Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-07 / 49. szám

Pécs, július 4-én. Tegnap délután érkezett hozzánk a lelkes és fáradhatlan Csányi és rövid mulatás és erélyes rendelkezés után ismét visszatért Kanizsára , honnan rövid idő múlva eljövend ismét Ottinger generállal. Nemzetőrségünkből 6000 ember megindult már, de nem őrvonalt húzni a Dráva mellett, hanem Mohácson, Baranyaváron, Siklóson és Berementen elfoglalni szállóikat. Verőcze vármegye t. i. pénteken tartó utósó gyűlését, és határozatot hozott, miszerint követeket küldene az országgyűlésre és megkérendi a ministériumot, hogy kordont ne vonjon Drávánál, nehogy ezáltal ingerültség támadjon. Baranya tehát nemzetőreit nem állítja ki a Drávához, múltán ott még legkisebb veszély sincsen, hanem concentrálja több állomásokon, minek azon jó oldala is van, hogy naponkint gyakoroltathatunk a feyverviselésben, és ellátásukról is könnyebben gondoskodhatni, nem is említve, hogy mentek is maradandanak a Dráva partjain uralkodó házaktól. Ma a hegyháti járásból 926 nemzetőr vonult katonai rendben városunkon keresztül jó kedvben, sőt mondhatjuk lelkesedten, mind erős fiatal magyar és német ember. A németeknek többnyire jó puskájok van, maguk szerezték azt, és pedig némellyek drága pénzen. Magyarnak is igen soknak van pukája, a többi lándzsával és egyenesitett kaszával fegyvereztetett föl. Csak egyetlen fiatal német könyezett, midőn feleségétől gyermekeiül megvált. Keresztül vonulván lobogó zászlóval és harsogó zenével a főpiaczon, sokan durrogtatták puskájukat. Isten vezérelje őket szerencsésen. Tolnából ma 2000 nemzetőrt vártunk Pécsett, de Csányi Mohácsra rendelte őket, és így egyenesen oda indíttattak. Élelmezési biztosunk Pleinerur fáradhatlanul gondoskodik minden szükségesről. Tábori pap és orvos is több indult már Pécsről es az illető állomásokra. — Pécs városának nemzeti őrei hon maradnak, mig reájok szükség nem leend. Minden másodnap szorgalmatosan gyakorolják magokat. — Polgáraink előbb kelős petitiót adtak be Aidinger Pál pécsi követ törvénytelen megválasztása ellen és reményük, hogy a verificatio alkalmával vissza fog utasíttatni. Hogy budai külvárosi bosnyákjaink között illr szellem uralkodnék, azt csak a Jelenkorból olvastuk csodálkozva, miután Pécsett arról nem is álmodtunk, és az állítás valótlan, valamint a Jelenkornak azon tudósítása is, hogy megyénknek több német helységei vonakodnának az őrseregi szolgálattól. Ellenkezőről mi is meggyőződhetett a tisztelt tudósító, sőt épen német nagyobb helységeinkben létezik a legnagyobb lelkesedés a haza szent ügye iránt. Több helységeinkben már vitorlavászonból pantalont és dolmány vagy kabátot is viselnek nemzetőreink, és líraim most lesz legjobb alkalmunk földművelő polgártársainkat jó szélével megfosztani a nehézszagú zsíros hosszuhajtól, melly olly viszataszitóvá teszi népünket. Honvédeink 8-ik zászlóalja Pécsett tanyáz és már complete Mind szép, erős, derék fiatal legények képezik azt. Sírféle legtöbb Tolnából jött és legtöbb szép szálas legény is. De van még köztük számos gatyás mezit bábos ficzkó is, és szegények igen igen nehezen járnak a pécsi kövezeten. Akármit mondunk, ruházatokkal mégis csak lehetett volna egy kissé jobban sietni. Nemzeti honvédők és