Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap,1921 május 8. foghatót testvéreink t támogatóinak, a győzelemben duslakodóknak egész embergalériája sem tud fölmutatni. Hálával és büszkeséggel köszöntjük a Szent István Társulat elnöki székében és országos ünneplésének árnyékában Apponyi Albertet, és annak a másik ünnepnek is, hitével, amelyen Apponyi Albert tiszteletére majd fölröpülnek a levegőbe azok a magyar zászlók is, amelyek most még üldözötten bujdosnak——MHWimsun!■!■■■.! '■limn. Liberális méregkeverés. Érdemes megfigyelni a zsidó sajtó buzgalmát, mint igyekszik minden kis rést szakadékká szélesíteni, csakhogy bomlást, oszlást hozzon létre a keresztény fronton. Hisz tudja, hogy e réven lehet nyert ügye, ha sikerül ellentéteket támasztani a harcosok között. Most a munkásbiztosító államosítása körül felmerült nézeteltérést, mely a reform lényegét nem is érinti, használja fel uszító süllöket akar verni Bernolák és a keresztényszocialisták kösött, holott tudvalevő, hogy már Jenárd Ágoston, ki még mindig vörös posztó a zsidó sajtó szemében, belement éppen a keresztény szocialisták véleménye alapján bizonyos módosításokba. Most főleg a munkásbiztosító államosításáról, jobban mondva az adminisztráció teljes vagy részleges mérvű államosításáról folyik még vita és van egy-két pontban eltérés a keresztény táborban a vélemények közt. Maga Bernolák nyíltan bejelentette, hogy a keresztény, a nemzeti és a szociális szempontokat egyaránt biztosítani kívánja, csak a módban nem döntött még, mert azt semmi esetre sem akarja, hogy a munkásság önkormányzati joga megsemmisíttessék. De ugyanezen véleményen varrnak a kereszténymunkástábor és a keresztényszocialista képviselők is, tehát semmi különösebb baj vagy ellentét nincs, de azért napilap után látnak napvilágot cikkek Az Est-ben, a Népszavában, melyek úgy akarják összevessiVerti Benárdot Bernolákkal, Bernolákot a keresztény párttal, hogy a zsidók és demokraták együtt nevethessenek a markukba. * Hasonlóképp nincs nap, hogy Tomcsányi igazságügyminisztert ne buktatná a moziengedélyek miatt elkeseredett zsidó sajtó. Itt is megvan az alkalom: Beniczky mentelmi ügye. Itt meg a királykérdésben fennálló elvi ellentéteket akarja a destruktív sajtó a maga javára escomptálni. Neki az egész mentelmi ügy be- Tcuba. Ők majd a királykérdésben is akkor szabják meg álláspontjukat, mikor nyilvánvaló lesz, hogy honnan kél fel a nap. Ellenben addig is it. az alkalom Tomesányit napról-napra, esetröl-esetre megbuktatni, mert bosszút csak kell valahogy állam Tomesányin, ki a zsidóságnak 1. Inoziüzletében kiépített várait szétbombázta. Andrássy Gyula gróf beszámolója. "Andrássy Gyula gróf, a keresztény párt elnöke, május 8-án tartja beszámolóját Miskolcon. Kisérő- Bizottságok az államjegyek kibocsátásának ellenőrzésére. Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter megkereste a nemzetgyűlés elnökét, hogy a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi 14. t.