Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-11-26 / 94. szám

94­1. szám Pest, november 26k án 1846. A’ magyar nőnevelés ügyében. A’ fővárosi lapokban legközelebb említés létetik bizonyos irodalmi készületekről, mellyek addig is,mig részletesebben ter­jesztetnek az olvasó közönség­ek­be, megérdemlik a’ kissé kö­zelebbről megvizsgáltatást. Értem azon sorokat, mellyekben a’ honleányi kör és tiszt-fejtegetés nevelési, nemzeti, házi társas’s egyéb életviszonyaiban időhöz nem kötött fizetekben igértetik. A’nélkül, hogy az ismeretlen vállalkozóknak irányt adni kíván­nánk, legyen szabad néhány nézettel a’ nőnevelésről általjában, ’s különösen a’,magyar­ nőnevelésre vonatkozólag előállnunk. Bármi szembeszökő legyen is a’ nőnem műveltségi álla­potának fontossága a’ társadalmi fejlődés és tökélyesbülés i­­rányában, még is szerfölött kevés népet ’s ezek éltében kevés időszakot találunk, mellyről ellehetni mondani, hogy a’nőnem társadalmi állása 's föladata akként lett volna méltatva, miként ezt annak nagyszerűsége kívánja. Ha a’ történeteket veszszük kalauzul, találunk itt ott szélsőséget, találunk egy helyen végké­pi elnyomatást vagy legalább boszantó mellőztetést, más rész­­rül helytelen beavatkozást, tendentáli vezérkedést, vagy leg­alább a’ kellő helyzetből erőszakos, kíméletlen, és azért ál­landósággal nem bíró kiemelkedést. Ámde olly állapotot, mellyben a’ nőnemnek, a’ nélkül, hogy azt rendeltetésétől el­vonná,­ megadatnék mind azon segédeszköz, mellyek köve­telésére föladatánál fogvást föl van jogosítva, ’s mellyek nél­kül e’ föladatnak kellőleg meg nem felelhet, m illy állapo­tot igen ritkán ’s csak igen kevés nemzet élettörténetében találhatunk. Voltak idők, midőn az őskor meséji szerint a’ hölgyek különválva fegyveres köztársaságot alapitanak ’s az ország­lás, honvédelem, benső jóllét módnélkül terhes és nem ne­kik való eszközeit ragadák magokhoz, ’s a’ természetszabta ösvényt elhagyva, férfiúi hatáskört akarának alkotni magok­nak mint az Amazonokról is regéli a’ hős régiség. Máskor, és ez már nem a’ mesék sötét századiban nem is művelet­len népeknél történt, közvetve gyakorlák ezt, irányt adva u­­ralkodók ’s kormányoknak ott, ’s ollyanokban, hol és mikben legföljebb is csak ösztönszerüleg eszközölheték a’ jót, mel­­lyet ezenfölül gyakorta még csak czélba sem vőnek. Másutt, ’s más időkben, majd tökéletes rabszolgaságra kárhoztatva, majd puszta kéj­elégitési eszközzé alacsonyitva szemléljük őt épen olly meszsze löketve rendeltetésétül elnyomatás, miként amott őt nem illető hatalom­bitorlás által. Korunkban főleg polgári modon népeknél illyetén tulsá­­gok nem tapasztalhatók; de azért épen nem állíthatni, hogy e’ tekintetben nincs baj, nincsen számtalan teendőnk. Igaz ugyan hogy a’ világ műveltebb nemzetei ma már a’ nőne­met rabszolgaságra, puszta eszköz gyanánti használásra ren­deknek nem tekintik; de igaz az is, miszerint az út és esz­közök, mellyek segítségével a’ nőnem magas föladatának megfelelhetne, eléggé meghatározva egyáltalában nincsenek. Sőt mondhatni, épen ott, hol a’ meszszire haladt művelődés e’ tekintetben is legtöbbet tőn, a’ mélyebben látók nem min­den aggodalom nélkül szemlélik a’ nővilág erkölcsi látköré­­nek — habár nem általányos, de még is figyelmet gerjesz­tő el-elborulását. Politikai viták, vallási súrlódások, ’s mi tán még nagyobb figyelmet érdemel, a’ legkülöngőbb irányú er­költsös és erkölcstelen regények végetlen özöne érintetle­nül nem hagyhatják a’ nőnemet, ’s arra nagyobb kisebb,majd jó majd rész befolyást gyakorolnak. Ha még ide gondoljuk a’ pazar fényűzést, melly ma már behat a’ társaság legmélyebb eresztékeibe is,lehetlen át nem