Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-12-11 / 401. szám

a királyi tekintélyt félrelökve: a főispáni jogokat — a bíráskodási téren, elismerni vonakodik, akkor a midőn engedelmességre fölhivatik, a status feje által másodízben is, s mégis: repraesentativus jogát még to­vább is használja, holott ha sérelme volna is, még egy forum, az országgyűlése — előtte áll, a midőn a fejedelem s nemzet együtt, a kérdés fölött eldöntő szavazatukat ejthetik ki. Illy tények komoly ügyeimet érdemelnek, hazafiak! mert a nemzet s a fejedelem közötti kapcsokat támadják meg— Ellankasztva az ellenzék bölcsesége s eszelő­­sége által, terhétől hiú rendszerüknek s nyomorúsá­gától gyümölcslétén harczaiknak, az annyiszor pró­bált s hiusult terveiknek, a kevély s csalódással fizet­ni szokott ígéreteik alatt; tudományuk s ábrándjaik, álmaik s invectiváik, vakmerőségük s reménytelen theoriáik által — fölnyitva szemünk: egyszer valahá­­ra összegyűjthetné erejét a mérsékleti párt, hogy a haza javát, a fejedelem s nemzet közötti birodalom erősbítését eszközölje. E pillanatokban a Magyaror­szág jövendőjének határkövénél állunk, és miután a kornak jelleme sebesen bontani, s sebesen teremte­ni, alkotni; — vigyázzunk, hogy bűnös indolentiánk által, egy jövő századnak szerencsétlenségét ne se­gítsük elő lusta erélytelenségünk által. A körülmé­nyek, mellyek szövetségében az ellenzék működik, a reménységek, mellyeket éleszt, s a sebek, mellyeket gyógyítani akar; személyességök vezéreiknek, indít­ványaik béltartalma , a magok telhetetlenségökben, elveik szellemi iránya és azok ellentétes következet­lensége; minden mi őket körzi, minden mi őket ajánl­ja , s a belső kedély nyughatatlanság, melly minden lépéseik s tetteiken elömlik: egy erélyes fölhívást foglal magában, hogy egy erős mérsékleti párt ala­kuljon , alakulnia kell — ellensúlyul az ellenzék e tévesztett lépéseinek!.. Qui legit intelligat!. Perger János: TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Népdalok, és mondák. Második kötet. A Kisfaludy­­társaság megbízásából szerkeszti és kiadja Erdélyi Já­nos. Pesten, Magyar Mihálynál, Ivanics-örökösök könyv­­kereskedésében. 1847. 478 l. Midőn a magyar népköltési gyűjtemény e má­sodik kötetét szándékunk bemutatni e lapok t. ez. ol­vasó közönségének, lehetlen egy futó pillanatot nem vetnünk a nemzetek lélek—életére, s a hatásra, mit erre a népek dalköltészete gyakorol. — Alig van különösebb tünemény a népek élettörténetének folya­mában, mint az , melly szerint az emberiség élet­mozgalma minden égöv alatt s minden alkotmá­nyos törekvések közt, csak két maga magát meg­vívó vágyban, az e­g­y­e­s­ü­l­é­s­b­e­n t. i. és b­o­n­­takozásban jelenkezik. Egyediség harczol egye­­temiséggel, szétolvadás elszigeteltséggel, s a kívánt siker, mellyen az emberiség polgárzatának kell ala­pulnia, csupán a szélsőségekben mutatkozik. Bi­zonyítja ezt a világhistoria , honnét tudjuk, hogy a történetek előkorában a nemzetek szigetek gyanánt állottak egymás irányában, mellyek közt vitorla nem tártá föl a közlekedést. S tudjuk, hogy mind azon népfaj, mellynek magva erős volt, magában és elszigetelten bár, szabadon és függetlenül fejlődött ki. Ezeknél nyelv, vallás, erkölcs és szokás mind saját és nemzeti volt, melly habár az önszeretet anyaméhében látszék is fogamzani, olly szent óvszer gyanánt