Nemzeti Sport, 2021. szeptember (119. évfolyam, 237-251. szám)

2021-09-06 / 242. szám

■ BE • 2021. szeptember 6., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete 1911 — A 110 éve született Rökk Ede megmaradt az Európa-hírű primadonna bátyjának Tagja volt az első angolverő magyar válogatottnak, de sohasem lett ünnepelt játékos, családjában is megmaradt másodhegedűsnek operett- és revüsztár htíga, Rökk Marika mögött. Közeledett az olaszországi világbaj­nokság, és küszöbön állt az angolok elleni budapesti mérkőzés, amelyet okkal illethetünk a hiánypótló jelzővel, hiszen azt megelőzően negyed évszá­zada (igaz, mindjárt kétszer is), 1909. május 29-én (2:4) és 31-én (2:8) csapott össze a két válogatott. A futball szülő­­atyjai elleni első győzelem reményében futott ki 1934. május 10-én az Üllői úti pályára a Rökk Ede, Avar István, Sáro­­si György, Toldi Géza, Kemény Tibor csatárötössel felálló magyar együttes, amelyet Nádas Ödön irányított. A párharcot felvezető május 8-i Nemzeti Sport Rökk karikatúrájával dobta fel cikkét, egyúttal fanyalgott a Budai „11" játékosának csatasorba állítása miatt, mondván, a Bocskai spílere, Markos Imre feltétlenül jobb nála. „Rökk már beigazolta, hogy vannak helyzetei, amikből tényleg nagyon veszé­lyes, egészben véve azonban szűk skálájú, nem válogatott klasszisú játékos" - fogal­mazott világosan a lap, amely a többi újsághoz hasonlóan nem fedezte fel, hogy Rökk szerepeltetése egyfajta hi­dat képez 1909 és 1934 között, amen­­­nyiben az említett, mindkét vesztes ta­lálkozón megküzdött az ellennel anyai nagybátyja, Károly Jenő (bővebben ke­retes írásunkban). Sőt a bizalmat kapó Rökk angliai tapasztalatokkal is fel volt vértezve, a famíliát meglátogató újságírónak tett nyilatkozata erről ta­núskodik a május 10-i Nemzeti Sport­ban: „jómagam egy egész évig játszot­tam kint Angliában. Akkor a Marika ott volt szerződésben s engem is kivittek. Az öreg..., mármint apus..., elővette a Foot­ball Annualt s kereste belőle azt az I. osz­tályú amatőr csapatot, amelynek általános vélemény szerint leggyengébb a jobbszár­nya. A Kingstoniansra esett a választása. Ide kerültem. Először a »Reserve team«­­ben játszottam. Leégtem. A III. csapatba kerültem. Ott azonban pompásan ment. ” Na de ki az a Marika? Természetesen Rökk Marika, aki miatt idősebb Rökk Ede építész és építőanyag-kereskedő 1924-ben min­denüket pénzzé tette (a pénzt pedig bankba), hogy a táncban feltűnően te­hetséges 11 éves kislányát taníttassa. Párizsba vezetett az út, és Marika már abban az évben a Moulin Rouge-ban lépett színpadra, 1925 novemberében p­edig Amerikába hajózott édesanyjá­val. Apja ekkor még nem kapott vízu­mot, Edus pedig... „Edus Károly nagymamával és az új­donsült Biszta bácsival hazatért Budapest­re, hogy ott járjon iskolába. Mindig ki volt zárva a kalandjainkból, mindig­­ hozattuk, valamilyen okból mindig nyugodt pályán haladt az élete"1 - olvasható­ Rökk Ma­rika életrajzi könyvében. A húg töret­lenül haladt a sztárrá válás útján. Az egyik New York-i színhely homlokza­tán a piruett királynőjét hirdették a vi­lágító betűk, aztán 1929-ben visszatért Európába, s egyesülhetett a család. Jött Hamburg aztán Berlin, Monte-Carlo, Cannes, London. A báty nyilvánvaló­an ekkor, 1929-1930-ban tartozhatott a Kingstonians kötelékébe, 1930. már­cius 30-án viszont már biztosan nem, ugyanis ezen a napon BTC-MTK ama­tőr első osztályú mérkőzést játszottak, és a BTC nyert 5:1-re, többek között Rökk egy góljával és két gólpasszával. „Ez a fiatal ifjúsági játékos olyan nagysze­rű szélsőjátékot produkált, hogy