Nemzeti Sport, 2021. július (119. évfolyam, 176-190. szám)

2021-07-01 / 176. szám

2 LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG 2021. jú­lius 1. csütörtök | EURO2020TELKIBENFELBUKKANTÍJISS kS!^ Kleinheisler László: „Fejlődni akarok, BABJAK BENCE Minden buktató után talpra állt a magyar válogatott középpályása, aki az akaraterő fontosságáról, az etalonnak tartott ellenfélről, letisztult játékáról, valamint az új becenevéről is beszélt lapunknak. Amikor Csókánkén gyerekfejjel éj­jel-nappal rágta a labdát, álmodozott arról, hogy két Európa-bajnokságon szerepel majd? Akkoriban még nyilván nem az járt a fejemben, hogy Eb-mérkőzéseken lé­pek pályára a válogatottban, de minden edzésen azért dolgoztam, hogy ilyen élményeket élhessek át - felelte la­punknak Kleinheisler László, az Eszék 27 esztendős, 37-szeres magyar válo­gatott középpályása. - Csak az lebe­gett a szemem előtt, hogy egyre jobb futballistává váljak, és amikor el­­ő­­­­érkezik az igazán fontos pillanat, mindent kiadjak magamból. Hála istennek, megadatott, hogy két Európa-bajnokságon is kép­viselhettem Magyarországot, büszke lehetek arra, amit eddigi pályafutásom alatt elértem. Ezzel együtt, amit korábban mond­tam, továbbra is tartom: ez még nem a csúcs, ren­geteg tartalék van bennem, szeretném is kihozni magamból. Mi vezetett odáig, hogy a csobánkai fi­úcska két Európa-bajnokságon sze­repeljen? Ha egyetlen szóval kellene válaszol­nom, azt mondanám: akarat. Min­dent ennek köszönhetek. Mindig hit­tem magamban, akartam, küzdöttem, csak arra figyeltem, hogy az edzése­ken mindent beleadjak. Szerencsére a nehezebb pillanatokban a családomra mindig számíthattam, mindenben tá­mogatott, a nevelőapám is azt sulykolta belém, sohase adjam fel, és ha akadály­ba is ütköznék, csak dolgozzak tovább. Ez belém égett, már gyerekként is ilyen voltam, így aztán hátráltathatott sérü­lés vagy bármilyen más buktató, min­dig felálltam, és mentem tovább. Az idei Európa-bajnoksághoz mi adta a legnagyobb erőt? Talán az önbizalmam. A legutóbbi baj­noki idényben éreztem, elkaptam a fo­nalat, jól ment a játék Eszéken, a gólok és a gólpasszok sem maradtak el, ez már jó alapot jelentett az Eb-felkészü­­lésre. Azt pedig sohasem felejtem el, amit azon a három meccsen átéltünk, a szurkolók tizenkettedik játékosként biztattak minket, végig mögöttünk áll­tak, s ez hihetetlen erőt adott a kriti­kus percekben. Nagyon fontos, hogy a jövőben is számíthassunk rájuk, a válogatottnak szüksége van minden szurkolóra. Bízom benne, hogy a pá­lyán mutatott teljesítményünkkel rá­szolgáltunk a bizalmukra, bizonyítot­tuk, jó és egységes csapatot alkotunk. Nagyon fontos, hogy a folytatásban is mindig kölcsönösen számíthassunk egymásra. Most, huszonhét évesen érkezett el az időszak, amikor valóban képes voltam kihozni magamból azt, ami bennem volt. Akkor hittem­, most pedig éreztem, hogy képes vagyok azon a szinten teljesíteni, amit elvárok magamtól. Melyik mérkőzésen játszott a legjob­ban a magyar válogatott? Összességében mindhárom meccsen jól futballoztunk, talán a Portugália ellenire mondanám azt, hogy több volt bennünk. Az első félidőben a kelleténél tompáb­bak voltunk, nem éreztük a ritmust, de a fordulás után javult a játékunk. Saj­nos az utolsó tíz percet nem bírtuk ki, a végén talán a megfelelő