-c. 6. §-a értelmében az államjegyek kibocsátásának ellenőrzésére öt rendes és két póttagból álló bizottság megválasztása iránt intézkedjék. Kérte továbbá, hogy a m. kir. államjegyintézet évi számadásainakmegvizsgálására alakítandó «számadásvizsgáló bizottságba a nemzetgyűlés válasszon három tagot. " & 1.U* ) ¡- - H • ¡ ....'U: ' i szív T• tében lesznek Bernoldk Nándor népjóléti minisz- tter, Túri Béla, Avarffy Elek, Naller István, Haller I József, Kulkafalvi Miklós, Borsi, Pál, Somogyi István, Szoldeczky Lajos, Vitter László, Taszter Béla, Róbert Emil, Milokc István, Molnár János,- Szívcs Dezső, Homonnan Tivadar és Oláh Dániel ij nemzetgyűlési képviselők Vasárnap délután a , Korona Szállodában Gálffy Ignác pártelnök mondol beszédet, melyet Andrássy beszámolója követ. . Felszólaltjak Bernoldk miniszter és Haller István is is. A képviselők hétfőn 1 óra 25 perckor indulnak is vissza Budapestre, ahová este 9 órakor érkeznek. lávái, nem mintha nem jól feküdt volna rajta, de dolgozott az indulat az egész testében. _ ! — Na Gábor, mondja csak tovább! — mondja m. állatorvos. Megbecsülés, nyugodtság, s a bírás- kodás tekintélye érzik a szavában. ,— Letapostatta a két hasas lovamat! Akit tavaly vett? S —'Azt bizony! Harminckétezer koronáért. Eleget ! figyelme siettem őket. Eleget ,hajtottuk vissza a raé- nest. Azért mégis csak mindig a gulya közé engedíék. Mert jobb "az alvás, mint vigyázni! Az éjszaka is. Mind letaposták a gyönyörű két lovamat. Nem lesz már azokból ép állat soha. / -T- Azért nem kellett volna megverni a Demetert. —- Többször megmondtam én a betyárnak, hogy amelyik lovát a gulyában kapom, megverem. De kap még' ö is! Még agyon is vágom a bitangot! — Az a kettőjük dolga, Gábor, de nagyon elagyabugyálták a Demetert. — Hát ha már ül az ember haragjában! Azért netörtént nagyobb imja. Nem ám, csak a szemének. A fene tudja, lát-e többet mind a két szemére? Az öreg csak hallgat. Komoran, bölény tekintettel — Ha már bántották, mért a fejét ütötték? S úgy meg is kötöttek. -~ Nem kötötte azt meg senkit — méltatlankodott Gábor. Úgy mondta az Andris. - Hazudott! Dübörgött a szavában a megnőtt indulat ereje. Kis ideig csend lett. A doktor gondolkozott. Azután szelíden, de komolyan kezdte: Hát Gábor, nagyon, nehéz az eset. Mert régi ember itt a Hortobágyon s még sose történt magával ilyesmi. - Nem is! — De látja, nem a lovat kellett volna inkább bántadok. ! ' — Hiszen csak kézbe kaptam, a bitangot! Még I •m-nak taposom! ,--— — • — — '— Mert — folytatta az állatorvos — katonáéinál is nem úgy volt-e, hogy első a ló s csak azután az ember. Mert a ló ám a becsesebb jószág. — Mind igaz! . •— hát úgy lesz az, hogy most idehozzák a lovat, s bevárja maga is. Ha nincs nagyobb, baja, majd csak elsimítjuk a dolgot. De ha hiba esett benne, jegyzőkönyve! ..eszünk fel s meg kell, hogy fizesse a kárt. Mert a magáéval csinálhat amit akar, de ami a városé- az a városé. — Agyonütöm én még a bitangul! — fakadt ki megint Gábor s félre állott várna. Félóra múlva megjött András, hozta a Demetert is. Még nem is köszönhetett, rátámadt az öreg: — Itt vagy hát’! Bitang! Még te mertél bepanaszolni! De féltttjáról visszaengedte az öklét s csak a testét hányta az indulat. Nézi a doktor a ló szendét. — Ezt bizony nagyon megverték! Éppen csak hogy ki nem ütötték a szemét. ■ Az öreg féloldalt áll. Messzire a puszta aljába réved a szeme haragja. Csak néha-néha vet egyegy sötét oldalpalantást a ló fejére. — Ha már verték ismert éppen a fejét?, — dorgálózom a doktor. — Még meg is kötöttek, — vezette Andris. — Ki'’kötötte, pneg! — hördült fel az öreg. — Maguk!"