Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-17 / 14. szám

■ HAZA! ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitó Aluli serrAstrein lelleiadja llariniticzkllenczedlk év. ^ 14. szám. Pest, Boj­tel ó hava 17 kén, 1844* TARTAL«^. Hazai napló* Megtiszteltetések. Előlépteté­sek. Halálozások. O­rs­z­á­g­gy­ü­l­é­s. (Egy nmlgu püs­pök beszéde.) 98 orsz. ülés a KKr. és RRnél, (zsidók emancipatiója.) 99. országos ülés a fő - RRnél (üze­­net, felirás a magyar nyelv tárgyában, a katonai szál­lásolás és élelmezés tárgyában.) 99. orsz. ülés a KK. és RRnél (a városok ügyében) Vz­i­d­é­k­i lev. Hárs­ból (közgy. követjelent. Zsidók emancipatiója. Ma­gyar nyelv iránti leirat.) Esztergomból (közgyűlés, leirat a magyar nyelv tárgy, súrlódások.)­­Nógrádból (közgy. k.k. leirat a magyar nyelv iránt.) — Bél­és külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol- , Angol- és Olasz­ország. Sajtó-ötv. Parlagi eszmék. Kérdezősködve vezető. l­apvizs­ga. Jelenkor. Világ. Nemzeti társalko­dó. Regélő. Honderű. Targalgiai terem. Ikervárosi hírnök. Kisfaludy társaság. — Hirdető. HAZAI NAPLÓ. ]?reg.*lis*temetés. Ő'c*. s ap. kir. felsége f. é jan. 27kei legf. kéziratában Skarbek Szaniszló gró­fot, érdemei kegyelmes megismeréséül, a magy. kir. sz. Istvánrend középkeresztjével dijmenten legk. méltóztatott fölruházni. A pesti kir. harminczadhivatal személyzete két raktári segéddel és négy tisztirnokkal ideiglenesen megszaporíttatott. Előléptetések A n. vilsgu m. kir. udv. kamra a Nagybányán megürült k. bányakamrai se­bész-állomásra Zeller József kapniki k. bánya-intézeti orvost, az ekép ürességbe jött, kapniki sebész-állo­másra pedig­ Ledvig Sándor aranyidkai bányászkam­rai orvost alkalmazta. Halálozások. Özvegy gróf Ráday Palne asszony szül. b. Prónay Ágnes f. febr. 6án életének 72ik évében ideglázban jobblétre szenderült. A kir. szabaditékos révkomáromi biztosító-társa­ság igazgatója bucsi Szabó Lajos több n* megye tb f. febr. 3án m­egh­alálozott­ Országgyűlés. Egy nmlgy püspök beszéde. — Sajnálom, hogy minekutána elég hosszú beszéddel alkalmatlankodtam már e tárgy­ban cs. kir. fenségednek, és nm. fö­lBnek, ismét fölszólalni kénytelenittetem; de némellyeket, mik a tanácskozás lefolyta alatt előadattak , részemről nem hagyhatok minden felelet, vagyis inkább föl­­világositás nélkül. Sokat emlegettetett az illyrismus,­­ és avval leginkább a horvátországi papság vádoltatott. — Vélekedésem szerint, minden szóvitában első, ma­gát az eszmét, m­ellyről a vita támadt, jól elha­tározni ; mert csak az illy elhatározása a dolog­nak , vagyis a jó definitio egyeztetheti meg a kü­lönböző véleményeket , mit én ugyan e tárgyban, és a jelen szempillanatban nem­ reméllek, de szük­ség mégis tisztán látni a dologba. Némellyek illyrismus alatt egy vétkes, sőt kárhozatos törekvést értenek a magyar koronától a f­elszakadásra egy nagy független birodalom ala­kítására, és külső nemzetekkel való szövetkezés­re. Illy értelemben veszi azt a T...........gróf és az ő pártja , mi az országgyűlés naplójából is vi­lágosan kitetszik. Illy értelemben vévén az illyris­­must, merném állítani, hogy egész Horvátország papságában egyetlen egy sincs, kit illyrnek lehes­sen mondani. Én legalább, noha már álásomnál fogva is, száz meg száz érintkezésekbe jövök a papsággal, ennek soha legkisebb nyomára sem akadtam; majd csak nem lehetetlennek tartom pe­dig, hogy arra ne akadjak, ha ollyas létezik; ha pedig reá akadok, kötelességemben áll, úgy is mint elöljárónak, úgyis mint ő Felsége hív szol­gájának, aziránt tüstént a