tisztelteték hajdanában, mint melly egye­düli védeszköz a nemzetélet s önállóság megőrzé­sére, midőn a századnak végemésztő viszálya,orszá­gok fölé nehézkedik. Ezen erénnyé szentesült önös­­ség, minden nemzet mondáiban s dalaiban él, melly szerint lelkének édes hitében Isten vala neki e törzsök­­atyja, ki őt ápolja, nagygyá leendi, és soha el nem hagyandja, ha az emberiség érdekeit saját érde­keinek kifejtésével akarja szilárdítani. A nemzetek jelleme, mellynek tanulmánya nem kevésbbé fontos tárgya a politicusnak, mint a természetkomlő bölcsel­­kedőnek, — ezen hitből fejlődik ki, úgy, a mint annak idomitására helyzezet, körülmény és polgárviszonyok hatoltak. És a tükör, mellyből e hit és nemzetjellem visszasugárzik, — mellynek ismerete a messze boron­gó jövőnek homályában világitó szövetnekül szolgál, — melly a nemzetek jövője előtudatához legbizto­sabb ösvény lehet; — ezen tükör, mondom, a népdal­költészet. S midőn ezt állítjuk, ne higgye senki, hogy ez­által többet mondunk a népköltészet fontosságáról, mint mennyit az valóban megérdemel. Mivel bizonyos az, hogy népdalból fejlődik ki mindenütt az első nem­zeti műveltség, még a legsúlyosabb körülmények között is. Ez azon ismertető zengemény, melly a népek életének szellemhurjában szól felénk, miáltal a múlt idők nemzedékeinek jellemét kiismerhetjük, s mi csak olly népeknél nem hallható, kiknek életsorsaik a politikai rázkódások zivatarai közt minden élethan­­got elvesztenek, így a régi németek , olaszok, és magyarok, kikről hajdankorból, a népdalok hiánya miatt tudunk olly keveset. S hogy miily veszteség ez nem csak más idegen nemzetek, hanem ránk nézve is, kitetszik csak azon jelenkori összes törekvésből is, hogy mint egykor a görögök Pericles alatt, úgy ma minden műveltségre s önismeretre törő nemzet, szorgalommal gyűjtögeti össze s nemesíti népdalait, mint lezajlott életkorának első virágait. Elég legyen itt nekünk az olvasót azon uj görög, szerb, svéd, és vo­­gul népdalok gyűjteményeire utasítanunk , mellyek ís világirodalom örökzöld kertében olly díszes helyet foglalnak jelenleg. Magyar népdalok gyűjteményével még eddig nem bírtunk, s mit az almanachok­ és fo­lyóiratokban itt ott elszórva találtunk, kevéssé elégi­­ték ki várakozásunkat. Eddigelé ismert népdalaink szer­zői többnyire ismeretlenek, s csak a jelen szerkezetű nagybecsű gyűjtemény az, mi e tetemes hiányon segíteni kezd. 545 dal, 12 népmonda, és egy nép­­dalköltészetünkről irtt tartalomdús értekezés van e jelenneni második kötetben bemutatva a magyar ol­vasó közönségnek , népdalaink és mondáink fönma­­radt ereklyéiből. S meg vannak itt ismertetve több népszerű költők is, kiknek szerzeményeik a literatura köréből a nép közé szálltak, vagyis népdalokká vál­tanak. Horváth Ádám, Csokonai, Vitkovics, Döbrentei, Kisfaludy K., Czuczor, Vörös­marty, Gaal,Tóth ,Erd­élyi, Sz­entivány­i, Kriza, Szakál, Petőfy s Tompa, napaikon forgó költeményeik, dicséretes szorgalommal jegyez­­vék itten föl. A dalok választékossága, s helyes elrendezése a szerkesztő ízlésének valóban dicsére­tére válik. Igen kevés az ezek közt, mi igazi köl­tészeti becscsel ne bírna. Minket különösen megha­tott a 19dik dalocska, mellyben annyi poesis, an­nyi lágyság és érzelem öszpontosul, mennyi bár melly nemzet népköltészetének dicsőségére szol­gálna : Nincs nekem egyebem a rózsámnál, A