Nemzeti Sport, 2019. március (117. évfolyam, 73-88. szám)

2019-03-16 / 73. szám

DÉL-KOREÁBAN EGYETLEN LABDARÚ­GÓNK SEM TUDOTT GYÖKERET ERESZTENI S­emmi különös nincs abban, hogy Novothny Soma az Újpestből Puszanba igazolt. Nem kell a sorok között olvasni, a huszonnégy éves futballista a jövőben azért küzd, hogy klubja a dél-koreai másodosztályból feljusson a leg­jobbak közé. Lehet, egyeseknek különös, hogy a magyar NB I-ből az ázsiai ország második vonalába vezet az út, de ne csodálkozzunk: a labdarúgó is kerek pe­rec elmondta lapunknak, klubjának és neki ez az egyetlen(!) elfogadható konkrét ajánlat érkezett. S mivel Marco Rossi szövetségi kapitány nem számít rá a válogatottban, az újpesti támadó úgy döntött, belevág a kalandba - a beilleszkedésben újdonsült menyasszonya is segíthet neki. Sok sikert kívánunk Novothnynak, más kérdés, hogy huszonnégy esztendősen az egykori után­pótlás-válogatottnak inkább a nagycsapatot kel­lene erősítenie. Ám mivel a kapitány nem küldött meghívót sem korábban, sem most a Szlovákia és Horvátor­szág ellen ké­szülő keret­be, ráadásul a csatár új motivációt keresett, képbe került a puszani együttes. Ami azért is elgondolkodtató, mert eddig Dél-Kore­­ában egyetlen labdarúgónk sem tudott gyökeret ereszteni, noha többen is megfordultak arrafe­lé. Nyilván aki kalandra vágyik, az legkevésbé sem böngészi a statisztikát a honi futballisták beilleszkedéséről Dél-Koreában... Különben ha menni akar, hiába is böngészné, légióskodni - mondjuk így, ár-érték arányban - ez a lehető­ség adódott, ezt kell kihasználnia. Nyilván ha jobb ajánlat érkezik, azt fogadta volna el, így kénytelen volt egyből ezt az egyet. Lehet persze szövegelni, hogy így a klubok, meg úgy a me­nedzserek, de ne tegyük: a piac beárazza a fut­ballistákat (is), eszerint az itthon az élvonalbeli dobogóért harcoló Újpestből Novothny Soma annyit ért, hogy góljaival a feljutásért harcoló puszani csapatot erősítse. Amikor tizennyolc évesen a Napolihoz igazolt, nyilván szebb kar­rierben reménykedett - bár én puszaniként sem írom le, más kérdés, hogy a nápolyi együttesnél nem tudott gyökeret ereszteni. Teljesen érthető, mi több, logikus lépés történt: ha egy magyar futballista értékét figyelembe véve külföldre akar igazolni, mehet - ám megle­het, egyetlen ajánlaton törheti csak a fejét, mert nagy érdeklődés nem mutatkozik iránta. Ez van. Be vagyunk árazva. A SALZBURG-NAPOLI (3-1) LABDARÚGÓ EURÓ­­PA-LIGA-NYOLCADDÖNTŐ VISSZAVÁGÓJÁN A VÁ­LOGATOTT KERETTAG SZOBOSZLAI DOMINIK REMEKÜL MUTATKOZOTT BE KUPAMÉRKŐ­ZÉSEN. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. RataLic$9999decA0 „Domi 18 évesen, sorsdön­tő nemzetközi kupameccsen kezdő lett Európa egyik élcsapatában a Napoli, azaz Európa egyik topcsapata ellen. Mozgása alapján fizikailag érett ehhez a szinthez. Itt lehet az idő betenni a válogatottba irányítónak." páni „Az első félidőben több mint rendben volt a játéka. Simán ott a helye a válogatottban. Labda nélkül is állandóan mozgott, üresbe helyezkedett, és emelgette a kezét, hogy itt vagyok. Annyira odatette magát az első félidőben, hogy a