Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-04-08 / 28. szám
eddigi mesterségüktől—* melly többnyire csak a csalás és ármány szövedéke ■— váljanak meg, és emberhez illőbb keresetmódra tanitassanak. *) Sorozzátok indítványaitok közé a csapszékek rendezését, és ezekre szorosabb fölügyelést sürgessetek az ország színe előtt. **) — Mint jó hazafiak, kik a népnevelést sziveiteken viselitek, kiáltsatok büntetést a káromkodókra, és sürgessétek, hogy létező törvényeink elevenebb és szilárdabb életbe tétessenek e gonosz kiirtására, mitől azonban ti magatok is gondosan őrizkedjetek és hol csak lehet azt irtsátok. — Nem fog ártani azt is előadni, és kívánni, hogy az iskolából kikerült pórgyerkőczéknek valami hasznos házi kézi könyvük legyen évenkint, mellyből magukat több hasznos ismeretek által időről időre kiképezhessék. ***) — Intézkedjetek , hogy a vásárokon és búcsúi összejöveteleknél holmi apróbb képes költemények árulgatása tiltassék el, mellyek az ájtatosság színe alatt, holmi silány és babonával vegyes ferde fogásokat rejtenek, az efféle olcsó apróságokon kapkodó pórnép szellemi miveltsége kárával. —Ne feledjétek végre drága urak! indítványba hozni még azt is, hogy az, ki hazánkban az alkotmányunkkal együtt honosult religionak elveit megtámadja, vagy annak követői közt szakadást szándékol, mint a religioi szabadságnak s a haza belbékéjének ellensége, nyughatatlan, s alkotmány dúló polgár felelet terhe alá vetessék, és vegye el mint csendzavaró a törvény értelme szerint érdemlett büntetését. Illy indítványok azok előtt, kik szívből óhajtják a népnevelést, úgy gondolom, nem lesznek fölöslegesek, sem visszaijesztők, és nem kell tartani semmit: a practicabilitás terén nem egykönnyen fogják veszthetni állásukat , csak uraim! egy kis hozzálátás, bizodalmas egyetértés kívántatik a tisztviselőktől azokkal, kikre bízva van, és kiktől várja a haza a népnevelés végrehajtását.Ha ezek vagy ezekhez hasonló indítványok életbe jöhetnének, merem mondani, nem sok idő múlva szembetűnő előmenetelt fog nyerni alsó néposztályunk művelődése a haladás stádiumán. Csak az Istenért, ne annyifélét egyszerre! — lehet tartani, hogy —■ amint a szaporán tett munkánál leggyakrabban történni szokott — kiesik a lámpa a kézből, kidül a meggondolás olaja és elalszik a jó példa világa. — Pedig hiában uraim! a hajlékony és magán mindig könnyíteni szerető de uralkodni nem tudó gyarló ember kivált mivelődés dolgában vajmi kevésre megy jó példa nélkül, és igy lehet háladatlan gyümölcse a nevelésre eddig is fordított munkáknak. Legyünk igazságosak uraim egymás iránt, igazságosak és bizodalmasak mint ugyanazon egyház fiai, ugyanazon egy kedvelt föld szülöttei. — Balgaság erősödni, naggyá válni szeretni és egyre szakadozni készülni; eggyé lenni és magasodni óhajtani és ezerfelé elágazni — két ellenkező, mit ha az éles szemű politicus nyavalyának nevez, nem csodálom. Népnevelést akarunk, és mi abnormitásokat hallunk! A köznép, melly most, midőn országgyűlésről hall, és javára minden jót — talán többet is mint kellene — remél, szemfüleskedik, és effélék hallatára — pedig uraim! sok exdeák, inas, tanító, jegyező, katona, extiszt, szomjas vagy is pénztelen kalmár, bukott kereskedő, itt is ott is néhány ultrapopuláris féltudós, ki ható módját ejtheti kivált a csapszékeknél bátor jogász vagy prókátor is akar lenni, bár diplomáért soha sem tanult, kik ha egyszer nem, máskor mégis csak hallanak valamit az ország dolgáról, kitől és hol — már az más kérdés, mivel bíbelődni nem igen szeret még mezei népünk, — járnak ám körül itt a falukon is kivált tavasszal mikor a kenyérnek egy kis szikiben vagyunk, — illyenek hallatára mondám könnyben balfogásokra vetemül, miket a magát kormányozni nem szokott embernél beoltani könnyű de