Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-08 / 466. szám
ne eressze. Mert köztudomás: ahol a státus az egyháztól elválva kezeli az elemi iskolákat, ott a religio, az egyház érdeke szenved s kevéssé képviseltetik. Nálunk jelenleg már azon körülmény, hogy kántoraink többnyire elemi tanítók, azt bizonyítja, hogy ténylegesen a népnevelés az egyház el nem idegeníthető joga. És e jogát a katholika egyház a világ minden részében gyakorolja is. Mi tehát e nézetekből indulva ki, és a jövendő események tekintetéből, az egyház tekintélye alatt álló kántori hivataltól a néptanítói állást el nem választanák. Előttünk lebeg Francziaország példája, ahol a ministerialis commando-szó és a vallástalan egyetem befolyása alatt álló elemi iskolatanítók a voltaire-ianismus terjesztőivé lettek... Ez okozta, hogy a buzgóságában századok óta híres franczia clerus a veszélyt látva — a charta értelmében szabad oktatást követel magának, és ha egy perennalis harczot nem kíván víni a status, azt meg is kell engednie. Az egyház befolyása alól emancipált elemi tanítók s iskolák egyátaljában a katholicismus ellen vannak. S minekünk az idők felledező körülményeiből tanúságot kell levonnunk, és a jelennek a kötelessége jogigényeinket, a jövendőségnek előkészítve átbocsátani... Egyébiránt e tárgynál sokat nem szólhatunk; a létező körülmények iránt kíméletes tisztelettel tartozunk lenni. Észrevételeink azonban ez eszmezavar korában — nem lesznek, hisszük, czéliránytalanok. A józan olvasó megért minden bővebb fejtegetés nélkül... A kántori fizetés nagyobbítására — miután egyszersmind elemi tanítók, jelen szegényes helyzetüket tekintetbe véve — nagy szavakat írnunk fölösleges lesz. Az élet a maga szűz szegénységében a leghatályosabb értekezést pótolja ki. Azon álláshoz, mellyet a mesteri rend az emberiség nagy családjában elfoglal , mellynek egész életét s idejét szentelnie kell, nem volna sok, ha 300 pengő forinttól 500ig a helyzetek s localitások körülményeihez képest fizetésül birna. Különben most reá mondhatjuk a költő szavait: Ergo hominum genus, incassum frustraque laboret. Semper et in curis consummit inanibus aevum.... Perger János. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Marmarosból. (Pótlék a 462dik számban közlött megyei közgyűléshez.) Borsodmegyének nemzeti féltékenységből eredve felterjesztett, s másolatban e megyével is közlött, hazánkban az idegenek bevándorlását akadályoztatni kívánó fölirata, miután a kk. a vasmegyei illyeténképen hangzott fölszólitásra már intézkedtek , tudomásul szolgált. — Zágráb megye a turopolyai nemesség ispánja hivatalátóli felfüggesztése, s általában a felsőbb rendeletek ellen panaszt emelő körlevelének következtében, e megye részéről cs. k. a. felsége jobbágyi alázatossággal megfog kéretni az iránt, hogy az azon megyében föl—bomlani látszó béke helyreállítása iránt kegyelmesen rendelkezni méltóztassék. — Zabolcs, Pest, és Zágráb rokon értelmű, a főispáni helyettesek kinevezését ostromló leveleik az 1845 ik évi pünkösd havában tartott közgyűlésünkön küldöttség véleményére bízattak, melly r.