máso­dikra már nagyon nem maradt benne rafta." Schalkeran 1904 „A szabadjaival lesznek gond­jaik az ellenfeleknek." ViBo „Első kezdőként játszott El-meccséhez képest Szoboszlai parádésan szerepelt, csak így további" Mauris Felis „Nemcsak kerettag egy ET csapat­­nál, hanem kezdő volt olyan El-meccsen, ame­lyen csapata nem feltartott kézzel fogadta a Na­­polit, hanem nagyon is neki akart esni." Medve886A „ Rossi helyében nyugodt szívvel a kezdőbe jelölném, fizikailag, taktikailag, techni­kailag is érett 18 és fél évesen a válogatottra, az idősebb játékosok is példát vehetnének róla. ” a Szoboszlai parádézott, a Salzburg nyert, de tovább a Napoli ment cumu. 15-t •** * HwW* a myefoaMtatt tg«*. «•UMrtfctbtn w 14.­44» «Mnara* u «Lm uwlwt A Mtanpttmt a M pwebtn.lh*»l WMtAwAt «MPttafc A CtaMWtt kMftMM * KAtfar ©♦mar** a ValwKfa at u«ot»a m&awfeisa'««**)** et Marta ki a «Ww*41»a* 2019. március 16., szombat nemzetisport­ em igazán szeretem a szlogeneket, mert rossz időket idéznek, ám alábbit mindenképpen he­lyénvalónak tartom: fradistának lenni felelős­ség. Továbbá újságírónak is. Ez jutott eszembe, amikor a AAA.hu posztjára feltett szövegben a szófiai rö­vid pályás gyorskorcsolya-világbajnokságon lökés miatt kizárt Liu Shaolin Sándor esetét így kommentálták: „Lö­kött a kínai vendégmunkás." Súlyosan bántó fogalmazás, amelyben egy magyar anya és kínai apa gyermekeként Magyarországon született sportolót - nem mellékesen első téli olimpiai aranyérmünket szerző váltónk egyik tag­ját­­ sértette meg a tettes, aki nem más, mint a portál fő­­szerkesztője. Magyarázatként azt fűzte hozzá, mindössze ironizált, szerinte a kifejezés abszurd, de semmiképpen sem sértő, a bejegyzést pedig később az ügyeletes szer­kesztő változtatta meg a cikkhez érkező hozzászólások miatt, akiket ő trolloknak, azaz internetes provokátorok­nak tart. Ennél a pontnál a néhai angol miniszterelnök, Sir Winston Churchill egyik ismert kijelentése ugrott be: „Sose bízz olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére." Engem nem érdekel, mit gondol a gúnyolódó ember a kommentekről, a Ferencvárosi Torna Club hivatalos magazinja, a Zöld és fehér főszerkesztőjeként, született fradistaként a sportolóinkat ért támadásra viszont min­denkor érzékeny vagyok. Legyen az legenda, idősebb, fia­talabb, több éve, esetleg néhány hónapja a klubhoz érke­ző sportemberünk, mi mögéjük állunk, ha támadják őket. Ne legyen kétség, a rövid pályás gyorskorcsolyázó(ka)t illető sértés a Fradi-szurkolók lelkéig hatolt. Azt pedig, hogy ezt a bejegyzést ironikusnak szánta az illető, nem igazán hiszem el. Tudjuk jól, az irónia a humor eszköze­ként is használható, amivel gyakran vissza lehet élni. A fogalmazás eleve kétértelmű, s a régi morális kifakadást citálhatom: én már csak a jóindulattól tudok meghatódni. Meg a másik korabeli, Királyhegyi Páltól idézendő mon­dást: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, mindenre képes". Utóbbiból kaptunk most ízelítőt. Nem tudom, hogy az FTC olimpiai bajnok versenyzőjét otromba módon megsértő írástudó mennyire mélyen is­meri a legnépszerűbb magyar klubot, mit