Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-26 / 85. szám

Harminczkilenczedik 85. sz. Kedd. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszinti a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. November hó 26m 1844. Ráfizetési díj félévre postán és helyen borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. ——— —■■■■■■ immort mm———— ■ ■ TILBTAIJOM. Hazai napló. Vidéki 1 ev. Gyöngyösről (czáfo- Int.) — Bel- és külf. telegraph. Hlilfiedl napló. Aldunai tartományok. Spanyol-, Francia-, Angolország. Sweitz. Pern. Lapvizsga. Pesti Hirlap. — Társ. és intézetek. — Kereskedelmi hírek. Élet, irodalom és művészet. A hírlapok viszonyai Parisban (folyt.) — A papság és nép Oroszhonban (folyt.) Novellák (ism.) Széphalom (jel) Statistikai adat. Apróság. Hirdető. IUI.11 »API.O. Bd- és külföldi telegraph. E r d é ly b ő 1.'Ur Sz-berf Sz .. . án egy nemes özvegy él egyetlen leányával nehány év óta egymást érő bosszantásoknak, gyakori lopásoknak, alattomos és nyilvános megtámadásoknak kitéve. Egyetlen bűne: meglehetős anyagi állapotán, s még irigyeitől is elismert, szeplőtlen erényességén kivül tán az, hogy él! E nemes ház másfél évvel ezelőtt a kis számú család távollétében kifosztatott, és a lopás gyanúja egy az épen tőszomszédban lakó nemes háznál szolgáló leányra és kocsisra nehezülvén, amaz el is fogatott, (emez ki nem adatott) és kereken kivallá a vétket. A káros özvegy , mit gyanított mit nem? elég hogy megkérte a vallató tisztárát, hogy azon esetben, ha a befogott leány bizonyos úrnőt is belevegyítene a czimboraságba: vetne fátyolt az egész vallatási eseményre, így is lett , és az özvegy másnak becsületéért elorzott pénzét és portékáit végkép elveszté. Most egy éve másod ízben raboltatott ki e ház, tetemes pénzöszveg és nem kevés értékű tárgyak oroztatván el belőle. Ekkor az özvegy tűrt és hallgatott, nehogy még súlyosabbul boszultassék meg harmadszor; de szólott a lármás világ és gyanakodott csaknem úgy, mint előbb, sőt azt is tudni akarta, mikor, hol, és ki költötte el az özvegy pénzét? Ezt követte egy harmadik szerencsétlenség: egy fiatal asszonyságnak t. i. paraszt férfi, és nőruhában néha szekérrel, néha lóháton és gyalog, s többnyire éjenkint folytatott kicsapongó kalandjaival lévén az egész széles vidék füle és szája tele, történik, hogy az irt úrnőnek arszlán fivére rábeszélvén sógorát is (az özvegynek tőszomszédját) és még két bizonyságnak fölkért egyént, elmentek az özvegy házához megkérdezendők: honnan hallotta azon kalandos híreket? (mellyeket az illy híreken kapkodó vidék népe már versekben is megénekelt volt). Ezen sajátságos procedúrának ünnepélyesnek és komolynak kell való lenni, de mi történik? A fiatal uracs a nemes özvegyet csupán leányával találván szobájában, a komoly kikérdezés helyét dühös megrohanással cserélte ki: tegeződés, ütésre fölhúzott kezek , és főbelövésseli sokszoros fenyegetőzés egymást érték az uracs részéről. A regius urak lovagiasan és csendes vérrel szemlélték e spanyol játékot, és az ártatlan leány reszketését, míg a bátor özvegy remegő leányát is fölbátorítván kiküldé, és elleneivel úgy egyezett meg, hogy noha ő azon híreket sem nem indította, sem nem szokta beszélni ocsmányságuk miatt, de, minthogy azokat mindenki tudja, ha kívánják, azt könnyű bebizonyítni, s az özvegy igéré is ezt akármikorra. És a hireket teljesen igazoló sikerrel áll a szavának , még az nap egy nagy sereg olly bizonysággal, kiket a kijelölt