év és hó Okán véleményét beadván, tán vitatkozásunk—kizárólag mást, — egyedüli tárgya volt. Elnök ö mlga látván, milly mohón kap régen óhajtott kedves csemetéjéhez az ellenzék, kik márván a rendet, és az eddigi gyakorlat szentesítette szokást föláldozni , sőt magát a gyűlést is föloszlatni inkább akarták, csak hogy e „kellemetlen“ (talán szerintök igen is kellemetes) tárgyon keresztül essenek, — hogy az ezekből sejdített véleményharczot mérsékelje, irányt adó beszédében a küldöttség beadta aggodalmát minden el nem fogott előtt erélyesen eloszlatta; — mire K. Sz. I. noha „hízelkedni nem tud“ milly sokat nyert Marmaros magos elnökünkben, nyíltan bevalló, de nem lehetvén reménye, hogy e széket mindig Szentpály foglalja el, a kormány fizette főispáni helyettesekben bizalmat nem lel; — erre Sz. szolgabiró megjegyzé, hogy két év előtti véleménye az előtte szólóval ugyan az volt, de a két év tanúsította sikerdús példa aggodalmát meghiúsító, s a kormány rendelte fizetést ostromló t. czikket, Schvér Elek szolgabiró csak pár sorral tovább olvasván, valódi értelmét fölfelé, s ez által az ellenzék önfaragta támaszát tönkre silányitá; — volt még okoskodás, minek erősítésére a kedves komoly elnök csak egy törvényt óhajtván, az eképen várt, de nem kapott felelet helyetti siri csendet L. I. kincstári ülnök a törvény lelkéből s politikai szempontból merilett terjedelmes beszéde válta föl. — Ezt követé M. táblabiró beszéde, mellyben több egyháziakkal e felségének ebbeli áldásdús atyáskodó kegyeit egy föl— írással hálálni óhajtá. — Ezekre az ellenzék ismét fölszólalt, s minekutána kivánatuk támaszául hozott törvényczikkeiktől a fönebbi mód szerint elültettek, a hiányt pótlandó egy ifju szónok Cromwell-hez futott, — s ki tudja még hova, — mig egy másik az aggodalmat már csak azért is pártolta, mivel Zabolcsot már a felöl biztosítottuk, s igy hogy következetleneknek ne kereszteltessünk, mihez járult még egynéhány szabatos „pártolom a véleményt“; a „törik szabad“ eljárás föltűzte zászlóját, — az aggodalom elfogadtatott, de sérelem értelmében csak egy szavazat merült föl. —-‚ Kaptuk, s lelkesedéssel olvastuk munkácsi püspök m mga levelét, mellyben értesít, hogy képezdéje rendes tanítókkal szolgálhat, csak elláttatásukról gondoskodjunk.— a közörömmel fogadott levél az e tárgyban működő választmányhoz utasíttatott, — adná az ég! hogy sokáig ott ne maradjon, mivel ott már több ehez hasonló lelé biztos nyugvó helyét. — Az éhséggel küzdők fölsegéléséhez szép öszveggel járultak a helybeli izraeliták, — hogy dicséretünk tárgya minden egyéne az említett fajnak nem lehet, eléggé tanúsító Reviczky J. szolgabiró eljárása, ki gyűlési teremünkben egy kenyeret mutatván be, melly mésszel, és más keverékkel vegyitett lisztből sültetvén, kiállhatlan szagu volt; a zsidó boltja azonnal zár alá vétetvén, maga is börtönbe tétetett, s mivel a liszt lengyelhoni, e tekintetből a gubernium megkerestetni, egyszersmind a szomszéd liszt-depositoriumok a csalás felöl kellő alkalmazás végett tudósittatni határoztattak. — Végezetül tudósításomat a sárosi levelező szavaival én is elég szerencsétlen vagyok bezárni. — „A balsors csapásai csoportosan járnak, nagy az ínség, és ezt a naponta gyújtogatások lopások még inkább nevelik; rabjaink száma már annyira szaporodott, hogy a megye börtönében alig férnek, csak hogy a mieink a sárosiakat kétszer meghaladják. Múlt vasárnap a szomszéd veresmarti haszonbérlő nagy mennyiségű szénával rakott majorja, csütörtökön Szlatinán az alispán M. G. 80 szekérnyi szénája égett el, tegnap bent a városban éjjeli két órakor ütött le,a pusztító elem, mellynek élettel rakott több zsidó épületet, *) a nem rég férji, és ápoló vejét vesztett Paulikovicsné asszonyság