Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-04-08 / 28. szám

XAKTAL091 Hazai napló. Kinev. , megtiszt. , halál. Korunk ügyei (Kialakulási jelenetek. Vége.) Nyílt levél a szerkesztőséghez. Válasz a hasonszenvi orvo­sok kihivatására. Folyt. Pestmegyei közgy. vége. (az orsz. vál. munk. hátra levő pontjai.) Vidéki lev. Szabolcsból (közgy. folyt.: végviták az adóról, telek­és adóssági könyvek , papi javak) , Gömörből (közgy.: az orsz. gyűl. választm. műnk.: ősiség , adó, vegyes házasságok, egyházi javak), Zalából (a honi műipar­­egyesület gyűlése.) Rövid közi. Fisztergomból (közgy. a káptalanok szavazata), Nógrádból (szeren­csétlenség). K­ü­lső napi. Ausztria, Szerb-, Franczia- , Angol-, Olaszország. Rövid kézi. Ausztria, An­gol - , Spanyol - , Olasz - , Porosz - , Lengyel -, Gö­rög - , Svédország. Egyptom. Sajtó-őr, Üdülelde (Vége.) Alapvizsga. Jelenkor, Világ, Pesti Ilirlap. Társalgási terem. hív. jel. a m. gazd. egyesület, tudós társaság, és nemz. színház részé­rül. — Hirdető. HAZAI NAPLÓ. Kinevezései*. 0 cs. kir. apóst. Fölsége méltóztatott Zalay Alojz országbírói itélőmestert a debreczeni váltótörvényszék elnökévé legkegyelmesben kinevezni. 0 cs. kir. apóst. Fölsége a fémagy magy. udvari kanczellária tiszt. udv. fogalmazóit, Pálffy Szilárd, Szécsen Antal, Frimont Béla s Cziráky Já­nos grófokat , ugyanazon udvari dicasteriumnál tiszte­letbeli udvari titoknokokká legkegyelmesben kinevezni méltóztatott. 0 cs. kir. apóst. Fölsége Mat­ko­vics Tódor hites ügyvédet kir. ügyigazgatási tiszteletbeli ügyvéd­dé legkegyelmesben kinevezni méltóztatott. Nmest. székhelyi Majláth György országbíró nagys. Jukafalvi Zár­ka Jánost eddigi kir. személynöki itélőmestert országbírói hivatala itélőmesterévé méltóz­tatott kinevezni. A m­a. m. kir. udv. kamara az újon rendszerizett eszéki kir. kamarai épitész-segéd-tiszti állomásra A­r­­nold Antal, kir. orsz. főépités-igazgatósági rajzolót alkalmazni méltóztatott. A nm. ra. kir. udv. kamara Csermák Antal ha­lála által az ungvári kincstári uradalomban megürült beszedő-tiszti irnokságra Haraszthy Tamás, eddigi díjtalan gyakornokot alkalmazni kegyeskedett. S­toll Károly oláh-laposbányai zúzómalomi is nők, kapniki zúzómalom - felügyelővé , — Buhl Vilmos oraviczai aknász pedig Moldovára , a kir. bánsági bá­nyaigazgatóság körében bányamérővé­­ neveztettek. A nm. kir. erdélyi főkormányszék tamásfalvi Thúri József nyugalmaztatása által megürült lajstrom - s le­véltár-hivatali aligazgatóságra deézsfalvi Pataki Jó­zsef lajstromzót, a tartományi főbiztossági hivatalnál n.-baczoni Incze József s Hirling Leopold Károly elő­léptetésükkel megürült r­­irnoki tisztségekre pedig k.­­borosnyói Tompa Imre s seebergi Vankhely Adolf napi dirnokokat alkalmazni méltóztatott. A főmagy erdélyi kir. udv. kanczellária k.-boros­­nyói Tompa Simont, az erdélyi kir. tartományi szám­vevő-hivatal számvevői tanácsosát, meghatározott Kin­cses János helyébe tartományi alszámvevővé kegyesen kinevezni méltóztatott. Megtiszteltetések- Ő cs. kir. apost. Fel­sége Knesevich Ferencz Verőczemegyei közbátor-­­­ság-biztost a szalagos kisebb arany - érdempénzzel , Zdesár Mihály közcsend­őrcsapati káplárt pedig a szalagos ezüst-érdempénzzel megjutalmazni legkegyel­mesben méltóztatott. Nádor főherczeg­­ és kir. fönsége Sámuel Alajos Pest - József­­ külvárosi plébánost Pestmegye táblabirájává méltóztatott kinevezni. Halálozások­ Böck János vallemári só­hivatali ellenőr f. é. mart. -én, ugyszinte Pauzár József rakamazi kamarai egész f. é. febr. 25-én meg­­haláloztak. Korunk ügyei. (Átalakulási jelenetek ) Balgaság a nemzetek boldogságát csak kincsek által létre hozni vagy biztosítani akarni. (Világ 1842. 