Nemzeti Sport, 2021. augusztus (119. évfolyam, 222-236. szám)
2021-08-16 / 222. szám
FOTÓ: MAGYAR NEMZET/MIRKÓ ISTVÁN ."i.iii 2021. augusztus 16., hétfő OLIMPIA I 5 KIVÉTELES ÉRZÉK, ÁTLAGON FELÜLI intelligencia, kellő csibészség, kikezdhetetlen vasakarat - ezek a legfőbb összetevői a Lőrincz Tamás-féle sikerreceptnek. Vagy ahogy a sportági berkeken belül a közmegegyezés tartja, ilyen különleges birkózó nem születik minden évtizedben. Sőt, esetében jóval több ez évtizednél, hiszen meseszerű pályafutását a tokiói utolsó nagy dobásával megkoronázó ceglédi klasszis egyedülálló módon tizenöt évnyi különbséggel, két különböző súlycsoportban is csúcsra tudott érni világversenyen - ezt még a három ezüst után az olimpiai dobogó tetejére fellépő Pólyák Imre sem mondhatta el magáról. Lőrincz Tamás rögvest élete első nagy világversenyén, a 2006-os moszkvai vb-n jött, látott és győzött: a sportági nagyhatalmak képviselői leesett állal nézték, ahogy a felnőttek között akkor még jószerével teljesen ismeretlen, fingó, egyúttal roppant erős 19 éves magyar fiatalember végigveri a kötöttfogásúak klasszisokkal kitömött 66 kilogrammos mezőnyét A többi pedig már történelem. Könnyed kis számmisztika: Lőrincz Tamás a 66 kilósok között hat érmet gyűjtött világversenyeken, köztük az emlékezetes londoni olimpiai ezüstéremmel, ám a java, mint kiderült, még csak ezután következett. A balul elsült riói játékok után többen már szomorúan elkönyvelték a visszavonulását - hősünk maga is elgondolkodott a befejezésen -, ám csupa szív öccse, a hozzá hasonlóan Tokióban döntőbe jutó és történelmet író Viktor unszolására vállalt még egy ciklust Egy olimpiai súlycsoporttal feljebb, mert elege lett a folyamatos fogyasztásból és önsanyargatásból.Ami nem is egy, hanem kétkategóriányi ugrásnak, tíz kilogrammos erősödésnek felelt meg... Klasszisa azonban itt mutatkozott meg csak igazán! Mindenki „Szűcsije” a tíz kilóval nehezebbek között is varázsolt, korábbi sikereit is vastagon felülmúlta: az elmúlt öt évben ahol csak járt, éremmel tért haza, többek között világ- és Európa-bajnok lett fantasztikus tokiói aranyával pedig 15. (!) világversenyes medáliáját szerezte meg, így a roppant gazdag múltú magyar birkózósport legeredményesebbjeként fejezte be. Harmadik nekifutásra végre dobogóra állhatott A BVSC-NEVELÉS NAGY VIKTOR tizenöt éve, 2006-ban mutatkozott be a vízilabda-válogatottban, az akkor már a Vasas kapuját őrző szép reményű fiatal egy évvel később tagja volt a vb-ezüstérmes és Eb-bronzérmes csapatnak. Kemény Dénes mégsem vitte ki a pekingi olimpiára - gyakorlatilag az volt az utolsó világverseny, amelyről a kapus lemaradt. Onnantól kezdve Kemény Dénesnél, majd Benedek Tibornál, végül Märcz Tamásnál is kihagyhatatlan volt a csapatból. Kiváló reflexekkel megáldott kapus (volt), aki ráadásul szeret(ett) „kirongyolni" a gólvonalról, és labdaszerzésben is jeleskedett. A 2013-as barcelonai világbajnokság több szempontból is meghatározó volt a pályafutásában: aranyérmet szerzett a válogatottal, megválasztották a torna legjobb kapusának, majd a montenegróiak elleni döntőben mutatta meg az ellenfélnek és a világnak, hogy „Ma nem!” - vagyis azon a napon nem lehet neki gólt lőni. Egyébként is szerette a vízben megmondani a magáét, hogy aztán a partra kilépve kenyérre lehessen kenni - egyszerűen így vezette le a feszültséget. Egyéves szegedi kitérő után, 2014-ben Szolnokra igazolt, és hét éven át, pályafutása végéig a városban pólózott. A legjobb éve kétségtelenül a 2017-es volt: a Dózsa hibátlan maradt, miután mind az öt megnyerhető trófeát - köztük a Bajnokok Ligája-serleget - elhódította; a