGYZET * Stadionsirató AZ ÖREG ARÉNA UTOLSÓ MECCSE volt a szombati magyar-kazah összecsapás - jöhet az átépítés Ez már csak fakuló, régi emlék: hajdanán nem volt ritkaság, hogy nyolcvanezer szurkoló zsúfolódott be a Népstadionba, egy-egy mérkőzés ugyanis ünnepnapot jelentett fotó: mti CUDAR IDőj. Szörnyű nap volt: 1969. december 7-én, négy nappal a marseille-i, csehszlovákoktól elszenvedettt éd­es vereség után Honvéd-Fradi rangadót rendez­tek a Népstadion­ban. A tudósítások szerint ezren sem voltak, és bár cudar idő volt, alighanem a vá­logatott kudarca miatt jegyezhették fel ezt a negatív nézőszámot. A kis­pestiek egyébként 5:2-re nyertek, de ez akkor viszony­lag keveseket érdekelt. |A­­­OTiJ , vlINDERRŐL llW i VIDEÓ. ..flu/valogatott Amikor borult a program Dupla magyar sikert vártak a rendezői vog­al' 19-én, amikor is egy programban rendik 1973. szeptember Sunderland KEK- és az FTC-Gwardia ezték meg a Vasas­­pa-mérkőzést. Az első találkozón a FC­ Warszawa UEFA-ku­­a főmeccsen, a Vasast 2-0-ra verték mi­ns 1-0-ra kapott ki program és ilyen eredmény is ritkán femn az angolok. Ilyen futballban­ ült elő a magyar

Next