Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-06-11 / 46. szám
46. szám 1846. ták Pest, junius 11 kén Arab költészet eredete és korszakai. (felolvastatott az athenaeumi ülésben.) (folytatása és Vége.) Második korszak. Az ezüst kor Ázsiában Arábián kivül 8 századtól egész 13ig (1255) azaz: Bagdád székesváros tatár Holagu általi elfoglaltatásaig tartott ’s igy egész félezred évre terjed ki. E’ kor költőji számosak, de mivel a’ szám még nem mutat jóságra, sorozzuk ide főbbéit, ’s mint ezüst korszak képezőit, jellemre és gondolatirányra nézve is vegyük őket szemügyre. Abu amru ben ala mondá, hogy a’ valódi arab költemény Amru’l kejsszel kezdődik és Zurrommával végződik ’s ez második században történt Mohammed után. Ezen arab kifejezését csodálom, mert hisz Amru’lkejsz előtt is voltak arany korból jeles költők, mert őt időre nézve a’ legjelesbb költő előzé meg, hogy több ’s kisebbeket ne említsünk — de közelebbről tekintvén a’ dolgot, csakugyan látom, miért zárja ő be Zurrommával a’ költők körét ’s miért nyitja meg azt Amru’l kejsszel. E’ két költő különös tehetségében álla ti. arab költeményben a’ nemzetit kiemelni, ennek egy része pedig, mint előbb érintők,a’puszta vagy odahagyott helyek hű leírásában foglaltatott, honnan a’ törzs vagy kisebb család utazott el’s vele együtt a’ lyány is. Már e’ két nemzeti czikkhez egy sem értett úgy, mint az említett kettő, Amru’lkejsz érzékenyen és gyöngéden is tudott ebben remekelni. Mivel pedig az illy helyek, illy szerelem ébresztette indulatok csak Arábiára szorittatvák, hol az utazás, és válás gyakran történik, világos, hogy az ezüst korú költők nem lakván többé vándorló sátorok alatt Arábiában, ’s e’két tüneménynek tanuji nem lévén, ’s mellűkben azon állapotot nem érezhetvén, melly az arany koruakat melegité, kik ebben éltek ’s ezt látták, érezték, reájok nézve szintazon kötelék is elszakadt, melly őket a’ más költők általi tört kerékvágásban tartóztatta volna viszsza, így a’ fődolog, haza t. i. változván, e’ körülmény által minden természet és viszony uj ’s idegen szint öltvén, nem csoda, hogy a’ költők lelke is külföldön tetemesen más jön. Az ezüst korban kimaradnak tehát először is a’ puszta,odahagyott helyek és romok, ki másodszor a’ lány, kiről költő Mazuki úgy nyilatkozott, midőn a’ felől kérdeztetnék, miért emlegetnek arabok minden költeményökben lyányt „annak czélja, úgymond, az hogy a’ szépek híre és a’ nemes aszszonyok neve terjedjen el a’földön’s fejdelmek és királyok palotájába hasson,“ most a’ lyány is eltűnt ’s minden hozzá intézendő beszéd nem létezett többé. E’ lényeges változás az ezüst kornak uj modort adott, úgy hogy a’ költemény már vagy csak lányról szól egyedül, vagy csupán utazásról vagy egyikről sem, ’s igy ama’ részek, mellyek azelőtt az egész költeményt szövék át, most különválnak és egy mástól független költeményeket alakitnak, vagy épen nem is emlittetnek; mihez az is járul hogy a’ költők is eltávoztak eredeti jellemüktől, mert most következik be a’ dicséret-halmozás. Utódai ama’ költőknek, kik azelőtt nem hódoltak hazájokban senkinek annyira, hogy azt mesterséges dicsérettel magasztalták volna, most külföldön azon törekszenek, hogy mennél több fejedelemnél forduljanak meg ’s azokat tetézett dicséreteikkel legekbe emeljék. Illy elcsavart jellemű volt lödik századból a’ prófétasággal kérkedő Motanabbi is, ki e’korszak legnagyobb, legbővebb költője ugyan, de hízelgő, dicsre vágyakodó szellemével kimutató, minél fogva ő ellensarka az arab jellemnek. Egyébiránt remek ő’s az aranykornak mellé sorozandó a’ csata leírásban, szende gyászkölteményeivel pedig első rangot foglal el. Árnyékoldala pedig kitételeiben, hogy mivel ő akkor egyike volt azoknak, kik az aráb nyelvet és nyelvtant legjobban tudták, költeményeiben néhány sovány, nyelvtanból vett öszszehasonlitással él, mint bölcselkedő, pedig némelly bölcs mondatokat helyesen használ ’s válogatva. Mivel ekkor az aráboknál a’ tudományok délpontot értek, e’ tudákosság ártott az arab költészet eredetiségének, miben még jobban észrevehető Abulola a’ 