160dik szám.) Már ha csakugyan indítványozni kellene különösen népnevelési szempontból, mivel az indítványozás korszakának világos regje—­ta­gadni nem lehet — itt van már : én hazám s nemzetem iránti tiszteletem­, jó akaratom­ és szeretetemből a haladással mielőbb czélhoz jutni kívánó azon uraknak, kik az indít­ványok halmazával szeretnék megtölteni ta­­nácsteremeinket, a mélyebb látású és ko­molyabb figyelmű hazafiak béketűrése, és a megbecsülhetetlen időnek megkímélése tekin­tetéből mellőzve itt mind­azt, mi a népne­velés dolgában az iskolák rendezéséről, ta­nítók illőbb állapotjáról , tanulmányokról, tanulmányi szerek szerzéséről, iskoláztatás idejéről s a­t, mint valóban kívánatos jótéte­ményekről a Századunkban és a Nemzeti Újságban helyesen mondatott, következőket bátorkodnám indítványozás végett ajánlani: A mezei népnél tiltassék meg a szülők­nek büntetés alatt ünnepeken és vasárnapo­kon az iskolából kikerült, vagy talán soha be sem is járt gyerk­czéket és hajadonokat a délelőtti és délutáni isteni tisztelettől vissza­tartani törvény által az egész hazában. — Ne engedtessék meg a házi gazdáknak, nemesek­nek úgy mint nem nemeseknek, uraknak úgy mint jobbágyoknak, hogy cselédjeiket a szo­kott ünnepeken és vasárnapokon Isten iránti tartozásaik teljesítésében gátolják vagy mások által gátoltatni engedjék, avagy más velük viszonyban álló felebarátaikat e pontban hát­ráltassák. Ki e rendelet ellen cselekednék, a már létező és még ujjal is pótlandó törvény büntető erejét érezze haza szerte mindenütt. *) — S haggassék elegendő idő a nőtelen vagy özvegy cselédnek a lelki készületek megtéte­lére ha házasodni akar, és ha erre gazdája vagy ura neki a szükséges időt megtagadná, találjon az ügyefogyott a törvényben bizto­sítást. **) — Forditassék különös figyelem arra, hogy a gazdatiszti karba ne csak gaz­dasági tudományit , hanem példás erkölcsű férfiak juthassanak; és hogy ez elvül megtar­­tassék, szólhassanak föl törvény által hazánk­ban minden uradalmak. ***) — A pusztákon. *) Méltó, hogy a nem csekély számú cseléd­ségnek sorsa nevelési tekintetben ki ne ke­rülje a törvényhozás figyelmét, és ama sok visszaélések , mellyek ünnepek alkalmával hánunk több helyein divatoznak, szüntettesse­­nek meg már egyszer, miilyenek p. o. a fu­­varoztatások, mellyek által sok cseléd, pór­­ifju öreg — kiket azonban nevelni akarunk — az ünnepi leczkéktől elvonattatik. **) Szánandó a sorsa némelly uradalmaknál a házasságra készülő cselédnek; nekik arra , hogy a társas, a keresztényi és házas élet szabályaira s kötelességeire, úgy szinte az emberi rendeltetésre, illető lelkipásztoraiktól a házassági készületeknél megtartassanak, ha csak maguk helyett napszámost nem állí­tanak, (tisztelet azoknak hol ez nem igy van) idő nem engedtetik, melly körülmény, ha épen — mi megtörtént s meg is fog történni — munkás nem találtatnék , kellemetlen kobzó­­dást szül az illető tisztviselők és lelkiatyák között; és ha ez igy maradna, a cselédség­nél erkölcsi művelődésre várakozni haszon­­talanság. Ebben tudtomra egy pár uradalom okos és üdvös rendtartása valóban dicséretre méltó. ***) Ki a földi életben néma örömét találja, épen nem fogja irigyelni sok gazdatisztnek sorsát e hazában : gazdasági elvből némelly uradal­maknál csekély mértékben , és néha (tisz­telet a rendszeres