házig menő útjában rögtönözve tanált. Ezen procedúrának szinte egy második fölvonása lett: ugyanis a megtámadva vélt Özvegy ótalmára töméntelen vasvillás és csépes nép rohant a ház körül, és ajtók elébe, s a ritka türelmű asszony mindent elkövetett megtámadóinak utalmára, mit a fölbőszült néppel szemben alig vivhatá ki, és maga haza kisérte őket, — a két udvar közti közkert ajtajáig. Negyedik csapás e házon, egy bűnös és kebellázitó merény, mellytől visszaborzadna a legvadabb fertelem is, folyó od.ején történt. Az irt özvegynél lévén t. i. egyetlen fitestvére is, és egy más nemes asszony, midőn négyen szerény vacsorájukat atyafias örömmel költenék el, mindnyájan egyszerre görcsös gyomorrágást vettek észre; s az éles eszű, és bármi viszályokban ritka lélekéberséggel biró özvegy tüstént észrevéve, hogy vacsorájuk meg volt mérgezve, és tüstént küldött a csak negyedórányi városi orvoshoz, ki a szükséges gyógyszereket magával hozva, ez ártatlan családot megmenté annyira, hogy már éltökhöz van remény. És kire fenekült a gyanú? Csudálatos, hogy most is a szomszéd úrnő — nem a már fölérintett, hanem egy mást szolgáló leányára, ki látogatás szokatlan ürügye alatt akkor estve a konyhában ülvén, egy tűznél levő lábast minden kérés nélkül kavargatott. A főző-aszszonyról teljesen leháramlott a gyanú, mert ő az irt lábasbani étket kitálalván , s fenekét a kevés maradékkal kimártván, legkínosabb állapotra jutott, és orvosi szorgos segély mellett is mind máig szörnyen szenved. Az uri gyógyszertárban két orvosi rendelet van, arsenicumot tartalmazó, — egyiket még ez évi augustusban hozatta meg az özvegy szomszédja aláírásával, rühes cselédje számára a házi úr, (Isten mentsen , hogy e becsületes urra legtávolabbról is valaki legkisebbet is gyanítana, ő mindenben ártatlan volt most és mindig, de házi dolgaival igen úgy van, mint a pap a gólyafészekkel); másikat az úrnő férje aláírása nélkül hozatta meg, ki tudja miért? A t.hatóság érdemes főtisztje hatos rendelést tett a nevezett gyanús szolgáló fölkeresésére, letartóztatására s kikérdezésére , a megmaradt, és orvosi gyógyszer által kiidézett, s illy alakban hivatalosan lepecsétlett mérges étkek vegytani felelemzésére. A biztos urak föl is kérték a gyanús leányt, de az úrnő — férje nem lévén honn — nem adta ki. Mit hoz ki a vizsgálat a titok leple alól, már a közvélemény iránta nyilatkozott, majd aztán a vizsgálat eredménye után tán fogok én is és nyíltabban. E szerencsétlen házra a közvélemény végpusztulást jósol, ha e borzasztó merény valódi kútfejére most sem fognak ráakadhatni, s valakinek nem kevés successiót; aztán egy közkert lerontását, s két telekből egyet.(Hk.) A Havren át New-Yorkból érkezett hirek szerint az orkán, melly Cuba szigetén olly pusztitásokat okoza, az egész amerikai tengerpart hosszában dúlt, oct. 19én Philadelphiában, Buffalo és Erie tengeren borzasztó volt, hol Elháríthatóan akadályok miatt ? Korunk ügyeit nem adhattunk. Vidéki levelezés, Steves-Gy.Migyessrel. (Czáfolat.)