Nemzeti Sport, 2021. július (119. évfolyam, 176-190. szám)
2021-07-01 / 176. szám
2 LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG 2021. július 1. csütörtök | EURO2020TELKIBENFELBUKKANTÍJISS kS!^ Kleinheisler László: „Fejlődni akarok, BABJAK BENCE Minden buktató után talpra állt a magyar válogatott középpályása, aki az akaraterő fontosságáról, az etalonnak tartott ellenfélről, letisztult játékáról, valamint az új becenevéről is beszélt lapunknak. Amikor Csókánkén gyerekfejjel éjjel-nappal rágta a labdát, álmodozott arról, hogy két Európa-bajnokságon szerepel majd? Akkoriban még nyilván nem az járt a fejemben, hogy Eb-mérkőzéseken lépek pályára a válogatottban, de minden edzésen azért dolgoztam, hogy ilyen élményeket élhessek át - felelte lapunknak Kleinheisler László, az Eszék 27 esztendős, 37-szeres magyar válogatott középpályása. - Csak az lebegett a szemem előtt, hogy egyre jobb futballistává váljak, és amikor előérkezik az igazán fontos pillanat, mindent kiadjak magamból. Hála istennek, megadatott, hogy két Európa-bajnokságon is képviselhettem Magyarországot, büszke lehetek arra, amit eddigi pályafutásom alatt elértem. Ezzel együtt, amit korábban mondtam, továbbra is tartom: ez még nem a csúcs, rengeteg tartalék van bennem, szeretném is kihozni magamból. Mi vezetett odáig, hogy a csobánkai fiúcska két Európa-bajnokságon szerepeljen? Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: akarat. Mindent ennek köszönhetek. Mindig hittem magamban, akartam, küzdöttem, csak arra figyeltem, hogy az edzéseken mindent beleadjak. Szerencsére a nehezebb pillanatokban a családomra mindig számíthattam, mindenben támogatott, a nevelőapám is azt sulykolta belém, sohase adjam fel, és ha akadályba is ütköznék, csak dolgozzak tovább. Ez belém égett, már gyerekként is ilyen voltam, így aztán hátráltathatott sérülés vagy bármilyen más buktató, mindig felálltam, és mentem tovább. Az idei Európa-bajnoksághoz mi adta a legnagyobb erőt? Talán az önbizalmam. A legutóbbi bajnoki idényben éreztem, elkaptam a fonalat, jól ment a játék Eszéken, a gólok és a gólpasszok sem maradtak el, ez már jó alapot jelentett az Eb-felkészülésre. Azt pedig sohasem felejtem el, amit azon a három meccsen átéltünk, a szurkolók tizenkettedik játékosként biztattak minket, végig mögöttünk álltak, s ez hihetetlen erőt adott a kritikus percekben. Nagyon fontos, hogy a jövőben is számíthassunk rájuk, a válogatottnak szüksége van minden szurkolóra. Bízom benne, hogy a pályán mutatott teljesítményünkkel rászolgáltunk a bizalmukra, bizonyítottuk, jó és egységes csapatot alkotunk. Nagyon fontos, hogy a folytatásban is mindig kölcsönösen számíthassunk egymásra. Most, huszonhét évesen érkezett el az időszak, amikor valóban képes voltam kihozni magamból azt, ami bennem volt. Akkor hittem, most pedig éreztem, hogy képes vagyok azon a szinten teljesíteni, amit elvárok magamtól. Melyik mérkőzésen játszott a legjobban a magyar válogatott? Összességében mindhárom meccsen jól futballoztunk, talán a Portugália ellenire mondanám azt, hogy több volt bennünk. Az első félidőben a kelleténél tompábbak voltunk, nem éreztük a ritmust, de a fordulás után javult a játékunk. Sajnos az utolsó tíz percet nem bírtuk ki, a végén talán a