kiirtani nehéz; pedig a hiba megszokta teremni férges gyümölcsét. — Igen is uraim! legyünk mondám igazságosak és bizodalmasak egymáshoz, hogy tanuljon tőlünk a nép. Nem lehet pedig ember emberhez igazságos, ha hiányzik nála a lelkiesmeretesség, melly annak mi igaz még a kisebb dolgoknak is vallásos megválasztásában és elfogadásában áll. Az, ki könnyen megtudta, vagy megszokta tagadni Istenhez illő és kellő tartozásait, semmibe sem veszi mellőzni embertársa iránti kötelességeit — igazságtalan. Lelkiesmeretesség tehát kikerülhetlen föltétele az ember igazságos létének. Religio szüli és dajkálja a lelkismeretességet, melly a sociális életben embertársaink jogait tisztelteti és az ezeknek megfelelő tartozásokat velünk megtéteti. — Religio leghatalmasabb tényezője az ember erkölcsi előmenetelének, s legbiztosabb vehiculuma a nemzeti csinosulásnak. Itt fenekük egyszersmind basisa is a bel és kül-hitelnek.— És ezt ti, kik a haza átalakulásán nagy hazafisággal és férfias elszántsággal munkálódtok , jelenünk nagy férfiúi! —• political combinatiótoknál a számolás lakásából kérlek ki ne feledjétek ! Csutor János: HGyikt levél*) T. szerkesztő ur! Politika s jogphilosophia terén irtam, s iratimnak része már sajtó ala bocsátatott, része nem adathatik , része pedig most vizsgáltaik. Illy viszonyok közt természetes , mikép találkozik tartalmukban ollyan, mi a hatályt ma nem idézheti , a részvétet nem töltheti , mit idézett s költött vala év előtt. De ezenkül még elveket is tárgyalok, mikkel gyakorlati előadásim egyenes kapcsolatban állnak annyira , hogy könyveim , mint részletei egy készülendő rendszernek rögtön , összegben meg nem jelenhetnek. Ez s egy alól érintendő körülmény határozott, mikép hivatásomat, mellyel könyvirodalom útján fen kitett, tőlem független körülményeknél fogva nagy részben már is elkéstem, újságírói térre szálltnám, mi végett — ha önnek tetszik — lapjához csatlakozom. Csempészetnek nézem , midőn politicai iratnak bevallott színe tartalmától különbözik , legkevesbbé vagyok tehát hajlandó ezen elvhez magam lenni hűtlen, hanem egyszerűen nyilatkozom , hogy hitem: szigorúan aristokratas alapelvre épített fokon kinti reformatio **), melly trónt hatalmassá, nemességet fölemelkedetté, polgárságot világosodottá, népet elégedetté, iparkodóvá, engedelmessé, szóval ollyanná tegyen, hogy boldogságának azon nemét ismerje s keresse is , mi mint erkölcsnek jutalma, minden polgár osztályzati viszonyban utó érhető. Ideálom: a haza fénye, nagysága, boldogsága. Jelszavam: hűség, vallás, erkölcs, békés kifejtés, osztályzati közeledés. Két éven tuli élénk, sőt túlfeszített journalistikai forrongás rovatára, nem mértéken túli az egyetlen igenleges eredmény , mellyet abban vélek szemlélni, hogy szabad már dolgokat, őszintén szóba is foglalni. Ez teszi, mikép az aristocratia nevezete sem olly rém jelennen minő volt előbb , mint térfogások balgaságai által álmából köttetve , társulat ténységében fekvő hivatásához nyúlni hajtanék. Égő szívvel s lángoló pietással ölelem én édes hazám forró szeretete lelkületével, és állományunknak századok viharát szemlélt s meg nem rendült, sőt ép most fris életet ígérő lombvirulásnak indult tölgyét; s hiszem 15 urkével, miszerint nemzetek Magna-Charta alapelvén épült rendszerek mellett is lehetnek naggyá s virágzóvá. Sőt tovább megyek s azt hiszem, hogy rationabilis és kor szelleméhez mérsékleti aristocrata elem nélkül a politicai rendszerek vagy illusiok, vagy fictiok. *) Ki egy kissé figyelemmel kísérte ez emberfajnak hajlamát, népnevelés körüli számolásaiból nem egy könnyen fogja kifeledni azok sorsa változtatását; vásározni szoktak ezek közönségesen hol elég módjuk van többekkel találkozni. Kinek nincs más élete mint csere-csala (már az más, ha egy kis