Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-06 / 19. szám
72 jött öszsze , hogy az uralkodó ház iránt bennök ragaszkodást keresszen’s őket a’ német népiséghez simítsa. Hogy ezen eszközök nagy olvasztó erővel hatottak a’ magyar nemzetiségre , ’s a’ nagyoktól szélűben fölvétetni kezdett német miveltség, nyelv és viselet a’nemzeti bélyeget közönyösitette, sőt egyesekben egészen is eltörlötte,igen természetes következés vala ; a’ vád azonban ezen eredmény miatt nem annyira a’jóakaró királynét, mint az illy gyönge jellemű magyarokat terheli. A’ színművészeti jutalmak 1845ben. Ha azon mértékben ’s olly czélszerüleg ápolnék ’s fejlesztenék az írói hivatásra mutató zsenge tehetségeket, mint ösztönözzük ’s jutalmak által cselekvésre buzditni törekszünk a’ már kifejlett erőket, nem sokára irodalmunk fölvirágzási terén a’legszebb haladásnak lehetnénk’s kétségkívül lennénk is szemtanuji. Azonban csak rövidke széttekintés nevelési rendszerünk fölött eléggé meggyőz a’ felől , miszerint ha itt ott föltűnik is a’ magyar irodalom látkörén egy egy ragyogóbb csillag, ezt inkább a’géniuszt vagy önképezést-autodidaxist-serkentő Véletlen kedvezésének, mint akár közoktató intézetünk jelen állapotjának akár előrelátó munkálkodásunknak kell köszönni,és egy legkevésb alapos joggal kelhetünk panaszra akár tudománybani gyarlóságunk akár művészeti szegénységünk miatt. Nálunk eddigelé nem hogy minden elmebimbó jótékony gondos kertész okos és fáradhatlan munkássága mellett nyert volna folyvást nagyobb kifejtést, hanem inkább nemritkán—értetlenség következtében — gyomként nyomatott el nem egy csirában levő elmetehetség, melly kellő bánásmód mellett virágzásba indulván a’ haza ’s emberiség javára legszebb gyümölcsöket vala termendő. Ezen roppant hézag a’polgári ’s valódi (reális) élet követelései ’s iskoláink szerkezete között napról napra érezhetőbbé kezd lenni el annyira, hogy nemcsak a’ pályavégzett ifjú kénytelen — látván iskolákból kiléptekor a’ pótlandó hiányok szörnyű tömegét—úgyszólván alapjából újra kezdeni tanulmányit, ’s úgy intézni önművelésre irányzott lépteit, a’mint az élet sajátszerű viszonyai javasolják ; hanem már maga is azon fiatal honpolgár, kinek szívvel lélekkel kellene csüggni a’ körébe vágó tanulmányokon, ’s csüggedetlen buzgalommal arra törekednie, hogy a’közélet tág mezején irányul ’s egyszersmind segédeszközökül szolgálandó ismereteket minél nagyobb mértékben tegye sajátivá — már az illyen szoros értelemben vett tanuló is kevés megfontolás után átlátja, miszerint mind annak , mire ő idejét ’s erejét fordítani köteles , a’ gyakorlati életben nyoma is alig látható. Ez észrevétel eleinte homályos sejtelemként szállja meg a’ fiatal kebelt , de idővel tisztábbra fejlődvén határzott tudatként áll a’ gondolkodó előtt, ’s a’ tanulási kedv , a’ munkálkodási vágy azon arányban csökken, a’ mi ilyenben növekszik ’s értődik a’ fönebbi meggyőződés. Ki ezen nézeteket komoly figyelemre méltatja, más részt meg tapasztalásból tudja : minő készültséggel lépnek ki ifjaink az iskolák szűk falai közöl, az — hoszszas mutogatás nélkül is átlátandja , mennyire nemes azok cselekvése , kik a’ közhiányok pótlásában erejök ’s hatáskörükhöz képest munkás részt vesznek. Korunkban , midőn mindenütt tulnyomósággal bir az anyagi, olly nevelési rendszer mellett, mint a’ fönebb érintett, valóban szerfölött nagy szükség van azon ösztönök ’s buzdító eszközökre,mellyek a’ szellemműködés dijául anyagi javakat is nyújtanak az illetőknek; illyetén buzdítás ha nem is egyedüles indoka, de nagyrészben eszközlője sok olly nemes irányú cselekvésnek , melly legörvendeztetőbb eredményekkel ajándékozza meg a’ hazai értelmiség kincsöszszegét, melly kincsöszszeg , mint azt igen jól tudjuk — még sokkal csekélyebb, hogy sem annak folyvásti gyarapításán munkálkodnunk nem kellene. — Illy szempontból kívánjuk