Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-08 / 466. szám
TARTALOMI. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Érdemnélánylat. Előléptetések. — Az elemi iskolák ügye. IV. — Törvényhatósági tudósítások. Marmarosból (közgy. megyei körlevelek). — Erdélyi országgyűlés. (XLII. országos ülés.)—A „Magyar szépirodalmi Szemle.“—Vidéki hírek. (Egerből. Baranyából. Verőczéről). Külföld. Spanyolország. N. Britannia. Francziaország. Mexico. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs kir. ap. felsége O’Donell Henrik grófot tengerparti kormányszéknél alkalmazott udv. tanácsost a lombardiai kormányszék alelnökévé;— Naymeyer Ferencz m. kir. udv. kincstári tanácsost a m. kir- kancellária udv. tanácsosává; — továbbá Sigray Fülöp grófot Sopronymegye tiszteletbeli aljegyzőjét a dunántúli kir. kerületi táblához szavazattal bíró tisztelt ülnökké; — végre Gömöry Vidor m kir. udv- kincstári fogalmazó gyakornokot ugyanott tisztelt fogalmazóvá kinevezni legkegyemesebben méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Stáhly Ignácz helytartósági tanácsost és Magyarország főorvosát a császári ausztriai vaskorona rend 3dik osztályú keresztével kegyelmesen díszíteni méltóztatott. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a központi kiadóhivatalban Reiszner Ignácz elhunyta által megüresült irodai irnokságra Schwendtner Márton ugyanezen hivatalban eddigi járulnokot, ez utóbbinak helyére pedig járulnokká Krandl Benedek tiszti gyakornokot alkalmazta. Továbbá a Szent-Eleken megüresült k. harminczadosi állomásra Engelmayer Mihály hidegkúti k. harminczadost érdemesítő. Az elemi iskolák ügye. IV. E napokban az angol parlamentben előterjesztett népiskolai tervnek pontjait vizsgálva, azon a határozatlanság s hideg pártolás színét lehessen észre nem vennünk. Ennek okául először ama kíméletes tekintet szolgál, hogy átalános közoktatási reform előterjesztésében a különböző társasági osztályoknak, mellyek iskoláikhoz — ezeknek a különböző vallásokkali összefüggésük miatt — állhatatosan ragaszkodnak, akadályul áll a statusnak, melly tekintet minden vegyes vallásu statusban tekintetbe veendő ; másodszor : hogy mélyen a szülök jogaiba benyúlni nem kíván gyermekeik hatalma fölött az iskolába való küldetésükben , az angol szabadságot s függetlenséget hozván föl okul. Melly ok alatt talán inkább ama szívek fenekén nyugvó akaratot kellene értenünk, miszerint a státus sokat költeni e czélra nem kíván, a szülök kötelessége lévén gyermekük neveltetéséről gondoskodni. Mi ez önkényesség elvét a gyermekek iskolába való küldetésében nem vagyunk hajlandók elfogadni. És az ausztriai, bajor s porosz rendszert nem tartjuk olly természetelleninek, miszerint ne kényszeríthetnék a szülőket gyermekeik iskolába való küldetésében. Jó, sőt nagy bölcseségre mutat új ingereket fölfedezni és alkalmaztatni a szülők irányában, hogy ezáltal minél ritkábban kellessék a kényszerítő eszközöket használni; igy ha — mint Angolhonban terveztetik — ipariskolák csatoltatnak össze az elemiekkel; — továbbá — mint mi indítványozók múlt számunkban — ha az alakulandó könyvterjesztő társaságok még a szegényebb gyermekek ruházatijára is kiterjesztenék gondjaikat, ha ezen kötelességeik lélekismeretes teljesítésében a szülök némi polgári vagy más kitüntetési méltánylásban részesülnek __ Hanem az olly szülőket, akik makacsul elfogják gyermekeiket az iskoláztatástól, szorítani is lehessen a józanabb útra, minden tekintetben szükségesnek látjuk. Mivel sokan vannak közülök, kik annyi értelmi erővel nem bírnak, miszerint átláthatnák az iskoláztatás hasznait, és akik fölött atyáskodó hatalommal kell őrködni a statusnak; és önjavukra — mi egyszersmind a status java — kényszeríteni. Az alsó nép — tömegben — mindig értetlen spártlogókra van szüksége. Mi tehát ellenkezőleg az angol szabad szellemmel, melly a szülök tetszésére bízza —ha akarja — küldeni gyermekét az iskolába, épen egyik akadályul tekintjük a közoktatás mezején a világi tisztviselők népnevelés