Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-06-29 / 52. szám
lehet, a’ következőkben adandjuk elő. — Flavius József állításain, ki az első emberek ős történeteit Mózes valószínűségével adja elő, a’ többiben meglehetősen el tudunk menni, de 3ik fejezetben állitványai legalább előttünk hihetetleneknek látszanak, ugyanis érintett 3ik fejezetben (Antiquitatum Judaicarum L. I) azt említi ’s hozza fel, mintha Kain csikarása ’s erőszakolásai által töménytelen pénzöszszeget gyűjtött volna öszsze; ezt mi az ősvilág embereireli mondathatókkal semmikép sem tudjuk öszszeegyeztetni; mert kérdjük : kitől erőszakolandhatta ki azt Kain ? kivált feltéve, hogy a’ még állapod különbséget sem tudott embereknek alig juthatott avagy csak eszükbe is , hogy pénzt veressenek , miután még kevesen lévén a’földön kinek kinek annyija vala csak, hogy az anyatermészet adta halmi termékekből kereskedetlenül is megélni tudott, bár ha egyébként tagadni nem akarjuk , hogy épen Káin sarjadékából az Istenség átka fogtáéból eredt majd minden találvány, mi azonban mégsem vezet bennünket oda, hogy elhigyük: mintha Káinnak akár ragadományból, akárhonnan onnan pénze, még pedig nagy öszszegben volt volna hanem igen azt elképzeljük,’s hiszszük: miként hain lelkiismerete mardozásai által kevésbbé termékeny tájakra száműzetvén akár szükségből, akár pedig birtokvágyból, melly már e’korban is tulajdona vala az embernek, holmi egyet mást talált fel: de hogy pénzt csikart volna öszsze , mint hihetőségen felül állót, tagadjuk. Csak Ábrahám , ez erényei ’s patriarchai méltóságáért nagyra tekintett férfiú korában (1947—2122) vagyunk bizonyos nyomában a’ már létező, ’s nevezetesen nemesbéretekből készült pénznek; a’bibliai lapokban következőt olvasunk Ábraházaról: ,,Appendit — — 400 Sidos argenti probatae monetae publicae“ ennyi pénzen vette t. i. Ábrahám Ephrontól Hebront, és ebből következik, hogy említettük patriarcha idejében már létezett ezüstpénz, és hogy illyennek nem csak ő maga vala birtokában , hanem mások is ; következik , hogy már ekkor közönségesen becsült ára is volt az ezüstnek mert különben Ephron aligha oda adandotta vala földjét, ha nem tudja, mennyit érő legyen Ábrahám ezüst pénze; a’ „probatae monetae publicae“ szavakból pedig az tetszik ki, hogy ez Ábrahám féle ezüst valamelly közállományi pénzverő házból került ki, ’s mint illyen előre megméretve, ’s darabokra metszve foroghatott az emberek kezei közt. Eleazarnak Ábrahám f.lezopotámiábai küldöttjének beszédjéből pedig az lesz világos , hogy Ábrahámnak ezüstön kivül aranya is volt, bár ha arról, hol zúzát mosat’s olvasztathatott ez arany ’s ezüst, ’s hol bélyegeztethetett pénzzé , bizonyost ismét nem mondhatunk. Mózes elbeszélése további folytában Izsák után csakhamar Jákobra Izrael népének ősatyjára jövünk; ez Szideraben Hemor örököseitől 100 Kezitádi aranyföldet vesz; József 20 pénzen eladatik, majd csudateljes viszontagságok szövevényei által az egyiptumi Fáraó nagy vezérévé lévén, az eleve megjövendölt éhség idején sok szabad földet gabnaért mint árendás földdé tesz , testvéreinek pénzeket viszszaadatván. A’ mutatási irányt, mennyire az históriai, tovább ’s hoszszabban nyújtani nem szándékunk; mert már ezekből is mint semmi kétséget sem szenvedő bizonyítványokból tökéletesen kiviláglik az, miszerint az özönvíz utáni emberek idején korán ismerték az arany ’s ezüst becsét, ’s ha kereskedtek, mint kereskedniük kellett is, ezen kereskedésük, jóllehet felfogásunk szerint eleinte csekély lehete , ’s csak lassan lassan terjedhete tágabbá, kétségkívül említettük érczek árán folytattaték. Állításunkból, hiszszük az semmit sem von le, hogy ez érczeket mindjárt ott elején egymásnak csak oda mérték, ebből inkább annak kelle folyni, hogy az emberek illy egymás közti odamérést kényelmetlennek ’s idő-vesztegető foglalkozásnak találván, ’s igy azt könnyen megunhatván, végre is azon gondolatra jutának, hogy azt közforgalmúvá tétetendése előtt eleve darabokra metszve megmérjék, ’s úgy kereskedjenek vele; még pedig minél inkább’s jobban szaporodók az emberek számuk, ’s igy minél több ’s nagyobb szükségek támadjanak közöttük , annál nagyobb mértékben folytattaték ez érczekkeli kereskedés, ’s igy annál inkább kerestettek ez érezfajak , mint a’ mellyek árán minden mást könnyen be lehete szerezni. Ezen érczeknek köz keletü’s forgalmunkká tétetésök előtt mi lehete az , hogy épen csak arany ’s ezüstnek adaték cserehasználat tekintetében elsőbbség,részünkről azt vagyunk hajlandók hinni, miszerint arra legtöbbet befolyhatott a’ szem kívánás; mert arany’s ezüstnél semmi más éret jobban nem fénylik, az mindnyájunknak tetszik, fényekért tetszenek a’ drágakövek is , a’ mi pedig szemeinknek tetszik, azt örömest nézzük, sőt sajátunkká mégis tenni iparkodunk ; a’ gyermekeknek is, mi fényes’s csillámló,tetszik ; ellenben mi sötét ’s homályos, azt veszteg hagyjuk ; főleg pedig mivel más érczek bővebben találtattak, ’s könnyebb móddal beszerezhetők voltak, mint arany ’s ezüst, ezek mint gyérebb tárgyczikkek örömestebb ’s nagyobb kívánattal cseréltettek be más holmikért nevezetesen ollyanokért, miknek bővében vala az, ki arany ’s ezüst után sóvárgott. De hát hol fekszik még is a’ tulajdonképeni ok , hol sajátlagos alapja annak , hogy említettük érczeinknek beesők annyira felhágott, hogy általányosan 's mindenfelé kevertetni kezdettek ? talán az embereknek köz megegyeztekben? vagy mert talán ez érczek valamennyi üzér’s nyerészkedők által a’ kereskedés nélkülözhetetlen alapjául tekintethettek ? Az elsőt illetőleg : a’közsocialis viszonyok közt megtörténhetett ugyan, hogy az emberek közértelműleg megegyeztek azoknak más tárgyakért csereszerül kizárólag használandásukra nézve: de vájjon megtörtént e ez valósággal ’s ha igen, hol történt? azt aligha valaki meg fogja határozhatni. A’ másodikra vonatkozólag: szabadjon megvallanunk hogy bárha pénz nélkül életfejletlenül maradandótt vala a’kereskedés de ez életfejletlenül maradandásból még nem következtethetni azt, mintha említettük érezeink nélkülözhetlen alapját tették volna a’ kereskedésnek, kivált mindjárt ott elején, mert hiszen voltak népek, ’s vannak jelenleg is, mellyek arany ’s ezüstnek hasznát valamint nem tudták, úgy nem is vették sőt némellyek még most sem veszik, de nép , melly földmivelés , baromtartás, vadászat vagy halászat nélkül el volt volna,vagy jelenen ellenni tudjon, alig volt, sőt jelenleg sincs ; ’s ez oknál fogva bár az illy népek, hol még az anyagi életjavakat érczek nélkül is csereberélni tudták, többé kevésbé műveletlenek voltak is, de mivel a’műveltebb népek közt sem volt meg mindennek mindene, a’dolog természetéből azon kénytelenség következhetik , miszerint ez utóbbiak között is mindenik azt, minek körében vala , másnál azzal cserélje fel, mire ennek többé szüksége nem vala, ezekből tehát az tetszik ki, mikép a’ kereskedés mozgonya ’s alapja a’ szükségeseknek beszerezhetésöktől föltételezteték ; semmi esetre pedig nem következtethetni : mintha a’ szóban levő érczek egyedüli ’s nélkülözhetlen alapját tették volna a’ kereskedésnek,’s igy ez által némileg eszközlendő jólléti megelégedésnek. Mert tegyük fel, hogy valamelly nemzet bővében vala az arany ’s ezüstnek ; de tegyük fel egyszersmind , hogy más mije nem volt, mire neki mégis szüksége vala ; nemde természetesen az illy nemzet utána fogott vágyódni annak a’ más minek, mire neki szüksége vala ? tegyük fel, hogy valamelly egyed élelem, ruházat, viz , fa, só ’s más szükségesek díjával van, aranyat ezüstöt egyébiránt bőven birjon, nemde, hogy a’ szükségeseket beszerezhesse, kénytelen lesz arany’s ezüstjétől megválni, még pedig talán egész készséggel váland meg tőlük nem egy , csak hogy a’ szükségesebbekre szert tehessen,ellenben feltéve,miszerint valamelly egyed olly szerencsés, hogy mindennel, mi szükség vagy kényelméhez tartozik, el van látva, ez egyed sem leend nyugott ’s elégedett, hanem fény’s pompa után fog sóvárgani, ollyasmi után t.i. minek ő még nincs birtokában, a’ ki pedig többet kiván , bárha egyébként minden szükségessel vagy kényelméhez tartozókkal el van is látva, az elégületlen , tehát arany és ezüst olly kevéssé szükséges tényezője az emberek gazdagságbani meg-