mezítláb, ez némellyek szerint szégyen a nemzetre, mások szerint szégyen a ministériumra, mások szerint pedig a régi kormányra nézve, melly olly állapotban adta át a hazát a ministeriumnak, hogy 1OUOO embert sem lehet 2 hónap alatt a legszükségesebb ruhával és fegyverrel ellátni. Líceumunk és gymnasiumunkban vannak a főtanyák, és a career academicusnak kulcsai, a profess, vagy minek is mondják magyarul, kezeiben vannak. Pozsega vármegyébe horvát katonák jöttek a múlt hónap utosó napjaiban, nehogy a megye előkelői a magyarokhoz álljanak, a nép úgyis a magyarhoz szít és mitsem akar tudni az ikirekről. A ma érkezett Agramer Zeitungból azt tanuljuk, hogy nincs remény a békés kiegyenlítésre. Az ilirpárt nec latum quidem ungvem-et akar távozni elveitől. Oh máskép lépett föl a radical Sveicz a jogterén álló Sonderbund ellen, mint eddig a magyar elpártolt ilirei és ráczai ellen. Zágrábban, Jellasics visszaérkezte után,jun. 29- kén tartománygyűlés tartatott. A zágrábi újság írja, hogy a bán szűnni nem akarólag mennydörgő „zsivó“val fogadtatott. Az ülést megnyitván, kijelenté, hogy a gyűlölt királyi manifestum felöl csak Innsbruckbeli elutazása után Linczben tudósíttatott; ennek következtében rögtön János főherczeg után utazott, s tőle, mint ő felsége által megbízott közbenjárótól, ezen, az egész horvát nemzetet meggyalázó manifestum minden következményeinek elháritatását megnyerni iparkodik. János főlig ezt megígérő, s egyszersmind nyilvánitó, hogy rögtön egy futárt fog Pestre küldeni, miszerint a magyar ministérium minden ellenünk intézendő további lépésektől elálljon,és a horvát ügynek végelhatározását függőben tartsa. Mi a közbenjárót illeti, miután már a sors arra kárhoztatott, hogy köztünk s Magyarország közös közbenjáró legyen, úgy hiszem, az egész nemzet egyhangú akaratát fejezem ki, midőn kimondom, hogy János a félgnél jobb közbenjárót nem nyerhettünk. És miután ő fensége a Magyarországgali kiengesztelést óhajtja, szükség János ő fenségét mielőbb fölkérnünk, hogy feladatát mielőbb kezdje meg, hogy így mi is tudhassuk, hányadán vagyunk, mert minden pillanataink drágák; s miután mi a szerb nemzet kivonatait magunkéivá tettük, szükséges megemlíteni, hogy ő fensége ezekre is terjessze ki ügyeimet. A fölirat kidolgozását legczélszerűbbnek hiszi a nagy bizottmányra bízni, melly munkálkodása eredményét mielőbb adja be. Határoztatott: a közbenjárás elfogadtatik. János fő 192 hghez felírás fog intéztetni, mellyben különösen a manifestum visszahúzása, a tartománygyűlés törvényszerűsége, a mi és a szerbek kivonatainak teljesítése, a szerbek s más Magyarországban lakó szlávok nem üldöztetése, a katonaságnak a bécsi központi ministeriumtóli függése, és a horvátok s dalmátiaiak egyesülése elleni minden akadályok eltávolítása — fognak megemlíttetni; a nagy bizottmány a békefeltételek kidolgozásával, kiterjeszkedve a szerb vajvodaságra is, bizatik meg; a bán, a békeügy befejezésig, korlátlan hatalommal ruháztatik fel; mig a békefeltételek tárgyaltatni nem fognak, a tartománygyűlés fel nem oszlik; végre a zágrábi, zengi és diakován papság felszólíttatik, a népet az iránt megnyugtatni, hogy vallási tekintetben résztől egy vallásfelekezet sem félhet. Unió. Miután Erdély országos rendei az uniót illető