Nemzeti Sport, 2021. szeptember (119. évfolyam, 237-251. szám)

2021-09-06 / 242. szám

Népsport 2021. szeptember 6., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete • EEG ■Mil III f­ill II» II ■ Hl in—Bill »■>111111111 ....■min ...i , ilfW, !!■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] 1931 — EV megy a „hülyézés”, de egymásra mutogatnak a szereplők Öreg urak testedzése, fogyókúrája A bajnoki nyitány nemcsak a játékot hozta meg, hanem a botrányokat is. Természetesen a bírók voltak a főszereplők, nem feltétlenül indokolatlanul. „A jó sportot megzavarta a közön­ség botrányos viselkedése, amit viszont néhány vitatható bírói ítélet váltott ki" - áll a Nemzeti Sport címében 1931 szeptemberében, a Ferencváros első idénybeli bajnokija után. A csapat könnyedén győzte le a III. Kerületet (7:2), ám a mérkőzés arról híresült el, hogy 25 percig állt a játék a közönség tiltakozása miatt, s miután az Üllői úton történt mindez, elindult a lavi­na. A III. Ker. egyébként jól kezdett a mérkőzésen, tizenegyesből vezetett is, az ítélet vitatható volt, jött is a nézőtéri harag. A Fradi elég hamar fordított, a vendégcsapat újabb ti­zenegyest kapott, kihagyta, újabb Fradi-gól (3:1), de a lelátó nem nyu­godott meg, folyamatosan folyt a „hülyézés". „Iváncsics ezt megsokal­­lotta, fütyült, intett a csapatoknak, hogy maradjanak a pályán, maga pedig be­vonult öltözőjébe" - a játékosok nem sokkal később követték. Állt a játék, senki nem tudta, mi van. Az volt, hogy Iváncsics Mihály közölte, nem lefújta, csak félbesza­kította a meccset, meg is jelent hos­­­szú szünet után a pályán, ám csak a ferencvárosiak követték. A III. kerü­letiek azzal érveltek, hogy tíz perc elmúltával nem kötelesek játszani. Ilyen szabály nem volt, de a vezetők ragaszkodtak ehhez, s végül óvás alatt folytatták 25 perc elteltével a meccset, azt is sérelmezve, hogy a bíró nem közölte velük, miért szakí­totta félbe a játékot. Ezután nem volt hivatalos szünet, hogy még sötétedés előtt befejezhes­sék a játékot, a III. Kerület vezetői a pihenő hiányát is óvási indokként jelölték meg. Az óvást később visszavonták, de még csak a botránynál tartunk, amelyről a Nemzeti Sport vissza­fogottan írt. Leszögezte, hogy a kö­zönség nem viselkedhet úgy, ahogy az Üllői úti, de Iváncsics­­ a 11-eseket túl szigorúan osztogatta. Lázár szerelé­sét aligha fújná le külföldi bíró, a másik két II-esnél pedig kézre lőtték a labdát. Nagyon kérdéses volt a szándékosság. De elvégre ő úgy látta, a közönségnek semmi esetre sincs joga a minősíthetetlen hangú kritikához. Viszont megállapítható, hogy a BT új tekintélyszerzési eljárása megbu­kott. Ha Iváncsics a pályán várta volna meg az ízléstelen tüntetés végét, akkor sima mérkőzésben lett volna részünk." Szeptember 6. nem csupán az Ül­lői úti botránnyal hívta fel a figyel­met a bíráskodásra, a játéknapon összesen 80 futballistát állítottak ki a bírók csak a BLSZ-bajnokságok­­ban, miközben az átlag éppen a fele, ráadásul „öt lábszártörés - ezek közül kettő nyílt - és egy agyrázkódás, ez a va­­­sárnapi budapesti amatőr bajnoki fordu­ló harcszíntéri jelentése. Hat súlyosan sérült futballistát szállítottak be tehát a mentők egyetlen bajnoki fordulóról a kórházi ágyra. (...) Ez így nem mehet tovább. Ott van a fegyelmi szabályzat, tessék alkalmazni és tessék kiirtani örök­re a futballpályákról a csonttörők gonosz fajzatát!" A fegyelmezetlenségek, durvasá­gok okát mindenki másban látta. A