Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-04-08 / 466. szám

ne eressze. Mert köztudomás: a­hol a státus az egy­háztól elválva kezeli az elemi iskolákat, ott a religio, az egyház érdeke szenved s kevéssé képviseltetik. Ná­lunk jelenleg már azon körülmény, hogy kántoraink többnyire elemi tanítók, azt bizonyítja, hogy tényle­gesen a népnevelés az egyház el nem idegeníthető joga. És e jogát a katholika egyház a világ minden részében gyakorolja is. Mi tehát e nézetekből indulva ki, és a jövendő események tekintetéből, az egyház tekintélye alatt álló kántori hivataltól a néptanítói ál­lást el nem választanák. Előttünk lebeg Francziaor­­szág példája, a­hol a ministerialis commando-szó és a vallástalan egyetem befolyása alatt álló elemi isko­­latanítók a voltaire-ianismus terjesztőivé lettek... Ez okozta, hogy a buzgóságában századok óta híres fran­­czia clerus a veszélyt látva — a charta értelmében szabad oktatást követel magának, és ha egy peren­­nalis harczot nem kíván víni a status, azt meg is kell engednie. Az egyház befolyása alól emancipált elemi tanítók s iskolák egyátaljában a katholicismus ellen vannak. S minekünk az idők felledező körülményei­ből tanúságot kell levonnunk, és a jelennek a köte­lessége jogigényeinket, a jövendőségnek előkészít­ve átbocsátani... Egyébiránt e tárgynál sokat nem szólhatunk; a létező körülmények iránt kímélete­s tisztelettel tartozunk lenni. Észrevételeink azonban ez eszmezavar korában — nem lesznek, hisszük, czél­­iránytalanok. A józan olvasó megért minden bővebb fejtegetés nélkül... A kántori fizetés nagyobbítására — miután egy­szersmind elemi tanítók, jelen szegényes helyzetü­ket tekintetbe véve — nagy szavakat írnunk fölösle­ges lesz. Az élet a maga szűz szegénységében a leg­­hatályosabb értekezést pótolja ki. Azon álláshoz, m­el­­lyet a mesteri rend az emberiség nagy családjában el­foglal , mellynek egész életét s idejét szentelnie kell, nem volna sok, ha 300 pengő forinttól 500ig a hely­zetek s localitások körülményeihez képest fizetésül birna. Különben most reá mondhatjuk a költő szavait: Ergo hominum genus, incassum frustraque la­boret. Semper et in curis consummit inanibus aevum.... Perger János. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Mar­marosból. (Pótlék a 462dik számban közlött megyei közgyűléshez.) Borsodmegyének nemzeti félté­kenységből eredve felterjesztett, s másolatban e me­gyével is közlött, hazánkban az idegenek bevándorlását akadályoztatni kívánó fölirata, miután a kk. a vas­megyei illyeténképen hangzott fölszólitásra már in­tézkedtek , tudomásul szolgált. — Zágráb megye a turopolyai nemesség ispánja hivatalátóli felfüggesz­­tése, s általában a felsőbb rendeletek ellen panaszt emelő körlevelének következtében, e megye részé­ről­­ cs. k. a. felsége jobbágyi alázatossággal meg­fog kéretni az iránt, hogy az azon megyében föl—­bomlani látszó béke helyreállítása iránt kegyelme­sen rendelkezni méltóztassék. — Zabolcs, Pest, és Zágráb rokon értelmű, a főispáni helyettesek kine­vezését ostromló leveleik az 1845 ik évi pünkösd ha­vában tartott közgyűlésünkön küldöttség véleményé­re bízattak, melly r.