törvényjavaslatban nyíltan kifejezték, miszerint minden nemzetiségek jogai az egyenlőség alapján tiszteletben tartassanak, és miután ő felsége, a mi legkegyelmesebb urunk, e törvényezikkel illy értelemben megerősitni kegyeskedett, ez örvendetes eredmény által az erdélyi román nemzetnek minden aggodalmai megszűntek. Sőt alulírtak megvagyunk győződve, hogy nemzetiségünknek jövőjét csak is az unió biztosíthatja, mert nemzetiség alkotmányos élet nélkül fen nem állhat, alkotmányos élet pedig Erdélyben, mint elszigetelt kis provinciában, valamint eddig nem létezett, úgy ezután sem állhatna fen. Az erdélyi román nemzet eddig élő Erdélynek politikájával megelégedve nem volt s nem is lehetett, de jelenleg ránk nézve is egy új aera nyílik föl. Magyarországnak, e testvérhonnak igen sokat köszönhetünk. Magyarországüdvös példája leírta az erdélyi földesurakat arra, hogy a robotokat országosan eltöröljék. Magyarország erélyessége adhat biztosítást a románoknak a felől, hogy szabadsága és nemzetisége örökre fenmaradand. Illy körülmények közt a legfonákabb politika lenne nem az unióban, nem Magyarhonban , hanem annyi megcsalatások után az isolált erdélyi politicában bízni. Miután tehát az unióban rejlik nemzetiségünk s szabadságunk garantiája, miután e törvényezikk a mi legkegyesebb urunk által megerősittetett, a legvétkesebb merénylet lenne még ezután is az unió ellen agitálni, s ki ezt tenné, elárulná bűnös czélzatát, melly nem lenne más, mint értetlenség, zavar s nyugtalanság magvait hinteni el olly időben, mellynek jelszava kibékülés. Éljenek az olly nagyszerű áldozatokra kész volt földesurak ! Éljen az újjászületett román nemzet! Éljen az egyesült Magyarhon! Éljen a mi legkegyelmesebb királyunk , Ferdinand! Kertész László, szebenvidéki egy.görög esperest; Aaron Joachim, bolyai egy. görög lelkész; Vulkán János, isztriai görög egy. lelkész; Aaron Joachim, bolyai unitus daszkel; Lebb Pál, sáldorfi unitus lelkész; Baku László , sáldorfi unitus daszkel; Lebb Pál, sáldorfi unitus kántor; Orosz Micétas, o. ivánfalvi egy. kathol. pap ; Kostandinovits Eremiás, o.ivánfalvi disunitus pap ; Gregorovits János, felső gerési és sz. mártonfalvi római hitü egy. lelkész; Gregorovits Dániel, ludimagister felső gesiensis; Pop Juon, ravaszali lelkész; Zsurka Ioann, dascalla Revesel; Gizesán Simon, lelkész; Dán Máté longodori oláh lelkész; Kánti Dumitru, egyesült hitü kántor; Aaron Basiliusz bolyaensis studiosus; Danii Joannes, herum bolyaensis studiosus;Deák Miklós, hidegvizi unitus lelkész; Vintie Miklós hidegvizi unitus lelkész; Sztaián János, hidegvizi egy szegény unitus pap; Armie János, hidegvizi kántor; Fretzilo Juon, hidegvizi unitus daszkel; To Its Dumitru, Hidegvízen egy öreg kántor; Popovis János, mihályalfalvi, g. e. lelkész;Popovits János, mihályfalvi gör. e. daszkel; Popovits Demeter, mihályfalvi unitus kántor; Daróczi János, ingodalyi unitus daszkel és kántor; Radu Pavel isztinai unitus daszkel. (K. H.) Nógrádból. Verőcze jul. 4. Tisztelt szerkesztő ur Jul. 1-ről kelt lapjában Vereszlényi barátom nyilvánosságra hozza azon levelemet, mellyet neki baráti bizalommal írtam; minthogy a nyilvánosság terén megrovásoknál is a mennyire lehet inkább kíméletes modorban, mint keményen sértő kifejezésekkel