Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-29 / 42. szám

Csütörtök junius ALKOTMÁNY NEMZETISÉG. 29én 1848. Negyvenkettedik, év 42. szám. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d­k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. E­l­ő­fi­z­et­é­s­i hirdetés. Azon hazafiaknak, kik a „NEMZETI“ politikai hírlapra a jövő (július-decemberi) félévre előfizetni kívánnak, ezennel jelentjük, miszerint e lap ezentúl [hétfőt kivéve] mindennap egyegy íven fog megjelenni. Előfizetési díj félévre B­udapesten házhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékban hatszor küldve 8 fr., kevesebbszer küldve pedig 7 fr. pp. Pesten előfizethetni zöldkert utczában 488-dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban, vidéken minden postahivatalnál. _________________ _ Pest, jun. 28. Mindazon különböző s egymásnak ellenmondó hírekre, mellyek naponkint a bel és külföldi lapokban az ifir-szerb mozgalmakat illetőleg a közönséget körülszállongják, kö­telességünknek tartunk annyit megjegyzem, hogy Jellasics­nak insbrucki útja után, nemzetünk becsületével csak azon alternatíva férhet meg, t. i. nyílt háború az ilirekkel, vagy pedig a magy. ministeriumnak minden további alkudozás s fel­tételek nélkül, az ilirek általi elismerése s a törvények iránti engedelmesség. Ez alternatíván kívül a magyar király és ministerium, a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül, hacsak alkotmányunk ellen a legérzékenyebb sérelmet önkényileg elkövetni nem akarják, törvényesen s az alkotmány által megszabott ha­talmuk korlátai közt semmi mást nem tehetnek. Ő­felségének békekötési és hadviselési joga csak a külföld irányában érvényes;az ilir lázadás ide nem számítható;a nyílt pártütést csak a törvény korlátai közt lehet és sza­bad megzabolázni. Ennélfogva megváltjuk, igen kellemetlen helyzetbe hozná a hazát, meggyalázná nemzeti erőnket, s súlyos vád terhét gördítené a ministérium vállaira, ha valósulni ta­lálna a­m hír, miszerint János főherczeg, ki egyébiránt magas erényeinél fogva teljes tiszteletünket bírja, nevezte­tett ki a magyarok és ik­rek közt közbenjáróul. Ezt mi nem hisszük , hinni nem akarjuk, mert ha a dologban csakugyan volna valami valóság, akkor sem­mi sem tartóztatna vissza, hogy nyíltan kimondjuk, misze­rint ministériumunk nemcsak prichard-i, de valóságos spichard-i eljárást követ el a nemzet irányában. Ismételjük tehát, hogy mi ezt nem hisszük, de meg­­valljuk a más részről, hogy egy kis gyanúperrel még­is élünk, miután a történetből s a mindennapi tapasztalásból tud­juk, miszerint a kormányok természetüknél fogva igen fe­ledékenyek szoktak lenni azon múltak iránt, midőn még nem ők voltak a kormányok; s milly gyakran megtörténik, hogy a mi az ellenzéki tagnak fölöstökömre is kevés volt, azt a minister társaival egyetemben ebédre sem bírja meg­emészteni. ... Exempla sunt odiosa. Élünk pedig a gyanúperrel annál is inkább, mert a félhivatalos lap egyik legközelebbi számában egy igen cso­dálatos sententiát olvastunk, melly szóról szóra így hang­zik: „ne okoskodjunk azért, mit, miként tesz a ministérium, de kérdezzük inkább: volt-e sikere eljárásának?“ továbbá ugyan e helyen olvassuk, hogy nekünk nem kell más mint „eredmény minden áron.“ A­mi a nem okoskodást illeti, az a lehető legfeleba­­rátibb tanács, miután nincs kényelmesebb dolog, mint nem okoskodni, s erre a magyar, keleti természeténél fogva, kivált illy meleg időben, vajmi nagyon is hajlandó, mint azt bízom és CC!!”nánk tiszta keleties természete naponkint ta­núsítja.... akiz mióta a nem okoskodás kellemes mester­ségében olly remekül szerepel, saját lelkiismerete s a közönség megnyugtatására egy­ uj faturnot állít fel a ma­­gyar független felelős ministerium képében, s mindenfelé derült arczal hirdeti: ne okoskodjatok, úgyis minden akint fog