Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-12-20 / 190. szám
S azért seregeink visszavonultak. Hogy ez hatással történjék, meg volt hagyva, miképen a visszavonulás folytonos csatázás közt menjen véghez; mi megtörténvén, seregeink ez alkalommal is a legnagyobb bátorságot mutatták. — A korona megtekintésére kiküldött választmány tegnap kiküldetésében eljárván , annak egyik tagja , Patai jelenté, hogy a koronát magában foglaló láda 8 zára minden akadály nélkül, ak-ik végre egy lakatos segélyével nagy bajjal felnyittatott, miközben a láda fedele kissé megrongáltatott. A láda kelyéhez jutván a választmány, az ország koronáját s a clénódiumokat rendben találta. A megtekintés után minden visszarakatott volna, de e végre nem találtatott hamarjában alkalmas láda. Ennek következtében az előbbi láda kijavíttatni rendeltetett, s a jövő szombaton mind a korona, mind pedig a clenódiumok egész ünnepélyességgel fognak helyükre visszarakatni. A képviselőház azon határzatának folytán, miképen a kormányzásban résztvevő honvédbizottmányi tagok a budgetben meghatározott ministeri fizetéseket húzzák a honvédbizottmány elnökének megbízásából az elnök jelenté, miszerint a honvédbizottmány kéri a házat, hogy fizetésére nézve rendelkezvén, ne tekintse annak tagjait ministereknek, hanem csak a tagoknak napidijait hahatározza meg. — Végzés: A honvédbizottmányi tagok napidijául a ministeri fizetésnek egy naprai esendősége határoztatik meg, elhagyatván a miniszerelnöknek havonkint járt 2.000 pengőútnyi pótlékdij, mit a honvédbizottmány elnöke elfogadni nem akar. Végül az elnök jelenté , hogy több Bécsből idemenekült egyének a szabadságért Bécs alatt elesett barátaik emlékére egy ünnepélyt akarnak holnap rendezni , s kérik a házat, hogy ő végre engedje át teremét. A kérelmet a ház nem ellenzi, s az ünnepély holnap megtartható. — Ezzel az ülés eloszlott. — Ezennel közöljük Petőfinek a dec. 16-án tartatott ülésben felolvasott csatadalát, mellyel a szerző következő levél kíséretében küldött meg a képviselőháznak: „Debreczen, dec. 8-án. Képviselő polgárok! Miilyen nagy fontosságú lehet egy kis körülmény, bizonyítja egy franczia tábornok levele, ki azt írta a conventnek , hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a ,,marseillaise‘4- ből. — Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, amenynyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborokba. Részemről igen óhajtom, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harczaiban/4 C s a t a d a l. Trombita harsog, düh pereg, Kész a csatára a sereg, Előre! Sivit a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. Előre ! Hadd lássák, és hadd olvassák, Rajta szent szó van : szabadság! Előre! A ki magyar, a ki vitéz, Az ellenséggel szembe néz. Előre ! Mindjárt vitéz, mihelyt magyar. 0 , s az isten egyet akar. Előre ! Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. Előre! • Én sem leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre ! Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is! Előre! Hogyha el kell veszni, nosza! Mi vesszünk el , ne a haza. Előre! Petőfi Sándor, Pest, december 19. Minapi czikkünkben minden önámítás nélkül megmutattuk, hogy a dynastia s bérenczei irányában olly erősen állunk, miszerint ha lelkesüléséhez e nemzet még a kitartás erényét is csatolja, roppant kicsiny— hitűség volna győzelmünkön kétségeskedni. Mielőtt még mint ígértem — az európai politika mikénti összehatását, s a külviszonyoknak hazánkrai befolyását taglalnám — szolgáljanak a következők múlt czikkemhez némi adalékul. A kilenctágu megtámadásra fordított seregek most már annyira kimériték ellenségünk erejét , hogy ott, a seregek koronkiali növelésére gondolni sem lehet. Az osztrák kényuralomnak harczsikon áll összes ereje, életvidorság nélkül, mereven. A parányi zsold az egyetlen rugó, melly őt harczolni kötelezi. Sem hazaszerelem, sem egy szent ügyérzi buzgalom harczivágyát nem éleszti. Hogy pedig ezen erkölcsi rugók nélkül bármi nagy tömeg is léleknélküli holt erő, ez már a históriában sok xerxesi táborokról bebizonyult. — Mi okunk volna tehát rettegni az ellenünk fölhasznált hatalmat ? Midőn határszéleinken minden nyilas, hol csak ellenséges beütés kísérletbe vétetett, egy egy tekintélyes seregünk biztos védlete alatt áll. Midőn minden népfaj nyakára, melly ellenünk föllázadott, egyegy hadsereget voltunk képesek ültetni. S hogy a legjobban disciplinált had is egy lelkesült nemzet ellenében milly keveset ér, azt — úgy hisszük — eléggé bizonyítják azon győzelmi hírek, mellyek seregeinkről majdnem mindennap érkeznek. Austriának ereje világosan előttünk áll. S bizony roppant ostoba elbizakodás kell hozzá, ha ezzel bennünket meghódítani reményt. Improvisált néhány ezerünk már győzelmet aratott Sokoró és Pákozdnál. Azóta pedig már tíz olly sereget állítottunk. II. József alatt Austriának szinte mint most gustusa jött Magyarországot meghódítani, s noha akkor a nemzetegység a mesterségesen alkotott válaszfalak miatt nagyon rosz lábon állt, még is volt a hazában annyi erő, melly képes volt ellenszegülni s Magyarországot az enyészettől megmenteni. Pedig ekkor nem volt Magyarországon egyéb osztály a nemességnél, melly hazájáért tisztán érdekelve lett volna, az tarta egyedül fen a constitutionalis életet. A nép , miután neki az alkotmány sánczain belől semmi helye nem volt, semmi fogalommal nem birtolly eszmék iránt, mellyek a haza szent ügyében az észt és szivet fölmelegitik, a föld vögéhez lánczolva magasbra nem emelkedhetett. Az iparosok leginkább idegenekből állván, csak annyiban voltak a magyarokkal érintkezésben , a menynyiben ezeket consummenseiknek tekintették, minden érdekük számoló asztalaikra volt függesztve , mit gondoltak ezek a hazával, ha kereskedelmi czikkeik jó keletnek örvendettek. Magyarországnak Austriába való békés beleolvasztása , mint hivék, úgy sem lett volna semmi rosz hatású befolyással iparágaikra. S igyan , hogy a nép és nemesség érdekei egyátalában nem testvérileg, nem egy czélra törekvőleg érintkeztek,s mig a nemességnek egyik kezével magát Austriától kelle távol tartani, hogy az országot bitorló hatalmától megmentse , még maradt annyi ereje, hogy a másikkal a népet saját korlátai közt megtarthassa. Szóval: két hatalomnak volt egyszerre képes ellentállani. Mi okunk lenne tehát most győzelmünk felett kéltségeskedni, midőn érdekeink összeforrván , nemcsak egyes osztályok szentelék fel karjaikat a haza védelmére , hanem az egész nemzet áll szemközt elleneivel. S midőn a harerterére szállni most senkitől sem nagylelkű áldozat, hanem szükségesség és kötelesség, mert egy iránt forog koczkán mindnyájunk erkölcsi s physical élete ? Vagy biztosítva van-e, ha kényuralora alá hajtják fejünket, bármellyik is, hogy a zsarnok szeszélye épen