*) Ez évi septeljén a Nemzeti Újság 42. számában egy névtelen által elősorolt rágalmakat megvetéssel hallgatnám el, ha Gyöngyös városa jogait sértő elvek nem hozatnak föl a czikkben, mellyekre válaszolni polgári kötelességemnek ismerem. Gyöngyös városát még 1335. Farkassy Tamás Szolnokmegye hajdani főispánja, mint földesur, egyedül bírván, és a haza és király előtt nyert érdemeit, sőt erdélyi vajdává lett kineveztetését is egyedül a gyöngyösi polgároknak mellette mindenkor kész föláldozásának tulajdonítván, háladatosságul hiv jobbágyait a jobbágyi kötelékek alól föláldozta s Robert Károly királytól Bene és Gyöngyös határairól szóló minden leveleit nekik átadván, a város ez által olly jogokat s polgári szabadságot nyert, millyenekkel Buda városa s annak polgárai élnek, s mellyekben III. Ferdinand és VI. Károly királyok által is előbbi kiváltságaira hivatkozva megerősitteték.Ezek ellenére Éliásy István ur főmagyny Eszterházy urad. ügyésze a többi törvényellenes hét pont között a polgárok lábaira ismét jobbágyi békét fűzni törekszik. Alólirt tehát s hivataltársai Farkassy vagy máskép Tamás vajdának ajándékleveleit s több okleveleket, mellyek a városi levéltárban százados por által emésztetve ismeretlenül hevertek, öszveszedték s azokat egy hiteles könyvbe iktatva irántuk a polgárokat is, kik illyékről csak mint mesés régiségről álmodoztak, fölvilágosították.—Ez az, mi a Nemzeti Újságban önhaszonkeresésünkérti néplázitás s viszszaélésnek kereszteltetik , ez megrovatásunknak oka ! Valljon e helyzetben tisztelt ügyvéd úr lehet-e rettentő ostora a gyöngyösieknek? s visszaélések-e ezek? — A bizonyos egyénekre vonatkozó ugyan-e czikkbeni magasztos kitüntetést szivünkből üdvözlenénk, ha némel *) Közöljük e czáfolatot, ut audiatur et pars altera,— azonban a személyeskedések mellőztével kizárólag a dolog érdemére szorítkozva. Szerk. ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A hírlapok viszonyai jPárisban. (Folytatás.) A .Globe a következőleg folytatja szemléjét a párisi journalistica fölött: „Mindenki emlékszik még a saintsimonistai ,Globe4ra. Ezen túlcsapongó szószék Chevalier Mihályr a , Journal des Débats-hoz, a ,College de France'hoz a statustanácshoz , Pereire Emilt a ,Nationalvhoz a versaillesi és saint-germaini vasutak igazgatóságához, Barrault-ot, a ,Courrier francaisi szerkesztőségéhez, Cazeaurt a puszták megtelepítését eszközlő társulat igazgatóságához stb. emelte. Ezek észén szellemdús férfiak voltak, kik múltán elég ügyesek valónak , újítások által magukra vonni a szemeket, szerencséjüket érdemek által vitték ki. A saint-simonistai ,Globe4 előhaladása nem maradt befolyás nélkül a ,Democratie pacifique4 alapítására. Az eszme félig szerencsésen ütött ki, Considerant V i c t o r t a Szajna főtanácshivatalába vezetvén; azt hisszük azonban, hogy tovább nem megy a sírkor. A ,Democratic pacifiques személyzetében nincsenek meg ugyanazon elemek , mint a saint-simonistai ,Globe-nál. Néhány év múlva semmit sem fognak e hírlapról s még kevesbet azokról , kik alapiták és szerkesztők, beszélni. — E lap főszerkesztője Considerant Victor, O eredetiség nélküli tehetség; de jól tud valamelly eszmét magáévá tenni s azt ügyesen fölbonczolja, mi közben mindent gondosan kerül , mi azt veszélyeztethetné. O olly állhatatossággal van fölruházva, melly kevélységével fölér és uralkodói tehetséggel , melly a gyönge lelkeket könnyen alája veti. Az avatottak , midőn egymás közt beszélnek, Napoleon melléknevet adtak neki. — A .Democratic pacifiques myriádjával bir az alárendelt szerkesztőknek , kik mindenike hosszú szakált és spaletot-ot visel. A szerkesztőség minden szerdán összegyűl a Szajna-utczában, s a vonzerő törvényei szerint, különféle csapatokra oszlik. Van egy politicai csapat, egy halmi csapat, egy tudományi csapat, egy hangászati csapat stb. Jó színen gúnyolódnak azon szegény polgárisodottak fölött, kik a csapatok sajátságait