Nemzeti Ujság, 1921. december (3. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-14 / 280. szám

4 ban az indítvány szövege nem volt eléggé precíz, csak azt szövegeztem meg, hogy határozottan meg­mondjuk, mire­ nézve tartjuk szükségesnek Beniczky kihallgatását Ez azonban nem jelentette, hogy a mentelmi bizottság tagjai Beniczkyt másra vonatko­zóan is meg ne hallgassák, amennyiben szükségesnek látják. Ennélfogva érdemi szempontból sem ellenezte a mentelmi bizottság többségének azt a véleményét, hogy ebben szokatlan precedenst és jogkörébe való beavatkozást lát. Sassay a Szopatiny politik­ájáról Rassay Károly, Gömbös Gyula tegnapi beszédével foglalkozik. Örömmel tölt el, hogy Gömbös újra visszatért az intranzingens szabadkirályválasztás álláspontjára. Itt vannak újságcikkek, amelyek a pécsi beszédről szólanak, akkor Gömbös épp olyan készséggel állott a miniszterelnök mellett, amikor a miniszter­elnök a legitimizmus zászlaját bontotta ki. (Felkiáltások a kisgazdapárton: „Nem áll! Nem ezt mondották") Windiechgraetz Lajos herceg: Hát hogyne mondta volna ezt. Rassay Károly: Mi azt a klikket támadjuk, azt a kamarillát, mely él és amely látszik, hogy az ál­lamfő jóhiszeműségével, politikai tájékozatlanságá­val és katonai mentalitásával visszaélve, katasztró­fába akarja vinni az országot. Szilágyi Lajos: Polgárháborúba akarják vinni az országot! Budaörsön is a kamarilla érdekében folyt a vér. (A kisgazdapárton Szilágyi felé kiáltozzák: Bét maguknak nem fáj a 160 Halott?) Szilágyi Lajos: A király nem lövetett. (Nagy zaj.) Előre elhatározott dolog az amnesztia Rassay Károly: Gömbös úgy szólalt föl, mint a párt szónoka, ez nem egyeztethető össze a parla­­mentarizmus elvével, hogy mentelmi ügyet pártkér­déssé tegyenek. Mentelmi jog kérdésében nem le­het kompromisszum. Vitázunk azon, hogy a letar­tóztatott képviselők mentelmi joga meg van-e sértve, vitázunk azon, hogy az igazságszolgáltatás zsilipjét felnyissák és azt látom, hogy előre elhatá­rozott dolog az amnesztia. Sigray ügyében küldött­ség ment el a kormányzóhoz, aki kijelentette, hogy Sigray­ ügyében egy-két nap múlva meglesz a tár­gyalás és­ az ítélkezés és azután jön a kegyelmezés és ez az én kezemben van. Felkiáltások a kisgazdapárton: Ezt nem mondja a kormányzói Lingauer Albin: m mondta, de cenzúrázták! Rassay Károly: Felelnie kell a kormánynak azért a kétszínű játékáért, amelyet hosszú idő óta fiz. összehasonlítja a kiviteli botrányok kapcsán tartott mentelmi vitát a mostanival. A mentelmi bizottság akkor sem és most sem emelkedett arra az erkölcsi magaslatra, hogy a nemzetgyűlés szuverenitását nézze. Minthogy a kormány fényeiben a politikai zaklatás esete nyilván fennforog, a kérdést e szerint kell kezelni. Itt olyan bíráskodást akarnak, hogy­ az amnesztiát is mindjárt odaviszik. Ha még a kormány teljesen fanatikus szabadkirály választó volna, meg­értené tetteit, de a kormány egyfelől a királykérdés kikapcsolását hirdette, másfelől tárgyalást folytatott a királlyal. Lehet, hogy azt felelik erre, hogy a kor­mány ezzel az eljárással nagyobb bajokat akart el­hárítani és magatartásával csak azt akarta elérni, hogy tudomást szerezhessen a király minden lépésé­ről. Ám legyen! Én-e azonban azt kell mondanom, hogy ilyen szolgálatokat modern európai államokban nem­ szoktak generálisokra és miniszterekre bízni. (Mozgás.) A miniszterelnök pécsi beszéde Rassay Károly: A­ miniszterelnök nécsi beszédét, teszi ezután szóvá és felolvassa belőle azt a részt, amelyben Bethlen megvédelmezi a királyt. Azt mondja a miniszterelnök, hogy amíg a vis major tart, a király uralkodó jogai nem szűnnek meg. (Nagy zaj.) Az a miniszter, aki kijelentette, hogy a királyt csak vis maior tartja vissza jogainak gyakorlásától, az a miniszter, vagy az a kormány a maga eljárásá­nak igazolására hol találja meg a jogi és erkölcsi alapot? . Kerekes Mihály: Vagy legitimista valaki, vagy nem? De