Nemzeti Társalkodó, 1831. január-június (1-26. szám)

1831-06-11 / 24. szám

Nr6­ 24 Nemzeti Társalkodó - 6 Szombaton, — = (Június^ 41-dikén) 11 1 8 51 A3 Műveltségről (végezete) tatot, a’ hidegvérű Ánglus Tudós ko- Első tartozásunk Istent, második ha— га^ог s szótalan maradt, ’s más nap’ e—­zankat, harmadik szüleinket, negyedik gesz Paris szájról-szájra adá rólla ezen elöljáróinkat, ötödik barátainkat, ha­ ítéletet: “ Ce Mr. Hume n’est, q’ une lodi­e alattvalóinkat illeti. Mindenik telje- bete ! ” Ez a Hume Eár tsupa barom!­sítve lessz a’kegyesség, hűség, szeretet. A szép mívészségek : poézis, musika, tisztelet, nyilt-szívüség, egyenesség által, festes, tántz ’sat, magokra megint na- Légyünk vigyázok, szemesek, előre látni gyón egy oldalú miveltséget adnak. Oly’ azokat, mellyek minket érdeklenek. Tö­­ljan a’ tsak vetek kérkedő, mint a’gaz­rekedjünk előre haladni; tsak a’ gyáva dagon polírozott szú ette fa, melynek marad hátra a’ pálya’ kezdetén, az erősz tsillogása tsak távolról gyönyörködtet, de semmi el nem rettenti magas tzéljáték közelről nézve számtalan üres lyukaival Az a’lélek, melly ez a’kötelességre szivi­ sérti a’ szemet. Poétának nem az üres télen nógatni kell , ragadozik az elébe versgyártót, a’ keresett szó, pompa , mes­­írt törvény ellen, hasonló ahoz a’ rab- terkélt pipere, dagályos kifejezés’ vadá­­szolgához , ki jajos panaszok közt hord­ szót, lehet nevezni; hanem azt, ki va­ja lántzait, ’s erőszakkal akarja azokat jó filozófiai lesekkel bír, ’s önn magá­­szertetépni, hol, mint a’ selyem bogár a’maga fel-Segéd eszközei a’ műveltségnek : а’ко­­jem szálait, fejti­ ki gondolatjait. A’tér— mély tudomány­ok, szép mívészségek , a mészettől adatott legszebb talentom , leg­­finom ízlésű Udvarok’ szokásainak elta- elevenebb képzelődő erő szalma tűzbent­­úlása, a’ szép nemmel való társalkodás, hirtelen ellobog, ha a’ valós tudomás jó példák’ követése, ayok által nem tápláltatik. A’ musika e-A’ komoly tudományok magokra meg leveníti a’ kedvet , tsendesíti a’ száma­­nem tesznek mivelté , a’tsak általok ki­­rúságot, elűzi a’ setét képzelődést, lét­formáit tudós a’ pallérozott világ’meg­ telire gyulaszt, ’s néha vétekre tsábít, vetésével akarja bizonyítgatni tudósságát. Az utólsó azonban tsak a’ megromlott és sokszor a’társaságra nézve, haszonta­ ízlésű kitsapongó ifjakra nézve igaz, eg­lan ressz eldurvult kötelességei miatt. Ha­ valódi szép lélek valamely bajos másik me midőn az igen­is zsinos ízlésű Páriába habtára lehetetlen hogy mennyei érzések­­megjelent, az újjságon kapkodó Fran­­re ne hevűljön. Nállunk úgy tetszik egy tzsáktól szerfeletti enthusiasmussal fogad- szét-szorít tsak-nem kóborló nemzetett—­ja

Next