szoktam élni; ugyan ezen sajátságos elvemnél fogva biodalmasan megkérem Önt, legyen szives ezen nyilatkozatomat, miszerint az érintett levél akaratom ellen közöltetett — közre bocsátani addig is, mig követválasztásunkról beadott körülményes tudósításom , felvétethetnék. — Árvái. A nemzetgyűlési követekhez. Nagy Károly, ki a kiskunsági követséget elrabolta tőlem, a Pesti Hírlap 99-ik számában egy czikket lopott be ellenem. E czikk egészen ő hozzá méltó, s én őt érte én hozzám méltólag vontam kérdőre , s kívántam elégtételt. A milly szemtelen hevenkedéssel irta Nagy Károly e czikket, olly példátlan gyávasággal tagadta meg az elégtételt, olly gyávasággal, mellynek párját nem férfiak, de vén bányák életrajzában is hiába keressük. Figyelmeztetem , és kérem a nemzetgyűlési követeket, hogy e megbélyegzett emberrel senki közülök egy sorban ne üljön, nem az én irántami szívesség, vagy barátságnál, hanem azon tekintetnél fogva, mellyel e testület magának tartozik. — Pest, julius 6-án, 1848. Petőfi Sándor. *) Aztán mégis azt mondják némellyek, hogy az oláh intelligentia ellene van az uniónak. Keressetek, urak, bujtogatási czégérül egyéb valamit: csánczok megül végkél ki vagytok verve. Szerk. Legújabb. Július 1-jéről szóló hivatalos tudósítások nyomán hitelesen írja a „Kolozsvári Híradó“, miszerint Bibesco oláhországi fejedelem, az ottan kiütött forradalom következtében a kormányt odahagyva, családjával és kíséretével Brassóia futott át. Brassóból, Bibesco ott létéről, még nincs tudósítás. A fejedelem átjövését a törcsvári veszteglő intézettől jött sürgöny jelenti. KÜLFÖLD. NÉMETORSZÁG. A német nemzeti gyűlés június 29én megtevé a nagy jelentőségű választást. „János ausztriai főherczeg 436 szavazattal németországi Reichsverweserre elválasztatott. — Gagern az elnök nyert 52 Itzstein 32. István főherczeg 1 szavazatot. — 25-en a képviselők közül nem szavaztak. — Midőn az elnök a szavazás eredményét János főherczeg részére ünnepélyesen kimondd, a gyűlés felkelt s roppantul éljenezett. Egyedül a baloldal néhány tagja hallgattttt, notrtzek is csaknem mindnyájan fölvettek helyeikről. Ezután a választásban résztvenni nem akarók óvása olvastatott fel, mellyben kijelentik, hogy a Reichsverweser nem-felelőssége a népfelségiség elvével összeegyeztethető nem lévén, lelkiismeretök a szavazásban! részvételt nem engedé. Megtörténvén a választás, az elnök a gyűlést figyelmeztető, hogy egy küldöttség választassék, melly az elválasztatást János főherczegnek megvigye. Minek következtében egy 7 tagból álló küldöttség neveztetett, melly ezen tudtuladási feladatot teljesiteni. A küldöttség tagjai: Andrian, Judo, Raveaux, Saucken-Tarputschen, Rotenhan, Franke és Hetscher. FRANCZIAORSZÁG. Junius 28-án a nemzeti gyűlés egy az utóbbi vérengzésre vonatkozó proclamatiot fogadott el a franczia néphez. Ezután Cavaignac a szószékre lépvén, dictatori hatalmát a nemzeti gyűlés kezébe visszaadá, mire Seuard elnök indítványára a gyűlés Cavaignacnak köszönetet szavazott. Ekkor Martin képviselő szót emelvén, indítványt tett, hogy a végrehajtó hatalom Cavaignac tábornokra ruháztassék, czime legyen „a tanács elnöke“ és ő nevezze ki a ministereket. Az indítvány nagy többséggel elfogadtatott, s az ülés S órakor ismét