Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-08 / 50. szám

Szombat ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt , kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. 50. szám. Julius 8lin 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Pest, július 7kén. Pár nap múlva évnegyede lesz, hogy az 1848 ki illik törvényczikk sanctionaltatott, s Magyarország papiroson megnyitotta az 1790:1 Oki­t.czikket, az előhaladt civilisatioval megegyezőbb formákhoz alkalmazván azt. Független felelős ministeriumot állítottunk föl, azonban a külügyekbel befolyást egészen a camarilla kezében hagy­tuk , legalább az élet igy látszik értelmezni a III-ik l. czikk 13ik szakaszát, mert ott világosan kimondva semmi sincs, hogy váljon a diplomába tartozik-e ezen úgynevezett kül­­ügyminister körébe; sőt többet mondunk, az egész 1848 ok­­. czikkelyekben sehol sincs megemlítve a diplomába, sem az: fizetünk e erre valamit vagy sem; ez tökéletesen ki­maradt törvénykönyvünkből ő felsége civillistájával egyetem­ben; hogy hogyan és miképen, azt a jó Isten tudja!...In­nen nagyon természetes, hogy ha kérdezzük: váljon történt e, az osztrák örökös tartományok és Magyarország új kor­mányformái óta a diplomatiában csak egy mákszemnyi változás is , azt kell felelnünk reá: Semmi, épen semmi, még csak a jelen spanyol uralko­dás sem ismertetett el... mit pedig még a nem épen leg­­szabadelvűbb porosz király is elismert már.. Külügyeinket mind azon személyek képviselik , kik az absolutismus iskolájában növekedvén föl, képzeletük leg­­magasb röptében sem bírnak túlemelkedni a bureaucratia korlátain... A­hány követünk van a külnemzeteknél, ezek mind ugyan­annyi támaszai a camarillának, s nem a nemzetek de a megbukott rendszer képviselői, s a reactionális ca­marilla törekvéseinek szószólói... A külnemzetek kormányai, legfeljebb is csak hírla­pokból ismerhetik némileg megújult állapotunkat; s még jó, ha így történik, mert azon hiteles (?) relatiok, mely­­lyet a birodalom képviselői a külnemzeteknél, a camarilla retortáján keresztül szivárogtatott utasítások után tesznek, képzelhetjük, milly szép színben mutatnak be bennünket, s mennyire élesztik irántunk a sympathiát!... A nemzetgyűlés nem érdemli meg nevét, ha a di­plomáca iránt határozottan nem rendelkezik, s ha törvé­nyeink közöl ezt csak egy napig is kifelejti. Ám nyakunkra rohantak az események hullámai, az aldunai oláh tartományok lerázták a pigmeusi zsarnok igáját, s most az orosz óriás ürügyet talált, hogy megad­ja önállásuknak az utósó csapást....... Midőn e sorokat írjuk, meglehet hogy a moldvák föl­dét orosz fegyveresek tapodják, rablánczra fűzik a nemzet hű­bait, s a szabadságért küzdő oláhországi derék bajno­kok, vég­elszánással készülnek áldozatul az éjszaki hatalom mészárszékére.... És mi, kiket helyzetünk természete, maga jelölt ki, hogy saját érdekünkben védőik legyünk, még csak azon morális segítséget sem nyújthatjuk nektek, hogy legalább a diplomária útján Európa előtt pártolóik legyünk!