iránti indifferentismusát. Mennyi följelentés, mi sok kérelem törik meg most e téren a megyei magistrates indolens hanyagságán, kényelmes restségén, fölösleges mutogatni; az iskolafölügyelő magára hagyatva ha szóval s reábeszéléssel nem, másképen alig tudja reábízni a szülőket a mester fizetésének beadására, avagy gyermekének iskolába való küldetésére. Pedig itt csakugyan kellene a gyermekekre alkalmaztatni a mondást: compelle intrare. És e bajon a mostani megyei rendszer haoticus állapotában alig is segíthetünk, a legczélravezetőbb indítványok mellett. Én az iskola ügyét elhanyagló megyei tisztviselő irányában rövid per útján a megyében ezentúl mindig lakó főispán előtt pénzbeli büntetést szabatnék az iskolák javára.......Megidősült eszme az a politikai világban, hogy a státusnak legfontosabb érdeke feküdvén a közoktatás ügyében , jogai közé számította mindenkoron a hanyag szülök irányában kényszerítő szerrel is föllépni. Lykurg, a spártaiak bölcs s nagy törvényhozója, a görögöknek első adott jelt a népnevelés statushasznaira s kötelezettségeire, és azt korának ízlése szerint rendezé. Aristoteles eme mélyen látó sspeculative fő, szükségesnek látta olly fontos ügyről, mint a miilyen a polgári társaságnak a népnevelés, a statustanról írt könyveiben erről is értekezni, és Plutarch jeles psychologiai alaptételek között a status kötelezettségeit is megérinti. A rómaiak között pedig tüzetesen Quintilian fejtegető a népnevelés, a közoktatás ügyét, melly könyv kortársaknak ez ügybeni kézikönyvül szolgált. És mindenütt azon eszméről áthatottan írtak, hogy a statusnak nativus jogai vannak a népnevelés előmozdítására politikai hatályát s erejét is igénybe venni. Ezen észrevételeink — most épen, a midőn Albionból, ahova politikai életünkben annyira szeretünk kacsingatni, ama status jogait gyengítő liberális elv, melly szabad tetszésére bízza szülőknek küldhetni vagy elfogni gyermekeiket a köziskolákból — kezd áthangzani; — hisszük ez időben, helyén állanak. Hanem a szülők irányában is igazságosak kívánunk lenni, és szívesen megengedjük, sőt szükségesnek látjuk, miszerint némi részben — illő mértéke szerint a józan számításnak — az is, kólának locális ügyeibe befolyás engedtessék, s érdekük általa folytonos éberség s tevékenységben tartassék. — A protestánsoknál — a hol eddigelé — többnyire — önmaguk erejükre támaszkodva, másonnan segedelemre ritkábban számolva, mégis olly karban voltak képesek tartani népiskoláikat, hogy a közérdeket, mellyel népe elemi iskolai iránt van, legnagyobb részben annak vagyunk hajlandók tulajdonítani, miszerint a tanítási ügyeket náluk tisztán vallási convent kizárólag, s még a helybeli világi hatóságot is mellőzve,egyedül vitézis kezeli, s a szülőknek is csak ez után engedtetik némi befolyás, holott a felekezeti szellem sokat megszült. Nálunk a régi adományok emléke a népet segedelemváróvá tette, s másod-természetévé vált másra támaszkodni s lankadtan vagy épen semmit sem áldozik e czélra, s igy igen természetes, hogy az önáldozatokon nem vásárlott kincsnek (a közoktatásnak) becse is csekély. A szülői érdeket fölébreszteni a népnevelésnél: egy nemes és hathatós szer, mert valljuk meg őszintén, hogy közvetlen — bizony csak az apát s anyát illetvén a nevelés kötelessége, ama kérdés is: milly módon eszközöltessék az? őket közelebb érdekli. Körömön kívül esnék itt értekezni és kijelölni ama határokat, mellyek a szülőknek ez ügyekbeni befolyása körvonalait képeznék. Minden esetben józan tekintetet s megfontolást érdemelne e kérdés, nehogy az ismeretes baloldali presbyteriális elv felé gravitáljon a különben is vegyes helyeken erre hajlandó katholikus nép. Mi e tárgyról egyszer e lapban, de más szerkesztőség alatt értekeztünk már .... Hanem az elemi iskolák ügyében itt, úgy mint más politikai czikkeknek a napi sajtó utján a napi események föltoluló zajában az a sorsuk, hogy az újabb újságszámok érkeztével a múltak feledésbe bocsáttatnak. Tanítsuk meg a népet önérdekeit józanul fölfogni s okos vezérlet