rózsámnál; Az is zálogban van az anyjánál, Az anyjánál; Haj, a ki azt nekem kiváltaná, Kiváltaná; Aztat a Krisztus megáldaná , Megáldaná. (13.1.) S ehez hasonló, e könyvben számtalan talállalik. Óhajtható, hogy Ányos és Kis­fa­ludy Sándortól s néhány debreczeni diák nóták is figyelemre mégaltassanak a harmadik kötet kiadásá­nál, miknek hiányát e második kötetben lehessen ész­re nem venni. Egyébiránt az egésznek szerkezete, s technicai kiállítása ol­yan, hogy mi mindenkinek jó lelkiismerettel aján­latjuk, é­s óhaj­juk, hogy ezt bár mielőbb kövesse a harmadik kötet is, mert szinte meg vagyunk győződve, hogy: népünknek költészeti erejét, képzelődésének szabad szárnyalását, evvel műveltségi állását, szóval: a népnek szellemi életre­valóságát, illy vállalkozások által fedezhetjük föl apró­­donkint, „s egy­úttal uj szépségeit fürkésszük ki a mindenre képes magyar nyelvnek, sőt komoly szán­dékkal fogván ezeknek, vizsgálatához, tudományos szempontból is érdekessé tesszük a népet ez által, ha érdekeit, mellyek mindenütt, és mind örökké a maga által teremtett költészetben tükröződnek vissza leg­tisztábban , — az irodalomba is átvesszük ; — azaz : népszerű irodalmat alapítunk.66 Mészáros Károly. TÖRVÉN­YI HATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Krasznából. (Közgyűlés folytatása s vége.) November 27-én a kir. kormányszéknek azon eljárá­sa, hogy a lengyel alkotmány s a horvátügy iránti föl­­írásokat is visszatartóztatta, hasonlóképen országgyű­lési sérelemnek jegyeztetett föl. Azon felsőbb helyen tett észrevételre , miszerint a módot, mellyel a me­gye mintegy félév előtt a kir. pénztárnoki hivatalt betöltötte, sem választásnak, sem törvényszerű mo­dornak nem tartják, hanem a behelyezett pénztár­­nokot csak úgy tekintik, mint a magyai elnök által „substituált“ egyént: jegyzőkönyvileg óvás létetett. Nem különben azon felsőbb nézetre, melly az or­­szággyűlési költségek fedezésére tett ravatalokat nem kötelezőknek erősíti , hasonló óvás nyilváníttatott. Végre azon ígéretnek , hogy a papok szavazata iránt felsőbb határozat fog küldetni, eredménye beváralik. Ezután a követválasztás tűzetett ki elnökileg sző­nyegre , s ámbár fölkiáltás szerint is b. Bánffy Já­nosé látszott lenni a többség, mégis a részrehajlás legkisebb színének is elhárítása végett szavazatra bo­csáttatott. De mielőtt ez kezdetét venné, alispán in­dítványára több jelenlevő förendnek, jelesen b. Jó­sika Lajos igen tisztelt vendégünk, a táblabírói ko­szorúba fonattak. Melly alkalommal a szomszédi ba­rátság s vendégszeretet rovására egy pár közép­szolnoki urak, mint ezúttal kinevezett ülnökök ellen kifogás történt azon szin alatt, mintha nem lenne bir­tokuk e megyében, de a nagy többség a kinevezé­sen is megnyugodott. November 28-án a követválasztási szavazat­­szedő küldöttség jelentése szerint csakugyan K. B. J. 176 szóval túlnyomó többséget nyervén, követi es­küjét letette; azon ígérettel, hogy igyekezni fog a helyet, mellyre e megye bizodalma emelte, becsü­lettel betölteni. Határozatba ment ez úttal azon indít­vány is , hogy a szászok elnyomása ellen , vmellyet a magyar, oláh s más szász földön lakó nemzetbe­liek ellen gyakorlanak, országgyűlésileg nem csak gátat kell emelni, hanem az elnyomottakat törvényes jogaik birtokába tüstént visszahelyezni. Melly atyai gondoskodásért az oláh nép érdekében, jelenlevő