­év és hó Okán véleményét be­adván, tán vitatkozásunk—kizárólag mást, — egye­düli tárgya volt. Elnök ö mlga látván, milly mohón kap régen óhajtott kedves csemetéjéhez az ellenzék, kik már­ván a rendet, és az eddigi gyakorlat szen­tesítette szokást föláldozni , sőt magát a gyűlést is föloszlatni inkább akarták, csak hogy e „kellemet­len“ (talán szerintök igen is kellemetes) tárgyon ke­resztül essenek, — hogy az ezekből sejdített vé­­leményharczot mérsékelje, irányt­ adó beszédében a küldöttség­ beadta aggodalmát minden el nem fo­gott előtt erélyesen eloszlatta; — mire K. Sz. I. noha „hízelkedni nem tud“ milly sokat nyert Mar­maros magos elnökünkben, nyíltan bevalló, de nem lehetvén reménye, hogy e széket mindig Szent­­pály foglalja el, a kormány­ fizette főispáni helyette­sekben bizalmat nem lel; — erre Sz. szolgabiró megjegyzé, hogy két év előtti véleménye az előtte szólóval ugyan az volt, de a két év tanúsította si­kerdús példa aggodalmát meghiúsító, s a kormány rendelte fizetést ostromló t. czikket, Sch­vér Elek szolgabiró csak pár sorral tovább olvasván, valódi értelmét fölfelé, s ez által az ellenzék önfaragta támaszát tönkre silányitá; — volt még okoskodás, minek erősítésére a kedves komoly elnök csak egy törvényt óhajtván, az eképen várt, de nem kapott­ felelet helyetti siri csendet L. I. kincstári ülnök a­­ törvény lelkéből s politikai szempontból merilett ter­jedelmes beszéde válta föl. — Ezt követé M. táb­­labiró beszéde, mellyben több egyháziakkal e fel­ségének ebbeli áldásdús atyáskodó kegyeit egy föl— írással hálálni óhajtá. — Ezekre az ellenzék ismét fölszólalt, s minekutána kivánatuk támaszául ho­zott törvényczikkeiktől a fönebbi mód szerint el­ültettek, a hiányt pótlandó egy ifju szónok Crom­­well-hez futott, — s ki tudja még hova, — mig egy másik az aggodalmat már csak azért is pártol­ta, mivel Zabolcsot már a felöl biztosítottuk, s igy hogy következetleneknek ne kereszteltessü­nk, mihez járult még egynéhány szabatos „pártolom a véleményt“; a „törik szabad“ eljárás föltűzte zászlóját, — az aggo­dalom elfogadtatott, de sérelem értelmében csak egy szavazat merült föl. —-‚ Kaptuk, s lelkesedéssel olvas­tuk munkácsi püspök m mga levelét, mellyben értesít, hogy képezdéje rendes tanítókkal szolgálhat, csak el­látta­tásukról gondoskodjunk.­— a közörömmel fogadott levél az e tárgyban működő választmányhoz utasítta­­tott, — adná az ég! hogy sokáig ott ne maradjon, mivel ott már több ehez hasonló lelé biztos nyugvó helyét. — Az éhséggel küzdők fölsegéléséhez szép öszveggel járultak a helybeli izraeliták, — hogy di­cséretünk tárgya minden egyéne az említett fajnak nem lehet, eléggé tanúsító Reviczky J. szolgabiró el­járása, ki gyűlési teremünkben egy kenyeret mutat­ván be, melly mésszel, és más keverékkel vegyitett lisztből sültetvén, kiállhatlan szagu volt; a zsidó boltja azonnal zár alá vétetvén, maga is börtönbe tétetett, s mivel a liszt lengyelhoni, e tekintetből a gubernium megkerestetni, egyszersmind a szomszéd liszt-de­­positoriumok a csalás felöl kellő alkalmazás vé­gett tudósittatni határoztattak. — Végezetül tudó­sításomat a sárosi levelező szavaival én is elég sze­rencsétlen vagyok bezárni. — „A balsors csapásai csoportosan járnak, nagy az ínség, és ezt a naponta gyújtogatások lopások még inkább nevelik; rabjaink száma már annyira szaporodott, hogy a megye bör­tönében alig férnek,­ csak hogy a mieink a sárosiakat kétszer meghaladják.