— vágta vissza keményen a legény. — Mink? Te! — Maguk hát! Az öreg rettentő indulattal tett két lépést a legény felé- s ököllel támadt rá, de csak megint levegőben maradt az ökle: —"Hát akkor te szavad több ház, mint a négy cselédemé, meg az enyém együttvéve!?." A bojtár állta az öreg tekintetet. Dacosan, villámlóan— Láttad, hogy meg volt kötözve? kérdi az Állatorvos nyugodtan," hogy csillapítson, : - -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A legény hallgat. Nem biztos már a dolgában, mert hátha, csakugyan nem volt megkötve s roszszul látta a sötétben. Az öreg nem hazudott még soha. Végre felel. Kitérően. — A fa alatt verték . . . — Persze, hogy a fa alatt vertük! Mert ott fogluk meg! Viharzott fel újra az öreg. — Én csak olyanformán láttam enged a bojtát. — Ne láss! Ha látsz, jól láss! — dűl az öregből az indulat. Sokáig nézik a farkasszemet. Az öreg van felül. Villog a tekintetében a vér,az indulat. A legényében csak a dac komorul. A doktor újra a lovat vizsgálja: — Borogatni kell, — rendeli s az öreg számadó gulyáshoz fordul: örüljön, ha nem lesz belőle hályog. Mert sokba kerülne. Az öreg hallgat, csak a legényrevet gyilkos pillantásokat. — Most elmehetnek, délután hazajön a biztos ar Ohatról, akkor győrjenek be újra, mert jegyzőkönyvet kell felvenni. A csikó* szó nélkül ül a lovára az öreg pedig jobbra is, balra is gyilkol a szemével. Lába alatt izzik a szikes puszta. Az ég tetejéről pedig a lángoló nap hevíti, forralja a vérét. Végre rátámad az indulni készülő legényre: —Megkötöttük-e hát, a lovat?! — Ha Gábor bátyám mondja ... — Azért! Mert "itt mindjárt agyontapostalak volna! Hogy még az én szavamba gázolnál! Senki! De senki. Megértettél?! A legény nem felel. Csak ellovagol dacosan, vágtatva. Az öreg néz utána. Hatalmas erejű állással, ökölbe szorult kézzel, pirosra gyuladt arccal, villámmal cikázó felhőjárásos tekintettel. A puszta viharainak, végtelenségének, szilajságának minden ereje benne volt. Mintha csak egy öreg százados erejű bonts szilfa állott volna :"jj puszta homlokba. .." -an ■.. A költségvetés vitája. Gaál Gaszton a közszabadrágokat sürgeti. — Interpelláció a g-Scöl’oi koronauradalomról /A nemzetgyűlés mai ülése. (A Nemzed. Újság tudósítójától.) 1.Megcsappantó érdeklődés mellett folytatum ma a költségvetés viytáját. Andaházy-Kasnya Béta volt során. A legfrásosebb ellenzéki képviselő, kinek beszédét előre jelezte kellő hangszerelések mellett a daktrukus sajttó, igen jelentéktelen volt. A numerus cinstus és a bélbüntetés ellen hadakozott, s a zsidóság védelmében Sándor Pál babéran igyekezett elnyerni. Általános ellenszenvet a nem egyszer megbotránkozást idézett elő kijelentéseivel, amelyeknek fontosságáról egyedül ő maga volt meggyőződve. Gaál Gaszton ezúttal is nagy beszédet mondott, s mint a kormányt támogató párt elnöke — ezúttal is ellenzéki székemet. Beszédében az agrárpolitika sok erőteljes védőfegyverét forgatta meg minden oldal felé, még saját pártja, felé is, végeredményben azonban egyetértett a kormánnyal s a költségvetést elfogadta. A költségvetési vita során Andaházy-Kasnya Béla szólalt föl. Foglalkozott a pótbüntetés és numerus clausus törvényével, melyek szerinte igazságtalanok. A numerus clausus egy faj védelme akar lenni. (Közbekiáltások: Egy elnyomott fajé!) Andaházy-Kasnya Béla: Iszomoru, ha a kisebb-ségben levő zsidó faj el tudta nyomni a túlsúlyban levő keresztényeket. (Z?: a 'keresztény párton. Meskó Zoltán: Menjen a kabaréba! (Zaj.) J Ándaházy-Kasnya Béla: Amint a nemzetgyűlés ma élősködik . . . Haller István: Ne sérthesse a nemzetgyűlést. •’ (Felkiáltások: Rendre! Nagy zaj.) Jülnök: Fölszólítom a képviselő urat, hogy magya • rázza meg szavait. Andaházy-Kasnya Bébi: Kimagyarázza szavait , majd a sajtócenzúráról beszélve, felhozza, hogy egy főszolgabíró m megtiltotta, járásában az úgynevezett destruktív lapok terjesztését. (Közbekiáltások: Nagyon helyes! Jól tette!) Ezután Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter beterjeszti a bírói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről, Vass József kultuszminiszter pedig a kolozsvári* pozsonyi egyetemek ideiglenes áthelyezéséről szóló javaslatokat. Mindkettőt a bizottságok sürgősen tárgyalni fogják. Szünet után Gaál Gaszton szólalt, fel a költségvetési vitában. Üdvözli a kormányt, mely végre budgetet is hoz a Ház ide. Foglalkozik a békekötés kérdésével, mely a vae vietis alapján erőszakos egyoldalúsággal készült és el kellett fogadnunk, mert muszáj "volt. A tisztviselőkérdés. Gaál Gaszton: A közélet szabadságában. hennett foglaltatik a szabad sajtó, a szabad gyülekezési és szabad tanácskozási jog. Ebből a jogrendből következik, hogy a felesleges tisztviselőket bocsássák el. .A tisztviselők létszámát apasztani kell, mert az ország dolgozó rétege nem tarthat el felesleges szánni tisztviselőket. A királykérdésről. A külpolitikai helyzetről több irányban állást kellett volna foglalni. Ilyen első főkérdés a királykérdés. Ezt a kérdést véleményem szerint iski kell kapcsolni, miután nem momentán megoldható feladat. De tissítázni akarom ezt a kérdést, hogy mi a legitimista, a szabadkirályválasztó, vagy a karlistai Emmem fogadom el azt atételt, hogy amikor a szabadkirály választás elvi alapján állok, akkor forradalmár legyek. A kérdést törvényes utonakarom megoldani. A békeszerződés megfosztja a dilujfil-fiát a tróntól. (Nagy zaj és ellenmondások a ffkeresztány párton.) Andrássy Gyula gróf: Hol van ez! Szilágyi Lajos: Mutassa meg, hol van ez a békeszerződésben! Gaál Gaszton (a kereszténypárt felé): Megengedem, hogy a túloldal jóban tudja talán magyarázni a békeszerződést, mint az ötös tanács. Andrássy Gyula gróf: Ha ez sem, mondja ezt! Gaál Gaszton: Én igey értelmezem. Itt a történelem kereke gázolt keresztül a közjogi dogmatizmuson. A közjog nem spanyol csizma, amelyet bármikor rá lehet húzni a nemzet lábára. Bele kell nyugodni abba, hogy nagykutason többé nem vagyunk. Ezután áttér a gazdasági kérdésekre, melynél fontosnak tartja, hogy ha bebizonyítjuk, hogy belső megerősödésünkön kívül egyéb célunk nincs. A belügyi kérdésről szólva sürgeti, a jogrendet, mely szerinte az, hogy ■mindenki csak a kötelességét teljesítse, és senki másnak a jogkörébe ne avatkozzék. Jogrend az, amikor senki magát, a törvények fölé nemhelyezi, amikor teljes az élet■ és vagyonbiztonság, amikor az állam hatalmának megvan az ereje, hogy az ezen törvények ellen vétőket a törvény korlátai közé visszaszorítsa. (Általános taps és helyeslés.) A pénzügyi kérdések terén szóvá teszi az adókivetések körüli atrocitásokat és kifogásolja, hogy az adókivető közegek a behajtott adók után százalékot kapnak. Sürgeti a dohánykérdés rendezését, fel kell szabadítani a dohánytermelést. Az államnak nincs joga megdrágítani semmi téren a termelést és meg kell szüntetni minden behozatali tilalmat. A munkáskérdés megoldását Sürgősnek tartja, anyagi jólétüket elhalni kell. Szóvá teszi a munkások politikai szervezkedését, kik szakszervezetekbe tömörülnek, mely csak