összeülvén, Cavaignac megjelent s a szószékre lépvén az uj ministeriumot ekkép alakitá: Bastide külügy-, Seuard (elnök) belügy-, Lamoriciere hadügy-, Goudchaux pénzügy-, Recit közmunka-, Tourret kereskedelmi s földmivelési-, Hetront igazságügy-, Carnot közoktatási-, Leblanc tengerészei miisterek. Végre a nemzeti gyűlés a párisi érseknek, ki az ál-tala önkényt felvállalt békéltetési nemes szándékának áldozatja lön, junius 27-kén kapott sebe miatt bekövetkezett haláláról értesülvén, elhatározá, miként „kötelességének tartja a hálás elismerés és mély fájdalom érzelmeit kijelenteni , mellyet a párisi érseknek önfeláldozása és hősies halála felett minden szív érez.“ — Cavaignac pedig a párisi egyházi helyetteshez következő levelet intézett: fájdalommal verém azon veszteséget, melly a mi érdemes párisi érsekünk személyében ért bennünket. Három hónap óta a papság a respublica minden örömeiben osztozott, most pedig osztozik annak fájdalmaiban. Az érseknek azon kettős dicsősége van, hogy mint honpolgár, és mint a vallás vértanúja halt meg. Kérje ön az istent, hogy méltó szolgájának utósó szavai szerint, ezen vér utósa legyen, melly kiontatott. — Cavaignac. A magát illy nemeslelküleg feláldozott párisi évek halála, melly a S. Antoine külvárosi egyik barrkcádánál kapott seb következtében történt, egész Párisban fájdalmat idézett elő. Az érsek — mondja egy franczia lap — az utczákat a népi z áldólág írta be, mindenütt a kereszttel, a kiengesztelődés eme jelképével Ezen magasztos önfeláldozás a keresztények sziveit a szent büszkeség és a Vigasztalhatatlan keserv érzelmei között osztja meg. A sebesült érsek a barikádokon keresztül vitetvén, ezen szavakat mondá: „legyen vérem az utós ako a tettvér.“ Két napi kinos szenvedés után a tiszteletre méltó főpap június 27-én 4 órakor számos körülállók zokogásai között elhunyt. Halála nyugodt s bátor volt, mint az igaz léleknek legtisztább s csodálatra méltóbb átköltözése az istenhez. Nem vagyunk képesek leírni azon általános szomort, mellyel Páris ezen eseményre tanúsított. Minden utcrákon szorongva kérdezettek a papok, és még azok is, kik övéiket siratják, fentartják könyeik egy részét azon szent vértanúért, ki mindnyájunkért halt meg. Egy párisi tudósító leírván az utósó vérnapokat, azt mondja, hogy a mindkét részről elesettek és sebesültek száma 30,000-re,mások szerint le—11,000-re megy. A 48 ik gyalogezrednek csak L.5—ad része, a mozgó nemzeti őrségből esik 8 zászlóalj maradt meg. A lázadók közül több ezeren elfogva vannak, kik a franczia gyarmatokba szállitatni fognak. Páris tekintete leírhatatlan. A barrkádok romjai, szétzúzott ablakok,ágyuk által öszeszaggatott ház, mellyekből a nyomor mint beesett szemek, bámul ki a pusztulásra! És mindezen romok közöt nemzetőrök és katonák járnak összevissza, kik lankadtságukban, vagy másukban ide oda tántorognak. A párii vérengzők fölött ítélendő bizottmány elmniéve Odilon Barrot választatott. Mondják, hogy Chargarnier a párisi nemzetőrség parancsnokává, Bedeau Páris katonai kormányzójává fog kineveztetni. Dufaure pedig Leuard helyett a nemzeti gyűlés elnöke leend. Felelős szerkesztő: I 1 1i cz Oláh János. Negyvenharmadik év- Kiadja Kultsár István özvegye. — Nyomatik Trattner-Károlyinál úri utcza 453. szára alatt.