Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-09 / 20. szám
77 tevém ezen becsüt? hol ’s mikor mondám azon együgyűséget is , mellyre Rupp ur később hivatkozik, hogy Ulászló idejében az arany és ezüst egyenlő értékű vala ? illyesmit az általam irt czikkben bizonyára föl nem találhatni; — ’s ezért Rupp ur állítását és hivatkozását, mint pletykát ’s elferdítést kénytelen vagyok viszszautasítani. És ezzel vegyük az elősorolt márkákat bonczolás alá. A’ magyar márka, melly szerint II. Ulászló alatt, sőt, utána is jó ideig a’ magyar pénzdarabokat minden különbség nélkül, tehát a’ szóban levő dénárokat épen úgy, mint a’ Thurzók tallérait vagy tallérnagyságu aranyait vegyiték, verék és számiták, akkorban többféle elosztással birt, melly közül megemlitendőnek csak a’ 48. piseti fölosztást vélem. Midőn ezen márka helyét múlt század elején a’ bécsi foglalá el , ’s a’ magyar pénzdarabokat súly és vegyiték meghagyása mellett ezen utóbbi szerint kezdék verni, a’ kettő közt létező arányt szükségkép ki kelle emelni ’s ezen kiemelés következtében a’ divatból kimenő magyar márka súlya 4255 aranyszemerre tétetett. És ime itt az alap, mellyre számításimat építem! — Itt a’ márka , melly , mint 8 lat tisztaságú ezüst, 4. aranyforintot ért; — miből természetesen következik, hogy a’ R. ur által idézett 3840. szemeit nyomó , mellynek súlya , mellékesen mondva, valami kopott, vásott denárdarabok súlyainak öszvegezéséből teremtetett elő , valóságban pedig alkalmasint sohasem létezett, annyit nem érhetett; —hanem tisztán kevesbet; — mégpedig azon arányban , miként kevesebb a’ R. ur által kimutatott 9 ft. 30 krnyi érték 10 ft. 35 krnál, melly az én számításom vala. Következik továbbá az is, hogy egy olylyan márka, melly Ulászló alatt 5,2 aranyforintot ért, nem 8 lat tisztaságú , hanem annál jóval tisztább vala ;— ’s ha Rupper benne legkisebbet is kétkednék , nyissa föl Engel azon munkáját , mellyre önmaga hivatkozik ’s a’ 78 lapon megtalálandja , hogy 5,2 aranyforinton váltatott be akkoron a’ nagybányai kir. kamraháznál az olvasztásból kijött ezüstnek márkája, mellynek tisztasága 15 laton felül szokott lenni. ’S mikor mindezek tudomására jutott , számítson , ha tetszik, két utóbbi márkáinak más értéket, mert én azzal most nem bajlódhatom, elégnek tartván kimutatni az elsőt illető valódi becset. És most tekintsük a’ fenforgó numismatikai tudományos számitgatást még közelebbről, mert az, emberségemre mondom , mulatságos leend. Eddigelé csak annyit tudhatunk , hogy Rupper saját nézetéből indulva ki a’ 4 aranyforintot érő márkát jelenlegi pénzláb szerint 9 ft. 30 ktra becsűlé ; — de most már annak is tudomására jutunk, hogy ezen becsszabással maga sincs megelégedve , miért is neki kerül ,s amúgy önkényesen 16 ftra szökteti azt. És lássuk, miért téve ezen felszöktetést ? Azért, mondja Rupp úr , mert II. Ulászló alatt 100 dénárnak egy aranyforint értéke valt , ’s annak következetesen ma is egy aranyforintnyi értékének kell lenni. De , uram , ugyan hová gondol ? — Ulászló alatt úgy volt az arany és ezüst közti arany , mint van körülbelül 9. egyhez; jelenleg úgy van , mint körülbelül 15 . egyhez . — ’s lehet e már ezen szembeszökő arányváltozás után tárgyat értő halandó , ki Önnek botlását első pillanatra föl ne födözné ’s állításának alaptalanságára az ítéletet ki ne mondaná ? Bajoskodik Rupper az aranyforintoknak majd 4 , majd 2 ft. aluli becsével; •— a’ 4. forintnyi becs hogy alaptalan , megmutatám első felszólalásom alkalmakor ; a’ 2 ft. aluli becsnek a’ fölvett példában tulajdonkép semmi józanon megfogható értelme nincs — ámbár a’ példától elvontan gondolva, annyit még is tehet, hogy az Ulászló alatti aranyforintot nem dénárokban , hanem krajczárokban számítva értéke 2 ff. jóval alul esik, mint ezt Becher munkájában (das österreichische Münzwesen in historischer und legislativer Hinsicht. Wien 1838) I. rész. II.köt. 9 lapon tisztán föltalálhatni. Kérdem még is: nem nyomtatási hibaé ez inkább