megfelelő koncentráció hiányzott. A másik két meccsen több helyünk volt játszani, különösen a középpályán nyíltak előttünk nagyobb területek. Megmutattuk, a legerősebb válogatottakkal is fel tudjuk venni a versenyt, és ha a folytatásban ugyanez a játék és mentalitás jellemez minket, nem vallunk szégyent. Sajnálom, hogy a továbbjutás végül nem jött össze, de büszkék lehetünk a teljesítményünkre. A torna előtti egyik interjúban arról kérdeztük, az ellenfél középpályásai közül kit tart etalonnak. Akkor N'Golo Kanté nevét említette. A második csoportmeccsen összecsaptak, ám a találkozó után az UEFA nem a francia középpályást, hanem önt választotta meg a mérkőzés legjobbjának. Ami a Chelsea középpályását illeti, a pályán is meggyőződhettünk arról, elképesztő munkabírású játékos, rengeteget fut, mindent feláldoz a csapatért. Mindig kedveltem a játékát, teljesen más dimenziót képvisel, ezzel együtt nagy boldogságot jelentett, hogy abban a kilencven percben a szakemberek úgy vélték, én nyújtottam jobb teljesítményt. Még egyszer mondom, tudom, hogy a franciák játékosa teljesen más szintet képvisel, az egyéni díjat bármikor elcseréltem volna a csapat továbbjutásáért, de arra büszke lehetek, hogy a kétezertizenhatos Eb után a mostani tornán is volt egy mérkőzés, amelyen engem láttak a mezőny legjobbjának. Ezt nagyon nagy elismerésnek tartom. Kicsit még maradva a francia játékosnál, Marco Rossi a napokban úgy fogalmazott, ön a magyar válogatott Kantéja. Egyetért ezzel? Furcsa egybeesés, mert amikor a Franciaország elleni mérkőzés után visszatértünk Telkibe, a többiek elkezdtek „vörös Kanténak" szólítani. Amikor lementünk az étkezőbe, egyszer csak azt hallottam: „Kanté, kérsz valamit?” Természetesen örülök, ha a szövetségi kapitány hasznos játékosnak tart, de N’Golo Kantéból csak egy van. Ez így van jól, egyébként sem szeretem más futballistához hasonlítgatni magamat. Nekem tökéletesen megfelel, ha Kleinheisler László maradok. Mi volt a különbség a legutóbbi két Európa-bajnokság között? Erre nehéz válaszolni, elvégre más volt a szövetségi kapitány, a taktika és persze a keretben is sok változás történt. Nem mondanám, hogy az egyik jobb vagy rosszabb volt mint a másik, egyszerűen csak más volt. A saját játékát illetően miben látta a különbséget? Öt évvel ezelőtt azt gondoltam, a topon vagyok, magabiztos, ide nekem az oroszlánt is, mert bármire képes vagyok. Kirobbanó erőben éreztem magam, átmentem volna a falon is a sikerért. Ezzel szemben most, huszonhét évesen érte A franciák elleni csoportmeccsen nemegyszer Paul Pogba mellett is elszáguldott FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS JUHÁSZ Roland KICSIT TALÁN SZELEBURDIBB volt a kelleténél, már akkor is jellemző volt rá, hogy a társaság középpontjában akar lenni. Fiatal kora ellenére megnevettette az idősebb játékotá sokat is, sok vicces pillanatot szerzett nekünk, néhány poénját ma is emlegetjük. Emellett már akkor is látszott, kivételes tehetség, igazi űserű. Mindenki láthatta, elnyűhetetlen játékos, aki szívvel-lélekkel futballozik. Örülök neki, hogy a norvégok elleni Európa-bajnoki pótselejtező első mérkőzésén megkapta a lehetőséget, amellyel élt is, ezáltal megváltozott a pályafutása. Nem mindennapi körülmények között