Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-19 / 6. szám
I 6. szám. Pest, január 19kén EB 1845. p .’ magyar Gyermekbarát. (Korunk ismertetéseil.) Néhány nap előtt színházban valánk , ’s a’ darab folytán többi közt 10. legföljebb 12. éves lyányka is lépe föl, olly gyermeklyányt ábrázolva, ki noha még csak 13 esztendős már is be van avatva a’ divatvilág napi renden levő kellékedbe. Midőn a’ szende gyermek előtte térdelő imádójának keztyű takarta kacsóját csókra nyujtá , majd aztán a’ hallott szerelmi vallomás iránt kijelentett tetszését nyilványitván epedó kedvesének megengedé, hogy fölkelhessen , a’ szinházi közönség öröme rivalgó tapsban tört ki, ’s a’ kisded coquette a’ fönirt jelenet ismétlésére zajos kihívás közt unszoltaték. Tagadhatlanul — igaz , miként a’ kis szereplő annyira kedves tünemény — mióta nemzeti színpadunk merő próbák színhelyévé alakult, hogy első pillanatban magunk is elkapatva illy közhelyeslés által már már tapsra készítők tenyereinket , midőn egyszerre sajnálkozás fogott el ’s mi a’ tisztelt közönségre bíztuk méltánylása további nyilványitását. Ny tükrét láttuk e’ jelenetben korunk műveltségi irányának, ’s láttuk, hogy az , mi itt közlelkesültséggel fogadtatik, kinn az élet nagy színpadán is helyesnek tartatik, ’s épen azért nagy gonddal ápoltatik. Mit adunk a’ fejlő szűz kebelnek ama titok teljes sejtelmek dijául , miket fonák nevelés által szentségtelen kezekkel téptünk ’s Űztünk ki ártatlan lakhelyökbül, a’ gondnélküli gyermek szív igényt nem ismerő mélyéről? mit hagyunk megfejtésül az érett nőnek, ha első kötelességül tekintettük a’zaj nélküli ártatlanságot szelíd nyugalmából fölriasztva, csalékony árnyak utáni kapkodásra ébreszteni ? Valóban nagy terhe nehezül vállainkra a’ felelősségnek , ha komolyan elgondoljuk, mennyire könnyelműek tudunk lenni még azokat illetőleg is, mik társas létünk’s földi boldogságunknak nem egyedül fűszerei, hanem nélkülözhetlen alap-biztosítékai is! Nem neveljük a’gyermeket úgy mint szülei legszentebb kötelességünk, gyermekink egykori üdve, a’ haza’s emberiség legmagasb követelései szükségkép megkívánnák ; csudálkozhatunk , aztán ha száz család ajtaján is kopoghatunk , mig egyre bukkanunk , mellynek körében elégültség honol ? Ez oka , hogy mint egyik polit, lapban érintve volt — korcsanyák nemcsak versenyt lejtnek serdülő lyánkáikkal, hanem még túl is tesznek rajtok ; ez oka hogy az ifjúság viruló szakában az élet eleven színe helyett mindenütt sárgás halványsággal találkozunk , ’s redekbe látjuk indulni az arcz bőrét még mielőtt a’ fejlés fél fokát elérte volna. — Vallás és erkölcstan szabályszerűleg tanultatnak elannyira , hogy még e’ részben sincs a’ divat egészen kizárva; ellenben elöntjük regényekkel különben szegény irodalmunkat’s nemzeti nyelv terjesztés ürügye alatt becsempészszük a’ külföld dögvészes állatait. Mit várhatunk az illy, testben lélekben elhanyagolt, sőt mi több mesterkélten elferdített nemzedéktől ? lehet e csak reményünk is bekövetkező erőteljes utódok iránt ? — valóban szerfölött kevés , mert sorvadásnak indult fa egészséges gyümölcsöt ritkán terem. — Azt hiszi valaki, hogy az úgy nevezett erősebb nem, a’ férfi sarjadék iránt másként van gondoskodva? — boldogok, kik hisznek, mondá legközelebb a’ fővárosi újdonságok írója , ’s mi ezen nézetét commentar nélkül hagyjuk. Nem akarjuk olvasóinkat füst-lepte kártya-házak ’s egyéb lakhelyekre figyelmeztetni, hol az ifju óriások, kiktől sokan nemzetünk újjá teremtetését várják, de regula főszerepvivők — ez által csak sok jó szülő keserű könyvit idéznek elő , de annyit még is kimondunk , miszerint olly nemzedéktől , mellynek anyagi tekintetben két nélkülözhetlen kelléke van : élvezés meg gyógyszertár, szellemi és értelmi képzettsége pedig ehez aránylag áll, szebb jövőt még reményleni is alig merünk. Isten adja, hogy csalatkozzunk. Ez untató bevezetés után, melly mindenesetre koránsem olly ízletes, mint azon csemegeszerű étkek , mikhez már annyira szoktunk, hogy mi fűszerrel nem csikland , azt ízlelni sem vagyunk képesek—kimondjuk, miként lapunk multévi egyik számában nyilványitott szomorú sejtésünk még szomorúbban valósult------- a’ „Magyar gyermekbarát“ a’ letűnt év végével megszűnt. Nem mondhatnánk igazságot , mellyért pirulnunk inkább kellene , mintha az érdemes szerk. Szilágyi Ferencz prof. búcsúszavát (miért úgy hiszszük a’ távollakó nemzetrokon megbocsát) ide iktatjuk ; legalább azok, kik nem csupán magokról gondoskodnak szellem élvezeteknél , hanem kedves övéiket is édes örömest részesítik illyesmiben—közölhetik azt jó gyermekeikkel, ha Isten, őket illyenekkel megáldotta. — Búcsúszó. Kedves gyermekek ! Midőn két évvel ezelőtt e' folyóírást, melly maga nemében a’ magyar irodalom mezején még egyedül van , kiadni kezdettük, remélheik, hogy magyar szülők , gyermekeik értelme fejtésére és szivük nemesítésére szánt ezen vállalatot, a’ gyenge kor legjobb , leghívebb barátját, ha egyébért nem is , csak a’ czél szentségét tekintve pártolni fogják; ’s azért az utolsó évben annak árát jóval lejebb szállítottuk. Reményünkben csalatkoztunk , sőt az árleszállítással szülötteken tett könnyebbítés súlya ránk nehezedett. Ezért is, de más ennél nem kisebb akadályért most legalább ideiglenes Gyermekbarátot félben szakasztani kénytelenek vagyunk : ha módunk lesz , kivált az érintett akadályt elbárintani, hozzátok újra viszszatérendünk. Búcsút véve tehát e’ hanyatló év végével kedves ifjú barátink tőletek , ha netán várakozástoknak meg nem felelhettünk, bocsássatok meg: a’ jó Isten uralma legyen veletek az uj évben ’s gyenge korotok egész idejében ; legyetek vallásosak, jámborok, jóerkölcsüek , szorgalmatosak ; igyekezzetek szüléiteknek vagy azoknak, kik rátok gondot viselnek, örömet , magatoknak becsületet keresni; így kedves gyermekek az Isten áldása fog titeket kisérni, mit szivünkből óhajtunk. Sopron.'*megye követeinek számoló jelentése. (Vége.) Vannak még tek. Rendek ezeken kívül azon roppant tömegből, mellynek tarka vegyülete az országos tanácskozás anyagát tévé, némelly nagy fontosságú tárgyak, mellyeket meg nem említeni nem lehet, jelesen : a’ nemzeti kereskedés elnyomott állapotja iránt azon felírásra, mellyben az ország Rendei panaszosan felszólalván , az orvoslásra adatokat kértek, megérkezett ő Felségének kegy. kir. válasza, mellyben az utabbi kedvezőbb intézkedésekre hivatkozva, annak, hogy tovább nem mehetett, okát nem a’ szándék , hanem tőle nem függő körülmények hatalmának tulajdonítja; azonban valamint Magyarországnak és az ausztriai örökös tartományoknak lehető legnagyobb felvirágzását az anyagi legszorosb kapcsolatban találja , a’jövő országgyűlésen olly adatok és módok előterjesztését ígéri, hogy a’ kívánt siker szerencsésen eléressék.címe tek. Rendek ! ki van jegyezve azon it, mellyet a’ tek. Rendek bölcsesége az anyautasitásban már előre kitalált, politikai állásunk viszonyai, kereskedési kapcsolatunkezen egyet mutatják czélirányosnak, az egész birodalom anyagi érdekének egysége magában foglalja a’ tökéletes viszonosságot,tehát nemzeti érdekűik háttérbe szoritatása ellen a’ biztosítékot. — Igaz, hogy kereskedésünk helyzete most szomoritó, ’s hogy az örökös tartományok határinfen-