Nemzeti Sport, 2016. április (114. évfolyam, 89-118. szám)
2016-04-01 / 89. szám
21 Labdarúgó Európa-bajnokság, Franciaország 2016 2016. április 1., péntek mmmm ésport PIETSCH TIBOR Kerek negyven „1976. április 1-jén Szombathelyen születtem - vág bele honlapján az élettörténetébe Király Gábor. - Szüleim egyedüli gyermekként neveltek, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy emberileg jó alapokat kapjak tőlük. Már óvodásként elkezdtem focizni, mivel édesapám, Király Ferenc a Haladás VSE kiváló focistája volt, és így megszerettem a labdarúgást...” Hogy azóta mi történt vele, sokak, sőt talán mindenki előtt ismert. Nehéz is újat mondani Király Gáborról. Próbálok hát a „régiből" meríteni. A válogatottban egyszerre debütáltunk 1998. március 25-én, Bécsben. Ő a pályán, én a sajtótribünön. Gabi azért különbül kezdett: első labdaérintése Toni Polster tizenegyesének hárítása volt. Majd a labdát a magasba tartva a magyar drukkerek felé fordulva a teve- KÖSZ, gőbe csapott. Ilyen érzelmi kitörést azhogy lejöttél óta egyszer láttam hozzánk tőle a gyepen... llUZZdl 1K.. A stockholmi repülőtéren beszélgettünk 2004. október 9-én, a Pestre induló gép felszállására várva. Egy-két órával voltunk válogatottunk 3-0-ra elveszített svédországi vb-selejtezője után. Gabi akkor már családapa volt, engem még néhány hónap választott el ettől, hosszasan mesélte, milyen csodás pillanatok várnak rám, és hogy ha tüsszent a gyerek, attól még nem kell megijedni... Két évvel később, szeptember 2-án, egy szerfelett szomorú szombaton Norvégia 4-1-es csapást mért a mieinkre a Megyeri úton, Eb-selejtezőn. Négy napra rá Boszniában 3-1-re nyertünk. Miközben a magyar küldöttségből mindenki a sikernek örült, Király Gábor odalépett hozzám a zenicai stadion parkolójában: „Kösz, hogy hétfőn lejöttél hozzánk az edzőtáborba, és kész, hogy a norvégok elleni vereség után nem tiportál minket a földbe.” Tavaly augusztusban hívtam, hogy a Haladás színeiben lejátszott századik bajnoki mérkőzése apropóján kifaggassam. „Szia, Tibi!” - szólt a telefonba. „Szia, Gabi! Sejted ugye, miért kereslek, kellene egy cikk.” Olyan gyorsan reagált, ahogyan a lövésekre szokott: „Melyik újságtól is vagy?” A Duci Macitól, vágtam rá, mire ő: „Akkor mehet!” Azt is „királygabisan” mondta az interjúban, hogy azért tették meg lassabban a Debrecen- Szombathely utat, mint a Szombathely-Debreceni, mert hazafelé pluszsúlyt cipeltek, elhozták ugyanis a három pontot... Hogy még mikor láttam önfeledten ünnepelni a pályán? Napra és percre pontosan: 2015. november 15-én, a Magyarország-Norvégia pótselejtező 83. percében. A második magyar gól után úgy szaladgált körbe-körbe, mint akinek minden szempontból kerek az élete. Mert az is. 3 „Ilyen jó gyereket kívánok minden édesanyának” Király Irma, Gábor édesanyja természetesen jól emlékszik 1976 tavaszára: március 18-ára volt kiírva, végül április első napján, csütörtökön hozta világra gyermekét (Gábor édesapja, Király Ferenc akkoriban a Haladás csatára volt). „Hívő ember vagyok, három gyermeket terveztünk, aztán egyet adott az Isten, de úgy érzem, ez az egy felülmúlhatatlan. Olyan jót kaptunk az élettől, amilyenről álmodni is alig mertünk volna, ilyen jó gyereket kívánok minden édesanyának. Mit is mondhatok erről a negyven évről? Sohasem kellett szégyenkezve hazajönnöm a szülői értekezletről: ha Gábor rossz volt, füllentett, mert ilyen egy kisfiúval bizony megeshet, akkor is elmondta, őszintén, és ha a tanárnő szóba hozta az esetet, nyugodtan felelhettem: tudom, kérem, ezt mi már megbeszéltük otthon. Mi egyszerű, őszinte embereknek születtünk, és annak neveltük a fiunkat, és ő megmaradt ilyennek. A sikerek és a kudarcok sem változtatták meg. Láttam, mennyit dolgozott azért, hogy sikeres legyen, a szorgalma repítette ilyen messzire. Nekem mégis az a fontos, hogy ugyanaz az őszinte, becsületes ember, aki volt, nem változott meg. Szereti a családját, következetesen neveli az unokáimat, tiszta szívű fiú - az pedig maga a csoda számunkra, hogy tavaly hazaköltöztek.” SEGÍTŐ KEZEK Százegy válogatottsága múlt szombaton nem lett belőle több, mert Dibusz Dénes és Bogdán Ádám védett a horvátok elleni 1-1 során. Kérdésünk: hogyan látta a vendégek gólját kapusszemmel, és beszélt-e a Liverpoolban nehéz időket megélő Bogdánnal? „Mi, kapusok, mindig is próbálunk segíteni egymásnak, a múlt szombati meccs előtt pedig különösen jó közösségi munkát végeztünk - mondta Király Gábor. - A gól? Annyira éles volt a beadás, hogy Dénes sokat nem tehetett: ha ilyenkor a védő beleér a labdába, öngól is lehet, ha a csatár, kiszolgáltatott helyzetben vagy. Próbált átérni a másik oldalra, vetődött, de ott sokat nem tehetett. Ádámnak nagyon jót tett, hogy magabiztosan lehúzta az első, kapu elé ívelt labdát, a végén pedig Luka Modric kellemetlen lövését is szépen védte. Ami vele történt, a kapusok életének része, megtörtént mással is, a világ legjobb kapusai is hibáztak már. De nem most beszéltünk erről, kapcsolatban vagyunk, számíthatunk egymásra a mindennapokban.” SZÜLETÉSNAPNegyven év, ezer védés NÉGY ÉVTIZED AZ ÜNNEPELT MÖGÖTT, és még az Eb hátravan: Király Gábor még mindig a gólvonalon áll Somogyi Zsolt. ■ Melyik a leghülyébb újságírói kérdés? Nincs ilyen nevetett Király Gábor, a 101-szeres válogatott kapus, aki ma ünnepli a negyvenedik születésnapját. ■ Már annak is örülök, hogy nem azt válaszolta: ez. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe... ■ Csak azért kérdeztem, nehogy feltegyem azt a kérdést. Nézze, 1993-ban írtam alá az első profi szerződésem, azóta kaptam néhány kérdést. Az igaz, hogy amit hatszor elmondtam, és hetedszerre ugyanúgy megkérdezik, az nekem már nem annyira izgalmas, de megtanultam, hogy valamiért a kérdezőnek fontos lehet. Vagy a szurkolónak, mert végül is a válaszokat az olvasónak kell adni. És azt is tudom, nem biztos, hogy a kérdezőnek jutott eszébe éppen most a szürke mackógatyával előhozakodni, hanem kiadta neki a szerkesztője, a főnöke, szóval megpróbálok készségesen válaszolni. Ez jó hír. Külföldön sincs ez másképp. Németországban és aztán Angliában is minden karácsonykor és húsvétkor megkérdezték: és ilyenkor mi a szokás Magyarországon? Most hazatértünk, és karácsony előtt naponta vagy hat újságtól kerestek meg: hogyan ünnepel a Király csa- ■_lád? Mint bármelyik másik. És most volt itt a húsvét... ■ No akkor, hogyan telt? ? Hosszú idő után kicsit olyan volt, mint gyerekkoromban. Akkor az unokatestvéremmel felültünk a biciklire, és végiglátogattuk a rokonságot. Most ugyanez történt, csak már Matyi fiammal ültem fel a kerékpárra, és mentünk el a nagyszülőkhöz, az anyósomékhoz, az ismerősökhöz, így ez visszaidézte a nyolcvanas éveket, szóval köszönöm, nagyszerűen teltek el az ünnepek. És - csakhogy feltegyem azt a kérdést, mint sráckorunkban ilyenkor a lakótelep sarkában -mennyi pénzt sikerült összegyűjteni a locsolkodással? Pénzt? Áh, tojásban, csokiban mértük a sikert. ■ Ha már szóba hozta, tudom, hogy a fia is a kapuban áll. Örülne, ha kapus lenne belőle? Az legyen, amit ő szeretne, én