koncentrá­­­­ció hiányzott. A másik két meccsen több helyünk volt játszani, különösen a kö­zéppályán nyíltak előttünk nagyobb te­rületek. Megmutattuk, a legerősebb válogatottakkal is fel tudjuk venni a ver­senyt, és ha a folytatásban ugyanez a já­ték és mentalitás jellemez minket, nem vallunk szégyent. Sajnálom, hogy a to­vábbjutás végül nem jött össze, de büsz­kék lehetünk a teljesítményünkre. A torna előtti egyik interjúban arról kérdeztük, az ellenfél középpályásai közül kit tart etalonnak. Akkor N'Golo Kanté nevét említette. A második cso­portmeccsen összecsaptak, ám a ta­lálkozó után az UEFA nem a francia középpályást, hanem önt választotta meg a mérkőzés legjobbjának. Ami a Chelsea középpályását illeti, a pályán is meggyőződhettünk ar­ról, elképesztő munkabírású játé­kos, rengeteget fut, mindent feláldoz a csapatért. Mindig kedveltem a játékát, teljesen más dimenziót képvisel, ezzel együtt nagy boldogságot jelentett, hogy abban a kilencven percben a szakem­berek úgy vélték, én nyújtottam jobb teljesítményt. Még egyszer mondom, tudom, hogy­ a franciák játékosa telje­sen más szintet képvisel, az egyéni dí­jat bármikor elcseréltem volna a csapat továbbjutásáért, de arra büszke lehe­tek, hogy a kétezertizenhatos Eb után a mostani tornán is volt egy mérkőzés, amelyen engem láttak a mezőny leg­jobbjának. Ezt nagyon nagy elismerés­nek tartom. Kicsit még maradva a francia játé­kosnál, Marco Rossi a napokban úgy fogalmazott, ön a magyar válogatott Kantéja. Egyetért ezzel? Furcsa egybeesés, mert amikor a Fran­ciaország elleni mérkőzés után vis­­­szatértünk Telkibe, a többiek elkezd­tek „vörös Kanténak" szólítani. Amikor lementünk az étkezőbe, egyszer csak azt hallottam: „Kanté, kérsz valamit?” Természetesen örülök, ha a szövetsé­gi kapitány hasznos játékosnak tart, de N’Golo Kantéból csak egy van. Ez így van jól, egyébként sem szeretem más futballistához hasonlítgatni magamat. Nekem tökéletesen megfelel, ha Klein­heisler László maradok. Mi volt a különbség a legutóbbi két Európa-bajnokság között? Erre nehéz válaszolni, elvégre más volt a szövetségi kapitány, a taktika és per­sze a keretben is sok változás történt. Nem mondanám, hogy az egyik jobb vagy rosszabb volt mint a másik, egy­szerűen csak más volt. A saját játékát illetően miben látta a különbséget? Öt évvel ezelőtt azt gondoltam, a topon vagyok, magabiztos, ide nekem az orosz­lánt is, mert bármire képes vagyok. Ki­robbanó erőben éreztem magam, át­mentem volna a falon is a sikerért. Ezzel szem­ben most, huszonhét évesen érte­ A franciák elleni csoportmeccsen nemegyszer Paul Pogba mellett is elszáguldott FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS JUHÁSZ Roland KICSIT TALÁN SZELEBURDIBB volt a kelleténél, már akkor is jellemző volt rá, hogy a társaság középpontjában akar len­ni. Fiatal kora ellenére megnevettette az idősebb játéko­t­á sokat is, sok vicces pillanatot szerzett nekünk, néhány po­­­­énját ma is emlegetjük. Emellett már akkor is látszott, kivételes tehetség, igazi űserű. Mindenki láthatta, elnyűhetetlen játékos, aki szívvel-lélekkel futballozik. Örülök neki, hogy a norvégok elleni Európa-bajnoki pótselejtező első mérkőzésén megkapta a lehe­tőséget, amellyel élt is, ezáltal megváltozott a pályafutása. Nem mindennapi körülmé­nyek között