zenét is tud, ez neki farsangban tűrhető, de azon túl sovány kenyérkereset), biz annak beszédje és élete is csak elvétve tanúságos ; a nyereség örömét borban, a veszteség búfeledését megint csak borban keresi; gyermekeik a szoba, konyha küszöbén addig csüggnek a pórházaknál, mig csak ámitás, mendemonda, ollykor egy kis babona közt meglehetős alamizsnát valami dibdált portéka vagy puszta ígéret fejében ki nem csaltak a szelid egyűgyírektől. — Illy éhezőknek ételt adni, lenne bár irgalmasság , de a munkás és iparkodó embernek még is egy kis boszúság. **) Legyenek ezek az utasoknak menedék- a borkiméréseknek rendes helyei , de ne az élet-röviditő , szegénységet siettető', erkölcsromlást szülő' éjjeli tivornyázásoknak mocskos s állatiasságtól büzhödt tanyái. Nem egy sem két leitat táborozó fizette ezekben már esze nélkül a csaplárosnak terhes évi árendáját házi népe érzékeny kárával. Illyfélékre sincs szükség a népnevelésnél. ***) Addig is, mig e tárgyban valami üdvösebb rendelés létetnék, úgy vélem, az efféle kézi könyveket pótolhatnak a kisebbszerű naptárok hazánkban, mellyek bizonyos felügyelés alatt évenkint élet-maximákkal, természet-, hazai történet- és gazdasági ismeretekkel a mezei polgáréletet közelebbről érdeklő példás és az életre üdvösen ható elbeszélésekkel rakatnának meg, és jutányos áron árultatnának. — Igenis kívánatos, hogy azok balfogásu előadástól és olly költeményektől — mellyek azt, mi szent és tiszteletre méltó , nevetség tárgyává tehetnék, és a még nevelésben lévő paraszt gyerkőczék erkölcseiben csorbát ejthetnének — mentek és tiszták legyenek. — Nem helyeselhetjük azért az 1843. évre kiadott Pápai Névbarát czimű naptárban ama kevés készülettel, és valóban gyermeki könnyelműséggel koholt költeményt, mellyben egy prédikátor a Jézushoz küldendő panaszos levéllel fenyegeti híveit, mert learatott gabonáját — mint már máskor is történt — behordani késnek s a mezőn kicsirázni hagyják. A fenyegetés — mit ünnep alkalmával szószékből tenni mondatik —a mit sem használván, újra ünnepiesen szót emel a néphez fenyegetve , hogy már irt volna és várja a feleletet; — és ime — itt egy kis figyelmet kérek, mert pár gyerkőczeink olvassák és hallják — az egyházfi titkon egyetértve a prédikátorral czérnán ereszti le a szószék eleibe a fenyegető és még most is rettegtető szónoknak a hivek szeme láttára a padlásról a pecsétes levelet--------------és csapások! és villám! és jégeső ! s a t. ha be nem hordatik a gabona. — — Vége a levélnek — marad a J. k. a prédikátor szolgája. Már az üdvözitő nevével igy tréfálni, a prédikátori tisztes hivatalt illy fortélyos alakban tüntetni, az olvasókat a vakság és tompaság illy süni homályába fektetni — szerencsétlen költői képzelet! — nem a legegészségesebb vérnek tulajdona lehet. — így ne tanítsunk akár naptárban akár névbarátban pár népet. Illy sületlen adalékot mikép emészthet föl az erkölcs javára parasztlegényünk szellemi ereje —olly kérdés, minek fejtegetésében nem kis kellemetlenséggel kellene találkozni a silányság szerzőjének. — Igaz: olcsó húsnak hig a leve. &) Alapos tudomány, és az élet oskolájában érlelt tapintattal irt czikkeit a t. sz. urnák lapjainkra nézve, mellyeknek elveivel kezet fognak, nyerességnek tekintvén közlésükkel sietni fogunk. Éber figyelem honunk viszonyaira, a teendők higgadt megfontolása, elfogultlan fölleplezése a szenvedély szülte fonákságoknak, törvényszerű és alkotmányon belüli javítás, mellyek belőlük szólanak, a vágtátoknak nem fogják azokat ajánlani, de igen a józanoknak. Szerk. ##) Reformálni a természet tanít, de a természet sem rögtönöz; ha megszűnünk reformálni, a nemzetélet gépelyzete lejárt, és a mű megromlik ; reformálni kell, mert reformálás élet, de nem előkészület és előkészítés nélkül. Szerk. 218