Nemzeti Sport, 2020. október (118. évfolyam, 275-289. szám)

2020-10-16 / 275. szám

sport 2020, október 16., péntek___________________________________________________________ Labdarúgás I 3 | VÁLOGATOTT INTERJÚ MARCO ROSSIVAL Az orosz válogatott ezt megelőzően csaknem két éve volt gólképtelen, amikor 2018 novemberében Svédországban 2-0-ra kikapott. A lap ezenkívül kiemeli, hogy Oroszország először nem tudta legyőzni a magyar csapatot tétmérkőzésen, illetve hogy Sztanyiszlav Csercseszov együttese a legutóbbi három fellépésén nyeretlen. „Ébresztő Csercseszovnak” - virít a beszámoló címe. A lap szerint az orosz válogatott fáradtnak tűnt, míg a magyarok gyengébbnek és ötlettelenebbnek, ám ez érthető, hiszen egy hét alatt megjárták Szófiát, Belgrádot és Moszkvát. Kiderült, hogy néhány alapember hiányában nem elég bő az orosz keret - állapítja meg a Szport-Ekszpressz. A mértékadó lap szerint az orosz válogatott jelentősen megnehezítette saját életét azzal, hogy hazai pályán döntetlent játszott Magyarországgal, mert így szinte kötelező legyőznie Szerbiát és Törökországot a Nemzetek Ligája hátralévő két fordulójában, hogy a második kalapból várhassa a vb-sorsolást. Mint az oroszlánok PIETSCH TIBOR Kijelenthető, hogy az elmúlt idő­szakban az Oroszország elleni idegenbeli mérkőzés állította a legnagyobb erőpróba elé a ma­gyar válogatottat? Ez így van - bólintott a Nemzeti Sport felvetésére a moszkvai VTB Arénában elért 2-0-s döntetlent követő sajtó­­tájékoztatón Marco Rossi szövetségi kapitány. - A két szeptemberi meccs sem volt könnyű, de semmi kétség, hogy a három októberi találkozóból a moszkvai volt a legnehezebb. Ennek persze több oka van. Mindenekelőtt az, hogy az orosz válogatott erős. Sőt nemcsak erős, gyors is, futballistái gyakran sprintben közlekedtek. Mivel fizikailag erősek, keményen játszot­tak, ezzel rengeteg nehézséget okoz­tak nekünk, a szünet után iszonyúan meg kellett szenvednünk, hogy tart­suk az eredményt. Az első félidőben csak egy-két beadás okozott veszélyt, ám a folytatásban több gólszerzési lehetőség nyílt az oroszok előtt. Tisz­tában voltunk vele, hogy a legtöbb átadással a kiváló felépítésű Artyom Dzjubát keresik, ám el kell ismer­nem, nemigen tudtuk megakadályoz­ni, hogy eljusson hozzá a labda. Noha Dzjuba semlegesítése másoknak is gondot okozott már, nekünk tanul­nunk kell ebből is. Elégedett a döntetlennel? Mindig győzni akarok, de ezúttal nem lehetek csalódott a végeredmény miatt, ebben a meccsben nem volt több. Legyünk őszinték, csodaszám­ba ment volna, ha nyerünk. Szóval, örülök az egy pontnak, de ami igazán boldogsággal tölt el, az a játékosa­im hozzáállása. Az első másodperc­től az utolsóig úgy küzdöttek, mint az oroszlánok. Egy pillanatra sem ad­ták fel, folyamatosan segítették egy­mást. Szenvedtek, igen, de ez is része a labdarúgásnak. Ezzel a hozzáállás­sal kell mindig pályára lépni. Ha netán vereséget szenvedünk, a futballisták akkor is emelt fővel hagyhatták volna el a játékteret, mert ami szerda este bennük volt, kipréselték magukból. Büszke vagyok rájuk. Az egy hét alatt lejátszott három meccsen elért eredményekre is az lehet. Az is vagyok. Mi több, én még a két szeptemberi mérkőzést is ideveszem. Oroszországtól ugyan hazai pályán kikap­tunk, de az akkor tör­téntekből is okultunk. Arra viszont senki sem számíthatott, hogy Tö­rökországban és Szer­biában egyaránt győ­zünk, míg Moszkvából elhozunk egy pontot. S közben a legfontosabb összecsapást, a Bulgá­ria elleni Európa-baj­­noki pótselejtezőt is sikerrel vettük - lehet, hogy előzetesen valamivel esélyesebbek voltunk, de ne feled­jük, a bolgárok otthonában, Szófiá­ban kellett nyernünk ki-ki meccsen. Szerintem hozzám hasonlóan minden magyar drukkernek van oka a büsz­keségre és az örömre. Ha már szóba került az oroszok­tól elszenvedett szeptemberi ve­reség, a döntetlenből az is követ­kezik, hogy most jobban játszott a csapat, mint egy hónapja? Nem gondolom, hogy jobban futbal­loztunk, ellenben jobban küzdöttünk. A védekezésünk is acélosabb volt, nem követtünk el olyan hibákat, mint a budapesti mérkőzésen. Ami tőlünk telt, megtettük. Nyilván szerettünk