került be a csapatba, de ez azért történt meg, mert megérdemelte. Hogy mennyire fogadta meg a tanácsainkat? Tőle kellene megkérdezni, ám azt éreztem rajta, hogy nyitott rá. Ma már sokkal jobban betartja a taktikai utasításokat, mint hét-nyolc éve, említettem, hogy szeleburdi volt, ez a játékára is jellemző volt. Akkoriban kevésbé tartotta be a taktikai kéréseket, sokat kellett a pályán »egyengetni«, esetleg segíteni a helyezkedését. Ebben, nagyon sokat fejlődött, ezt láthattuk az előző évadban a horvát bajnokságban is. Remek klubidényt zárt, olvashattunk róla méltató cikkeket, remek visszajelzéseket kaptunk a játékáról. Korábban a Bundesligában szerepelt már topbajnokságban, ám lehet, hogy akkor még nem állt készen rá. Az előbb említett taktikai fejlődése miatt most érzem azt, elérkezett az idő, hogy rangosabb bajnokságban játsszon, és ne csak epizódszerep jusson neki. A horvát ligát már kinőtte, az Európa-bajnokság is megmutatta, van neki feljebb. Bízom benne, hogy felkeltette néhány klub ért»«rdeklődését és előre tud lépni. Abból nemcsak ő, hanem a magyar válogatott is profitálna. A Puskás Akadémiánál a kezem alatt mutatkozhatott be a felnőttek között, megkönnyítette a feladatomat, hogy kiváló utánpótlásedzők dolgoztak Felcsúton. Szertelen srác volt a pályán és azon kívül is. De a képességei már akkor kitűntek: a rúgótechnikája, az agilitása, az egy az egy elleni játéka, vagy hogy mindkét lábát jól használta. Az Eb-n érett játékot mutatott, jobban kivette a részét a védekezésből és a csapatjátékból, ami Marco Rossi érdeme elsősorban. BEMEZÉS Miklós Igazi »utcai harcos« volt a szó nemes Értelmében. Akadtak persze buktatók a pályáján. Biztosan sokan hallottak a pingpongasztalos ügyéről, amely után nem maradhatott a kollégiumban, de a kezét nem engedtem el. Székesfehérváron parkolópályán volt amikor Andreas Müller, a válogatott másodedzője kiszúrta, és Bernd Storck meghívta a válogatottba. Melegszívű, klassz srác, boldog vagyok, hogy mára lehiggadva nagy értéke a válogatottnak. GELLEI Imre volt szövetségi kapitány, a Puskás Akadémia korábbi szakmai igazgatója (2010-2012) Testközelből figyelhettem Laci fejlődését, hiszen 2011-től egyszerre voltam a FourFourTwo újságírója, a Puskás Akadémia munkatársa és a felcsúti kollégium nevelőtanára. Szerethető, szórakoztató csirkefogú volt, aki érti a zrikát és csibész a pályán. Nevelőtanár kollegáimé az érdem, hogy a helyes úton maradt. A Felcsúton töltött éveimben négy srácról gondoltam azt, hogy válogatott lesz, Sallai Rolandról, Kleinheisler Lászlóról, Zsótér Donátról és Németh Erikről. Az előbbi kettő már célba ért BODNÁR Zalán a Nemzeti Sport újságírója, kollégiumi nevelőtanára A becenevét Paul Scholesról kapta, de N’Golo Kantéra jobban hasonlít Vörös haja és testfelépítése miatt már gyerekkorában ráragasztották a „Scholes" becenevet Kleinheisler Lászlóra, és bár külsőleg valóban hasonlít a Manchester United korábbi középpályására, a jelek szerint az Eb után új becenevet kapott. A Franciaország elleni meccs után Telkiben már „Kanténak” szólították a társak a Paul Scholeshoz hasonlóan BL-győztes Chelsea-sztárral való külső hasonlóságok helyett természetesen a játékstílus, és a fáradhatatlan robotolás miatt. 95-szörös válogatott hátvédns