történni, a­mint a fatum elvégezte... legyetek határ­talan bizodalommal!... Részünkről még eddig szinte osztjuk a bizodalmát a ministerium iránt, de megvalljuk, hogy nem vagyunk olly szerencsések, mint t. collegánk, mert a mi bizodalmunk nem határtalan, sőt igen is marguirozott határral bir, ennél fogva nem fogja rész néven venni, ha bizodalmunk határ­dombjára állva, egyenesen kimondjuk, hogy a minden ároni eredmény túl esik bizodalmunk határain. * Eredmény minden áron!... ez már magában is a legdurvább ellenmondás, melly bár­mi valószínűség­be leplezze is magát pillanatokra, bármi tetszőnek látszas­sák is külseje a felületesen vizsgáló előtt; az, ki a politi­kának nem csak a b­őjét ismeri, de hübnevét is megtanul­ta , undorral fordul el a nyomorult kontár politikának e halotti váza elől... : „Succes“ mindenáron, ez volt a Metternich-gurzoti politika is , minek következtében jelenleg az osztrák biro­dalom szétbomlási végvonaglásiban sinlődik, s L­aj­os Fü­­löp Angliában, nem jut hirtelen eszünkbe micsoda „hous“­­ban ül, elmélkedve a világi dolgok múlandósága fölött.. „Succes“ minden áron; ez volt a bourbonok politi­kája is, mellynek nagy mestere Polignac, általa földönfu­tóvá tette X­ ik Károlyt s unokáját.... „Succes“ mindenáron; ez Palmerston politicája is, ki fölgyujtván a csűrt, hogy a patkányokat elkergesse, ez ál­tal lángba boritotta egész Európát; s nagyon tévednénk, ha azt hinnék, hogy e lángok át nem fognak harapózni a chalaisi szoroson. Mi nem hinnők, hogy ministeriumunknak , ez legyen politikai jelmondata; mert ha így volna, akkor egyenesen ki kellene mondanunk, hogy ministeriumu­nk azon törpe kör­ben forog, mellyben egy tehetségtelen önmaga pillanatnyi életéért vivő kormány elég kényelmesen megfér ugyan, de a mellyben a nemzet jövőjét megalapító , jelenét szilárdí­tó , s becsületét megmentő terveknek semmi hely sem jut... Részünkről legalább még eddig, nem mernék igy rá­galmazni a ministeriumot. — Hivatalos rovat. A mi­nisterelnöktől. Királyi helytartó ő föksége által a ministerelnök elő­terjesztésére az országos haditanácsnál gazdasági osztály­főnök s előadóul Erdős Ferencz az 5. számú tüzérségi ez­redben számvevő kapitány; titoknokul P­ász­thor­y Károly, táblai ügyvéd neveztettek ki. Továbbá min­sterelnök által ugyan az országos hadita­nács gazdasági osztályánál számvevősegédül L­e­d­e­r­e­r Ede 51. sorezredbeli írnok, a honvédsereg zászlóaljaihoz pedig számvevősegédekül az országos haditanács által je-­­­sen az I- höz: M­o­n­i­t­o­r i­s Samu, II- hoz: Balázs István, III- hoz: Miskolczy Károly, IV- hez: Buecz József, V- hez: Szank Elek, VI- hez : H­a­l­á­s­z­f­y József, VII- hez: Stocz János, VIII- hoz:Szárnyassy Gergely, IX- hez: Korbély Manó, X- hez: Szády György neveztettek ki. Az igazságügyi ministerről. Az igazságügyi minister a királyi ügyigazgatósági ügy­védek közül közvádlóknak Kóczán József s Kovács István urakat jelölte ki, s ezek fognak ezentúl azon ügyekkel az igazságügyi minister fölügyelése alatt foglalkozni, mellyek a királyi ügyésznek, mint közvádlónak teendőihez tartoz­nak. Kelt Budapesten, junius 23-kán, 1848. (Közlöny.) Követválasz­tások. Ungmegyében: Olesvári Gábor, Kandó Kálmán, Pribék Antal, Fekete Lőrincz választattak köve­tekül. Beregmegye munkácsi kerületéből Román Ferencz urad. ügyész lett követ. N.-Becskereken: H­a­d­z­s­i­c­s helyb. biró választa­tott el. Temesmegyében a már közlötteken kívül, a lippai kerület részér­ől: Deskó Athanaz főpénztárnok; a mora­­viczai ker. részéről: Nyéki Albert. Pozsonymegyéből a már közlötteken kívül követek let­tek, a nagyszombati kerületben: Csehi Zsigm.­szkiró; a galantaiban: Sebestyényi László, ottani kath.lelkész; a baziniban: Beniczki Pál, bazinvárosi tanácsnok; a sz.