Péteren vagy Pálon tesz kivételt, vagy vagyonát, vagy házi tűzhelyét megkímélje, vagy őt magát vérpadra ne hurczoltassa ? Miért rettegnénk tehát jelen harczunk kimenetelétől, ha összefogva mindnyájan vívjuk azt? Vagy gyávább s erőtlenebb lenne-e most a fölhuszitott összes nemzet, mint József alatt maga a nemesség volt? — ,-r —ki— A .,Mart. Tizenöt, tegnap esti száma következő örömhirekkel lep meg :“ Vetter tábornok itt van. Tomasovácz, Jarovácz nincs többé, a rácz táborok mind megsemmisittettek. F. hó Iokén seregeink Jarováczba érkezvén, az ottani lakosságot a pap által az alkotmányra feleskettették, s éjjel nyugalomra ott maradtak , a derék veressipkások (9. zászlóalj) 4 századát előőrségre küldvén Tomasovácz felé. — Egyszerre éjfélfelé a felesketett népségű Jarováczban zaj támad, embereinket a lakosok öldösni kezdik, szóval, egy rendes összeesküvés terve kezdődött kivitetni, melly leginkább a kiküldött 400 hős megsemmisítésére szövetett, kiket a jel által figyelmeztetett tomasovácziak is megtámadván, két tűz közé jöttek. — Azonban a gyalázatos árulás, csak kevéssé — bár, nehogy derék veressapkásaink élete által igen drágán —sikerült, mert embereink a hitszegő helységből kitakarodván, s magukat rendezvén, rohamra indultak, s nyomukban járt a pusztulás, és Jarovácz és Tomasovácz földig pusztítatott. — Pancsova üres s eddig a mieink által elfoglalva van. — A tomasováczi hős Damjanics, írja továbbá a most nevezett lap, hogy'Uj-Araddról az ellenség ismét eltakarodott, s igy a mieink által elfoglaltatott. Tegnapelőtt Óvárnál nagyobbszerü csatázás volt, mellyben a mieink kitünőleg viselék magukat. Egy osztály huszárság, két egész huszár dzsidás csapatot vert szét. Az ellenség visszanyomatott. Tegnap délben ismét nagy ágyúzást hallottak a felülről ide utazók, az eredmény azonban még nem tudatik. Mindezen csatázás azonban csak előőrségek közt történik. A volt Sándor sorezredből 25 tiszt Görgei állat elküldetett Komáromba felügyelet alá. Kassára az ellenség által 40,000 frt sarct vettetett. Nem igaz, hogy Schlik a magyar bankjegyeket égeti elé, sőt hivatalos piacaiban, adóban azt is elfogadja“. Nyilatkozat. Az ország több részeiből érkeztek hozzánk czáfolatok a Kossuth Hírlapjában megkezdett polémiát illetőleg , mire nézve , bármennyire alaposaknak s jogosaknak tartjuk is ezen czáfolatokban kifejtett nézeteket, szükségesnek látjuk kinyilatkoztatni, hogy azok közlését, a haza jelen terhes körülményei közt , czélszerűnek nem tartjuk. Feledjenek el most minden sérelmeket, mentsük meg előbb szoros összetartásunk által a hazát, s azután, ha az meg lesz, eljön annak is ideje, hogy megorvosoljuk a sérelmeket; részünkről — ha Isten éltet — erre szintén felajánljuk annak idejében parányi erőnket. Szerk. Vidéki mozgalmak. Vasmegye, Szombathely, dec. 13. A cumarillának ismeretes gyáva lelkű egyik gaz eszköze, Nugent, megyénk szélén, melly Stájerral határos, lakó tót ajkú polgártársaink közt is megkezdé az izgatást, mert midőn f. hellén d.u. 2 órakor mintegy nyolczszáz főből részint dragonyos, részint vasas és Piret olasz gyalogságból állott fegyveres csapatával csatarendben a határszélt átlépve, megyénk Hidegkút helységében a népet elöljáróival és lelkészével együtt összehivatá, — a vén gazember elmondd, hogy az ó-császár (hát ő ?) lelépett, és ezután egy ifjú fog uralkodni (természetesen mint eszköz) kinek neve Feronoz