tisztességes ember mind a kettő egyszerre nem lehet! Rassay Károly: Ha védőügyvéd volnék, azt mon­­danám, vegyék elő a letartóztatottak a pécsi beszé­det és egyszerűen azt­ olvassák fel. E beszéd szerint ők a király kinevezett miniszterei, mert hiszen a királyt vis maior tartotta vissza uralkodói jogainak gyakorlásától, ezek a jogok tehát rém szűntek meg s'igy ő joggal nevezhette ki őket minisztereknek. E szerint csak parlamenti bíróság előtt, kötelesek fe­lelni, mint a király kinevezett miniszterei. Bella Aladár (a kisgazdapárt felé): Be vagytok­­csapva! (Derültség ) A miniszterelnök Albrecht fő­herceget akarta a trónra Rassay Károly, a magyar kormány elnöke tette ezt a közjogi kijelentést s majdnem ennek alapján tömörült az egységes nagy párt. A kétértelműséget kormány kétszínű politikája idézte elő. Minden aj­tót rivitva akartak hányni, azért nem helyezkedtek nyíltan intranzigens álláspontra. Tegnap megkérdez­tem Gömbös Gyulát is, hogy antikarlista és anti­­habsburg álláspontja mellett hajlandó-e kijelenteni, hogy nem­ akar Habsburgot a magyar trónra. Sajnos, erre a kérdésre nem kaptam feleletet. (Nagy zaj.) Úgy vagyok értetődve, hogy a miniszterelnök több politikus­ előtt annak idején kijelentette, hogy a det­­ronizációs javaslatba nem vette bele valamennyi Habsburg kizárását, mert meg akarja menteni a ma­gyar trónt Albrecht főherceg javára. (Nagy zaj.) Kerekes Mihály: Itt a kétszínű politika! Rassay Károly: Kiváncsi, fel fog-e Bethlen István »í­tani és nyilatkozni fog­« erről? . Friedrich István: Hát kinek mondta? Rassay Károly: Haller képviselőtársamnak is. Szilágyi Lajos: Nemzeti király, de genere Árpád! (Folytonos nagy zaj.) Ha lett volna bizonyíték! Rassay Károly: Ha nekünk a legitim királlyal szemben — hangsúlyozom: kényszerűségből! —­ a­bstronizációs álláspontra kellett helyezkednünk, ak­kor az én erkölcsi felfogásom szerint nem lehet visszahozni a magyar trónra egy osztrák főherceget. A kormány kétszinű játéka következtében a bíróság nehéz helyzetben lesz. Nem utolsó helyen áll azon­ban a kultuszminiszter kijelentése sem. Vass József, amikor meglátogatta a lázadó csapatokat, azt kér­dezte, van-e bizonyíték arra, hogy az antánt nem fog beavatkozni, vagy hogy a kisántánt is el fogja intézni a dolgot. (Nagy zaj.) Hát ha lett volna bizonyíték, akkor az igen­­tisztelt kormány átadta volna a hatal­mat? (Nagy zaj.) Akkor nem lett volna felségsértés? Akkor nem lett volna lázadás? Ez mutatja, milyen ingoványos alapon áll ez a kormány. Tiltakoznunk kell a hadparancs egyik kijelentése ellen is, amely azt mondja, hogy. ..Én nera adhatom át a hatalmat, tudniillik a kormányzó. (Nagy zaj.) Álláspontja a mentelmi ügyben az, hogy az ötven nap óta tartó le­tartóztatás miatt a mentelmi jog megsértetett és a képviselőket szabadlábra helyezésük mellett ki kell adni a bíróságnak, de ez személyes szabadságuk kor­­­látozása előtt köteles őket újból kikérni. Férfösszeklíott beszéd Csontos Imre szólalt még fel. A mentelmi vitához semmi tekintetben hozzászólni nem akar. Közbekiáltások: Ahhoz nem ért. Csontos Imre: Amikor azonban azt látom, hogy a­ kisgazdapártnak tulajdonítják azt, hogy a négy kép-,­viselő le van tartóztatva, kénytelen vagyok felszó­lalni. Bocsánatot kérek, kedves uraim (Derültség.), mi nem vagyunk okai ennek. Mi kiadjuk a képvise­lőket szívesen és bízunk a bíróságban, de elítéljük azokat, akik őket ide akarták hozni ebbe a teremre (Derültség.) Az állandó derültség és folytonos közbeszólásokra Csontos Imre ingerülten így szól: Nem teszem itt magam tovább nevetség tárgyává! (Derültség.) Ezzel le is ült. Az elnök napirendi indítványára a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését holnap, szerdán délelőtt 17­­órakor tartja. •Szerda, 1921 .december 14. NEMZETI UJSA** A pénzügyi bizottság megszavazta a hatd­ónapi ismemnitást Kállay Tibor penafi­ jussínisster beszéde (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután 6 órakor ülést tar­tott a parlamentben. A bizottság tagjai csaknem tel­jes számban megjelentek az ülésen, mert már a folyosókon az a hír terjedt el, hogy Kállay Tibor pénzügyminiszter pénzügyi expozét fog mondani. Az ülésen Bethlen István gróf miniszterelnökön kívül Kállay Tibor, Tomcsányi Vilmos Pál és Hegyeshalmi­ Lajos miniszterek is résztvettek. Hat óra után néhány perccel kezdődött meg a bizottsági ülés. A pénzügyi bizottságnak elnöki tisz­tét eddig Klebelsberg Kunó gróf töltötte be, de bel­ügyminiszterré történt kinevezése­ után ezt a tisztsé­­get továbbra nem vállalhatta. Ezért a bizottság tag­jai a megüresedett bizottsági elnökségre Huszár Károlyt választották meg. Róbert Emil előadó ismertette az 1922. évi június végéig szóló indemnitási törvényjavaslatot. Szterényi József báró felkérte a pénzügyminisztert, tájékoz­tassa a bizottságot pénzügyi programjáról és a pénz­ügyi helyzetről. Kállay Tibor pénzügyminiszter beszédében rámu­tatott arra, hogy még mijégig fennáll az a lelkiálla­pot, amely mindig i­j és új kiadásokat kivon az államtól és ezzel szemben nem sok nyomát látjuk annak, hogy a bevételeit megállapításánál a megfelelő áldozatkészség mutatkoznék. Ismételten kije­lenti, hogy semmiféle meglepetést nem tervez. Végre kell hajtanunk azokat az adótörvényeket, amelyek még végrehajtásra várnak, meg kell erősítenünk­­és ki kell fejlesztenünk a rendes, folyó, állandó adóz­tatást, hogy így fedezetet kapjunk a helyesen és takarékosan megállapított kiadások céljaira. Ismerteti a pénzügyi helyzetet az 1021—1022. évre előterjesztett költségvetés alapján és részletezi a várható több kiadásokat. A számok változhatnak, azonban a kormányzat irányát a költségvetésből meg lehet ismerni, s ennélfogva a költségvetést a pénzügyi bizottság által sürgősen tárgyaltatni ki­várna Rámutat arra, hogy a túlkiadás igen sok milliárdra rúg és ez az eredmény is csak úgy áll elő, ha a bevételek oly mértékben folynak be, amily mértékben elő voltak irányítva. A tisztviselők munkájáról a legnagyobb elismerés­sel kell megemlékeznie; ők a legnehezebb körülmé­nyek között végzik munkájukat. A legfontosabb feladat az adminisztráció kiem­lése, ez azonban hosz­­szú időt igényel. A legnagyobb igyekezettel fog dol­gozni, hogy a jár m­ás e téren mielőbb beálljon. Az egyenes adózás nálunk elenyészően csekély. Az elődje által már beterjesztett vagyonváltságrendszert teljesen be kell fejezni, mert ennek elmulasztása az egyenlő adózás elveibe ütköznék, újabb adókat azonban nem tervez. Jelentést tesz a vagyonváltság eredményéről és a jegybank igénybevételéről. Végül kéri a bizottság tagjait, támogassák a takarékosságra irányuló törek­vésében, új kiadásokat ne javasoljanak a kormány által javasoltakon kívül, sőt a költségvetés egyes tételeinek a pénzügyi bizottságban való tárgyalása útján biztosítsák azt, hogy a kiadás restriikciója el­érhető legyen. Sándor Pál az ellenzék nevében kijelenti, hogy csupán három­ hónapi indemnitást hajlandó megsza­vazni a kormánynak. Nem tudja ugyanis, hogy a miniszterelnök milyen választójogi javaslattal jön a­ nemzetgyűlés elé és ha a választójogot megszavaz­ták, akkor egy-két nap alatt úgyis meghosszabbít­hatja a Ház az indemnitást. Felvilágosítást kér az el­maradt állami zárszámadásról. Nem­ tartja helyesnek, hogy az indemnitási javaslat 18. szakaszában a szén­­­bányászatnak nagyobb kedvezményeket biztosít­sanak. Bethlen István gróf miniszterelnök kéri a bizott­ságot, hogy a hathónapi indemnitást szavazza meg. Teljesen a nemzetgyűléstől függ, milyen választói jogot fog megszavazni,, nem tartja azonban kívána­tosnak, hogy teljes egészében a Friedrich-féle vá­lasztói rendelet szerint válasszanak. Ezután a bizottság általánosságban elfogadta az Indemnitási törvényjavaslatot és szombaton délután a órakor tartandó­ ülésében részleteiben is le fogja, tárgyaink «M^-agsBgsgacraatnBHgaga^jgffigMga^^ ‘ luanmrajBI A polgármester nyomor akciója — Az országos nagybizottság megalakulása — (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Válogatott társaság gyűlt egybe ma délutánra a polgár­­mester hivő szavára a főváros közgyűlési ter­mébe, hogy jelentőséget és eredményt biztosít­son Sipőcz Jenő dr. polgármester nyomorak­ciójának. Az előkelő társaság soraiban ott lát­tuk Bernolák Nándor népjóléti minisztert, Nemes Antal dr. címzetes püspököt, Müller Kálmán báró egyetemi tanárt, Hevesi Simon dr. főrabbit, Simon Elemér Vöröskereszt-fő­­megbizottat, Bonitz Ferenc szerkesztőt, míg a társaság vezető hölgyei közül Apponyi Al­­bertné grófné, Szegedy-Maszáki Alajosné, Kál­mán Gusztávné, Nádassy Imréné és mások jelentek meg. A főváros törvényhatósági bi­zottsága részéről Törökné-Kovács Hermin, Csitléry András dr., Szőke Gyula dr., Szigethy János, Nagy Ferenc és mások vettek részt az értekezleten, mely tulajdonképpen a nyomor­akció országos nagybizottságának alakuló gyűlése volt A megnyitó beszédet Sipőcz Jenő dr. polgármester tartotta, aki megható szavakban ecsetelte az éheső és fázó Budapest végtelen nyomorát. Csilléry András dr. és Baracs Marcell dr. a törvényhatósági bizottság együttérzését tolmácsolták a nyomor le­küzdésének nagy problémájában, míg Nemes Antal dr. fenkölt szavakban a vallásfelekezetek érzelmi harmóniáját tolmácsolta. Lelkes taps köszöntötte Simon Elemérnek, a Vöröskereszt főmegbizottjának azon bejelentését, hogy a Vöröskereszt szervei kész­ségesen állanak a nyomorakció rendelkezésére, és riadó éljenzéssel fogadták Sipőcz Jenő dr. polgár­­mesternek Bernolák miniszterhez intézett üdvözlő szavait, melyek során kijelentette a polgármester, hogy a miniszternek már a megjelenése is biztosítja a fővárost a kormány hathatós támogatásáról. A további tárgyalás során az intézőbizottság elnö­kévé Sipőcz­­Jenő dr. polgármestert, a hölgybizott­ság elnökévé pedig Apponyi Albertné gyófnét, válasz­totta meg egyhangúlag a nagybizottság alakuló ülése. A polgármester végezetül bejelentete, hogy a nyomorakció eddig tíz és fél millió korona ered­ménnyel járt, és azon reményét fejezte ki, hogy a­ főváros társadalmának megmozgatása kötelessége minden érző szívnek, mely egy percnyi időt, egy­millitnyi pénzt szentel arra, hogy Csonka-Magyar­­ország fővárosában Karácsony szent ünnepén senki se legyen szomorú. Nem engedték meg a sertéskivitelt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A sertés­­kereskedelmi érdekeltségek hetek óta tanács­koznak és deputációznak, hogy a sertéspiacon mostanában mutatkozó állítólagos fölöslege­ket külföldre szállíthassák. E célból a múlt héten két ízben menesztettek küldöttséget a kormányhoz és nyomatékosan kérték az eddigi sertéskiviteli tilalom felfüggesztését. A közélelmezési minisztérium visszaállítása folytán beállott változások néhány napot kés­leltették a sertéskereskedők kívánsága fölött való döntést. A Közélelmezési Tanács sertés- és húsellátási szakbizottságát azonban ma délelőttre sürgős ülésre hivatta össze a tanács alelnöke. Az ülés, melyen Haller István elnö­költ, behatóan foglalkozott a sertéskivitel kér­désével és felvetette a kérdést: várjon a na­gyobb méretű sertésfelhajtásra való tekintet­tel indokolt volna-e az élősertés és sertéshús kivitelére vonatkozó tilalom módosítása vagy megszüntetése? A szakbizottság alapos meg­fontolás után úgy határozott, hogy a ma fenn­­álló kiviteli tilalmon nem változtat, vagyis a sertéskereskedelmi érdekeltségek kérését el­­utasítja, miután előrelátható, hogy a kiviteli megengedése a hús- és zsiráfok újabb emelke­­désére vezetne. Ezt az intézkedést a budapesti fogyasztókö­­zönség megnyugvással veheti tudomásuk mert semmiesetre sem lett volna igazságos és he­lyes, ha a Közélelmezési Tanács a kivitel meg­engedésével a karácsonyi ünnepekre, a sertés­hús és zsír árának újabb emelkedését engedte volna a fogyasztóközönségre zúdulni. 1

Next