Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-11 / 73. szám
ménket. Nem örömest bocsátkoztunk e’részletbe , de kénytelenek valánk vele az idézett gyanúsítás miatt. Ime, J. K. B. úr, kit vezérel már most önérdek, minket, kik színházon kívül igen nyugalmas és igen jövedelmes életnek örvendünk, vagy önt, kinek anyagi és szellemi jólléte egyiránt csökkenhetne , ha a’ színház igazgatása gyökeres változáson találna átmenni; és pedig az anyagi azért, mert akkor talán némelly reductiók is történhetnének , a’ szellemi ellenben azért, mert a’ mostani parancsolás élvezetét engedelmesség fogná fölváltani. Egyébiránt magától értetvén , hogy ha önérdek vezérlené is e kérdésben az időszaki sajtót, mit állítani nevetséges, nem ennek puszta emlegetése lett volna K. B. úr kötelessége , hanem az időszaki sajtó okokkal támogatott vádjainak alapos és férfias megcáfolása , minek elmulasztása elég világosan szól e’ vádak igazsága mellett. A’ félretett 5.000 forintról azt jegyzi meg K. B. úr,hogy az nem tiszta nyereség,hanem csak tartalék-öszszeg a’ félévi bérletből. Mi e’ nyereség valódiságát az Életképek egyik szerkesztői jegyzésében olvastuk ’s azon fölvilágositást kaptuk , hogy ezen adatot a’ 1.szerkesztő ur magától az országos főigazgatótól hallotta, ki tehát, ha K. B. ur még ennél is jobban van értesítve, alkalmasint nem eléggé világosan fejezte ki magát,’s igy adhatott tévedésre alkalmat. Ez azonban, ha áll is K. B. ur megjegyzése , miben nem akarunk kételkedni, miután ő kétségen túl igen közel áll a’színház kormányához, épen nem változtatja meg a’ procentfizetés jogtalanságát ’s helytelenségét, miről még ezúttal is el kell néhány fölvilágosító szót mondanunk , minthogy K. B. úr számadása könnyen tévútra vezethetné a’be nem avatottak ítéletét. Jog és méltányosság szempontjából e’ kérdés olly alaposan eldönteték már e’ lapokban , hogy még Fáncsy úr sem bocsátkozott czáfolatábal, ki különben mindig szólani szokott, meddig legparányibb valószínűséget lát arra, hogy állításinak diadalt vihat ki; csak K. B. ur számításának alaptalanságát kell tehát még kimutatnunk. K. B. ur ugyanis azt állítja, hogy minden vásárnak négy olly főnapja van , mellyek egyenkint 1500 forintot jövedelmeznek , ’s igy, az ünnepeket is oda számítva, a’ szerzők negyede évenként 7000 forintra menne! Illy óriási számító tehetség előtt kalapot kellene emelnünk, ha alaptalansága szánakozásnál egyebet gerjeszthetne. Lássuk csak közelebbről. A’ vásár legjövedelmezőbb négy napja : szombat, vasárnap, hétfő és kedd , ’s e’ négy nap közöl rendesen csak egy, vagy legfölebb kettőn adatik a’ mutatvány bérszünettel, ’s csak a’ bérszünetes mutatvány hozhat legkedvezőbb esetben 1500 forintot; ünnepnapokon pedig nincs , vagy csak igen ritkán van bérszünet, e’ szerint, ha nagyon sokat engedünk is, csupán 3500 forint jutna évenkint a’ szerzőknek; ámde még ez sem állhat, mert ugyan merészli é K. B. úr mondani, hogy a’ négy vásár 16 napján is ünnepnapokon mindig bérszünettel adatnak a’mutatványok, ’s mindig olly szerzők művei, kiknek még negyedrész jár színmüveik után ? Vagy nem adattak , a’ négy vásári napon mindig olly művek is , mellyek után már procent sem jár? És ugyan minő procentet kapott például Degré úr a’ vásár legjobb estéjén a’ bérletfolyamos előadás után? Ki meri mondani, hogy azon este a’procent és rész közti különbség 50—60 jó forintnál többre ment ?Ezekből napnál világosabban átláthatja mindenki, ’s nem csupán az, ki,,átlátni akarja,“ hogy még 3500 forint is alig jutna a’ szerzőknek a’ vásári részből évenkint,’s még ezen öszszeg is mintegy ezer váltó forintra olvadna le,ha például csak Egressy Gáborné és Tóthné nem húznának fizetést, mellyet egy párszori föllépésök által bizonyosan nem érdemlenek meg annyira, mint a’ drámaírók , kik az egész színházat föntartják ; mert azt alkalmasint K. B. úr sem fogja tagadni, hogy például két írónak három színműve öszszesen , mintegy száz előadás után, legalább 70,000 váltó forintot jövedelmezett, ’s ezen irók egyike utóbb mégis — 50—60 jó forintnyi különbség miatt — csak procentben részesíttetett. Bizony nem jó taktika az, midőn az Íróktól akarnak néhány száz forintot elvonni, hogy