tekintetni a’ legközelebb kihirdetett jutalomtételeket nemzeti színházunk részirül, mint egyikét azon ritka magyar vállalkozásoknak, hol okvetlen siker koszorúzza a’ kezdetet. Mi a’ jutalomhirdetési tervet illeti, megváltjuk , ez igen kor- és czélszerű , ’s mig egyrészben irodalmunk érezhetőbb hilányinak pótlására irányoztatik , más felöl épen nem teszen ollyas követeléseket, mellyek akár a’ hazai irók irányában betölthetők nem volnának, akár tekintve az illető jutalmakat, túlságosaknak mondathatnának. Ezen terv következtében különbség tétetik a népszínmű és nemesb irányú társalgási darab között, valamint e’ kettősül meg van különböztetve a’ tulajdonképeni komoly dráma; fokozatosan tüzelvék ki a’jutalmak a’ szerint, a’ mint művészeti tekintetben a’ különnemű munkák külön fokot foglalnak el. — Hogy a’ látványosság színházunkban még most egészen nem nélkülözhető , már azon körülményből is kitetszik, miszerint fővárosunkban csak egy magyar színházzal bírunk; innen várják a’ műélvezetet mind a’ fensőbb körök nemesb ízlése mind az alantabb osztály kevésbbé tiszta műfogalma: e’ színháznak tehát egyesitni kell azt, mi közvetlen hatással bir az értékekre, azzal, mi magasb szellemi élvet nyújtani képes. Azonban hogy e’ tekintetben is semmi el ne mulasztassék, különösen kiemeltetik az érdeklett tervben , miszerint a’ látványos műnek aljasságoktól mentnek kell lennie ; mi már magában megnyugtatóig hat bárkire is ollyas demonstratiók ellenében, mineket legközelebb a’ köllni újság dicsekedve hirdetett, hogy tudniillik a’ pesti német színház minden segedelem nélkül, sőt tetemes évi haszonbér mellett fönáll , sőt tán még virágzik is. Hogy a’ mondott színház még mindeddig nyitva áll, tagadhatlanul igaz , ’s igy e’ részben csakugyan annyira mennyire igazok van azoknak, kik hasonló híreket bocsátgatnak közre a’ külföld előtt; ámde nem tudjuk , mint állhatnának meg ezen urak pirulás nélkül ugyanazon nagyszámú közönség előtt, ha mind azon silány és aljas darabok névsorát föl kellene mutatniok, miknek segítségivel azon hiresztelt eredmények elérettek. Köszönet azért a’jutalomhirdető országos főigazgató úrnak, hogy nyíltan kimondá rosszalását az aljas népszínművekre nézve ; ez valódi áldozat a’ művészet érdekében olly körülmények között , miilyenek közé a’ legújabb fejlemények következtében színházunk némileg hanyatlani szerencsétlen vala; vajha ezen lelkesítő példát az erköltsiség és valódi műveltség ügyében követnék azon urak is , kik eddig nemcsak a’ nemesb ízlés ellenére de ollykor a’ jobb érzésnek botrányára nem átalják aljasságok maszlagával csábitni a’ közönséget azon helyre, mellynek neve ’s rendeltetésénél fogva művészeti csarnoknak kellene lennie valódilag. Teljes figyelemre méltó továbbá azon tapintat, melly szerint egy nemesebb körben forgó társalgási vígjátékra 60 darab arany jutalom tüzelik ki. Ha valahol, e’ körben nehéz leend íróinknak mozogniok, annál nehezebb remekelniök már azon sajátságos helyzetnél fogva is , mellyben a’ magyar iró jelenleg szemlélhető ; e’nehézség még súlyosabbá válik nem kevésbbé sajátságos társadalmi viszonyunk által; e’ kettős körülmény olly nagy nyomatékkal bir napjainkban, miszerint bajos lenne még azt is előre meghatározni: hol keresendő azon nemesebb kör, mellyben a’ jutalmazandó darabnak mozognia kell? A’ fensőbb társalgási körökben? alig hiszszük, részint ezen körök kikiáltott külföldies szelleménél fogva, részint pedig azon okból, mivel a’ magyar irók közűl csak igen kevésnek jut alkalom e’ körökkel közelebbről ’s mélyebben megismerkedhetni; mit egyébiránt minden legkisebb czélzás nélkül kívánunk értetni, a’ nélkül t. i., hogy e’ körülmény okait tulnyomólag ez vagy amaz oldalon akarnék keresni vagy épen föllelni. Vagy talán a’ falusi közép rend tisztes körében ? Meglehet, azonban itt aligha sok eredetit találandnak; az örökös vágyakodás föl