került be a csapatba, de ez azért történt meg, mert megérdemelte. Hogy mennyire fogadta meg a tanácsainkat? Tőle kellene megkérdezni, ám azt éreztem rajta, hogy nyitott rá. Ma már sokkal jobban betartja a taktikai utasításokat, mint hét-nyolc éve, említettem, hogy szeleburdi volt, ez a játékára is jellemző volt. Akkoriban kevésbé tartotta be a taktikai kéréseket, sokat kellett a pályán »egyengetni«, esetleg segíteni a helyezkedését. Ebben, nagyon sokat fejlődött, ezt láthattuk az előző évadban a horvát­ bajnokságban is. Remek klubidényt zárt, olvashattunk róla mélta­tó cikkeket, remek visszajelzéseket kaptunk a játékáról. Korábban a Bundesligában szerepelt már topbajnokságban, ám lehet, hogy akkor még nem állt készen rá. Az előbb említett taktikai fej­lődése miatt most érzem azt, elérkezett az idő, hogy ran­gosabb bajnokságban játsszon, és ne csak epizódszerep jusson neki. A horvát ligát már kinőtte, az Euró­­pa-bajnokság is megmutatta, van neki feljebb.­­ Bízom benne, hogy felkeltette néhány klub ér­­t»«r­deklődését és előre tud lépni. Abból nemcsak ő, hanem a magyar válogatott is profitálna. A Puskás Akadémiánál a kezem alatt mutat­kozhatott be a felnőttek között, megkönnyí­tette a feladatomat, hogy kiváló utánpótlá­sedzők dolgoztak Felcsúton. Szertelen srác volt a pályán és azon kívül is. De a képes­ségei már akkor kitűntek: a rúgótechniká­­ja, az agilitása, az egy az egy elleni játéka, vagy hogy mindkét lábát jól használta. Az Eb-n érett játékot mutatott, jobban kivette a részét a védekezésből és a csapatjátékból, ami Marco Rossi érdeme elsősorban. BEMEZÉS Miklós Igazi »utcai harcos« volt a szó nemes Értel­mében. Akadtak persze buktatók a pályáján. Biztosan sokan hallottak a pingpongasztalos ügyéről, amely után nem maradhatott a kol­légiumban, de a kezét nem engedtem el. Székesfehérváron parkolópályán volt ami­kor Andreas Müller, a válogatott másodedző­je kiszúrta, és Bernd Storck meghívta a vá­logatottba. Melegszívű, klassz srác, boldog vagyok, hogy mára lehiggadva nagy értéke a válogatottnak. GELLEI Imre­­ volt szövetségi kapitány, a Puskás Akadémia korábbi szakmai igazgatója (2010-2012) Testközelből figyelhettem Laci fejlődését, hi­szen 2011-től egyszerre voltam a FourFourTwo újságírója, a Puskás Akadémia munkatársa és a felcsúti kollégium nevelőtanára. Szerethető, szórakoztató csirkefogú volt, aki érti a zrikát és csibész a pályán. Nevelőtanár kollegáimé az érdem, hogy a helyes úton maradt. A Fel­csúton töltött éveimben négy srácról gondol­tam azt, hogy válogatott lesz, Sallai Roland­­ról, Kleinheisler Lászlóról, Zsótér Donátról és Németh Erikről. Az előbbi kettő már célba ért BODNÁR Zalán a Nemzeti Sport újságírója,­­ kollégiumi nevelőtanára A becenevét Paul Scholesról kapta, de N’Golo Kantéra jobban hasonlít Vörös haja és testfelépítése miatt már gyerekkorában ráragasztották a „Scholes" becenevet Kleinheisler Lászlóra, és bár külsőleg valóban hasonlít a Manchester United korábbi középpályására, a jelek szerint az Eb után új becenevet kapott. A Franciaország elleni meccs után Telkiben már „Kanté­nak” szólították a társak­­ a Paul Scholeshoz hasonló­an BL-győztes Chelsea-sztárral való külső hasonlóságok helyett természetesen a játékstílus, és a fáradhatatlan robotolás miatt. 95-szörös válogatott hátvédns

Next