nem ismerik. Ok, műkitétel szerint, csak úgy nyerik a polgárisodást. — ADemocratic pacifique a legszentebb nehezteléstől hevül a fizetett lapok eszméjére: haja felborzad, ha a lapokra szólnak előtte , mellyeket a conservativek , a földbirtokosok, a huta-tulajdonosok, egyszóval mind azon nagy érdekek és mind azon nagy eszmék alapítottak és gyámolitnak, mellyeknek a sajtó oltalmára szüksége van. A dologban legmulatságosabb az, hogy maga aDemocratic pacifique k is párt által alapított és gyámolt lap, mert bizonyosan nem élend előfizetői jövedelméből. Ennél kétségtelenül mi sem becsületesebb; de miként lehet, mi becsületére való a , Democratic pacifique-nak, becstelenitő a , Ireforme-ra nézve, mellyet a democraták gyámolitnak? a ,Globe-ra, mellyet a conservativok ? minden egyéb hírlapokra nézve, mellyek szükségkép pártoltatnak valamelly felekezet által , ha hiányzanak az előfizetők ? — Egyébiránt mi az előfizetés? — Semmi más mint részenkinti gyámolitás. A ,Siécse4t harminczezer regényolvasó , a ,Reforme4ot száz democrata, a , Democratic pacifique, százötven phalansteres, a ,Globe+ot kétszáz conservativ gyámolitja. Hol itt a különbség ? Még tovább megyünk és azt mondjuk, nincsenek más politicai hirlapok, mellyek komoly becscsel birnak, mint a gyámolított lapok. Mit jelentenek politicailag a ,Siécle4 harminczezer előfizetőt ? Semmit. De ha valamelly párt erszényével gyámolit egy lapot, ez a lapnak komoly jelentőséget, valódi értéket ad; ez becsületére válik azoknak, kik szerkesztik, és azoknak, kik pártfogásuk alá veszik. — Mellesleg mondva, a ,Democratie pacifique vad puritánjai negyvenezer frankot kérnek jelentési lapjuktól s csalogató körleveleket intéznek minden üzérkedőhöz. Úgy látszik, hogy a phalanstere kész volna rá, negyvenezer frankkal hajkenőcsök, dobászok és bárminemü kalmárkodások által gyámolittatni magát. Milly erény! — Mi a ,Democratic pacifiqueket e sajtószemlében csak ritkaságul hoztuk föl, s közepeit helyezők azt az ellenzéki hirlapok és conservativ sajtónak, mert sem egyikkel sem másikkal nem jár.— (Folyt. köv.) A p»rrség és nép Oroszhonban. (Folytatás.) A legrégibb egyházi viták egyike, Rostov Leon püspök által szőnyegre hozatva a tizenkettedik század második felében, az volt: valljon véteké szerdán és pénteken húst enni, ha e napokra ünnep következnék; egész Orosz- és Görögország lázongásba jött e kérdés fölött, s évekig hozta az a görög kereszténység fejét és lelkismeretét zavarba. Gerentias metropolita 1482 ben Genna dius archimandritát bilincsekbe a eretes jégverembe dobatá, mivel szerzeteseinek megengedte, a három király napja előtti estvén tetszés szerint vizet inni. Ki Oroszországban a böjtök szigorúságát maga szemmel tartá s emlékezik, hogy még nem lég ideje, miszerint egy meggondolatlan kérdés, vallján üdvözülhet-e az, ki a böjtök szigorúságát megsérti, több évi várfogsággal büntettetett, az e tekintetben az idő folyama által keveset fog változtatva találni. De ha mostan a kedélyek nem nyugtalanittatnak többé olly kétségek által,lyeket tények nem bélyegeznének, mellyeket mellőzök, mert a rágalmazók seregébe számíttatni nem akarok , azt azonban megérintvén, hogy vagyontalanságuk miatt, a közönség bizodalmatlansága nyilatkozatára maga a földesuraság az ujonan kinevezett tanácsosok s hivatalnokoktól kezesek állítását kívánta. Illy törvénytelen lépés milly elégületlenséget szült e népes város vagyonos polgáraiban, említeni sem kell. — Csiba Antal m.k.