­­ Múlt vasárnap a szomszéd ve­resmarti haszonbérlő nagy mennyiségű szénával rakott majorja, csütörtökön Szlatinán az alispán M. G. 80 szekérnyi szénája égett el, tegnap bent a városban éjjeli két órakor ütött le,a pusztító elem, mellynek élettel rakott több zsidó épületet, *) a nem rég férji, és ápoló vejét vesztett Paulikovicsné asszonyság háza, úgy a helyetnek magán szép laka, martalékává lettek, a t. főpapnak enyhítő balzsamul szolgálhat, hogy tü­­zifallal ellátott háza a tovább­terjedést meggátolván, czélszerű óvatossággal épített háza legalább mások könyei árját akadályoztatta. A három csapás érte több árvák anyját keserveiben vigasztalja a sorsa fölötti közös fájdalom. Többek között kiküzdé a figyelmet I. Szernák Pál helybeli segédlelkész, kinek tánto­­rithatlan szorgalmát s bátorságát már a lángok kö­zöl kiragadt bútorok tanúsítják, — de nem mellőz­hető másod alispán M. I. ritka szorgalma, ki korán megjelenvén, a nézőket munkára ösztönözve, elég­gé megmutatta, hogy isigert ügyessége nem csak a gyűlésünkben fölmerült gyakori szalmatűzoltáshoz használható. Nagy Miklós: Erdélyi országgyűlés. A XLII. országos ülé­sben március 11 -én be­vég­ződött az úrbéri 3dik törvényjaslat fölötti tanácsko­zás. Miután 38 szónok nyilatkozott, elnök ö­nmaga következőleg adta elő a tanácskozás vázlatát. A mai tanácskozásnak több tárgya volt. Egyik az úrbéreseket illető korcsmálási jog. Ég iránt különböző nézetek fejlettek ugyan ki, mindnéltal két fövélemény körül forogtak a nyilatkozatok. A kk. és rt.-nek egy része pártolta a rendsz. bizottsági II. törv. javaslatának 12dik §-át, melly igy hangzik: Az egyes úrbéreseket sz. Mihály naptól uj essztendeig illetett korcsmálási jog az úrbéres közönségre ollyképen ruháztatik által, hogy valamint eddigelé az említett idő alatt a földesurak csak az utazók szállásolhatására épített vendégfoga­dókban korcsmárolhattak s e gyakorlat ennekutána is pontosan megtartassák. A sz. Mihály nap és uj­­esztendö közti korcsmáros a falu közjövedelmét te­vén, minden egyes úrbéresnek kocsmárolhatási joga ezennel megszűnik. “ Más rész gr. T. F. kir. urnak következő javaslata mellett nyilatkozott: „Jóllehet a borkorcsmárolhatás, pálinka, serfözés és áruhtál hatás jo­gai kivétel nélkül a földesuraságot illetik, mindazon­által az egyes úrbéreseknek sz. Mihály naptól új esz­tendeig engedett borkorcsmároltatási jog, a földesú­ri bővebb engedmény kimutatásául, ezennel átenge­dett pálinka- és felárultathatási szabadsággal, ezen törvénynél fogva az úrbéres közönségre közjövede­lem alapjául ollyképpen ruháztatik altal, hogy azon gyakorlat, melly szerint az említett idő alatt a föl­desurak csak az utazók szállásolhatására épített ven­dégfogadókban korcsmároltathattak, ezutánra is pon­tosan megtartassák, önként értetődvén, hogy az úr­béresek a fenebbi időn kívül, bor- és pálinkabeli sa­ját termesztményeiket, csak vederszámmal adhatják el. E két javaslat között szóló elnök inkább csak szóbe­li, mint lényeges különbséget lát. Egy adalék van gr. T. F. javaslatában, mi a r. bizottsági szerkezetben nincs, miszerint t. i. szabadság van engedve az úr­béreseknek, hogy bor-és pálinkabeli saját termeszt­ményeiket vederszámmal eladhassák. Voltak azonban különböző észrevételek mindkét javaslatra nézve. Né­­mellyek az úrbéres községek korcsmálási jogát nem újesztendeig, csak karácsonig akarták kiterjeszteni. Má­sok a bortermő helyeken ezen korcsmálási időszakot sz. Mihály napjától sz. György napig kívánták nyújtani. Továbbá mivel úgy azt hízott, mint a gr. T. F. javaslata által a földesurak el vannak rekesztve, hogy másutt mint utasok szállásolhatására épített vendégfogadókban korcsmárolhassanak , némelly szónokok azt kívánták, hogy a földesurak az említett rövid korcsmálási időszak alatt bár­mi­nemű korcsmai joggal élhessenek. Végre némellyek a vederszámmali árulhatást kívánták korlá­tolni, miszerint a vederszámmali árulhatás vagy bi­zonyos esetekre szoríttassék, vagy csak bizonyos számú vedres hordókkal történhessék meg. De ezen egyes nézetek mind elestek, és szemben áll a r. bí­zott, javaslata a gr. T. F.vel. Azonban ismétli szóló, a kettő közt elvbeli különbséget nem lát, s úgy véli, hogy a kk.