Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-03-06 / 37. szám
TARTIfiOV. ]?!«*ynrorttxdgé* Erdély. Jótékony adakozások. Kinev. Moldvai magyar rokonaink. Volum dir Tidentiae. Tudomány és irodalom. (Hely. k. jegy. Italienische Zusfände.) Törvényhatósági tudósitások. Zemplénből (közgyük Zsidó bevárni. Tömeggondnoki búk.) Budapesti újdonságok. Külföld. Spanyol-. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Társulatok és Intézetek. Hirdetés Gabonaár. Pénzkelet. HAGVABOHSZÁC étt EBBÉLI. •Jórckirity jegyzéke az ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára: Markos Mihály táblabiró 5 fit p. 6 cs. ap. k. fels. nyitrai főispánná gr. Károlyi Lajost eddigi Abanji főispán. Csanádi főispánná,Kállay Istvánnak mint kamarai hivatalnoknak a megyei kormányzástól fementetéses díj elengedés mellett ,udvari tanácsosi czimmel diszesittetése után Aczél Antal eddig tornai főispánt, trencsini főispánná Marczibányi Antalt eddig árvamegyei főispáni helyettest; továbbá szatmári főisp. helyettessé; b. Vécsey Miklósnak, saját kérelme következtében a megyei kormányzástól felmentése után Földváry Gábort, eddig csongrádi főispáni helyettest; Vasmegye főispáni helyettesévé : Czindery Lászlónak a megyei kormányzástól saját kérelmére felmentetése után gróf Zichy - Ferraris Bódog cs. kir. kamarást; esztergomi főisp. helyettessé; Szovics Jánosnak azon hivatalnál fogva, mellyet a hétszemélyes törvényszéknél visel, a megyei kormányzástól felmentetése után Andrássy József eddig kir. helyt.tanácsost; marmarosi főispáni helyettessé Szentpali László Ugocsa m. múlt orsz.gy. követét; tornai főisp. helyettessé: Bárczay József eddig kir. táblai filnököt; csongrádi főisp. helyettessé: Benő József eddigi diósgyőri kamrai praefectust, árvai főisp. helyett, pedig Zmeskál Móricz első alispánt méltóztatott legkegyelm. kinevezni. O cs. ap. kir. fels. gr. Erdődy Györgynek Varasdmegye főispánjának ezen hivataláróli lemondását kegyesen elfogadni, és helyébe gr. Erdődy Jánost főispánná, s mivel az imént nevezett mint helytartósági tanácsnok a megye kormányzásában akadályoztatva van, Várasdmegye főispáni helyettessévé gr. Pejacsevich Lászlót, eddig báni-táblai ülnököt méltóztatott kegy. kinevezni. U cs. ap. kir. fels. Zsoldos Ignácz Veszprémmegye volt főjegyzőjét s országgy. követét a váltó feltörvényszék ülnökévé kegy. kinevezni méltóztatott. A nm. magy. kir. udv. kamra Styero Sámuel halmagyi k. só pajta őrt —saját kérelme következtében — hasonló minőségben Bánfihunyadra helyezte át. ITalomágyra sópajtaőrré pedig Butyka Sámuel temesi k. ka vira-igazgatósági dijnokot; továbbá a megürült soborsini k. só pajtaőrségre Szedoglavics Ign. cs. k. hg. Coburg-Imszár ezredbeli őrmestert alkalmazta. isiagy kis rokonaink. (K. F.) Azóta hogy Gegő moldvai utazását kiadó, mihez vonzalmát, mint maga vallá nékem, a székelyekről írt könyvem (Enyed 1829.) gerjeszté először is fel benne, nehány ízben már Magyarországban is szóba hozatod moldvai rokonaink állapotja, mellyről én már 1829. im igy nyilatkozok. „Csak egy pillantattal fussuk végig azon sok magyar falut, mellyek Moldvában s Beszarábiában vágynak meg is fogjuk győzni min magunkat, hogy sok atyánkfiai laktak ott hajdanában, hol ma a török vajdák súlyos igája alatt nyög a föld lakosa, kik már már számokban is nagyon megfogyatkozván, mivel mi nem is gondolkozunk róluk, utósó jegyeit is elkezdik veszteni magyar vérből eredt származásoknak. Még csak Szegeck János idejében is Forrófalván,Tamásfalván,Duma vagy Damófalván, Zsidófalván, Szabófalván, Kitzkóban, Kalagaerpatakban, Gorzafalván mind magyarok laktak, Jászvásárt, 13akót, Tatroscht, Galátzot, Berlátot, Baját, Németit, Szutsávát, Foksányt, Esperecst elegyest lakták s lakják máig is oláhokkal, jólehet kisebb számmal. Csöbörtsök Beszarábiában egészben magyar falu volt, s Benkő Írja in Milcovia p. 41, hogy 1779ben még meg volt a magyar templom Ackirmanban Quialogrod lengyelül, Nester alba) mellyet László királyunk