a külső bá­mulok majdnem úgy csodálkoztak, mint a bennfentesek" - állapította meg a Nem­zeti Sport. De térjünk vissza az 1934. májusi találkozóhoz, amelyen ugyan nem váltotta meg a világot („egy kis hideg­vérrel gólt is lőhetne, de hű marad önma­gához, most is ront"), de 2:1-re nyert a csapat, és ő elmondhatta magáról, hogy tagja volt az első angolverő ma­gyar válogatottnak. Edus elnyomottságáról árulkodik ugyanakkor, hogy miközben angliai játékosmúltját idézte fel , egy nappal a meccs előtt, apja az újságíró jelenlé­tében szólt rá („Ne hadarj, ne hadarj, fiam! Nem lehet megérteni a szavadat."), és a húga nyugalmát óvó anyja is figyel­meztette („Suttogni, fiam, suttogni! Alszik a Marika."). A magát az operett mellett is nagy sikerektől kísérve elkötelező Marika 1931 őszén a Royal Orfeum színpadán robbant be Magyarorszá­gon, 1934-ben pedig a legtekintélyesebb német filmcég az UFA kötött vele szer­ződést, és a celluloidszalag jóvoltából néhány esztendő múltán Európa-szerte nagy hírnévre tett szert. Bátyjának ettől nem kellett tarta­nia. .. Egyébként nem az angolok el­leni, hanem az 1933. október elsején az osztrákokkal megvívott meccs (2:2) volt az első válogatottsága, ám akkor is Marika árnyéka vetült rá, olyan­­­nyira, hogy már az Ede nevet is „el­vették" tőle. „Becéző neve: Marika és ez onnan ered, hogy fivére a hasonló nevű primadonnának. (...) Mint a primadonna fivére, szerényen húzódik meg az Operett­színház páholyának mélyén, legalábbis eddig alig látszott a félhomályban, mint válogatott bizonyára önérzetesebb lesz." A „Rökk Marika bátyja" szerep nem erősíthette önbizalmát, nem válhatott akkora játékossá, hogy valaha is Rökk Marikára mondhatták volna, hogy a futballzseni Rökk Ede húga... Ehelyett maradt az aranyos báty, a nagy étvágyú fiú, Marika lelkes híve, aki elsőként megy megenni a csokolá­déját. Sokat köszönhetett a Budai „11" mindenesének, motorjának, Faragó Lajosnak, „Lójának", aki 1932-ben azok után szerződtette, hogy egyetlen meccset sem kapott a Hungáriában. A Budaitól 1938 januárjában friss házas­ként átszerződött a decemberben ala­kuló, Csepel FC-ből lett Csepel Weiss Manfréd FC-hez, miután a WM-mű­­veknél tisztes megélhetést biztosító állást kapott. A gárda még vele jutott fel 1940-ben az első osztályba, az első élvonalbeli idényben az ötödik helyen végez,,ám 1941 után az­ amatőr csapathoz, a WMTK-hoz tették át, így nem lehetett tagja az 1942-ben bajnoki címet szerző együttesnek. Rökk Marika - a nagy francia szí­nésszel, Jean Marais-val - elsőként kapta meg az 1948-ban Németország­ban alapított Bambi-díjat, amely ere­detileg filmes elismerés volt, később gyakorlatilag a szórakoztatás minden területét (művészetek, pop- és klas­­­szikus zene, sport) lefedte, és máig a legfontosabb médiadíj. No de hol ten­gette mindennapjait bátyja? Természetesen messze az élet nagy­színpadaitól. A háború után elköltö­zött Kalocsára, ahol festő nagybátyja, Rökk Károly élt. A helyi csapatban 1946-ban és 1947-ben is játszott (a Rá­­kosi-kupában biztosan), húga 1974- ben megjelent önéletrajzi könyvében pedig ezt olvashatjuk: „Ma Kalocsán él, igazi Rökk lett belőle. Egy időben hírnevet szerzett magának, mint sportoló. (...) Fo­cista volt. Nyugodtan él, jó felesége van, nevelt gyermekei, unokái." Az első feleségétől 1943-ban elváló Rökk Edus élete utolsó éveiben a helyi szociális otthonban élt. Az intézmény vezetője halála után másfél évvel úgy nyilatkozott, hogy (második) neje elhunyta után hagyta el magát, ked­venc kocsmájában üldögélt, lumpenek csalták ki utolsó fillérjeit. Leromlott