néhány ezrecskét költhessenek olly színházi tagokra, kik a’ színháznak semmi hasznot, ’s a’ színházi közönségnek semmi élvezetet nem szereznek ; illyenek pedig , a’ nevezett két aszszonyságon kívül még többen is vannak színházunknál. Azonban igen természetes, hogy K. B. úr,mint színházunk tagja, ezt nem tartja botrányosnak, hanem csak abban ütközik meg, hogy az iró, kinek műve a’ jövedelmet szerzi, az ünnepélyesen megígért részfizetést követelni merészlé. K. B. urat tehát nem vezérlé önérdek, hanem a’ sajtó kezelőit igen !! És itt ki kell mondanunk, hogy az igazgatóság nagyon hibázott, midőn az egyetemes sajtó rászóló fölszólalására még csak annyit sem ten , hogy néhány szóval értesítette volna az írókat , mikop a vásári napokon csakugyan más rendszert kíván hivatoztatni. Ezt szabadelmű igazgatóságtól nem vártuk, melly határzatainak megváltoztatását mindenesetre hivatalosan nyilványítani tartoznék. Mondja továbbá K. B. ur, hogy négy lap nyilatkozott az igazgatási rendszer ellen, ’s hogy négy ember nem Magyarország értelmisége és nem közvélemény. K. B. ur igen gyönge számító , mert négy politikai ’s két divatlap rászalta a’ mostani rendszert, ez tehát összesen ,,hat ember.“ Mi a’ közvélemény? azt nem lehet szándékunk itt hosszasan vitatni, ’s azért csak azt mondjuk, hogy ha hat „sajtókezelő“ nem közvélemény , akkor K. B. úr sem tarthat arra igényt, hogy öt közvéleménynek, vagy Magyarországnak tekintsük , habár ő talán elég szerény is magát mind a’ kettőnek tartani. Midőn pedig „írói magányérdekek sógorságáról“ beszél, akkor nem akarhatjuk ezt „színészi magányérdekek komaságával“viszszatartani, mert ezt a’ nagy közönség is annyira ismeri már , hogy például a’ „vándor színészek“ adatásakor egyetlen kéz sem mozdult tapsra, midőn Egressy Gábor úr szavalási tehetségének teljes megfeszítésével emelé ki a’ „sajtókezelők“ visszaéléseit; a’ „szökött színész és katona“ adatásakor ellenben e’szólt: „Legyen ön színész, ’s akkor mindent tehet, és még az igazgató sem fog önnek parancsolni,“ általányos tapsvihart idéztek elő. Ebben talán mégis van egy kis jele a’ közvélemény nyilatkozatának, mi világosan tanúsítja , hogy a’ sajtókezelőket nem vezérli olly piszkos személyes érdek,mint a’pro domo sua beszélő K. B. úr nyakukba zakkantani iparkodik! Általában K. B. ur fegyvereinek választásában oly szerencsétlen, hogy mindig saját állításai ellen harczol, és önmagát sebzi meg. Mondja ugyanis többi közt, hogy ha hanyagok volnának színészink , ugyan mikép gyűjthetnének pénzt ? Erre rövid válaszunk igez: miután K. B. úr logikájához semmi észrevételt nem csatolunk : adassék nemzeti színpadunkon a’ „biztos (?) jövedelmezésü“ vásári napokon például a’„Két Klingsberg,“ „Pajzán ifjú,“ Két lakatos,“ ’sat. ’sat. és adassék minden szerep legalább is két Egressy Gábor kezébe, hogy a’játék minden képzeletet haladó tökélylyel menjen véghez, ’s ugyan fog , a’ színház mégis 1500 forintot jövedelmezni ? Vagy meri K. B. úr állítani, hogy a’ színháznak illy „biztosan jövedelmező“ napokon is nincs mulhatlanul szüksége Czakóra, Szigligetire, ’s az, ha akarja, hogy a’ pénztár csakugyan Örvendetesen teljék ? Meddig az irók buzgalma és tehetsége ernyedetlenül működik, addig a’ színészek hanyagsága nem temetheti el „rögtön“ a’ játékszíni ügyet, ellenben a’ legszebb színészi buzgalom mellett is mulhatlanul „gyorsan“ tönkre kell jutnia, ha nincs szó, kinek műve a’ közönséget színházba édesgetni bírja. Kézzel foghatólag tanúsítja ezt a’ legközelebb múlt idő , mert ugyan ki meri állítani, hogy színészink legszebb remeklése talpon tarthatandó színházunkat , ha a’ „Szökött katona,“ „Két pisztoly“ és — kimondjuk, habár szerénytelennek szidalmaztatunk is — „Tisztujitás“ igen „rövid idő alatt“ 40 - 50 ezer forintot nem varázsoltak volna a’ pénztárba, ’s egyszersmind olly közönséget nem szoktattak volna nemzeti színházunkba , melly addig létezését is alig tudta ! És nem kell felednünk,mikép ezen szép jövedelmekben , jutalomjátékuk alkalmival , nemzeti színházunk majd valamennyi tagja is bőven osztozott, kik addig , idegen színművek adatásakor, mindig sokkal csekélyebb jövedelemben részesültek, mint mint nekik a’ „sajtókezelők“