­­jánosiban: Boltviár Istv. tiszti alügyész. Nyitramegye nyitrai kerületében, közakarattal Tar­­nóczy Kázmér választatott követnek. Érsekújváron M­a­r­k­­hot János, Kecskemétváros egyik választó kerületében Kossuth lemondása után a reform, főiskola szabadelvű tanára Ka­rika János választatott képviselőnek. Nógrád megyéből követek lettek, a losonczi kerület­ben: Kubin­y­i Ferencz közakarattal, a gyarmatiban Kacs­­kovics Károly lemondása után S­r­é­t­e­r László első alis­pán; az ecseghiben: Horváth Ödön; a szécsenyiben: Básti Miklós főbíró ellenében szavazattöbbséggel Pulszky Ferencz. A nógrádi kerületben 3 szó többséggel Muzslai S. ellenében Frideczki Lajos. Kassa városa b. Luzsénszky Pált, Abaujmegye nagyidai kerülete pedig Ferdinándy Bertalant választá meg követnek, a többi választások még nem tudvák. Június 28. A budai hajógyárban az első 6 ágyús hadhajó már végmunka alatt van, nemsokára sudár árboczán len­­gend a nemzeti lobogó. A hadügyminiszer nevét fogja vi­selni. A második, melly nem nagy időközzel követendi az elsőt, 12 ágyús leendé­s „Erős“ nevet kap. Az ilir táborban a scorbut emészt, a szerbeknek pedig foguk fájt a Bánságra. Az újvidéki lázongó szerbek látogatással biztatnak bennünket, magyar vendégszeretettel várjuk őket, megesz­­szük a nagy szeretetnek miatta. Sokan ugyan közülök e látogatásra időt engednek nekünk, hogy kellőleg készülhessünk, s azért csak szüret­re ígérkeznek a budai hegyekbe jönni; tessék, majd bemutatjuk a magyar videót, nem tudom inyökre leend­­ő? egy kevéskét savanyu, de az nem tesz semmit. Néhány elválasztott városi tisztviselő prima intrada meg akarván választóinak bizalmát érdemelni, utczán és hiva­talban szüntelen németül conversál és dictiózik. Szelke alügyész, mint beszélik, miután a választás vagy meg nem választása kétséges kínain túlesett, németül is imád­kozik; tisztelt alügyész úr ébredjen ön marczius előtti álmaiból, hiszen nincs már a Szepessy protectiója alatt. K­a­z­d a vasúti mérnök igen csehül viselvén magát, újra becsipetett. Zichi vasútigazgató ígéretet ten a rend­­ügyérségnek, hogy minden gyanús cseh egyéniséget, a­ki Prága felé igazgatja politicája locomotivjét, vagy elbocsát hivatalából vagy elfogatja. A belügyminiszer elrendelte, hogy a horvát magyar üldözöttek menekvési helyeiken státussegelmezésben része­­sülendnek. A serviták zárdájából indul ki a rend, (kár hogy nem a servita rend) a rendügyérség ott működik. Stojakovich irományai megvizsgáltatván, a vád ellene iszonyúan megnőtt, miért is az igazságügyministernek át­adatott. Debreczen városa, ha Deák Ferencz minister ur a követséget el nem vállalja, Komlóssira ruházza át. — A napokban egy nagy hajóval gabnát hoztak­­ föl az alsó vidékekről; a gabnát egy pócsmegyeri molnár vette meg, s midőn embereivel szellőztette, mindazok, kik ezt tették, testükön mérges keléseket kaptak; a molnárban ez nagy gyanút ébresztvén, őrletett belőle, s a korpából ser­téseinek adatván, e műtétel után a sertések azonnal föl­­fordultak. A megyeri pap ezen gabonából mutatót hozott a rendügyérségnek. A nemzeti színháznak évenkint 20 ezer pengő bud­­getje leend. Javaslatban már megvan, a nemzetgyűlés bi­zonnyal elfogadandja; nem sok, és mégis elég, egy ügyes igazgató kezében: Hol van hát­­ ?! A napokban 15—20 szerecsent láttunk utczáinkon föl s alá sétálni; azt mondják, Haraszti küldé őket Amerikából önkénteseknek. No,­a kellene még, az ik­rek a mennyi eszük van, el találnák hinni, hogy az „eleven ördögök“ harczol­­nak a részünkön, holott pedig mi olly jámbor és istenfélő emberek vagyunk, hogy „ellenségünk“ után is csak azért tudakozódunk, hogy­­ megbéküljünk vele. Daemon, Pest megye középponti választmánya előtt f. hó 6. és 7. napjain következő honvédelmi ajánlatok tétettek : 1. Makád helység lakosai 2 db. arany és 123 ft. 7 kr. p. p. 2. Richter Sámuel aszódi izraelita 30 ft. 3. Bu­­jáki uradalom tisztsége 202. ft. 4. Soroksár m város­­a-

Next