állapotban talált rá a Bécs melletti Ba­­denben élő Marika, az ő kezdeménye­zésére fogadta el, hogy otthonba költö­zik. Húga többször is meglátogatta az 1990 júniusában elhunyt bátyját, sírját is gondoztatta, míg földi maradványa­it Pestre nem szállíttatták, ahol a csalá­di sírboltban helyezték el. Szabó Gábor Marika árnyékában Rökk Ede itt a Fradinak fejel gólt, Csikós Gyula kapus csak nézi a labdát. A szélső tíz esztendő alatt 134 élvonalbeli meccsen 68-szor volt eredményes Fotó: Képes Sport ROKKtönzött érdekességek Edusról­ ­ Édesapja, idősebb Rökk Ede az MTK atlétájaként 1907-ben magyar baj­noki címet szerzett távolugrásban 639 centiméterrel .­­ Anyai nagybátyja, Károly Jenő az MTK és a BAK fedezete, 25-szörös válogatott, kétszeres bajnok, 1923 és 1926 között a Juventus edzője. Úgy lett 1926-ban olasz bajnok együttesével, hogy az északi liga fináléjának min­dent eldöntő harmadik meccse (2:1) előtt három nappal szívinfarktus kö­vetkeztében elhunyt. A „nagydöntőben" aztán a Juve kiütötte (7:1, 5:0) az Alba Romát - Az 1933-1934-es idényben 17 gólt szerzett, ezzel Toldi Géza (27), Sárosi György (24) és Avar István (19) mögött hármas holtversenyben negyedik lett a gólszerzők listáján­­ Mint a Csepel WMTK kölyökcsapatának edzője (egyúttal a klub játé­kosa) egy toborzón­ő fedezte fel az 1954-es világbajnoki döntőben szereplő Tóth II Józsefet. Népsport NÉVJEGY RÖKK Ede Sportága: labdarúgás Posztja: jobbszélső Született: 1911. szeptember 1., Cinkota Elhunyt: 1990. június 11., Kalocsa Klubjai: Kingstonian FC (angol, 1929- 1930)*, Budapesti TC (1930-1931. júli­us)**, Hungária FC (1931. július-1932. augusztus)***, Budai 11 FC (1932. au­­gusztus-1937. május), Phöbus FC (1937. május-1938. január), Csepel Weisz Manfréd FC (1938. január-1941. au­gusztus), Csepel Weisz Manfréd TK (1941. szeptember-1942), Kalocsai SE (1946-1947) Klubjai edzőként: WMTK (utánpót­lás), Kaposvári RAC (1944. február­április, NB II) Válogatottság/gól: 3/0 Élvonalbeli meccsek/gól: 134/68 Legjobb eredményei: 2x bajnoki 5. (1933,1941) *a tartalék- és a harmadik csapat tagja **amatőr I. osztály ^csak^amásodik^cM B&T feletti Villanyfényben tilos 1935. szeptember. Horthy Miklós kormányzó hatalmas arany­serlegéért hétfő délután ütközött meg a két nagy rivális: Szigeti Ottó és Gábori Emil. Az 500 főnyi kö­zönség soraiban annyi előkelőséget ritkán látni, mint amennyi a tegnapi döntőt végignézte. A kormányzó és felesége természetesen erről a te­niszcsemegéről nem hiányozhatott. Ott volt a kormányzó veje, Károlyi gróf is a feleségével, számos arisz­tokrata, magas rangú katonatisztek. Bizonytalanságoktól tarkított játék jellemzi a mérkőzést. Gábori óva­tosan játszik, Szigeti rosszul. Igen sok labdát elüt. Közben sötétedik, olyannyira, hogy Gábori 6:2, 6:3, 4:6, 2:3-as vezetésénél félbeszakad a mérkőzés. A kormányzó magához hívja a két versenyzőt s felajánlja nekik, hogy a játékot a kormányzóság pályáin vil­lanyfény mellett folytassák. A villany­fény melletti játékot azonban a szabá­lyok nem engedik. A kormányzó búcsúzáskor meg­kérdezte a két játékost: - Holnap mikor jöjjünk? Mikor kez­ditek a folytatást? A fiúk 4, majd fél öt órát mondanak. - Jó - mondja a kormányzó -, az nekem is nagyon megfelel. A viszont­látásra! Másnap aztán Szigeti fordít, 2:6, 3:6, 6:4, 11:9, 6:4-es eredménnyel övé a kormányzó aranyserlege. Hatalmas tapsvihar köszönti a győztes Szigetit, de Gáborinak is kijut az elismerésből. A kormány­zói páholy elé megy a két játékos. A kormányzó mindkettőjüknek gratulál, s meghívja őket a jövő évi versenyre.

Next