alapitott. Hasonlókép Timon említi még (inaddit: adimag.ant: et novae Hungar: opist: H.) Ilerzsát, Variét, Takurtzot, Lukátsfaival, Kománfalvát, ([Kunfalva) Godrát, Alfalvát, Szalonczát, Újfalut, Bogdánfalvát, Nidegkutat s azt mondja, hogy Margithnak István erdélyi vajda feleségének Bakóban, hol Mátyás királyunk idejében lakott, a város északi részén az ő idejében is látszottak palotás háza nyomai ([lásd Sulzer is Gesell. des Transalp. Daciens 1 Th. p. 46, 11. Th. p. 83.) Ez utóbbi izó hatezer magyar családot említ Havasalföldön, kik kívánkoztak a magyar földre visszatérni, de megtudván, hogy számukra Erdélyben nincs üres hely, ott maradtak. Csikdelmei székely katholicus pap Zöld Péter 1776. bejárta Moldvát, s 62 helységre tette számát, mellyekben magyarok laktak még. Csőbörzsökön, Szent-Péter, Szent-János, Szent-Antal magyar falukban Beszarábiában 2512 személyt keresztelt meg, 7139 pedig meggyónlatolt. D. Ungarisches Magazin 3ter Kert. Budai Esaiás Magyarország Histor. 10. Magyar könyvház III. szakasz, lap 414—428, 10 szakasz 1. 440). Ez utóbbi könyvben ([a III. szakasz 1. 73) Patai György jesuitának Moldváról tett tudósításai 1743ból közöltetnek, kinek ott jártában már sokan el is felejtették, a magyar nyelvet, s Sulzer is igy irt a bakói kerületről ([be. p. 419.) Bukovinában szinte találtatnak több magyar családok Isten segíts és Isten fogadj s más egyébb falukban, kik oda a székely földről telepedtek le. Hogy a moldvai s besarabiai magyaroknak is nagyobb részek székely telepedés, kétséget sem szenved, ha meggondoljuk iszer hogy a székelyek mai napig szakadatlan egybenköttetésben vagynak a delországi atyafiakkal, miként hívják őket, és sokan, kiknek eleji belső háborúk, éhség, elszegényedés vagy más okok miatt oda vették magokat, visszatértek s térnek ma is, kik közöl némellyek vagy egyezés, vagy per mellett visszakapták az én ottani szolgálatom ideje alatt is jószágbeli részeiket rokonaiktól, és maga Zöld Péter is a csángó magyarokat székely telepnek mondja közhagyomány után. Megeshetik azonban, hogy a Pruth és Szereb vizek mellett lakó magyar telepek még a XIII. században szállották meg azon földet, hanem nem elébb, mert olvasom IX. Gergely Pápa leveléből IV. Bélához 1243bot,mellyet Pray és Benkő idéznek, „hogy a cumanus püspökségben bizonyos oláh nép van, melly megvetvén a római ecclesiát görög püspököktől vesz tanítást, hová sok magyarok és szászok is átmennek lakni, az oláhokkal majd csak nem egy néppé olvadnak össze. De a székelyföld szomszédságában Moldva szélén lakó magyarokról Hersóban, Gózsafalván, Sófalván, Oknán stb ezt nem merem állitni, minthogy bizonyos, hogy mind a kurutz háború alatt mind a székely katonaság felállítása alkalmával ([1762 —1764) sok székelyek vonták el ezen határszélekre magokat, sőt a legújabb időkben is a nagy éhség 1816. bekövetkezvén, messzebb székekből is kivándorlanak Moldvába s Bukovinába, legtöbb oláhok pedig Havasalföldre mentek. így ment Ilosvai több katona társaival és száműzött magyarokkal az elmúlt század elején a kotzimi basa utalma alá, megvetvén a királyi bocsánatot Stojzin magyar telepből álló falut állított fel Podolia határszélül a Pruth mellett. (Milcovia P. II. p. 2. Szegedi János után) 2 szor Székely telepekre mutatnak több faluk elnevezései is, mint Duma vagy Damófalva, Kászon, Forrófalva, Tamásfalva, Zsidófalva, Bakó, Sófalva, Lukácsfalva, mert Damo S Kászoni, Forró, Zsidó, Bakó, Sófalvi, Lukáts Székely családok ma is megvagynak, Kászon pedig Csíkszéknek egy részét teszi, úgy Tamásfalva orbai székben egy közepes falu. 3szor A Székely nemzet nagyon szapora és népes, a minthogy máiglan is nem elégséges lévén földjök a szaporodás elfogadására, nem csak a belső, hanem Magyar s Erdélyország más részeibe számosan kiköltöznek élelem keresés végett, és úgy sokan végkép kinmaradnak, mint ez könyvemben bővebben kimutatva van.1s Ezeket igy írtam én 1829 ben meg, az előzményeket tudni magára a tárgyra nézve is szükséges. Jernei tagtársunk