__ De sőt ellenkezőleg, megtörténhetik még az is, hogy ugyan­azon emberek, kik jelenleg a külnemzeteknél minket is képviselnek, a drinápolyi, a kaj­ardzsa és pétervári kötésekkel, mentegetni fogják az orosz lépését, ha fegyverei majd az Oláh és Moldva határokról, határainkba fognak érni, s újabb erőt, nagyobb bátorságot öntnek a lázadó szerbekbe és ikirekbe, készen állva minden perczben, ha nem is nyíltan, de alatlomban segélyükre, s a despotiának egy szomszéddali tovább terjesztésére!... És illy körülmények közt, bár nemzetgyűlésünk egybe­ült, még három napig várakozunk, hogy a házat megala­kíthassuk; nagy kényelmesen, üres vitákat folytatunk apró­lékos kérdések felett,s talán majd vagy hat nap múlva meg lesz­nek választva a tisztviselők, megállapítva a rendszabályok, és azután?.... no majd meglátjuk, mi fog­ történni az­után!... Részünkről csak annyit mondunk még itt, miszerint az aldunai események, a legnagyobb mértékben igénylik a ház figyelmét, legkomolyabb megfontolását, és gyors ha­tározatát; kétszeresen hívják föl a nemzetet, minden le­hető pénzforrásainak megnyitására, s minél nagyobb hadi en­nek minél gyorsabb kiállítására, és mindezek mellett a diplomácia ügyében, világos és határozott intézkedésekre. Ismételjük, a nemzetgyűlés nem érdemelné meg nevét, ha a diplomácia iránt határozottan nem rendelkezik, s ha törvényeink közül ezt csak egy napig is kifelejti... Az önmagával is tehetetlen osztrák kormány, az éret­len bécsi aula, az ármányos camarilla körmei közt lehe­tetlen hogy tovább is hagyjuk külügyeink vezérletét!... Az ilir pártütők ismét fényes bizonyságát adák a ki­rály iránti hűtlenségeknek és engedetlenségüknek. A június 10én Insbruckban kiadott királyi nyilatkozat ellenében Lentulay Imre — mint a zágrábi nemzeti bizott­mány elnöke— e bizottmány nevében, ilir nyelven — nyom­tatva egy rendeletet bocsát közre, melly magyar nyelven igy hangzik : „Folyó évi junius 10ről Insbruckból a császár és ki­rály nevében egy nyilatkozat, vagy hirdetés kering szere­tett bánunk és nemzetünk ellen. Bánunknak — ki i. e. ju­nius löke után Insbruckban a császár és király előtt volt — semmi sem mondatott, hogy ellene egy nyilatkozat a­­datott ki légyen; sőt bánunk az egész fenséges udvar ál­tal, mint igazi bán, legkedvesebben fogadtatott, és legfel­sőbb helyről semminemű nyilatkozat nem küldetett törvény­­hatóságainkhoz , miből világosan kitetszik, hogy császárunk és királyunk tudta nélkül adatott ki legyen a nyilatkozat, és nem igaz. Hogy tehát illyféle nyilatkozat hirdetése által a nép fel ne lázitassék, s ez által a béke, rend , és közbá­torság fel ne zavartassák, a nemzeti bizottmány részéről re­ghagyatik, minden polgári és katonai hatóságoknak, és a haza minden egyes lakosainak. 1. Hogy mindenkit — bár ki legyen az — ki a ha­zában bánunk ellen a király nevében hamis nyilatkozato­kat, s lázító antinationális proclamáliokat merne terjeszte­ni a polgári és katonai népség között, mindjárt befogja­nak, és az illető hatóságnak adjanak áltat. Ki az olly e­­gyént, ki hasonló nyilatkozatokat osztogat, fel nem adja, bűntársul fog tekintetni. 2. Az illető hatóságoknak meghagyatik, hogy a honbeli gyanús egyéneket szigorú figyelemmel tartsák,valamint a gya­nús házakat időről időre kikutassák, és ha a házban, vagy bár­hol idegen, vagy honbeli gyanús egyének találtatnának, ha a nyomozás után bűnösöknek találtatnak, a törvényszék által fognak megbüntettetni. — Zágrábban junius 26-án 1848. A működő nemzeti bizottmány nevében elnök Len­tulay Imre s. k.“ E rendelethez nem kell commentár. Csak azon őszin­te kérdést intézem a magyar király hű alattvalóihoz , a dy­­nastia barátihoz, meddig fogják tűrni a gyermekjátékot, mellyet, egy nemzettel űznek a camarilla tagjai. A magyar király az ilir pártütőt l. Jellachichot minden hivatalától megfosztja és fölfüggeszti, és a felségsértő s honáruló Jellachich Insbruckban szívesen fogadtatik, kihall­­gattatást nyer. Junius 30-án mint bán Insbrukban procla­­matiot bocsát ki az Olaszországban levő határőrökhöz. Ju­nius 26-án a zágrábi nemzeti bizottmány rendeletet ad ki, hogy a királyi nyilatkozat hamis, ő felsége tudta nélkül a­­datott ki, s mind­az, ki hasonló nyilatkozatot osztogat ki a nép között, büntetés alá jön. A felségsértő és honáruló Jellachich június 28-án Insbruckból Zágrábba érkezik. — Mit bizonyítanak e tények? Alávaló árulást és össze­esküvést a magyar király ellen. Tudjuk, hogy a lázadó ik­reket hatalmas kezek segítik elő vétkes merényeikben. Az ikirek, egy gyáva csoport, melly magas pártolás nélkül régen semmivé törpült volna; ez magában felsőbb befolyás és ösztönzés nélkül tehetetlen, csak alávaló eszköz, melly kész magát a legiszonyuabb me­­rényekre fölhasználtatni. Ki tehát az áruló, ki a királyi szó szentségével gyermek­­játékot űz, ki az ibt pártütőket folyvást a király iránti hűt­lenségre s engedetlenségre ösztönzi, s felhatalmazza olly rendeletek kiadására, mellyek a magyar király aláírása a­­latt kelt kir. nyilatkozatot meghazudtolják, s ez által a ki­rály személyét s tekintélyét gúny és megvetés tárgyává teszik ? E kérdés tisztába hozat­­a leginkább a dynastiának áll érdekében. És hogy ha a dynastia biztos jövőre akar számolni, kell hogy igazolja magát, kivált azon szives fo­gadtatás , kegyes válasz („mein Hercz bleibt bei Ihnen“) irányában, mellyben hogy a fe­lségsértő és honáruló Jella­ ' sics Insbrukban részesült, magok az ilir pártütők után út­félen hirdetik, s a sajtó utján is dicsekedve közzétesz­i. Addig is mig az árulók napfényre jönnek, minden hit alattvalónak szent kötelessége a királyi nyilatkozatot a feje­delem elhatározott akarata kifolyásának tekinteni, s azt pol­gártársaival közölni, hogy azok, kik az alávaló lázitók ál­tal tévutakra vezettettek , a királyi szó által felvilágosítás­­sanak. Koronás királyom iránti hűségem parancso­t velem, midőn a királyi nyilatkozatot tüszint a mint kezemhez vet­tem, Turopolyába küldöm. Csak az fáj, hogy a férfiú, kihez a nyilatkozatot intézem,­­ ártatlanul — majd­nem áldo­zatul esett az ilir lázadók vad dühének. Pogledich Ferencz Zágrábmegye törvényes főszolga­­birája — kihez a sürgönyt küldöm — az ilir patrióták ál­tal üldözőbe vétetett. A mint a sürgönyt elfogták, Pogle­dich befogatása elhatároztatott, kit csak az isteni gondvi­selés mentett meg kegyetlen üldözőinek istentelen kezei közül. Engem a zágrábi „nemzeti“ nevet bitorló bizottmány nevében Lentulay által közzétett rendelet nem tart visz­sza, hogy a nyilvánosság útján fel ne szólaljak, habár az ilirek nagy tanácsa kimondja is fejemre a halálos ítéletet. Még legdühösebb elleneim — a fanaticus ilirek —­ sem hozhatnak föl ellenem csak egyetlen egy tényt, mellyel be­mutathatnák, hogy koronás királyomhoz hűtlen voltam vagy valaha hazám s a köz­szabadság ellen működtem vol­na. S ezért a tiszta öntudat megnyugtat engem s elég e­­rőt nyújt megküzdeni minden ármánykodásaikkal. S miután a zágrábi pseudo nemzeti bizottmány el­nökének tetszett a bizottmány nevében ő felségének f. é. junius 1- ről Insbruckban kiadott nyilatkozatát az idézett rendelettel meghazudtolni — mintha a fejedelem arról mit sem tudna, s az ő tudta nélkül adatott volna ki. E rendelet irányában — mint melly a királyi szó szent­ségét sérti, a király személyét s tekintélyét gúny és meg­vetés tárgyává teszi — ünnepélyesen kinyilatkoztatom , hogy bár ki hatalmazta föl légyen Lentulay Imrét az illyféle rendelet közzé tételére, mind ő,mind azok, kik a megha­­talmazást fölhasználták, felségsértők és árulók. Midőn a fejedelem becsülete van compromittálva, mi­dőn a k­rályi szó meghazudtoltatik, minden hit alattvalónak mulhatlan kötelessége, a király megsértett személyéért, s tekintélyéért a veszéllyel, bár minő nagy lenne is az, szem­be szállani. Az olly ügy, mellynek statáriummal s a terrorismusnak minden nemeivel erőködnek elleneink győzedelmet szerezni, nem a szabadság, de a szolgaság ügye, melly sohá nem tarthatja fen magát. Melly ügytől magának a népnek többsége irtózik, s csak félelemből színlel hajlandóságot, az olly ügynek jö­vendője nincs. Ma kérdezzük faluról falura a népet, mondja ki tar­tózkodás nélkül véleményét az ilir mozgalmak iránt, tapasz­talni fogják a nép többségének ellenszenvét, melly minden alávaló bujtogatás és lázitás daczára is már több vidé­keken tettekben is nyilatkozott. A nép többségének nincs kedve bizonyos engedmé­nyeit — miket a magyar korona alatt élvezni szerencsés, bizonytalan rosszul — a szolgaság nyommasztó jármával felcserélni. — Az ilir pártülők a király parancsával, nevével játékot űznek, a törvényeket lábbal tapodják, feldúlják a magán­tulajdont, egyes békés és rendszerető polgárok személyén erőszakoskodnak, után útfélen lázitanak azok ellen, kik a fejedelemnek hű alattvalói, kik a törvényeknek engedelmes­kednek. Ha van Isten igazságos , lehetetlen hogy annyi me­­rény büntetlenül maradjon.— Jozipovich Antal: Hivatalos rovat. A földmivelés- ipar, és kereskedési ministertől. Utasítás az 1848-ik évi IX. és XII. törvényczikk által megszüntetett úrbéri tartozásoknak becs­lése iránt. (Folyt). 37. §. Ezen elősorolt körülményeknek szoros figye­lembevételével megálliltatván az úrbéri igás és gyalog nap­számnak valódi értéke, ez képezendi a kármentesítés alapját. 38. §: A házas és házatlan zsellérek robottartozásai­nak becslésénél a telkes gazdák gyalog robotjainak becs­értéke fog sinórmértékül szolgálni. 39. §: A házatlan zsellérekre nézve mindazonáltal meg­jegyeztetik, hogy csak azoknak robottartozása, kik legalább egy évig ugyanazon helységben laktak, lesz számba s ille­tőleg becslés alá veendői 40. §. A hosszú fuvar helyett a telkes­ jobbágyok ál­­tal törvény értelmében szolgáltatni szokott két igás nap­szám a robotilletőséghez számíttatván, az igás robotra néz­ve a felebb előadott eljárás szerint értékesitetik. E rendel­kezés alól kivételnek Temes, Torontál, Krassó, Posega, Verőcze és Szerém, melly megyékben az érintett tartolás nem hivatozott. 41. §. A fairási haszonvétel fejében tett szolgálatra nézve rendeltetik, hogy a telkes gazdák által teljesített be­­hordási és f­elezési, úgy szinte a házas zsellérek által vég­hezvitt favágási munka is, az erdő távolsága, az igás és gyalog napszám ára s egyéb helybeli körülményekhez ké­pest pénzértékben felbecsültetvén, ennek összege képezen­di e tartozásra nézve a kárpótlás alapját. E rendelet alól ki­vételnek nemes, Torontál és Krassóvármegyék, mellyekben e czim alatti úrbéri tartozásnak helye nem volt. Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyékre nézve pedig figyelembe veendő az úrbéri törvény azon rendelete, melly szerint ott a marhában jobbágyok a favágásával, a marhás jobbágyok pedig annak, de csak lakhelyük határában fekvő erdőkbeli behordásával tartoztak. 42. §. Az úrbéri nádlás haszonvételének fejében, úgy

Next