legszigorúbb lépéseket megtenni. Tovább megyek, s azt mondom, hogy nem gondolnám, miszerint még a papságon kívül­­ is , egész Horvát - és Slavoniaországokban, talál­kozzék egy ember, kit illy értelemben illyrnek lehessen mondani. Nem mondom, hogy nem létez­hetik illy forma szerencsétlen egyén , mert hiszen kiállhatna jót minden egyes emberekért; csak vé­leményemet mondom ki, miszerint nem gondolnám hogy létezzék illyféle ember. Ezt pedig nemcsak azért gondolom, minthogy mindeddig ennek semmi nyoma be nem bizonyíttatott ; noha nem hiányzot­tak, kik azt mindenkép kuttaták, hanem azért is­, mivel valóban bódult embernek kellene annak len­ni , ki egy szabad, alkotmányos, állásból egymás nem szabad, nem alkotmányos állásba, egy igaz­ságos szelíd kormány szárnyai alól, egy kényura­dalmi kormány alá akarná magát vetni. Annál ke­vésbé lehet pedig ezt föltenni katholikusokrul, kik épen azért, mert katholikusok, nem egy hamar szíthatnak olly nemzetekhez, mellyek nem katho­likusok, és mellyek, mint már legközelebb mon­dám, egy olly hatalmasság befolyása alatt állanak, melly hatalmasság birodalmaiban legszomorúbb, és legnyomasztóbb a katholikusok sorsa. Illy értelem­ben vévén tehát az illyrismust, avval igazságtalan­ság nélkül, a társországi papságot vádolni nem lehet. Mások illyrismus alatt túlságos buzgól­­kodást értenek a Horvát nemzetiség, és nyelv mel­lett , nagyobb, kisebb mértékben­­ indulatos­kodással a magyar nemzetiség, és nyelv ellen. Illy értelemben vévén az illyrismust, már minapá­ban mondom, hogy igenis akadtam megyebeli pap­ságom egyes személyeire, kik ezen indulatosko­dásnak jeleit adák ; de mondom egyszersmind , hogy én ezt soha jóvá nem hagytam, soh­a sem pártol­tam, sőt azt mindig kárhoztattam, és minden mó­don kiirtani igyekeztem. Más részről el nem hall­gathatom ez alkalommal említeni ,­hogy olly egyé­nekre is akadtam papságomban, kik az ellenkező tulságba esvén,­­........i grófféle elvek szerint in­tézek cselekedetket. Ezen értelemben tehát egyes személyeket, Horvátország papságában az igazság sértése nélkül, illyreknek igenis lehet mondani. Még mások mind­azokat, kik noha egy rész­ről a magyar nemzetiség, és nyelv ellen semmi ellenséges indulattal nem viseltetnek, sőt azt min­denkép tisztelik, becsülik, de más részről saját nemzetiségüket, és nyelvüket is szeretik , és Hor­vátország törvényes állását föntartatni kívánják; mindezeket , mondom illyreknek nevezik. Már illy értelemben vévén az illyrismust, ki Horvát - és Slavoniaországokat ismeri, nem tagadhatja, hogy azok lakosainak legnagyobb része kétségtelenül illyr; és illy értelemben igenis a papság legna­gyobb részét is illyrnek kell vallanom. Noha mond­hatom , hogy mint püspöki látogatásimban, mint más alkalmakkor is örömmel tapasztaltam, hogy vannak megyémben , pedig nem kis számmal van­nak plebánusok, s egyéb egyházi személyek, kik még illy értelemben sem vesznek részt ezen poli­tikus f­elekezetekben , hanem részint papi hivatásuk sugallataira, részint talán az én intéseimre is fi­gyelvén i s csupán a vallásosság és erkölcsiség szent czéljait tartván szemügyül, egyedül Megvál­tónk zászlója alatt h­arczolnak a bűn és erkölcs­telenség ellen. Eddig csak az idősb, és­ már hivatalban, lévő papságról szólok. Mi a papi nevendékházat, vagy­­is a seminariumot illeti, erről cs. kir. fönséged, harmadnapi kegyes nyilatkozata cs. kir. főhgsé­­gednek, életem utósó perczeig viszhangzani fog­­h­ála teljes keblemben, egypár szóval többet mon­dott, mint én a leghosszabb beszéd által mondani képes volnék; de mivel jelenleg