Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-23 / 458. szám
Negyvenegyedik év. 458 szám. 1847. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boriték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapiá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Kedd márt. 23-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán holt czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Érdemméltánylat. Halálozások. Jótékony adakozások jegyzéke az árvas szegények számára. — István főherczeg és özvegy nádornő ő fenségük a jász és kún kerületekhez intézett válaszleveleik.— Véleménymérleg a Tiszaszabályozás ügyében. (Folytatás.) — Törvényhatósági tudósítások. Pestből (közgy. vége.) Aba újból (rend. közgy. intézkedések a közönség enyhítése iránt, mérsékleti egyesület). — Vidéki hírek. (Verőczéről.) Külföld. Portugália, Spanyolország. N. Britannia. Franczia, Oroszország. [Éjszakamerikai egyesült státusok. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége a szepesi káptalanban a következő kanonokokat, u. m Biacsovszky Domokost olvasó, Dulovics Jakabot éneklő, Andreánszky Melchiort őrkanonokká; Kolbay Józsefet székesegyházi, Fragner Jánost árvái és Andreánszky Tamást liptói főesperessé; Prenczner György plébánost pedig ugyanezen káptalan kanonokává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatot. Ő cs kir. ap. felsége Korizmics Aulal kanonokot és kir. táblai praelatust veszprémi kanonokká kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs., kir. ap. felsége Grünschnek Ferencz nyugalmazott főhuzaigazgatót láncztól függő polgári nagy aranyérdempénzzel diszesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. Koller Fülöp dobrovai kir.harminczadhivatali ellenőr folyó évi febr. 27 d ikén.— Dénes Sándor ófalusi k.sómázsamester pedig folyó évi február 13-án meghaláloztak. Jótékony adakozások jegyzéke az éhhalállal küzdő árva megyei szegények fölsegélésére. Veszprém megye Tosok Berindi helysége plébániájához tartozó hívek által összeszedett 4 ezüst forint küldetett be szerkesztő-hivatalunkhoz. István főherczeg ő fenségének a cs jász és kún kerületekhez intézett válaszlevele. „Nemes kerületek ! Vegyék e nemes kerületek szives köszönetemet azon bánatos részvétükért, mellyel boldogult édes atyám elhunyta fölötti fájdalmamban olly híven osztoznak. — Folyó hó elsejéről hozzám intézett fölterjesztésükben kimondott érzelmeik őszinteségéről nem enged kétkednem azon igaz magyar hivség, tántorithatlan ragaszkodás, és soha nem ingó bizalom, mellyel e nemes kerületek felejthetetlen édes atyámnak irántuk folyton tanúsított különös hajlamát és szeretetét mindenkor viszonozák. — Ő valóban, a dicsőült , országos gondok és szakadatlan fáradalmak közt, gondos atya szeretetével ápolta mindig a nemes kerületek érdekeit s intézte azok ügyeit, miszerint munkásságának nem csekély része mindenkor ezen kerületeknek volt szentelve , s azon kölcsönös bizalomedzette köteléknek, melly e nemes kerületeket atyámhoz csatolta , kedvezni látszott maga a kérlelhetlen Végzet is, melly azt, mit egy országtól megtagadott, e nemes kerületeknek meghagyta érni, hogy megülhessék még félszázados grófjuk s birájuk hálaünnepét, s áldást mondhassanak az aggastyánra, mit az ország az ő félszázados nádorának már csak hamvaira mondhat. — Engedje most már az isteni gondviselés, hogy én is, kit felséges urunk királyunk kegyelme időközben e nemes kerületek grófjává s Lírájává kinevezni méltóztatott, tiszta szándékomnak megfelelő erőt leljek mindig magamban; hogy eként gyámolitva e nemes kerületeknek irántam nyilvánított bizodalma által, a boldogult nyomdokain és szellemében tovább működhessem. Kelt Bécsben böjtelőhöskén 1847. István s. k. kir. helytartó.