11. században, az előbbinek tanítványa, vakon születettnek mondják, sok költeményt hagyott, fenséges találkozik itt ott maga helyén, de a’ túlzó hyperbole is nem ritkán fordul elő. Ibn el fáred a’ 13 sz. szép gondolatból’s tiszta, miveit beszédéről nevezetes ’s arról egyszersmind, hogy ő az arab költészetnek uj irányt adott t.i. a’ mysticust vagy rejtettbelit, hol p. bor alatt Isten jósága élvezését irja le, máshol vallási dolgokat is remekül fest. Babbaga szép hasonlításokkal élt, Szafieddin 14 sz. egy egész gyűjteményt hagyott. Egyiptusi Buszkída, Mohammedről egy nagyobb költeményt szerzett, mellyben őt dicséri ’s napnak mondja, ki a’csillagokat kioltja. Számtalan kisebb költőt elősorolni hoszszas volna. Id. Sz. vége felé élt Aszmár, ki a’ fíkzes régi Antar lovagnak életét Harun alasid meghagytából irta le költőileg, folyó és kötött beszédben egymásba szőve, az egész 25 részből áll ’s a’mostani időben is olvastatik Arábiában. Illy regényféle az 1001 éj is, mellyet szinte a’ most nevezett fejdelem alatt kezdők irni’s a’ 130. száz. fejezték be, ebben könnyű a’ nyelv és népszerű, nem a’nehezebb classicai. Az úgy nevezett európai románok születésére fő okot nyújtottak azon éjszakák, mert ezekben sok románbeszély tétetett le; sok rész azonban történeti alapon is nyugszik, tiszta arab szellemből merítve, más részről pedig heves képzelgéssel fölékesítve. E’ regékkel megismerkedett Európa legelőször is a’ keresztes háborúkban, később spanyol arabok által is jutottak hozzájok a’ keresztyének, végre 170. sz. hozta a’ franczia Galland az egész 1001 éjt Európába. A’ románcz pedig ujabb kor szüleménye, ennek eredete a’ középkor lovagias tetteiben és szép nem iránti lelkesült érzelmekben található. Itt nevezetes ama’ különös diszérintkezése az arabnak a’ szintolly mozgékony lelkületű spanyollal, melly öszérintkezés már a’80. században történt, hogy e’ két nemzet egy honban lakott. A’ románcz egy kisszerű, kedves költeményke, melly sem a’ germán drámai mythoszszal, melly igen komor,sem a’ görög eposzszal, melly eszmei magasságra törekszik, rokonságban nem áll. A’ románcz sokkal hevesebb, vigabb és rögtönébb eredményű, hogy sem a’ hoszszas niebelungi drámát utánozza, másrészről sokkal élvezhetőbb ’s természetesb, hogy sem a’görög eszmei antikra törekednék. De e’ két, olly annyira különböző germán és görög ég közt,a’románcz a’ közép eget és földet foglalta e.t. Velenczétől vagy Palermótól egy vonalban, Cadizig,’s fel Francziaországig. Valamint e’ tájak mérséklete olly jótékony befolyású a’ költőre nézve, hogy gondolatai is mérsékletiek lesznek romantikás eszmékkel, melly lelkűjét az éjszaki fagyasztosság és a’ hellen empyreum közti közép utat teszi, igy a’ románcz is, kellemes középben mozog e’ két elem közt. A’ germán drámából beírja a’ cselekvést, a’rögtöni, görög eposzból az elbeszélést, de egyenes szivü, könnyű. Hazája a’szép regényes hegyekkel borított Spanyolország, hol az aráb is honolt. Az arábok ide mellükben hozták a’ románczot illető anyagot, úgy a’ rímet is, melly a’ keresztyének által is legelsőbb használtatott románczra cutánok. A’ románczlétesítésben csak a’ színpad változik meg, a’spanyol hegyek, a’ közel tengerre kisétálás vagy kilátás, uj színezetet adtak e’ költeménynek, több regényességet ’s élénkséget öntöttek belé; a’ sok kalandcsata, a’ két különböző nemzet fija ’s lyánya közti vonzalmak, az érzések öszszeömlései, szint annyi uj regényességet hoztak létre; keleten különösen mélyebbek voltak az érzelmek ’s nem folytak olly könnyen, mint akkor, midőn e’ szép ország felületes élénkségéhez szoktak volt. Ariosto, Tasso a’ kelet tündérfénye megkedveléséből ’s a’ franczia és keresztes háborúk iránti buzgalomból nagy epopoetákat alkottak, mellyeket számtalan románczra oszthatni fel, így nyugat költőinek is szolgált csinosításul a’keletnyugati ügy. Mi a’nőnemet illeti ’s arábnak iránta hódolatát, melly románczi tárgyát teszi, meg kell jegyezni, hogy az arábok tiszta eredeti egyenesszivüség által mozdittatván úgy gondolkoztak, hogy egy aszszonyt illet, nem mást a’ férfiú nemes.