olly nagy ügye-­ sem gerjesztetett e dologra nézve , és mivel a mi­napi szám­om eset egyenesen nekem, és a semi­narian­ elöljáróságának tulajdonitatik, bátor leszek eziránt némelly körülállásokat említeni. Megval­lom már ezelőtt, hogy amaz illyrfele túlbuzgó szellem több ízben mutatkozott a seminarium nö­­vendékei nagy részében , de mondom egyszersmind, hogy én eziránt szigorú rendeléseket tevek, és hogy mindazon ifjak, kik e részben vétkesek­nek találtattak , részint elbocsátással a semi­­nariumból , részint más szigorú büntetésekkel illettettek. Mind e mellett nem kis szomorú­ságomra értesítettem, hogy a minapi zágrábi szomorú esetben részesülvén egy része a növen­dék papságnak, azon szellemnek ismét uj jeleit adá. Ezt megtudván, tüstént vizsgálatot rendelek, melly meg is tétetett részrehajlóban hiteles férfi­ak által; sőt a vizsgálat irományai, és eredmé­nyei nekem megküldetvén, a vétkesek érzékeny, és sanyarú büntetés alá vettettek, melly büntetés alatt, ezen szempillantásban is süllődnek. Én a dolgot menteni nem akarom ; nem is menthető, az én nézeteim szerint; de mivel látom, milly különfélekép nagyittatik az, és elferdíttetik, kö­telességemnek tartom az iránt még egykét észre­vétellel alkalmatlankodni cs. kir. fenségednek, a ninek­. ‘Főimnek. Kiki gondolhatja, hogy valamint a magyar ifjúság a magyar nemzetiség, és a ma­gyar nyelv mellett buzog, úgy buzog bizonyosan a horvát ifjúság is, a horvát nyelv, és nemzeti­ség mellett; kivált most az ottani ingerültség ide­jében , és midőn jelenleg majd csaknem minden nemzeteknél ezen buzgolkodás fölébredt, és nagy mértékben mutatkozik. Ez már a serdülő gyermek szívébe mintegy beöntetik. Ezen ifjakból kell vá­lasztani a seminarium növendékeit, és mindenki gondolhatja, miszerint azok, mivel fekete ruhát vesznek magukra, eme ingerültségből rögtön ki nem vetkőznek, azt csak idővel, s több esz­tendők lefolyta alatt lehet eszközleni; mi sikerül is huzamosabb jegy és oktatás által; valamint a kérdéses kicsapongásban is az idősebb theológu­­sokból csak kevesen vettek részt, hanem a fia­talabbak, leginkább pedig azok, kik még az aka­démiát járják a világi ifjúsággal, tudniillik a phi­­­losophusok , mivel hogy a zágrábi seminarium­nak saját philosoph­icus intézete mindeddig nincsen. Más, mit említeni akarok az , hogy hiteles tudó­sítások szerint, fenyegetőzések történtének, a túr­­mezei köznemesek által, miszerint a seminarium­­ra fognának ütni , s a clerikusokat összeverendik mint a hidakat. Épen vásár lévén Zágrábban, mi­dőn eme szerencsétlen verekedés történt, és az emberek ide s tova szaladozván, részint rémü­lésből, részint látnivaló, kíváncsiságból, azonkí­vül pedig épen akkor érkezvén meg hat szekér fa a seminariumba, híre futamodott­, hogy a túr­­mezei tömeg már útban van a seminarium felé, mi is olly rémülést okozott a házban , hogy an­nak szolgái létrákon másztak le a ház hátulsó részén, a szomszéd püspöki kertbe, néhányan a kispapok közöl is, kiknek egyike , egy magas falon ereszkedvén le, magát tetemesen meg is sértette; mások kályhákba, egyéb rejtekekbe búj­­dostak, még mások kiillantván a seminariumból, szomszéd privát házakban kerestek menedéket; egy része pedig, s ezek a vétkesek, szokott sé­­tapálczáikat, néhányan karókat, vagy botokat kapván föl kitörtek a seminariumból, mintegy a fenyegető veszedelmet megelőzendők, mi néhány szempillantás alatt történt, és annál könnyebben megtörténhetett, minthogy, mint mondom, fa ho­zatván a házhoz, a kapuk nyitva állottak, így kitörvén fölfelé siettek a városba, de észrevét

Next