“ Özvegy nádorné ő fensége válasza a nemes jászkún kerületek részvéttanusitó levelére. „Tekintetes nemes kerületek! A mindeneket intéző isteni gondviselés úgy akarta , hogy felejthetetlen emlékű kedves jó férjemet elveszítsem, s igy kénytelen legyek megizlelni azon kimondhatlan keserű fájdalmat, melly elöl csupán ott, hova a boldogult már elköltözött, van végmenedékünk. — És ha van e nagy végetlen fájdalomra nézve a vallás szent ihletű megnyugtatásán kívül mégis némi vigasztalás, nagy mértékben meríthetem azt a nemes kerületeknek folyó hó elsejéről 260-dik szám alatt hozzám intézett igen becses levelükből, kik az elhunythoz olly közel állottak az életben, kikhez a nemes kerületek s egyes lakosaik részéről iránta annyi — s meg annyiszor nyilvánult fiúi tiszta szeretet s vonzódásnál fogva, élte folytáig a leggyöngédebb atyai indulattal viseltetett, s kik közt, hogy ejte végszakában még egyszer megjelenni és lelkesedésükben osztozni az ég megengedte, — visszatértével előttem egyik főbb óhajtása beteljesültének — örömteli szívvel — vallotta be. Hálás köszönettel vévén tehát ezen rólam bánatos napjaimban való szives megemlékezést, nem késem ezen nemes kerületeket egy úttal biztositni, hogy nem lesz soha idő, melly e kitűnő figyelműket s vigasztalásomra intézett nemeskeblü szándékukat emlékezetemből , úgy azon irániok viseltető igaz hajlandóságot, melly dicsőiül kedves férjemről reám hagyománykép szállott, valaha szivemből képes lenne kitörülni; ki egyébiránt minden jót kívánva maradok a tekintetes nemes kerületeknek Bécsben február 12-kén 1847, szives jóakarójuk Mária Dorothea m. k.“ Vélemény-mérleg a Tisza-szabályozás ügyében, s észrevételek Paleocapa P. ,a Tiszavárgy rendezésérők irt munkájára. (Folytatás). Lámm Jakab mérnök fölemlitett eszméje szerint, mellynek alapját a vizelosztás elve teszi, a Tiszaszabályozás ugy volna legczélszerűbb, ha a Szamos Szatmáron fölül árkából kivétetnék, és a Krasznával Ér-Berettyón és Sárréten keresztül, a Körössel egyesittetve, a térképen kijelölt vonalban Csongrád felé a Tiszába vezettetnék, kívánatosnak látván szerző, az ugocsai Tisza egy részét vizosztó építménnyel árkából kivenni, s azt a felibe mocsáron át Szatmáron fölül a Szamossal egyesítvén, az Er-Berettyó-átmetszésbe vezetni. A Tisza illy kép felénél több vizétől megfoszlatván, szerző szerint, víztükrét 9—10 lábnyival alább sülyesztené, s elegendő kép megférne medrében, a nélkül hogy árvizeivel az alantabb fekvő tájakat elboritná. Ezeken kivül szerző tervezetének kiegészítő részéhez tartozik még, hogy a Latorcza Csapnál a Tiszába volna bocsátandó, hogy a Berzava a leszállított Tiszába sietne, az ecsedi s a szabolcsi nagy láp örökre vízmentesítve lennének, hihető tevén , hogy ezek következtében a Tisza környéke Szolnokig több századokra biztosítva lenne. Ezen vízeloszlási elv, magában és elvontan tekintve, biztos alapon nyugszik, s jó sükeréről, ha az említett urfolyam -vezetéssel egyesíttetnék, kétkedni nem lehet. A Tisza vizének ezen pályán 78 mérfölddel kellne rövidebb utat tenni Csongrádig, mint tenne, ha az anyamederben folyna le.... Lámme terve azonban kétségtelen hajótörést szenved a pénz kérdésén , mert az illyetén szabályozással elérendő czél, minden akadályok lehető legszerencsésebb leküzdése mellett is, igen nagy költségbe kerülne, főleg ha, mint kell, a kiadandó költségek és a nyerendő haszon közt lenni kellő arányra figyelemmel vagyunk. Ugyanis: A fő Tisza-medrén, Váritól Csongrádig, azon nagyobb kanyarulatok átmetszését, mellyek által a folyam tetemesen rövidül és sebessége nő, s mellyek sükerülését a helybeli körülmények biztosítják, eszközölni kellene. Szintúgy tetemes átvágások és ásatások lennének az új folyampályán is szükségesek. Ezeken kívül a folyam fő medrét, az áradások elhárítása végett, töltések közé kellne szorítani, ámbár e töltések alacsonyabbak és egymáshoz közelebb állók lehetnének. Ugyanezt kellne tenni az új folyampályával is. Ezek következtében kétféle zsilipet és egy vízosztó építményt kellene rakni, a költségek igen érezhető szaporításával; a kisajátítási kérdés, két részen, kettős akadályra ütköznék; a hajókázás a fő Tisza-medrén, kis és közép vízálláskor, a mostaninál is roszabb