ugyan a csángó magyarokat kun maradványnak látszik venni, mihez — majd ha vizsgálatainak eredményeit bővebben közli—lehet csak szólani, addig is pedig rokonaink sorsa könyebbítése végett legegyenesebb útnak tartom a diplomatiai utat, hogy a magyar főpapság Rómában eszközölje ki magyarul értő papok küldetését a magyar hívekhez, ami nehezen, járhat sok akadálylyal, mert a kívánat igazságos, a vallás mint lelkiismeret ügye azt sürgetővé teszik; az erdélyi püspökök magános törekvései a régibb időkből, hogy a bajon segítsenek — kívánt sikert nem szültek de nem is szülhettek, mert az olasz missiók érdeke azt akadályozó, de ha a szentszék egyszer kellőleg felvilágosítva lesz a dolgok miben fekvéséről, bízvást reményiem lehet a lelki segedelmet, s azt mint törvényes és vallásos jogot mára kölcsönös politikai egyezkedések is sérthetlennek nyilvánítván, egyedül az itt kijelentett utón lehet teljesedésbe hozni és életbe léptetni. *) (Sz. K.) ([Votum diffidentiae.) Egy szomszéd megyének folyó évi január 13-dikán tartott közgyűlésében az alsó táblának bizodalmatlansági szavazata (votum diffidentiae) is szóba hozatott a számoló követek által. Szabad legyen erre néhány szót elmondanom. Ezen alsó táblai határozat nem más, mint hasoképp olly határozatoknak, mineket Angliában szokott az alsóház hozni, azon esetre, ha a ministérium a parliamentáris többség daczára kívánja a gyeplőt kezében tartani. E határozatnak Magyarország körülményeihez alkalmazva, azéliránytalanságát, úgy hiszem nem lesz nehéz megmutatni. Azonban ezen taglalást megelőzőleg egy más sajátlagos helyheztetésünket jellemző észrevételt kell előre bocsátanom: Magyarország egy nemzeti nagy elbukás után, minő a mohácsi veszedelem volt, nemzeti alkotványos feloszlását meggállandó, egy szomszéd nemzettel ollyképen egyesült, hogy azzal egy királyi trón de egymástól független törvényhozás és törvények utalma alatt éljen. Ezen nemzet Austria volt, mellyet szelídség, s vérszerinti atyafiságajánló. Háromszáz éven túl vagyunk, mióta illy kénytelenség és eszélyes politika szülte állapottal frigyesültünk, és ki azt tagadná, hogy ezen hosszú időköz alatt nem voltak kísérletek ezen frigy felbontására , az történettudatlanságának világos jeleit adná. Azonban a következések illy gyászos kísérletek után megtanították a nemzetet, hogy valamint a házi életben majdnem kikerülhetetlen vélemény- vagy szenvedélyes meghasonlásokat viszonyos szenvedélyességgel és bántalmakkal izgatni és túlfeszíteni a józan számítással egészen ellenkező, úgy az okosság a nemzeti életben is a kitörést és higgadt kedélyű capacitatiot ajánlja. Ezen megjegyzés következtében az érintett határozat czélirányosságáról gondolkozva, azt hiszem őszinte s részrehajlatlan igazságkép tűnik fel, hogy azoknak, amiket egész Erdélynek különösen pedig a kérdéses megyéknek,—egyet talán kivéve, — hangulatukról, a hírlapokból és országgyűlési naplóból tudhatunk , figyelembe vétele után egyedül a kormányt kárhoztatni a törvény végrehajtási elkéséséért valóban igen bajos, egyoldalú és túlfeszített igazságtalan ítélet. Mert a kormánynak Erdély irányában is ép olly szives és résztvevő atyának kell lenni, miként mi azt *) Gegő: moldvai utazásiban a moldvai magyarok parochiainak statisticai táblázatát közölve, ebből azoknak százát megközelítőleg még most is mintegy 30 ezer lélekre lehet tenni. Ezen számítás megegyezik Sulczer adatival is, ki a mult. századról említi, „Geschichte des transylvanischen Bacziens44 nevű lankájában, hogy akkor GOOD ezer magyar család kiránt. Moldvából Nagy-Magyarországba vándorlani. Oly tetemes számú magyar vérrokonunk állását s helyzetét igen érdemesnek tartjuk a jóakaró s leyális kormány, valamint a nemzet figyelmébe is ajánlani' ' Szerk. Harminczkvenczedik Előfizetési dij félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapila KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtött mait (5. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 37. szám 1845.