Nemzeti Sport, 2019. november (117. évfolyam, 311-325. szám)

2019-11-16 / 311. szám

nemze sport 2019. november 16. szombat PIETSCH TIBOR : elfordult a kulcs... A magyar futball történetében egyszer fordulhatott elő ha­sonló. Hatvanhat éve, a Népstadion avatásán. Akkor esett meg, hogy órákkal a meccskezdés előtt szá­zak, sőt ezrek vártak bebocsátásra. Aznap, mármint 1953. augusztus 20-án végül százezren töltötték meg a nép stadionját, a lelátón ülő­ket - és élünk a gyanúperrel, hogy a pályán lévőket - szemernyit sem zavarta, hogy a világításhoz hason­lóan a keleti oldal sem készült el. Az idő tájt még nem Szent István napját tartották augusztus 20-án, hanem az Alkotmány napját, de 1953-ban a futball ünnepét ülték. És ahogy az egy ünnepi eseményhez illik, a Bp. Honvéd 3:2-re legyőzte a Szpartak Moszkvát. A históriás könyvekbe kívánkozó kispesti csapat (Grosics - Rákóczi, Lóránt, Bányai - Bozsik, Városi - Budai II, Kocsis, Babolcsay, Puskás, Czibor; edző: Kalmár Jenő) 10-ese akkor aligha gondolta volna, hogy 49 évvel (és egy nappal) később is őt ünnepük még tízezrek­­ a róla elnevezett létesítményben. Puskás Ferenc azt még megélhette, hogy 2002. augusztus 21-én a Spanyolor­szág elleni mérkőzés alkalmával az ő nevét vette fel a stadion, fájdalom, azt már odafentről, a hajdani ját­szótársak társaságában figyelhette, amint 2019. november 15-én... ...három órával a lélegzetelállító­an szépre sikeredett Puskás Arénát nyitó Magyarország-Uruguay mér­kőzés előtt elfordult a kulcs. Százak, sőt ezrek vártak bebocsátásra, akik tehették, addigra már beruháztak a stadionavató apropóján készített ereklyék valamelyikére (vagy éppen mindegyikére...). A legtöbben már úgy léptek be a „szentélybe”, hogy a nyakukba kötötték azt a gyönyörű sálat, amelynek egyik oldalát a Ma­gyarország, a másikat az 1953-2019 felirat díszítette, de ahogy elnéztük, a búcsúzó Gera Zoltán tiszteletére gyártott „Köszönjük, Gerzson!” lál­nak is nagy keletje volt. Az F-kapu mögött felhúzott szur­kolói faluban volt minden, mi szem­­szájnak, de leginkább lábnak ingere, több módja is volt annak, hogy va­laki próbára tegye rúgótechnikáját. Mi tagadás, akadtak fiatalok, akik kifejezetten jól céloztak, a kissrác például, aki egymást követően há­romszor varázsolta be a labdát a bal felső sarokban „kivágott" lyukba, lehet, eljátszott a gondolattal, hogy néhány év múltán már nem „ide­­kint”, hanem „odabent” kísérelheti meg ugyanezt... Gyűlt közben, egyre csak gyűlt a nép a tribünön, feltehetőleg né­zőcsúcs született fél hatkor - a magunk részéről kizártnak tartjuk, hogy másfél órával a kezdés előtt ilyen sokan ültek volna valaha egy magyar stadion lelátóján. Igaz, 1953. augusztus 20-án még nem volt sze­rencsénk személyesen meggyőződni erről... Dzsudzsák Balázsék ugyanakkor sokadszorra döbbenhettek rá, mit jelent a nemzeti együttes a szur­kolóknak. Hatalmas ováció fogadta őket - amikor melegítőben kisétál­tak, hogy szemrevételezzék az elő­dök által szentnek vélt gyepet. Úgy ám, Raduly Józseftől kezdve Rákosi Gyulán, Dunai II Antalon, Lipcsei Pé­teren és Dárdai Pálon át Király Gá­borig a magyar labdarúgás számos legendás alakját köszöntötték ott, ahol egykoron megannyi felemelő pillanatot éltek meg ők is. Mindeközben a múlt keveredett a jelennel, mi több, az igen közeli jö­vővel, hol régi filmkockák peregtek (egyik mesés magyar gól követte a másikat - bárcsak egy véget nem érő alkotás lenne ez...), hol a melegíteni érkező, a lelkük mé­lyén talán már a sorsdöntő walesi csatára készülő játékosok kerültek középpontba. A hangulatot mi sem jellemezte jobban, mint hogy uru­guayi válogatottat úgy még sehol sem tapsoltak meg idegenben, mint Budapesten. „Ria, Ria, Hungária" - zúgta mintegy hatvanezer ember, ami­kor már csak húsz perc volt hátra az első sípszóig. Majd ismételten a kivetítőkre szegeződtek a tekinte­tek, percekbe foglalták össze évek munkáját, azt, hogy miként nőtt ki a földből az aréna, amely méltán viseli a talán leghíresebb magyar, Puskás Ferenc nevét. S amelyben dunaszerdahelyi gye­rekek úgy énekelték el a Nélküledet, hogy azt sokan megkönnyezték. Ahogyan a Himnuszt is... Isten megáldotta a magyart. Most éppen egy új arénával. „Két stadion, egy legenda, egy újabb történet kezdete...'' A Carpathian Brigade alkotta, szemkápráztató koreográfia előtt dí­szelgett ez a felirat. A mintegy tizen­ötezer fanatikus közreműködésével készült alkotás Puskás Ferencet mintázta meg - s az embernek olyan érzése támadt, hogy Öcsi már nem is odafentről tekint körbe büszkén... Egy új történet kezdete: PUSKÁS FERENC EMLÉKÉHEZ MÉLTÓ módon adták át a csodálatos arénát. §g!V ■ rrff 1—j.JJJ j_i­ _L *s u. r HUJJ. Davor Suker is tiszteletét tette a pénteki stadionavatón Aki ott volt az aréna első meccsén, örök élménnyel gazdagodott fotó: földi Imre A magyar sport legendás alakjai örömmel álltak össze egy közös, felejthetetlen kép erejéig a stadionavató mérkőzést megelőzően fotó: török Attila FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS A kormányfő I mm «* » köszöntője Orbán Viktor miniszterelnök a hiva­talos Facebook-oldalára feltöltött videóval köszöntötte a Puskás Aré­nát. A kisfilmben ismert emberek, például Puhl Sándor korábbi FIFA- játékvezető, Dzsudzsák Balázs, a válogatott csapatkapitánya, Csányi Sándor MLSZ-elnök és Orbán Viktor miniszterelnök látható. A felvételen a kormányfő a Karmelita kolostor teraszán olvassa a Nemzeti Sportot, mielőtt lekezelné és továbbrúgná a labdát. A miniszterelnök annyit írt a posztjához, hogy „Hajrá, magya­rok!” Labdarúgás 131 ■a a ami aa| 0 |. f­a ■ aa ■ •*. adták az elnököt A nap során Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke a Magyar Labdarúgó­szövetség elnöke, Csá­nyi Sándor társaságában fogadta Aleksander Ce­­ferint, az Európai Labda­rúgó-szövetség (UEFA) elnökét a Karmelita kolostorban. A szlovén sportvezető a Puskás Aréna avatójára érkezett Budapestre, s ebből az alkalomból Orbán Viktor magyar válogatott mez­zel, míg Csányi Sándor emléklappal lepte meg.

Next