görög egyesült püspöki­ helyetnek S.S.S. ur köszö­netet szavazott, s egy e tárgyban készült értekezést a megyei könyvtár számára benyújtott. Mindezek után fölkerült az urból, mellyben kö­veti utasítást kellett készíteni, s ez vala tárgya a to­vábbi tanácskozásoknak 28dik és 30dik november­ben, valamint december lső napján is. Alapul véte­tett az országos rendszeres bizottmányi munkálat, s egy megyei választmánynak a fölötti észrevételei. Terjedelmesen mindent megírnom lehetetlen, de fö­lösleges is: elégnek vélek egy pár átalános észre­vételt , s azután néhány érdekesebb részletet. Tudni kell azt, hogy Erdélyben az adó mennyi­sége meghatározva nincs, hanem az illető adószedők ügyességétől függ mindig több és több adó alá eső birtokát fedezni föl a földnépnek s az által szaporí­tani az adót. Természetes , hogy ennek ellenében az adózók viszont igyekeznek eltitkolni valóságos birto­kukat, hanem minél kevesebbet adnak föl, ha csak­ egymást el nem árulják, az adótabellákba. Ez így lévén, az erdélyi aristokratia azt mondja, vagy leg­alább ürügye van azt mondani, hogy azért ad kevés földet úrbérben a jobbágynak, mert az adó terhétől félti; t.i. ha több leend az úrbéri föld, nagyobb adót is kívánnak róla. De még az is ki volt őszintén mond­­va , hogy azért kell utasításunkban keveset ajánlani, miszerint lehessen majd alkudni a kormánnyal, melly bizonyosan többet fog követelni a nép részére. Illy szoros kapcsolatban lévén az adó Erdélyben az úrbérrel, követel­ik az adónak előleges vagy legalább juncsim tárgyalását sürgetendik. Ha többet nem lehet, az adó mennyiségének állandó elhatározását kérendik, s ez esetre a nemesség aránylagos viselését e teher­nek kész elvállalni. Különben valamint e tárgyban, úgy utasításuk minden pontjaiban is föl vannak hatalmaz­va követeink az approximatiora ; azaz , ha a megye nézetét ki nem vihetik, az ahhoz legközelebb állót pártolják. Annak meghatározásában, mi legyen általában országszerte úrbéri föld — colonicatura — Kraszna vármegye alternatívát tett föl: ha a kormány meg­­állítni engedi az adó mennyiségét, akkor­­mege­­gyez benne a megye, hogy annyi legyen úrbéri föld, mennyi a kormány által 1819 ben tett országos ösz­­szeírásban találtatik , ha pedig a mostani változékony adórendszer marad, úgy nem ajánl többet, mint a mennyi jelenleg föl van adva az adótabellákban. — Kül­ső állomány 3 osztály szerint különböző e­lső osz­tályban 5 hold szántóföld, 2 hold szénafa, IV2 hold rét; 2ik osztályban 6, 2, 1V2,3ik osztályban 7,2/2 2. Ez már csakugyan roppant kevés! — Az orszá­gos bizottmány csak egész és fél állományosokat akar engedni; Kraszna az­t­ a részeseket is szükségesnek tart­ja. — A legelőnek arányos elkülönítése ajánltatik. — A házatlan zsellér semmi úri szolgálattal nem tarto­zik. — A közös erdők arányosan osztassanak föl, de többé közös semmise légyen. — Pálinka és sörfőzés minden taxa nélkül szabad. — Tagosítást és arányo­sítást a földesurak, de az urbéresok is, mikor tetszik, kivánlulnak, hanem közös költségen. Az apróbb praostatlók, 1 pengő forint tűzhely czimü tartozás mellett, megszűnjenek. — A fonás mennyisége 3 fontra leszállillatott. — Az úrbéri váltság szabad egyezkedésre hagyatik. — Eladhatás és szabad köl­tözködés meg van perse engedve. — Az uriszékek­­töl líra­ zna rettenetesen fél; minden más bíróságot 782

Next