kormányzásu és morális elvű uraságoknak) konkolyos kenyér ada­tik ; pénz sem a tiszti állapothoz való. Illyen­­kor a feleséges és gyermekes tiszt o roszul van ugyan — de mi csoda ha botlik ? — A — mellyeknek népesitését a nemzettest nö­vekedését mi­előbb látni szerető honfiak buz­gón ajánlók, — a százat megközelítő vagy meghaladó cselédség számára alkalmatos taní­tókat az illető megyés pap egyetértésével hoz­zanak be az uradalmak, kik aztán az anya­iskolának — mig jobb nem érkezendik —* rend­szerét kövessék a tanításban. *) Hozzátok drága urak indítványba tovább, hogy a pásztorok, kik életük nagyobb részét pusztákon, mezőkön, erdőkben töltik, és a gyarló természet hajlamánál fogva a társas élet hiedelmeitől eltérnek, kifajzanak, vadul­nak erkölcseikben, —• ha többször nem, leg­alább egyszer minden negyedévben, a­hol csak a hely távolsága megengedendő, egymást fölváltva az illető lelki atyák eleibe erkölcsi leczkékre bemenni tartozzanak, és e napok szerződéseikben mint szünnapok jelöltesse­nek ki. Ne hagyjátok ki indítványaitok közül, hogy a koldulókra hazánkban nagyobb figye­lem forditassék , ne­hogy azoknak serege a munkás néposztálynak terhére naponkint sza­porodjék. A helybeli valóságos ügyefogyottak helybeli jótevő kezek által ápoltassanak. Vi­selje gondját minden helység vagy más né­pes közönség maga szegényeinek. **) Forditassék már valahára országos gond arra is, hogy a vándorló és helyben lakó czi­­gányok a dologtalanság szemétdombjától és nőtelen — mert az élet súlya itt még nem olly nagyon nyom—jobb jövő reményében próbál, s ha roszul üt ki (és itt vigyáz­zunk a pórnép, 1) nevelni akarunk, közel áll) könnyű elszámlággal odább menetellel biztatja magát, s többszöri intés következté­ben is néha javuláshoz semmi remény ; — ha jól­ üt ki: voltak s lesznek, kik költeni se­gítsék. Mindenesetre az ur vallja a kárt, kinek gazdasági elvű logicáját meg megne­­vezte a praxis a tisztes kar érdemes tagjai­nak méltó boszonkodására. A dolog fonto­lásra méltó. A példás magaviseletű tisztnek a pórnevelés dolgában nem megvetendő ha­tása van az erkölcsi és polgári szellemű művelődésre. *) Nem hinné az ember minő tudatlanság van némelly pusztai cselédek növendékeiben ha­zánkban; mit fájdalom­ részint a cseléd ván­dor állapotja , részint a hely távolsága vagy más mostoha körülmények miatt csak akkor tud legjobban ki a pap, mikor a cseléd ma­gát házasságra készíti. — Van itt a lelki atyá­nak balfogásokra és néma babonás képze­tekre még ma is találni alkalma, mikből a lehetőségig kiemelni, rendeltetésével megis­mertetni , a polgári társas élet némelly vi­szonyai közé bevezetni neki nem egy órai munkába került már s fog még kerülni. — Be háladatlan volna munkája az illy lelki­­ismeretes hazafinak, ha azoktól kellene várni jutalmát, kik javaktóli fosztást vagy egyházi szakadást sürgetnek. — A tulajdont és lelk­­ismeret szabadságát ne sértse senki. **) A koldusok számát növelik hazánkban a nem magyar ajkú vándorló legények is, kik több­nyire rendszerető mestereiknek műhelyeit az alamizsnából amúgy is megélhetés reménye fejében csekély feddésekért fölpattanva oda hagyják , és kivált tavasszal és nyáron át városi vagy falusi csapszékekkel cserélik föl, s bormámor közt izzadják ki a munkás ke­zek adta alamizsnákat. Illy erkölcsi hatá­sok bátran kimaradhatnak a népnevelésnél. Harmincznyolczműlk. év. 28. szám. Pest, Sz. György hara­skán 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Minitser István táblabiró, k­iadja .

Next