háza, úgy a helyetnek magán szép laka, martalékává lettek, a t. főpapnak enyhítő balzsamul szolgálhat, hogy tüzifallal ellátott háza a továbbterjedést meggátolván, czélszerű óvatossággal épített háza legalább mások könyei árját akadályoztatta. A három csapás érte több árvák anyját keserveiben vigasztalja a sorsa fölötti közös fájdalom. Többek között kiküzdé a figyelmet I. Szernák Pál helybeli segédlelkész, kinek tántorithatlan szorgalmát s bátorságát már a lángok közöl kiragadt bútorok tanúsítják, — de nem mellőzhető másod alispán M. I. ritka szorgalma, ki korán megjelenvén, a nézőket munkára ösztönözve, eléggé megmutatta, hogy isigert ügyessége nem csak a gyűlésünkben fölmerült gyakori szalmatűzoltáshoz használható. Nagy Miklós: Erdélyi országgyűlés. A XLII. országos ülésben március 11 -én bevégződött az úrbéri 3dik törvényjaslat fölötti tanácskozás. Miután 38 szónok nyilatkozott, elnök önmaga következőleg adta elő a tanácskozás vázlatát. A mai tanácskozásnak több tárgya volt. Egyik az úrbéreseket illető korcsmálási jog. Ég iránt különböző nézetek fejlettek ugyan ki, mindnéltal két fövélemény körül forogtak a nyilatkozatok. A kk. és rt.-nek egy része pártolta a rendsz. bizottsági II. törv. javaslatának 12dik §-át, melly igy hangzik: Az egyes úrbéreseket sz. Mihály naptól uj essztendeig illetett korcsmálási jog az úrbéres közönségre ollyképen ruháztatik által, hogy valamint eddigelé az említett idő alatt a földesurak csak az utazók szállásolhatására épített vendégfogadókban korcsmárolhattak s e gyakorlat ennekutána is pontosan megtartassák. A sz. Mihály nap és ujesztendö közti korcsmáros a falu közjövedelmét tevén, minden egyes úrbéresnek kocsmárolhatási joga ezennel megszűnik. “ Más rész gr. T. F. kir. urnak következő javaslata mellett nyilatkozott: „Jóllehet a borkorcsmárolhatás, pálinka, serfözés és áruhtál hatás jogai kivétel nélkül a földesuraságot illetik, mindazonáltal az egyes úrbéreseknek sz. Mihály naptól új esztendeig engedett borkorcsmároltatási jog, a földesúri bővebb engedmény kimutatásául, ezennel átengedett pálinka- és felárultathatási szabadsággal, ezen törvénynél fogva az úrbéres közönségre közjövedelem alapjául ollyképpen ruháztatik altal, hogy azon gyakorlat, melly szerint az említett idő alatt a földesurak csak az utazók szállásolhatására épített vendégfogadókban korcsmároltathattak, ezutánra is pontosan megtartassák, önként értetődvén, hogy az úrbéresek a fenebbi időn kívül, bor- és pálinkabeli saját termesztményeiket, csak vederszámmal adhatják el. E két javaslat között szóló elnök inkább csak szóbeli, mint lényeges különbséget lát. Egy adalék van gr. T. F. javaslatában, mi a r. bizottsági szerkezetben nincs, miszerint t. i. szabadság van engedve az úrbéreseknek, hogy bor-és pálinkabeli saját termesztményeiket vederszámmal eladhassák. Voltak azonban különböző észrevételek mindkét javaslatra nézve. Némellyek az úrbéres községek korcsmálási jogát nem újesztendeig, csak karácsonig akarták kiterjeszteni. Mások a bortermő helyeken ezen korcsmálási időszakot sz. Mihály napjától sz. György napig kívánták nyújtani. Továbbá mivel úgy azt hízott, mint a gr. T. F. javaslata által a földesurak el vannak rekesztve, hogy másutt mint utasok szállásolhatására épített vendégfogadókban korcsmárolhassanak , némelly szónokok azt kívánták, hogy a földesurak az említett rövid korcsmálási időszak alatt bárminemű korcsmai joggal élhessenek. Végre némellyek a vederszámmali árulhatást kívánták korlátolni, miszerint a vederszámmali árulhatás vagy bizonyos esetekre szoríttassék, vagy csak bizonyos számú vedres hordókkal történhessék meg. De ezen egyes nézetek mind elestek, és szemben áll a r. bízott, javaslata a gr. T. F.vel. Azonban ismétli szóló, a kettő közt elvbeli különbséget nem lát, s úgy véli, hogy a kk.