alatt az üdvös czért előmozdítani önmagában keresni az erőt s segedelmet, míg most azt hiszi, hogy a kormány kezében s püspökségek s káptalanoknál egy kimerithetlen bűvös erszény van, ahonnan minden kitelik. Az elemi iskolák ügyében még egy kérdés van, mellyel különösen Magyarországban ignorálnunk nem lehet, éspedig az, hogy miután itt az elemi iskolák tanítói közönségesen egyszersmind templom szolgái, kántorok, kik tanítói fáradságaikért többnyire csak szük kántori fizetéssel jutalmaztatnak meg, és — néha az iskolát kell elhagyniok — hogy az egyházi kötelességeket végezhessék... Azon kérdést kell tehát megbírálnunk: váljon tanácsos-e összekötni a tanítói hivatalt a kántori állomással? és a néptanítói fizetést a kántori már létező fizetéssel pótolni ?... Ne ütközzék senki azon meg, ha e pontnál a katholicismus iránti forró ragaszkodásunknál fogva gondolatainknak kisé szabadabb folyást engedve, olly elvet találunk védeni, melly a mostani, a status kezeiben minden hatalmat centrálisaié kor gondolkozásával ellenkező lesz. A statusnak a közoktatás mezejéni jogait mi kétségbe nem vonjuk, hanem ezeket csak ott gyakorolhatja átalánosan, ahol a nemzet egy hitben él, és ekkor is az egyházzal közösen. De ahol a sok vallásfelekezetek több részre oszták a nemzettestet és a secták terjeszkedő ösztönös féltékenysége az életben s a publicumban élesen nyilatkozik, ott a közbékére nézve legbölcsebb politika az, ha a népnevelés ügyét kormányi fölügyelés alatt jobbadán a különböző egyházak buzgalmára bízza, mind a mellett teljes hatalma és tekintélyével támogatván azért az abban fáradozó vallásrészeket. Illy státusban közös oktatás elve nem verhet gyökeret , és csak súrlódásokra s indifferentismusra vezérelne. Más részről a felelős kormánnyal bíró vegyes vallású státusban a kormány gyeplőjét tartó ministériumban örök időkre elég garantiát sem lehet találni : ha ugyan a köziskolákban vagy kinevezendő elemi tanítókban nem fognak- e a másik vallásrészek sérelmével némi aberratiók és kegyelések történni? Ki állhat jót: váljon illy köziskolákban az egyház hitével ellenkező szellem s irány nem hasit-e magának rést?___ És itt találjuk a lapokát ama még mindig függő statuskérdésnek: az egyházat-e vagy a statust illeti az ollyan vegyes vallásu országokban a népneveltetés joga? a tantárgyak mi szellembeni előadatása ?.... Egy könnyen, amúgy ellenzéki mindenhatósággal s politikai bölcs arczvonásokkal — ezt hazánkban is eldönteni alig lehet, miután ezen kérdés a különböző vallásokkali összefüggés miatt az élet viszonyainak a státus által is le nem rázható bilincsei alatt áll. És e szempontból mondok mi czikkeink egyikében, hogy az alsótáblának a népnevelés ügyében szerkesztett tervének e hazában jövendője nincs; épen úgy, mint Angolhonban: az Irhonra tervezett közoktatási munkálatnak kellett megbukni! De mi összefüggéssel van mindez, kérdi az olvasó, ama kérdéssel: tanácsos-e összekötni a kántori hivatalt a néptanítói állással?... És mi azt mondjuk, hogy ez alapja előadandó észrevételeinknek a magyarországi viszonyokra nézve. Hazánk politikai állása jövendőjét nem ismerjük; a mi változásokon mehetnek át az eszmék, a viszonyok; ki mondja meg?.... a mostani hazai körülményekben a katholikus egyház a sűrű megtámadások között deflensiv állásban van; a múlt országgyűlése törvényczikkeiből egy bizonyos bekövetkezendő időnek előjeleit látjuk ez eddig apostoli országban; az eszme, hogy a status mint illyen — vallással nem bir , és sem katholikus, sem protestáns , hanem csak statuskormány, mellynek minden vallások irányában egyforma sympathiával kell lenni, mind inkább erősödvén hazánkban.......már illy körülmények között a katholika egyháznak oda kell irányozni minden törekvéseit, hogy a népnevelés jogát kezeiből ki Negyvenegyedik év. 466 szám. 1847. Előfizetési díj félévre postán és helykén borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblaimé, kiadja Özvegye-Csütörtök april 8-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk.