Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-11-26 / 170. szám
jamtól és vele járó két ágyúmtól megrémülvén a kőhidat és vaspályát őrző ellenség, torlaszait a hídon erősité , szétrombolván a közelében álló deszkagunyhókat, s felhordván és meggyujtván azokat a hidon, hogy innen meg ne támadtatnék. Az éj sötétében magasra lobogván a két hid lángja, meglátszott ugyan csekélyebb számunk, s még egyszer előtolult az ellenség oltani a fahidat; de Szó 11 századosnak a töltés sánczán és a hídoldalakon jól elhelyezett gyorsvadászai, gyámolítva nevezett századaim által, lepuskázták a bátor oltókat. Nem sokára a kelő nap sugarai láttatok velünk, mikép az ellenség mintegy 4 gyalog zászlóaljjal ellenem, és mintegy 3 század lovassággal jobb szárnyam ellen jó. — De jól irányzott tüzeléssel fogadtatván a kőhíd mellett felállított két ágyúm által, egy gyalog zászlóaljat küldött lovassága támogatására. Erre azonban én is másik két ágyúmmal és három századdal arra tartván, a tüzelést sűrűbbé tettem, mire az ellenség nem késett Marcsegg felé hátrálni, ágyúit a vízparton ránkszegezve tüzelni hagyván. Én pedig végrehajtva látván feladatomat, czéltalan csatázásba tovább bocsátkozni őrizkedtem ; visszavonulást parancsoltam ; s bár még visszavonuló csapatainkra is, Devény-Ujfalu helységébe igyazának, sebesültem csak három , hatottam egy sem lön ; a falu lakóinak is kevés káruk esett. Az ellenségnél vagy három lovas és 20 gyalog eshetett el, többet nem láthattunk. Seregemnek vitézei kevés kivétellel mint bátor és lelkes hazafiak viselték magukat. Miről örömmel teszem jelentésemet. Pozsony, nov. 20. 1848. Kosztolányi Mór alezredes. K. H. Pest, nov. 25. Ha unni tudnánk magunkat, most akár meghalhatnánk unalmunkban....... Sem ülés, sem hír, sem hírlap, sem levél, egy szóval semmi, mi csak egy lapszerkesztőnek éltető eleme, semmi, de semmi sincs.... Ha még ez sokáig így tart, akkor parcompagnie valamennyi szerkesztők, még maga a Közlöny is — a Kossuth Hírlapját kivéve — asztal alá dobhatjuk szerkesztői tollunkat, s az elunatkozott közönséggel együtt, rendre unhatjuk magunkat, a vidéki levelezéseknek bérmált biztosi hivatalos tudósítások százszoros variatióinak olvasása mellett a Kossuth Hírlapjából... Részünkről legalább azt sem tudjuk, élnek-e még levelezőink, s viszont meglehet, hogy ők sem tudják, valljon élünk-e még mi is ? Mert valamint mi nem kapjuk az ő leveleiket, úgy meglehet, ők meg nem kapják újságainkat, legalább nem egy előfizetőnk panaszkodott már, hogy October közepétől, de csak egy számot sem kapott lapjainkból .... Képzelhetni, mennyire örvendünk azután az illy meglepő híreknek. Azonban borúra derű, s igy nem kell desperálni ........legalább nálunk a kitürés nem fog hiányzani. . Pest, nov. 25. *** Egy a pozsonyi táborból érkezett tüzér legújabb hírül beszéli, miszerint a mieink Haimburgot, Jaelly az ellenséges előcsapatoknak kényelmes leshelyül szolgált, felgyújtották. Igen dicséri a tiroli vadászokat, kik minden esténkint a városból egy kis kirándulást tesznek, és soha sem térnek vissza annélkül, hogy fegyvert, vagy más zsákmányt ne hoznának magukkal. Beszélik, hogy az ellenség összes erejével a napokban csata lenne, de szabadjon ebben kétkednünk, mert ezt a jelen körülmények nehezen engedik meg. Windischgraecz úgy van Pécsben, mintha tűkön állana: Prága és Lipcse alkalmasint elordítja tőlünk az ő ,,kegyelmes szemeit. Kolozsvár megadása inkább egynémelyek gyávasága és elhanyagolásán alapszik, sem mint valami nagyszerű áruláson. Igen jellemző a bon mot — mit róla csináltak hogy t. i. a seregeink elől futó Urbánnak küldöttség ment utána, hogy visszahívják, de még ekkor sem híve Kolozsvár megadását, és csak akkor volt hajlandó a városbirónak hitelt adni, midőn ez négy tanúval erősíté — hogy a föladás csakugyan valóság, és nem valami „hadi csintalanság‘. •— Legközelebbi tudósítások szerint Katona Miklós már Deésnél van, s kevés időbe telendik, és Kolozsvár ismét a mienk lesz. Csak azután gondunk is legyen reá, hogy Urbánnal b. Vas Miklós et comp. is ki kergettessék. *A* Midőn Egressi Gábor k. biztos IT. M. Vásárhelyt legközelebb egy hatalmas beszédet tartott, s tiszta hazanyi indulatától elragadtatva — egészen átadá magát érzelmi kitörésének, egy fuvaros ekként figyelmezteté szomszédját: No meglássa bátyám, ebbe a puntomba mindjárt meghal, s kétszer hallottam már Pesten igy beszélni s mindig meghalt utána. A lapok mint hitelest közlölték, hogy a serviták kolostorukat az állodalom javára már tényleg átengedték. Legújabban azonban úgy értesülünk , miszerint erre nézve az érdeklett szerzetesrend protestált volna , mivel a kolostor alapítványi jószág lévén, abból ki nem becsültethetnek. *) Perczel Mór szerencsés tábornokunk Letenyéről nov. 22ikéről azon érdekes tudósítást közli, miszerint Muraközt a ellenségtől ismét kitisztította, két kis colonnal onnét kikergetvén az ellenséget, írja továbbá, hogy istennek hála, serege jó rendben van, s hogy naponkint bátrabb és rendesebb. Nov. 22-én egy nov. 6-ikáról a király aláírásával kelt proclamatio jött, mellyet Zala, Vas, és Somogyban kezdenek osztogatni. — Hisszük, hogy az erélyes tábornok nem késendik ezen királyi proclamatiók, vagy jobban mondva király neve alatt hazugságok gaz terjesztőit érdemük szerint megbüntetni . — *■).-* Egy őrnagyot, kinek zászlóalja Sárospatakon van elhelyezve, Legedics beütése felől kérdezvén , mint bizonyos tényt mondd, hogy az egész Legedics beütése nem egyéb üres lármánál. A dolog igy áll: Legedics vezérlete alat két zászlóalj katonaság egy pár ágyúval a gallicziai határokon a végett vesztegelt, hogy a Gallicziából hazajövő huszárainkat megakadályoztassa. E katonaság az élelem dolgában megszorulván, azon reményben jött átMagyarországba , hogy itt talán könnyebben foghatja magát a szükségesekkel ellátni. Amintegy egy pár napig Magyarországban állomásoznának, két compánia közölök a mi részünkre jött át, s az önkénytesek közé azonnal beosztatott. A többi megmaradt csapatokkal bent táborozik-e még Magyarországban Legedics, azt az értesítő őrnagy úr nem tudá megmondani. Hanem azóta hihetőleg visszavonult, minthogy tapasztalta, miszerint őkelmük nem szívesen látott vendégek. — Pest, nov. 24. A város tegnap közgyűllést tartott. A képviselők sokkal nagyobb számmal jöttek össze, mint ahogy legújabb időkben szoktak járni. Ez mindjárt azon gondolatra vezetett bennünket — hallgatókat — hogy vagy olly tárgy jövend elő, melly a polgárok közvetlen érdekeit igen közelről illeti, vagy hogy valami más történt. És mindkettő valósult. A polgármester restelvén , hogy a képviselők az ülésekbe olly ritkán járnak, mint a fejér holló, aláírási ívvel hívta fel őket a megjelenésre. Aláírták magukat sokan — és meg is jelentek meglehetős számmal. De az érdekes tárgy sem maradt el. Az már ismeretes tárgy, mikép Láng Ignácz városi főkapitány, a helybeli rendőrség főnöke, leköszönt. Ez ülésben beadta lemondását s annak okait. Ezek lényegei abban központosának, hogy ha valamelly czért sikerrel és tökélylyel elérni akarunk, kell, hogy a szükséges eszközök ne hiányozzanak. A pesti rendőrség eléggé ismeretes mindenki előtt, s ismeretes arról , hogy hiányai tömérdekek, hogy javítnivalói végtelenek. És egy fő oka az, mert olly kevés egyénekre *) Mi ugy tudjuk, hogy nem is alapítványi, hanem saját pénzükön vett jószág. Szerk. szorítkozik s kell szorítkoznia, kik physice sem képesek ügyes és mindenhova elhaló rendőrséget kezelni. Láng Ignácz, átlátva a hibákat, számos javításokat ajánlott , és egy új rendszert dolgozott ki. Ehhez azonban a szükségelt eszközök meg nem adattak — a kivitel lehetősége tele megtagadtatok így érezve , hogy az eddigi rendszerrel a közbátorságot kellően fentartani , a közjólétet előmozdítani nem lehet képes, félszegül pedig nem akarván hivatalát kezelni, mint legtöbb elődei — nem maradt számára egyéb, mint e tövises pályát másnak engedni át. Szóba jött tehát a helyettesítés. A polgármester azt nyilvánítá, hogy tud egyet, aki ajánlkozott elvállalni e hivatalt. Ezen egyén Ritter István városi főügyész. A képviselőknek ez kellemetlenül hangzott. Rittert, mint főügyészt, nagyon tisztelik, elismerik munkásságát, de épen ezért azt kívánták, hogy tartsa meg jelen helyét. Ezt azért is, mivel ügyészt, hozzá hasonlót , nehezen lehetne találni. Amennyire a képviselők magánnyilatkozataiból kivehettük , a legnagyobb résztanácsnok Lomhai Imrét óhajtaná kapitánynak. A helyettesítés jövő csütörtöki gyűlésben fog megtörténni. A főügyész is azt nyilvánítá , hogy ha osztálya jelen helyzetében hagyatik , alighanem leend kénytelen Lángot követni. Mert volt ír ügyész helyett most csak 4 dolgozik bureaujában. Ennyivel nem lehet meggyőzni a munkát. Hasonlóan a tanácsi jegyzőségnél 9 helyett most csak 5 van alkalmazva— 3 ingyen segéddel, kik közt van ollyan is, ki már négy év óta dolgozik minden fizetés nélkül. Ez nemcsak káros, mert a közügyek folyamát nehezíti, hanem illetlen is a a város tekintélyéhez, hogy évekszámra ingyen végeztessenek dolgai. A lánczhíd körül is előjöttek némelly bajok. Már 10 év óta kell a városnak perlekedni, hogy a társaság a hídfőnek elfoglalt térért kármentesítést adjon. Mindeddig hasztalan. Ez ülésben kinyilatkoztatott, hogy az uj hidon a város egy lelket sem engedend átmenni addig, mig nem kármentesittelik. — A part felemelését a város 28 láb magasságra teljesítendő ... — A díjrendszer és hivatali fizetések tárgyában a kormány által készített előterjesztés felolvastatok Ennek tartalmáról máskor. De annyit mondhatunk hogy maguk azon nyilatkozatok, mellyek a rendőrségi, ügyészi és jegyzői hivatalok köréből létettek, elegendők elismerésére annak, hogy valóban sem a jelen hivatalnokok száma nem elegendő a bírói és közigazgatási ügyek pontos kezelésére, sem azon fizetés, melly most adatik, sokaknak pedig nem is adatik, nem czélszerű arra, hogy a tisztviselők részrehajlatlanok legyenek, és más, tán kissé nem is illő, vagy jogos forrásokhoz ne forduljanak. Curiosum gyanánt megemlíthető, mikép bíró Graft indítványára azon ügyvédek ellen, kik a kormányhoz a taksa-rendszer ellen folyamodtak, actió rendeltetett el illetlen és sértő kifejezéseikért. A múlt közgyűlésen a komáromiakfelsegélésére 600 pft. rendeltetett ajándékkép kiadatni. P. m Vidéki mozgalmak. Komárombó 1. Igaz ugyan, hogy minden lelkes honfi, ki a közös haza szent ügyének előmozdításában fáradoz, legszebb jutalmát szeretett hazája iránt tartozó adója lerovásában, teljesített kötelessége öntudatában és lelkiismeretében , az emberi szívnek e földi istenében találja fel; de más részről a lelkes tettek felemlitése sokakra buzdító erővel bir, emeli a lelket és utánzásra ösztönzi, — azért Komárom városa közönsége a haza előtt el nem hallgathatja azon lelkes tettet , mellynek a haza Komáromvárának , mint nemzetünk főbb kincsének és Magyarország egyedüli kulcsának megtartását köszönheti; — nem hallgatja el azért, ne hogy az érdemben igénytelenek osztozzanak. — Való tény az, hogy Vilmos német gyalogezred egy zászlóalja, melly ministeri rendelet következtében folyó évi septemberékén Gönyőre utasittatott, — nemzetiségünk és alkotmányos szabadságunkellenies érzelmű Maercz József akkoron volt várparancsnok titkos rendeletére éjjel Komárom várát alatomosan megszállani akarta,— de az örök gondviselés őrködött igaz ügyünk fellett, és nem engedé, hogy az ármány gyó