játékos a véletlenre hivatkozott, a já­tékvezető a szövetségre mutogatott, mert enyhék a büntetések, az intézők a bírókat okolták, az orvos szerint a futballisták egyáltalán nem vigyáz­nak egymásra. A Bírók Testületének (BT) soros ülésén az idő előrehaladta miatt nem tárgyalhatták le a kitűzött napiren­det, mert mielőtt rátértek volna, min­denki elmondta a véleményét a rend­zavarásokról. A leghosszabban Sulzer Vilmos, a BT volt elnöke beszélt, „hibáztatta az MLSz-t, amiért nem kötelezte szigorúan a pályatulajdonos egyesületeket a bírói tekintély megvédésére, de hibáztatta azo­kat a bírókat is, akik a hülyézéseket eltű­rik s így hozzájárulnak a BT tekintélyé­nek teljes lejáratásához". Kifogásolta, hogy nincs utánpótlás, javasolta a 24 esztendős bírói korhatár jelentékeny leszállítását, érve igazán meggyő­ző: „Nem szabad megengedni, hogy a bíráskodás öregurak testedzése, vagy fo­gyókúrája legyen." Glück Jenő mondandója sem nél­külözte a látványosságot, hiszen kö­zölte, hogy „a futballbírák legnagyobb része már fegyverrel megy ki a meccsekre, és számíthatunk arra, hogy a bíró egyszer szorongatott helyzetében használni fogja a fegyverét". Végül Kenyeres Árpád országos főtitkár az MLSZ elnöksége nevében beszélt és kijelentette, hogy csakis a bírók teremthetnek rendet a pályákon. A legtöbbet a Fradi-közönséget szapulták, ezért a zöld-fehér vezér­drukker, Radványi Pál szükségét érezte, hogy megszólaljon. Kijelen­tette, hogy a ferencvárosi B-közép nem a bíró személye, hanem a botrá­nyos ítéletek ellen tüntet. Tőle sem áll távol a hatásvadászat, hiszen: „Sok meccset megóvhattunk volna a múltban, ha az óváshoz a bíró gondolatainak és érzéseinek röntgenfelvételeit csatolhat­tuk volna.” És végül leszögezi, hogy a bíró „ne akarjon olyan elégtételt ven­ni az egész közönségen, a csapatokon, az egyesületeken, mintha a sértés egy kaszi­nóban történt volna". Takács II Józsefet (jobbra) nem zavarta meg a nézőtéri harag, alapvetőért a játékra figyelt, három gólt szerzett a III. Kerület ellen Fotó: Képes Sport Felesleges lista Az 1931-1932-es idényben rengeteg volt a botrány­­ a bírók miatt. A rend­őrség és a játékvezetők együttműködése nem volt zökkenőmentes. Amikor a Bocskai-Kispest meccsen (1:1) Karsay József nem adta meg a debreceniek szabályos gólját, azzal védekezett, amivel azóta is a játékvezetők: „Én is em­ber vagyok, tévedhetek..." A lefújás után pedig: „Közben a közönség nem akar távozni. A rendőrség munkában van, de nagyon sokan nem sietnek haza. Várnak a bíróra. Végül megjelenik a bíró. A rendőrség most is csak hátraszorítani tudja a tömeget, de szétzavarni nem. A rendőrtiszt átadja a bírónak azok nevét, akik különösen tüntettek a bíró ellen. Egész kis lista. A bíró azonban visszaadja azzal, hogy a rendőrség folytassa le az eljárást." Ezek után aligha bűnhődtek a vétkesek. Emlékeztető Ferencváros-IlI. Kerület 7:2 (3:1) 1931. szeptember 6., NB, 1. forduló, Budapest Üllői út, 8000 néző, vezette: Iváncsics Ferencváros: Háda - Takács I., Papp - Laky, Sárosi, Lázár - Táncos, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Blum Zoltán III. Ker.: Biri - Király, Bíró - Steiner, Lutz, Magyar - Fenyvesi, Borbély, Zilahi, Lengyel, Dömötör. Edző: Szaffka Zoltán Gólok: Takács II (17., 37., 86.), Szedla­csek (40.), Kohut (50., 52.), Sárosi (69., 11-esből), illetve Borbély (14. - 11-es­­ből, 82.)