látnunk, miként a’ nőnem tévutakra épen ottan bir legtöbb segédeszközzel, hol számára a’ józan művelődés mindenkép igyekszik megállapítani’s biztosítani azon jogokat, mellyek őt illetik. — így állván a’ dolog, nem lehet nem örvendeni minden olly vállalatnak, melly a’ gonosznak tovább harapozása ellen mintegy védfalul vagy gátul emelkedik; annyival örvendetesb­­nek kell pedig lenni az ollyatén kezdetnek, melly meg nem elégszik azzal, ha a’ bajnak tovább terjedhetése ellen korlá­tokat állita , hanem ezenfölül kitűzi koronként a’ teendőket, kimutatja a’ hibát ’s hírányokat, megnevezi a’ czélhoz segitő eszközöket ’s kijelöli az ösvényt, mellyen haladva a’ magas czél ha egészen el nem érhető is, de sok tekintetben meg­közelíthető. Hogy hazánkban a’ nőnevelés körül újabb időben nem csekély előmenetel tapasztalható, nemcsak nem tagadjuk, sőt legforróbb köszönetet mondunk azon jeles hazafiak ’s hon­leányoknak, kik az e’ térem­ roppant elmaradottság káros kö­vetkezéseit átlátva, mindent elkövetőnek —■ közvetlenül vagy közvetve — a’ bajok elhárítása ’s hiányunk pótolgatása kö­rül. Ámde még sokkal nagyobb rész hever parlagon, ’s az is, mi kertészi ápolás alatt van, sokkal újabb, hogy sem a’ kívánt sikert illetőleg egészen megnyugtatva lehetnénk. És a’ hiányok közt egyik sem érezhető talán annyira, mint a’ szív­­képezés, és szellem-nemesítés amaz eszközei, mellyek a’ nő­nevelés sikeresítésére elkerülhetlenül szükségesek. Irodalmunkba kiveszszük szép irodalmi műveink ’s divat­lapjaink egy két czikkét, jelenleg épen nem foglalkodik a’ nő­nevelés ügyével; pedig e’ fontos tárgy főleg nálunk, a’ nem­zeti nevelésre nézve kizárólagos kalauz vállalatot érdemel, ko­­ránsem találjuk ott meg azon műveket, mellyek segítségével — a’ napi sajtó közvetlen együtt munkálkodása nélkül is — biztosan lehetne előbbre haladni.Mi magokat a’nőnevelőinté­zeteket illeti, ezek legőszintébb szándék, legszilárdabb akarat mellett sem közelithetik meg az óhajtott czélt kellő segéd­eszközök nélkül. Szükség van tehát olly irodalmi vállalatra, melly közvetlen föladatául a’ nevelésügy ez ágának fejlesz­tését szilárdítását tűzze ki; szükség olly folyóiratra, melly i­­dőrül időre szakról szakra élőnkbe tüntesse ez ügyet valódi alakjában ’s azon szándékkal, mihez képest megkedveltesse azt, mi valódilag jó és becses, ’s kiküszöbölni segítse mind­azt, mi haladásunk közben akadályul szolgálhatna. — Ma­gyar nőket adni a’ hazának valóban nem könnyű dolog­ nő­ket, kik egyiránt megértsék családi mint honleányi hivatá­sukat. ’S pedig nálunk illy hölgyekre sokkal nagyobb szükség van ma, mint tán ezelőtt bármikor*is; nekünk ma holnap olly nőkre leend szükségünk, kik a’ nemzet hanyatlás-nap­jaiban magok nemcsak megingatlanul fönállni tudjanak, ha­nem az ingadozni kezdő férfiút is föntartani elég erősek le­gyenek. Illy nőket csak nemzeties nevelés képez, de a’ melly nevelés irodalmunk közremunkálása nélkül nem várható, el sem is érhető. Ha valahol , itt bizonynyal megkivántatnék, hogy íróink ’s a’ nagy közönség lelkesen kezet fogjanak ’s egymást ernyedetlenül támogatva sietnének megkezdeni azon munkát, mellynek minden percznyi halasztása kipótolhatlan veszteség, mellynek lelkesült fölkarolása ’s létesítése kiszá­­mithatlan nyereség, író és olvasó mint egyebütt, itt is leg­­szorosb viszonyban leendnek egymással, ’s egyik fél fárado­zásának gyümölcsét csak akkor élvezendi,ha munkája a má­sik résztől kellőleg pártoltatik; a’ kezdet azonban íróinkat illeti, tegyék meg ők az első lépést, ’s a’ magyar szülők, és mindazok, kik a’ magyar nőnevelésnek őszinte baráti, hie­delmünk szerint szívesen pártolandják józan irányú működé­süket. Egy.

Next