abban támogatom, semmit nem erőltetek, nem én tettem kötelezővé, hogy ha futballozni van kedve, csak a kapuba állhat be, ez az ő döntése. ■ Nyilván látta valahol... Persze, de mondom, nincs ebben kényszer. Legyen boldog, találja meg az örömet az életben, és amit szívesen csinál, abban segítek neki, mint ahogy a lányomnak, Viktóriának is, természetesen. ■ Árulja el, miként éli meg, amikor a tizenkét éves kisfiát látja a futballkapuban? Kapusként nézi, vagy inkább édesapaként szorít neki, esetleg kívülállóként, a háttérből figyel, nehogy befolyásolja - vagy ezek összekeverednek az emberben? Apaként nyilván szurkolok neki, de leginkább kapusként figyelem, és érdekes, noha gyerek még, kapusként nagyon is komolyan lehet vele szakmázni. Várjon, ezt se úgy képzelje, hogy lejön a pályáról, én meg nekiállok elmagyarázni, hogy mit hogyan kellett volna - nem, ha ott vagyok, ő kérdezi, mit láttam, mi a véleményem. És mert mindig megkérdezi, el kellett kezdenem tényleg szakmai szemmel figyelni, és utána jókat beszélgetünk a meccsekről. ■ Viktória lánya hányadik osztályba jár? Három évvel idősebb, mint az öccse. ■ Értem, de én középiskolásként a negyedikbe alig jutottam el, bocsássa meg, hogy nehezen értelmezem, ha valaki tizenegyedikes... Én is bajban vagyok ezzel, azért kerültem ki a kérdését... Ráadásul Angliában és Németországban is más az iskolai rendszer, Viki Angliában már négyévesen úgynevezett előiskolába járt, szóval át kell gondolni, pontosan mi a helyzet. Király Gábor labdarúgóként és emberként is kiemelt helyet érdemel a magyar sportban FOTÓ: KONCZ GYÖRGY VÉLEMÉNYEK» SZARKA ÉGI" ZOLTÁN olimpiai bajnok kapus Csodálatos sportember és nagyszerű ember, akit kiskora óta ismerek. Szervezett formában nálam kezdte megtanulni a labdarúgás alapjait, már akkor profi mentalitású és gondolkodású játékos volt. Pályafutása példaértékű, szép, hogy újra az anyaegyesületében futballozik, és védéseivel segíti a Haladást. Nem volt olyan év, hogy ne gondolt volna rám a születésnapomon vagy a névnapomon, a Norvégia ellen sikerrel megvívott pótselejtező után pedig megkaptam tőle a mezét. BALASSArI PÉTER és a Haladás korábbi labdarúgója^^'* Együtt nőttem föl Gabival, s már egészen fiatalon a profizmus, az alázat, a szerénység jellemezte. Sok nagy csata részesei lehettünk, s bár én már befejeztem a labdarúgást, nem szakadtunk el egymástól, már csak azért sem, mert a gyermeke és én egy napon születtünk, ennélfogva ő az első, aki már reggel hatkor felköszönt. Fantasztikus pályafutás az övé, ezért díszpolgári címre javasoltam, amelyet Szombathely képviselő-testülete elfogadott. Abban maradtunk, a stadion avatásán kapja meg a város vezetőitől. HEGEDŰS PÉTER a Haladás korábbi kapusa Példakép lehet valamennyi fiatal számára. Bántott, hogy hazatért Angliából, mert még jó ideig légióskodhatott volna. Hiszem és remélem, hogy az Európa-bajnokság után sem szakad meg a pályafutása, és sokáig szerez még örömet a magyar labdarúgás híveinek, no meg a Haladás szurkolóinak. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem. Gyerekkora óta ismerem Gábort, hiszen együtt futballoztam az édesapjával. Cukkoltuk is, miután április elsején megszületett a fia. Jó volt, régen volt! Állandóan ott volt a pályán, lezavarni sem lehetett, pedig nagyon rendes gyerek volt. Sokra tartottuk, mert láttuk a labdarúgás iránti imádatát, alázatát, ám azt nem gondoltuk, hogy ilyen nagyszerű karriert futhat be. S még nincs is vége a pályafutásának! SZABÓ FERENC a Haladás korábbi csatára .. A . O JÉL