válogatottal újabb ezüstérmet nyert a budapesti világbajnokságon, nem mellesleg a vb-n és a BL hatos döntőjében is őt választották meg a legjobb kapusnak. Eredetileg úgy tervezte, hogy a tokiói olimpia után még pólózik egy évet, majd visszavonul, de a pandémia keresztülhúzta számításait. A játékokat elhalasztották, így a levezető idényből felhozó lett, Nagy Viktor pedig alaposan formába is lendült: bajnoki címet és Eurokupát nyert a Szolnokkal, így utazott el Tokióba, ahol harmadik nekifutásra végre olimpiai dobogóra léphetett, pályafutása utolsó mérkőzése után bronzérmet akasztottak a nyakába. Méltóképpen búcsúzott a válogatottól és a vízilabdázástól. NÉGYSZERES OLIMPIKON Négyszer is olimpikon lehe KITAPOSTA AZ UTAT. Az, hogy valaki egymást követő négy olimpián képviselheti hazáját, önmagában megsüvegelendő teljesítmény, ráadásul Parti András sportága magyar úttörőjeként, nagyrészt önerőből taposta ki az ösvényt a mögötte érkező hegyikerékpáros-generációnak. Noha az olimpiai programban az 1996-os atlantai játékokon bemutatkozó mountain bike első magyar képviselője Vinczeffy Zsolt volt még 2004-ben Athénban, szélesebb körben mégiscsak Parti András tette ismertté a sportágat itthon - Parti a legutóbbi négy játékokon kivétel nélkül ott volt, egyedüli férfi versenyzőnkként. Első olimpiáján, 2008-ban Pekingben a legjobb húszba is majdnem bejutott, ám a 19. helyen haladva óriási bukott, és csodával határos módon így is bejött 23.-nak. Londonban már nem volt ilyen szerencsés, egy csúnya esést követően fel kellett adnia a viadalt, de ez sem szegte kedvét, négy évvel később ismét kvalifikálta magát. Rióban ő volt az utolsó magyar versenyző, és sokáig úgy tűnt, sikerül felülmúlnia pekingi szereplését - csakhogy egy rosszkor jött defekt következtében ez meghiúsult, és a 24. helyen zárt. Az elnyűhetetlen bringásnak sikerült, ami ebben a sportágban nem sokaknak: a tokiói kvótaszerzéssel és a játékok egyéves halasztásával 38 évesen lehetett ott élete utolsó olimpiáján. Bár a profi sportolók szívből gyűlölik az ,a részvétel a fontos, nem az eredmény" sportközhelyt, az élete utolsó olimpiáján 32.-ként végző Parti András esetében értelmet nyert a mondás. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: GYŐRI FERENC, KORÁN GERGELY, KOVÁCS ERIKA, LAKNER GÁBOR, PIROS ANIKÓ, TÓTH ANITA Mohamed Aida nem így szeretné befejezni Moha sokan úgy gondolhatták, hogy a tokiói olimpián két nagy pillanatot is megélt Mohamed Aida a játékok után befejezi pályafutását, a Nemzeti Sport úgy tudja, az UTE 45 éves tűrvlvója tovább versenyez. Az egyéniben világbajnoki ezüstérmes, csapatban Európa-bajnok vívő azáltal, hogy a csapatverseny 7. helyéért vívott mérkőzésen csereként pástra lépett, magyar sporttörténelmet irt: ő lett az első hazai sportoló, aki hét olimpián szerepelt. Mohamed az 1996-os olimpia óta volt állandó tagja a magyar ötkarikás küldöttségnek, a legjobb eredményét már elsőre, Atlantában elérte: a tőrcsapat tagjaként negyedik lett. A 2004-es játékokon egyéniben is a negyedik helyig jutott, majd négy évvel később, Pekingben újra a csapattal maradt le éppen a dobogóról. A tőrvívó Japánban még egy különleges pillanatnak volt részese: Cseh Lászlóval közösen ő vitte a magyar zászlót a megnyitóünnepségen. Örömét azonban beárnyékolta, hogy megosztó döntés után, csapattársai tiltakozása ellenére jelölte őt bevethető tartalékként a csapatba a Magyar Vívószövetség elnöksége. Az olimpia utáni pihenőjét férje otthonában, Kanadában töltő kétgyermekes anyuka - részben az előzmények miatt - rendre úgy nyilatkozott a Tokióba utazást megelőzően: nem így szeretné befejezni a pályafutását. V