__________________________ A helyzet súlyát jelzi, hogy az MLSZ vezérkara úgy döntött, az elnök, Kray István báró Betegh-Huszágh Miklós főkapitánytól kihallgatást kér, s arra hívja majd fel a figyelmét, hogy a rendőrség nagyobb súlyt fektessen a rendfenntartásra. Nem volt indokolatlan a kapcso­latfelvétel, Debrecenben ugyanis a Nemzeti elleni bajnokin (3:1) Csár­dás Gusztáv bíró, akit a közönség kórusban gúnyolt és szidalmazott, védelmet kért a szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselőtől, a rendőrtiszt azonban a kért védelem helyett így válaszolt: „Bíráskodjék jobban és fogja be a száját!" A játékvezető rávágta, hogy „Fogja be maga!”, de ettől nem lett jobb a helyzet. Az előzmény pe­dig, hogy Csárdás tizenegyest adott a Nemzetinek, miközben a debreceni Kutik II Kálmán és Odry Ferenc ös­­­szecsapása a tudósítás szerint „nem komoly eset". Móré János reklamált, őt azonnal kiállította. A történethez pedig hozzátartozik, hogy Csárdás a végén így nyilatkozott: „Nincs tu­domásom arról, hogy a rendőrtiszt és a köztem lezajlott szóváltás dolgában a rendőrtiszt akár feljelentéssel élt volna, akár lovagias eljárást indított volna.” Még szép, hogy nem lett párbaj egy bírói tévedésből... A BT igyekezett megteremteni legalább a rend­­ feltételeit. Beje­lentik, hogy a testület a bírósértések megelőzésére mindenekelőtt polgári ruhás rendőröket akar a közönség soraiba ültetni, hogy a bírósértők azonnal elnyerhessék büntetésüket. Azzal a kikötéssel, hogy a (titkos) rendőr ne lehessen drukker, amire azért kevés esély volt, főként vidé­ken. Azt is tervezték, hogy a lapok­ban kampányt indítanak a sportsze­rű szurkolás mellett - hiába, nincs új a nap alatt. A Sporthírlap köszönti az elhatá­rozást, de nem véletlenül teszi hoz­zá: „A sportközönség most már olyan irányú sürgős javaslatokat is várna a BT-től, amelyek a bíráskodás nívóját len­nének hivatva feljavítani. Mert erről nem volt szó a pénteki ülésen." Nincs új a nap alatt - ismételjük. Malonyai Péter ■EfrTÖRTÉRT>... Nyomasztó adóterhek 1931. szeptember. Az egyesületek és a profi szövetség a legnagyobb gon­dokkal küzd, amikor az őszi szezon elkövetkezendő két nagy nemzetközi attrakciójára, a szeptember 20-án ese­dékes magyar-csehszlovák és az októ­ber 4-i magyar-osztrák mérkőzésekre gondol. Jobb időkben mint vágyva várt terminusok szerepeltek a válogatott mérkőzések időpontjai, most azonban a legkomolyabb formában tárgyalnak arról, hogy a mérkőzésre nehezedő adóterhek miatt a két válogatott mér­kőzést lemondják, illetőleg a pályavá­lasztói jog felcserélésére vagy átenge­désére gondoljanak. Ma az a helyzet, hogy a közönség aránylagosan kis száma miatt alig lehet szó olyan bevételről, amiből az adóter­hek levonása után maradna is valami. Viszont ha Bécsben rendeznének egy magyar-osztrák mérkőzést, 40-50 000 pengőt kitevő bevételre lehetne szá­mítani. Az egyesületek vezetői ezért azon a véleményen vannak, megindítják a tár­gyalásokat a mérkőzések színterének áthelyezésére. A magyar-csehszlovák mérkőzés barátságos, ott ez a pályacsere kön­­­nyebben menne, a magyar-osztrák azonban az Európa-kupáért folyik, és itt bizony nehéz dolog ilyen lé­pésre elszánni magukat a szövetségi vezetőknek - kesergett a Nemzeti Sport. Aztán mindkét mérkőzés itthon volt, a csehszlovákokat az Üllői úton 20 ezer néző előtt 3:0-ra legyőztük, az osztrá­kokkal a Hungária úton (34 ezer néző) 2:2-re végeztünk. Ide­ tartozik, hogy Angliában adót róttak ki a meccsjegyekre, amelyet az Arsenal átvállalt szurkolói helyett.

Next