tud a szellemi­ségről, az összetartozás érzéséről, ezért engedelmükkel - hogy ne kelljen az archívumban keresgélni, s a leg­frissebb gondolatokat idézzem - idemásolok a Fradi hi­vatalos magazinjában rendszeresen publikáló közismert műsorvezető, főszerkesztő, Szombathy Pál írásából két bekezdést a hamarosan megjelenő számból. „Katolikus klub asszimiláns német kispolgári hát­térrel és gyökerekkel. Magyarország, a magyarság legnépszerűbb sportegyesülete. A Fradi­­ mindkettő. A Fradi lényege szerint befogadó, nyitott közeg, ám komoly jelentősége van közösségében a hazaszeretetnek, a ma­gyar identitásnak is. A határon túli magyarok körében a Fradi nem más, mint ragaszkodás az anyaországhoz. A Fradi megértéséhez közelebb visz az „örökzöldfehér" becenév etimológiája: Franzstadt, Franz, Fradi, Fradi - mo­­narchiás osztrák, német gyökerek, amelyekből az egyik leg­­magyarabb tulajdonnév született, amely összeköt mindenféle rendű-rangú, politikai nézetű magyart itthon és világszerte. A Fradi tehát nem befelé forduló, zárt világ, mégis értékeihez, tradíciójához erősen ragaszkodó mentalitást sugároz." Pontosan tudom, sokan libabőrösek lesznek a fenti mondatoktól, mégis ez itt a lényeg, a Fradi nyitott klub, fajra, felekezetre való tekintet nélkül mindenkit saját gyermekének tart, a hatalmas népszerűség, a szen­vedély és az elementáris erejű összetartozás pedig gyakran kisebbrendűségi érzést kelt az ellenfelekben, riválisokban. FRADI NYITOTT KLUB, FAJRA, FELEKE­ZETRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL MINDENKIT SAJÁT GYERMEKÉNEK TART, A HATALMAS NÉPSZERŰSÉG, A SZEN­VEDÉLY ÉS AZ ELEMEN­TÁRIS EREJŰ ÖSSZETAR­TOZÁS PEDIG GYAKRAN KISEBBRENDŰSÉGI ÉR­ZÉST KELT AZ ELLENFE­LEKBEN, RIVÁLISOKBAN. Nem állítom, hogy Liu Shaolin Sándort, továbbá a Fradit és a jóérzésű embereket a kisebbrendűségi érzé­se miatt sértette meg az újságíró, aki a régebbi taktikai felállásban liberót játszana; hozzászólásokat nem ol­vasok, mivel nem szeretem az arctalan véleményeket, a felháborodás mértéke ugyanakkor jelzésértékű - a méltóság és a tisztelet nem jellemzi az illetőt. Gyerek­ként magam is olyan intelmet kaptam a Népligetben, hogy mindenkor tiszteljem az ellenfelet, méltóságában senkit se bántsak meg. Ehhez tartjuk magunkat évti­zedek óta, ezért indít a klub folyamatosan akciókat a társadalmi szerepről, hiszen csak ismételhetjük: fra­distának lenni felelősség. Liuék őszintén, derűsen és büszkén képviselik Ma­gyarországot, a durvaságot követően mégis maradt a Lökött cím, amellyel ismét csak hülyének nézték az embereket. Pedig a legendás öttusázó, a zseniális sportember, Balczó András az ugyancsak zseni Varga Zoltán habitusáról írta: „Őszintének lenni annyi, mint megpihenni." A jelek szerint az izgága főszerkesztő képtelen megpihenni, arról nem is beszélve, hogy li­berális embertől eleve elvárható az elfogadás, mások tisztelete, feltéve, hogy valóban ezen értékek alapján él, és nem küldetést teljesít. A Ferencvárosnál ugyan­is gazdagon van példa provokátorokra, zsigeri gyűlöl­­ködőkre. Mint például az a gyalázatos időket idéző, náci rigmusokat