R. ur válaszában ? És most, hogy az olvasó türelmét többé ne fárasszam, egy ’s más csekélyebb jelentőségű dolgokat mellőzve Rupp úrtól búcsút veszek azon hiedelemmel , hogy R. ur eddigi elfogultságából, mintha bizony numismatikai számításokhoz tágas e’magyarhonban kívüle senki sem értene, jövendőre kijózanulva átlátandja , hogy a’ numismatikai szétágazó kérdések megoldásánál akkor, midőn az arany és ezüst pénzdaraboknak jelenlegi belbecséről van szó , ezen belbecs meghatározására: egy ritka és jól rendezett pénzgyüjtemény , — vagy szerzői czim egy oly munkánál , melly egyszerre két nyelven eredeti, ’s mellynek Luezenbacher János által jelesen irt magyar szövege ’s a’ szerzőtől átdolgozott latin textus egyetértőleg és annyira egyenlő irásmodorban készült, mintha épen ugyanazon tollból folyt volna (1. Athen. 2 félév 58 szám 1842.) még koránsem elegendő;—mig más részről a’mérleg, próbakő vagy tűz általi kémlet, pénzműtanilag intézett számítás ’s még valami, mit ez úttal elhallgatok, mindig szerencsés sükert biztosítanak. Miskolczy: Olajmagvak termesztése Magyarországon. (Különös tekintettel a’ mustármagra ’s vadrepczére.) Közlöttünk a’ honi lapokban egy felszólítást, miszerint a’ magyar kereskedelmi társaság a’ hazában találtató fekete mustár-’s vadrepcze-mag egész mennyiségét felvásárlani késznek nyilatkozik , mert rövid működése óta már e’ czikknek is uj fogyasztó piaczokat nyita; ’s kérdést ten a’ Magyar Gazda folyó évi Ildik számában Szendrey ur : vájjon vadrepcze (raphanus raphanistrum) v. fekete mustár (synapis nigra)beszállitását’s termesztését ajánlja é a’ fenérintett társaság ? E’ kérdésre mi haladék nélkül felelni sietünk, ’spedig több hírlap utján; mert nem ismételhetjük eléggé, hogy az olajmagvak termesztése hazánkban gazdasági tekintetben annyira fontos, mikép csak kívánatos, hogy e’ tárgy feletti felvilágosítások minél tágabb körben terjesztessenek el. Hogy földmivelésünk még igen tökéletlen, mutatja azon körülmény, miszerint az olajmagvak termesztését, melly a’ legtetemesb gazdagság forrása’s a’müipari haladás előjeléül szolgál, eddigelé alig ismerjük. Csak rövid ideje, hogy a’repcze nagyobb mennyiségben müveltetik e’ honban , ’s elég volt csak két három kedvező kereskedelmi conjunctura annak bebizonyítására , hogy Bánságnál jobb föld nincs e’világon a’mezeigazdaság ez ága foganatosítására.De még hátrább maradtunk a’ len,myagrum sativum(dotter, gomborka)’s mustármag termesztéssel; fekete és sárga valódi mustármagból igen kevés árultatik a’ magyar piaczokon, ’s kereskedőink a’ vadrepczét fekete mustármag név alatt szokták adogatni. A’ vadrepcze vadon terem , ’s erre nézve felszólításunk beszállításnak tekinthető; de a’ mi a’ valódi fekete mustármagot illeti, ennek minél nagyobb mennyiségbeni termesztését újra ’s újra ajánljuk, ’s esedezve kérjük a’t. ez. földművelő közönséget: méltóztassék az olajmagvakra több, sőt a’legpontosabb figyelmet fordítani, mert a’gyakorlati kereskedelmi napi tapasztalásból (nem pedig hallomás szerint) fogjuk időről időre elvitathatlanul bebizonyitani, mikép Magyarhon mezei gazdaságának más irányt kell adni, ’s a’ fuladásig bőven termő búza helyett olajmagvakat is termeszteni , mert: 1) búzának koránsem leend a’ világforgalomban olly biztos kelete jövendőben, mert Angolhont, Belgiumot már már Canada ’s Kelet-India kezdi ellátni. E’ tartományok termékenysége pedig ’s a’ fenálló irányt adó angol vámrendszer kizár végre az angol piaczokról *) minden más termesztő országot, Ausztria pedig mindig csak kor *) *) Itt irányzásul meg kell jegyeznem, hogy szabály gyanánt szolgálhat , mikép Angolhan a’ gabnavásárra nézve az egész világban eldöntő erővel bir ; ha ez országnak a’ bevitelre szüksége nincs, pangásban van a’ gabnaforgalom Europa ’s Amerika minden piaczain; ha rosz termés következtében külföldről szükség kellékét födöznie, mindenütt élénk az adásvevés, ’s így minden állításnál főalapul Angolhon kereskedelmi állapotát kell vennünk.