és rr. az elvet most elfogadván, a sty­­laris javítást akkorra fogják hagyni, mikor a tör­vényjavaslatot szerkesztendik. Alsóf. föisp. A több­ség a gr. T. F. szerkezetét fogadta el; ezt méltóztas­sék ö­nmaga kitűzni.­ Elnök: azok, kik gz T. F. javaslatát pártolják, álljanak föl. (A többség fölállván, gr. T. F. javaslatát elfogadta). —Elnök: Tovább menve már a r. bizok­. javaslatán, következik a 13. §, melly a mészárszékről szól. Itt már a r. bízott, és gr. T. F. javaslata közt styláris tekintetben is alig van egy pár szóbeli különbség, a mi egyébiránt a dolog lénye­gén nem változtat. A gr. T. F. javaslata ezen ura­imez: „A mészárszéktarthatás joga a földesurat illet­vén, ha a földesúri mészárszéken a község szüksé­gére elegendő hús nem vágatik, ez esetben a köz­ség a földesurnak előre teendő törvényes jelentés után húst vágathat. Ha pedig valamelly úrbéresnek különben egészséges marhája történetesen elbénulna, annak ki­­vágatását a földesúr saját mészárszékén minden fizetés nélkül megengedni köteles.“ Ez ellen senki sem szólván, elfogadottnak nyilvánítja. Hanem szóló elnöknek van e pontra nézve egy észrevétele. Mind a két szerkezetben az van, hogy az elbénult marha kivágatását a földesur saját mészárszékén megengedni köteles. Tudjuk, úgymond, hogy Erdélyben több száz falu van, hol nincs mészárszék. Ezt a két szót talán ki lehetne hagyni a szerkezetből. (Többség: maradjon ki.) A 14-dik §-ra nézve ismét csak szerkezeti különbség van a r. b. és gr. T. F. javaslatai közt. Senkinek sem lévén ellene észre­vétele , határozatul enunciálja a gr. T. F. javaslatát, melly igy hangzik: „A malomépitési és tartási jog kirekesztőig a földesurat illeti; mindazonáltal ha va­lamelly helyeken az úrbéres közönség, vagy egyes úrbéresek által bizonyos kiváltságok vagy kötések mellett malmok biratnának, e kötések és kiváltságok foglalatja fog megtartatni, s úgy ezen, mint szintén azon esetben is, midőn az úrbéresek brit malmaikra néz­ve , bárminemű követeléssel lépnek elő, s e követelést a mostani valóságos használat támogatná, a földesurak malom fölött támasztott jogai követelésének, a ren­des törvényszékek előtt leszen helye. Minden más ese­tekben, ha úrbéri közönség, vagy úrbéres, földesur en­gedményéből, elnézéséből bárminemű malomnak is lenne birtokában, azt a földesur a dolog eddigi ál­lapotának épségben tartása mellett, úrbéri után, a telt épületnek és minden javításoknak törvényesen eszközlendő megbecsültetése által megállított öszveg megtérítése után visszaveheti.“ Következik a 15. §. Ez iránt már lényeges különbség van a r. b. és ■ •• . A - A •_u_ r • , . jlAlá iránt ma i o — — — — gr. T. F. javaslata közt. A r. bizottság javaslata ugyan­is igy szól: „A vadászat, halászat és madarászat ennekutána is a földesurak jogaihoz tartozik ugyan; mindazonáltal a kisebb és nem annyira halas vizek­ben a halászat, az eddigelé meg volt szokás szerint, ennekutána is az úrbéreseknek és községeknek sza­badságukban hagyatik, az ártalmas eszközökkel « °) Fájdalom! ezek a közönséges magtáraink. 11. lev. 220

Next