üvöltő, szurkolói körökben közismert fazon, aki később az Üllői utat is elkerülte, nemhogy a stadiont. Talán megbízói tanácsára tette, miként a hatvanas-hetvenes években a B-közép kétrudas transzparenst magasba tartó vezetője - Bakos fe­dőnéven - naponta csókolgatta, méltatta az Üllői úti székházban a Fradi aktuális sztárjait, esténként meg­jelentéseket írt róluk - elsősorban Albert Flóriánról, de magánszorgalomból Varga Zoliról is. Ekkor éppen­séggel a feledhetetlen székely író, Tamási Áron klasz­­szikusa ugrott be nekem: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." Meg fradistának is­­ ezt én teszem hozzá. S ha már itt tartunk, amíg élek nem feledem, amikor Farkaslakán találkoztunk Tamási legfiatalabb húgával, az akkor 92 éves Erzsike nénivel, aki a kérdésre, megtanult-e romá­nul, csupán ennyit felelt: még nem... Érzékeny vagyok arra is, amikor az erdélyi ma­gyarokat románnak, a bácskaiakat szerbnek, a kár­pátaljaiakat ukránnak, a felvidékieket tótnak nevezik néhányan; mondhatnánk erre, hogy a soros bunkóság, ám sajnos több ennél: zsigeri utálat. Lelki szegények­kel nem lehet mit tenni, a mi köreinkben sokunknak fontos a haza és a Ferencváros, általában azt nézzük, mi köt össze bennünket és nem azt, ami szétválaszt. Sajnos sokan vannak olyanok, akik a nemzet szó hallatán hidegrázást kapnak. Nos, ezek az emberek a Ferencváros nevének kiejtésekor is reszketnek a dühtől. Főként, mert a kettőt össze lehet és össze is kell kapcsolni. Kádár Jánosék - ők szintén nem sze­rették a zöld-fehér színkombinációt - annak idején kijelentették, a Ferencvárost nem szabad megszün­tetni, mindössze középszerűvé kell tenni. Nem sike­­rült a terv, mert nagyszerű emberek, kitűnő sportolók és több százezres, hűséges szurkolótábor állt a klub mögött. Ez a tábor most Liuék mögött sorakozik fel. Mert ennek is hagyománya van a Fradinál, egyek va­gyunk, és együtt vagyunk sikeresek. Nyilván nem csak a fradisták vélik úgy, Liuék maxi­málisan megérdemlik a szeretetet és megbecsülést. Az ellenük intézett ízléstelenség kapcsán Ferenc pápa korábbi felvetése jutott eszembe: „Nem az a kérdés ki bűnös közülünk, hanem hogy ki romlott." Egyébként pedig már korábban nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani ezt a problémát, csak annyit kellett volna mondani azonnal, nem megvárva, amíg a klub és a Fradi legendái, bajnokai fel nem háborodnak: bocs, srácok, ez nem volt szerencsés. Ami aztán a hét közepén nagy nehezen megje­lent, de bár ne így jelent volna meg, mivel a szerző bocsánatkérése érzéketlen, stílustalan - oly módon tette, ahogyan az ominózus mondatát meg­írta. Több tiszteletet. időtlen idők óta valljuk, kérjük: a Fradit nem kell szeretni, tisztelni azonban igen. Miként a sportolóit is. Talán nem olyan nagy kérés ez, ugye? BÁNKI Józ ­ Az Arsenal támadója, Pierre Emerick Aubameyang álarc mögé bújva ünnepelte önmaga második, csapata harmadik gólját a francia Rennes elleni Európa­­liga-visszavágón, pedig semmi oka sem volt rá, hogy elfedje magát, elvégre remekül játszott, duplázott, csapata pedig bejutott a sorozat negyeddöntőjébe. REUTERS

Next