volna nagyobb nyomást helyezni az ellenfélre, szerettük volna letámad­ni a saját térfelén, csakhogy Orosz­ország ezt másként képzelte. Voltak olyan időszakai a meccsnek, amikor nehezen birkóztunk meg a ránk nehe­zedő nyomással, de ha lehetőségünk nyílt rá, igyekeztünk támadni, vezet­tünk is egy-két veszélyes ellentáma­dást, ám többre nem futotta. A foci egyszerű játék. Ha nálad van a lab­da, támadhatsz, ha nincs, védekez­ned kell. Két hete dőlt el, hogy a Nemzet­közi Labdarúgó-szövetség sza­bálymódosításának köszönhetően kalkulálhat Loic Negóval, rögvest meg is hívta a keretbe, hogy az­tán Bulgária és Szerbia ellen cse­reként, Oroszország­ban már kezdőként vesse be. Azt kapta tőle, amit várt? Loic Nego Moszkvában szerepelt azon a posz­ton, amelyen szerintem a legjobb teljesítmény­re képes. Ha öt közép­pályással állunk fel, és ő a jobb szélen játszik, akkor lehet a csapat legnagyobb hasznára. Az első félidőben kissé félénk volt, de azt se hallgassuk el, hogy nem ka­pott megfelelő kiszolgálást, mint már utaltam rá, egyik oldalon sem men­tek úgy a támadások, ahogyan elő­zetesen reméltük. A szünet után fel­javult a játéka, különösen az utolsó húsz percre. Klubcsapatában némi­leg más pozícióban számolnak vele, kis időre szüksége volt, hogy teljesen megértse, mit kell játszania ebben a hadrendben. Összességében elége­dett vagyok vele is, meggyőződésem, hogy a jövőben nagy segítségünk­re lesz. Jól fest a B-liga harmadik cso­portjának tabellája a negyedik forduló után? Egész jól. Megkockáztatom, nem sokan hitték volna, hogy hét pontot gyűjtve a második helyen állunk - ta­lán még mi sem. Úgy vélem, eddig nagyszerűen teljesítünk a Nemze­tek Ligájában, holott kizárólag nálunk magasabban rangsorolt vetélytár­­sakkal kell felvennünk a versenyt. Mi nem képviseljük azt a szintet, amit Németország, Franciaország vagy Olaszország, tőlünk nem várható el, hogy minden mérkőzésen győzzünk, mégis közelebb vagyunk az első helyhez, mint a negyedikhez. Nyugodt szívvel tehetem hozzá, hogy meg­érdemelten állunk ott, ahol. Minden pontért becsülettel megküzdöttünk, és ugyanúgy kell küzdenünk a foly­­ tatásban is. Témánál is vagyunk... Legköze­lebb Izland ellen játszik a válo­gatott, az a meccs dönt az Euró­­pa-bajnoki részvételről. Készen áll a csapat az összecsapásra? Az a mérkőzés más lesz, mint a töb­bi, de van okunk rá, hogy bizakodva várjuk. Most az a legfontosabb, hogy két lábbal a földön maradjunk. Nem mintha tartanék attól, hogy bárki is elszán­na - ezt a csapa­tot a megfele­lő hozzáállás jellemzi. Nincs olyan ranglista, amelyen az iz­landi váloga­tott ne állna a magyar előtt, papíron tehát nem mi számí­tunk esélyesnek. Hetek múlva meglátjuk, s mennyit érnek a pályán a különböző rangsorok. A legutóbbi három ellenfél, Bulgária, Szerbia vagy Orosz­ország mérhető Iz­­landhoz? Ha a kérdés ama vo­natkozik, hogy a játékukban van-e hasonlóság, nemmel kell felelnem. Izland a klasszikus négy-négy-ket­­tes hadrendet alkalmazza, nem is akárhogyan. Tulajdonképpen be­magolta a rendszert, de hatékonyan használja. Elöl és hátul is magas és erős labdarúgókat vonultat fel, a szélről érkező beadások ugyanúgy veszélyesek lehetnek, mint a sza­bad- és szögletrúgások. Más stí­lus, más mérkőzés, más ellenfél vár ránk, de megtesszük, amit csak lehet. Nyolc-kilenc hónapja, vagyis amióta eldőlt, hogy adott esetben velük kezül­Marco Rossi kapitány nyugodt szívvel mondhatja: megérdemelten áll a válogatott ott, ahol FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS BÜSZKE A CSAPATÁRA, az eredményekkel pedig elégedett a szövetségi kapitány, aki úgy véli, november 12-i ellenfelünk, Izland nem jobb Szerbiánál és Oroszországnál. M­OST AZ A LEGFONTO­SABB, HOGY KÉTLÁBBAL A FÖLDÖN MARADJUNK. NEM MINTHA TARTANÉK AT­TÓL, HOGY BÁRKI IS ELSZÁL­LNA... a szerbeknél és az oroszoknál nem. Na­gyon nehéz meccs lesz, de hinnünk kell benne, hogy megnyerjük­­ és hisszük is.­ hetünk össze, figyel­tük őket is, van még egy szűk hónapunk, hogy a lehető leg­jobban felkészül­jünk belőlük. Úgy gondolom, a bol­gároknál jobbak, de HIRDETÉS MEGÚJULT HÉTVÉGI MELLÉKLETÜNK A SZOMBATI SZÁMBAN!

Next