és rr. az elvet most elfogadván, a stylaris javítást akkorra fogják hagyni, mikor a törvényjavaslatot szerkesztendik. Alsóf. föisp. A többség a gr. T. F. szerkezetét fogadta el; ezt méltóztassék önmaga kitűzni. Elnök: azok, kik gz T. F. javaslatát pártolják, álljanak föl. (A többség fölállván, gr. T. F. javaslatát elfogadta). —Elnök: Tovább menve már a r. bizok. javaslatán, következik a 13. §, melly a mészárszékről szól. Itt már a r. bízott, és gr. T. F. javaslata közt styláris tekintetben is alig van egy pár szóbeli különbség, a mi egyébiránt a dolog lényegén nem változtat. A gr. T. F. javaslata ezen uraimez: „A mészárszéktarthatás joga a földesurat illetvén, ha a földesúri mészárszéken a község szükségére elegendő hús nem vágatik, ez esetben a község a földesurnak előre teendő törvényes jelentés után húst vágathat. Ha pedig valamelly úrbéresnek különben egészséges marhája történetesen elbénulna, annak kivágatását a földesúr saját mészárszékén minden fizetés nélkül megengedni köteles.“ Ez ellen senki sem szólván, elfogadottnak nyilvánítja. Hanem szóló elnöknek van e pontra nézve egy észrevétele. Mind a két szerkezetben az van, hogy az elbénult marha kivágatását a földesur saját mészárszékén megengedni köteles. Tudjuk, úgymond, hogy Erdélyben több száz falu van, hol nincs mészárszék. Ezt a két szót talán ki lehetne hagyni a szerkezetből. (Többség: maradjon ki.) A 14-dik §-ra nézve ismét csak szerkezeti különbség van a r. b. és gr. T. F. javaslatai közt. Senkinek sem lévén ellene észrevétele , határozatul enunciálja a gr. T. F. javaslatát, melly igy hangzik: „A malomépitési és tartási jog kirekesztőig a földesurat illeti; mindazonáltal ha valamelly helyeken az úrbéres közönség, vagy egyes úrbéresek által bizonyos kiváltságok vagy kötések mellett malmok biratnának, e kötések és kiváltságok foglalatja fog megtartatni, s úgy ezen, mint szintén azon esetben is, midőn az úrbéresek brit malmaikra nézve , bárminemű követeléssel lépnek elő, s e követelést a mostani valóságos használat támogatná, a földesurak malom fölött támasztott jogai követelésének, a rendes törvényszékek előtt leszen helye. Minden más esetekben, ha úrbéri közönség, vagy úrbéres, földesur engedményéből, elnézéséből bárminemű malomnak is lenne birtokában, azt a földesur a dolog eddigi állapotának épségben tartása mellett, úrbéri után, a telt épületnek és minden javításoknak törvényesen eszközlendő megbecsültetése által megállított öszveg megtérítése után visszaveheti.“ Következik a 15. §. Ez iránt már lényeges különbség van a r. b. és ■ •• . A - A •_u_ r • , . jlAlá iránt ma i o — — — — gr. T. F. javaslata közt. A r. bizottság javaslata ugyanis igy szól: „A vadászat, halászat és madarászat ennekutána is a földesurak jogaihoz tartozik ugyan; mindazonáltal a kisebb és nem annyira halas vizekben a halászat, az eddigelé meg volt szokás szerint, ennekutána is az úrbéreseknek és községeknek szabadságukban hagyatik, az ártalmas eszközökkel « °) Fájdalom! ezek a közönséges magtáraink. 11. lev. 220