állapotban lenne; az új folyampályán pedig az eset tetemes változékonysága miatt, zsilipek nélkül a hajózás nem reménylhető... Mindezekből világos, hogyha felejteni tudnánk is a köztünk uralkodó roppant pénzszükséget, melly miatt köz és magánvállalatoknál inkább a biztossághoz tartjuk magunkat, és nem igen bír ránk csábító hatással az, ami nagyszerű és merész), mind a roppant költségeskedés, mind az aránylag nem teljes mértékben várható hasznok miatt, a vízelosztási eszme a Tiszánál egy általában nem alkalmazható, — ámbár különben meg kell adni, hogy a derék szerző ezen értekezésében igen szép tapasztalást s nem csekély tudományosságot és meleg ügyszeretetet tanúsított. Áttérünk most P a r e o c a p a-nak a fenebbi czím alatt megemlített munkájára, mellyel a jeles szerző boldogult nádor ő fensége megbízása következtében állított össze. Rövid, de velős előszó után az I. czikkelyben általános nézeteit fejezi ki szerző a Tiszavölgy rendezéséről, megmutatni igyekezvén, hogy a töltésezés az elhárítandó bajnak magában fönállható, s a folyam nagyobb részén egyedül alkalmazható, orvoslása, holott az átvágásokhoz a töltésezésnek is szükségkép kellne járulnia. — A II. czikkelyben a 15 §tól a 32-ig a Tisza saját medrének szabályozását magyarázza, A) alatt a folyam folytonos töltések közé vételét, B) alatt pedig a kivételkép eszközlendő, s általa tervezett átvágásokat tárgyalván. — Mi az e két czikkelyben elmondott és fölállított elvek után ítélve, örömest megváltjuk szerző bő tapasztalását, helyes ítéletét és józan fölfogását; de megváltjuk egyszersmind, hogy a tisztelt szerző tekintélyének daczára , néhány lényegesebb pontokra nézve észrevételeinket és ellenvetéseinket elhallgatnunk lehessen, mellyeket alább elmondandunk, valamint saját nézetünket is a Tiszaszabályozás fontos ügyére nézve. A III. és IV. czikkely a Tisza s némelly beleszakadó folyók közti viszonyról, az ezekre nézve megkívántató előgondoskodásról, ezen mellékfolyók szabályozásáról, s a mezők lecsapolása érdekeiről szól. — A III. czikkelyben szerző a Vásárhelyi s Beszédes közt nagyon megvitatott kerecseny-komorói átvágás helytelenségét elismeri; a Latorczát nem Csapnál, hanem a térképen levőbz átvágás irányában véli a Ticze vizébe vezetendőnek, valamint ez utóbbit a cd vonal szerint Szomotornál a Bodrog medrébe ömlesztendőnek, a mikről szinte utóbb mondandjuk el saját véleményünket. — A Topolya és Ondóva folyók összekapcsolására nézve legczélszerűbbnek véli szerző Keczkés igazgató- mérnök javaslatát, azon egyszerű oknál fogva, minthogy miként szerző maga vallja , legtermészetesebb, a Topolyát az Ondóvá természetes völgyében vezetvén, melly folyó e szerint a legalantibb fekvésű (a térképen) pontnál, a már végrehajtott átvágás kezdeténél, a régi medren fogja a tervezett átvágásokat követni, a szükséges javítások alkalmazása mellett. — A IV. czikkelyben elmondott elvekre nézve részünkről sincs egyátalában semmi ellenvetésünk. Az V. czikkelyben szerző a munka rendsoráról és a legelőbb megkezdendőkről szól. S miután szerző a Tiszaszabályozás alapjául annak átalános töltésezését vallja, s Váritól Dadáig minden átvágást szükségtelennek állít, a töltésezést fölülről, az átvágásokat pedig Dadánál véli legczélszerűbbnek megkezdeni, mi szerző véleményében, különösen az átvágások kezdéspontja iránt, nem egyezhetünk meg, mert azon meggyőződéssel vagyunk, hogy Váritól Dadáig azon nagyobb átvágások, mellyek által a folyampálya rövidül s a vízsebesség növekszik, s mellyeknek szerencsés és gyors sükerülését a helybeli körülmények biztosan reményketik, nem csak czélszerűek, de a folyam lehető legjobb szabályzására nézve valóban szükségesek is. Az I. toldalékban szerző, helyszínen tett vizsgálatai után, a dadai átvágásnak a térképen ABC vonalát ajánlja mint voltakép legczélszerűbbet, s ezen átvágás csatornájának fenekét 5 ölre , a védtöltés tetejének szélességét 2', a vízfelöli lejtőt, 2: 1, a mező felőliét 2'A: 1 dőlésűre határozza. Mi