Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)
1839-03-21 / 12. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ, Első félév. Kolozsvár« Martius- Síkon« 1830. II. szám* Tartalom: Reminiscentiák 1837ről. (Árokalji) 89. 1. Egyveleg, (13.) 96. 1. Reminiscentiák 1831ről. (Folytatás. ) III. Brassó*ikereskedése. — Műipar. — Csapottfonás.— Duna-és Olt-hajózás. — Rotenbaucher Keresztély. — Schmeller erőmívész. — Tisztasága.— Víztartók. — Sétatér. — Párhuzam Szeben és Brassó köztt.— Czenktető. Erdélyi embernek, kivált ha nem vala szerencséje bépillanthatni a’ Kárpátokon túli világba, bajoson leend fogalma kereskedő városról,a mig Brassóban meg nem fordult; mert eldönthetlenül igaz az, hogy Brassó első , vagy jobban mondva, egyetlen város Erdélyben, melly a’ „n e г e s ” e d őu nevet megérdemli. Ha a’ kereskedés alatt ollyas valamit értünk, melly egy ország’ vagy város’ virágzóbb jólétére, gazdagságára , szebbülésére, az erkölcsök’ simulására ’s némi erkölcsi fontosságra is felette sokat tehet , úgy Brassót ’s talán szegtül végtül Szebent is kivéve, nincs másutt kereskedés Erdélyben; mert azon kereskedés, melly majd minden városainkban szinte kirekesztőleg örmények és zsidók által űzetik, a’ mennyiben pénzünket a’ valahai láthatás’ reménye nélkül kiviszi az országból, inkább súlyosbítja mint apasztja temérdek szegénységünket. De azért e’ két nép is némileg köszönetet inkább mint kárhoztatást érdemel , avvagy csak azért is, mert ők hoznak érintésbe minket a’ civilizált világ’ kényelmeivel, ők ismertetnek meg a’ csinosabb ízlés’, divat’, ’s a’ t. kellemeivel. Ki a’ havasokról leszakadó számtalan kissebb nagyobb folyamokat látja, a’ mint azok Brassó körűl a’ Barcza’ földjét mint megannyi ezüst kigyódzatok át futva, az Oltba rohannak, azt hinné, gyárak, helyesen alkalmazott erőmivek teszik ezen helyet a’ honi ’s szomszédföldi kereskedés’ tűzhelyévé. Éppen nem: Brassóban nincsenek még gyárak, ismeretlenek az erőmivek, termesztményeit többnyire maga ’s vidéke emészti fel, folyóvizes lisztelőmalmokat, ványorlókat hajtanak, ’s az Olt, melly Erdély’ déli részeinek Dunájává válhatnék, még nem hajózható. Mesterségek’, kézmívek’ virágzása , szóval a’ mű ipar az, melly párosítva hasonlíthatlan szorgalommal, ’s egy bölcs és előre látó kimélléssel, Brassónak egy rangot vívnak ki az erdélyi városok’ sorában, miilyennel más nem bír, azon rangot mellyel a’ jólét ’s a’ gazdagság ad. Adjuk hozzá, hogy egy áldásdus, de merőben civilizálatlan ország’ kellő szomszédságában feküven, van esze, de van akaratja, ’s kitartása is« szerencsés helyzetét hasznára fordítani. A’ mi karavánoknál a’ költőisen úgy nevezett „puszták’ hajójai a’ teve ’s Dunánkon a' büszke gőzösök, éppen az Brassóban azon 10—12. ló erejű roppant fuvarok’ tömege, mellyeken mint középponti helyről a’ brassói kézmívek egy-