Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
2 Vasárnap, 1922 január 15. NEMZETI ÚJSÁG ről való ítéletüknek változatossága, mindez elevenen felismerhető a közleményekből, a szerző ismertetéséből és kritikai megjegyzéséből. A bevezető és befejező fejezetek pedig összeíverik az egész anyagot, illetve megadják azt a pragmatikus ítéletet, melyre már a mai kor is képes. A háborút voltaképpen a németek vesztették el 1918 nyarán — ez az egybehangzó véleménye még a német katonáknak is. A döntő vereség a nyugati fronton augusztus 8-án már bekövetkezett Ludendorff beismerése szerint is. A bolgárok szeptemberi fegyverletétele, majd október végén a mi katonai összeomlásunk már csak a továbbhatásai és kisérő körülményei a nagy debaclónak. A nagy, friss túlerőkkel szemben már katonailag és lelkileg gyengék voltunk. Ez utóbbi valóság azután már a forradalmat is elkerülhetetlenné tette. A közhatalom épp úgy meggyengült, mint az egyének idegzete. A forradalom, melyről jól mondja Szabó László, hogy a vesztett háborúk után következő forradalomnak csak a neve, azonos a szabadságjogokért vívott forradalmakkal, nem talált tehát szilárd ellenálló pontra. Mindez így van. Állami organizmusunk is betegebb volt, mint Németországé és ha a mi összeomlásunk mégis sokkalta csúfosabb jön, ezt mégsem volna helyes teljesen az elkerülhetetlen szükségszerűség számláján elkönyvelni. Az antant katonai túlsúlyát talán nem tudtuk volna feltartóztatni az Aldunánál vagy a Kárpátoknál, ha hadseregünk széjjel nem bomlik, bár valószínűnek látszik, hogy mikor az összes frontokon elkapta a katonát a jelszó, hogy vége a háborúnak, ez az antant harci kedvében is mutatkozott volna; de mindenesetre a honvédő erővel rendelkező magyarság nem lett volna olyan könnyű közpréda. Továbbá nálunk a forradalom által hatalomra jutottak egyenesen kizárták a politikai és államvezetésből ama polgári pártokat is, melyek menteni akarták a menthetőt és kötelességeket is akartak teljesíteni az idők és bajok nehézsége szerint. A felbomlásra való hajlam tehát természetes folyamat volt, de nemcsak a gyengeségekre, hanem a tudatos bűnökre is absolutiót adnánk, ha mindent a fátumra átírunk. Mikor azonban az indulatos vádaskodások villámai, szokszor inkább politikai tűzcsóvái gyújtogatnak, az engesztelő, a logikai hűvösségben maradó és pragmatikus történetírói hang, amilyen szerző művéé is, megteremti az oknyomozó vizsgálódás légkörét és objektivitását. Ez szükséges még a németországi fejlemények, a békeakciók, Németország és Ausztria-Magyarország Vezetőivel egymáshoz való viszonya elemzésénél is. Az emlékiratokból utólag feltárul az a szomorú valóság is, hogy a német politika és a katonai vezetőség, vagy Németország és a kettős monarchia útjai mennyire nem tudtak összetalálkozni. De mindez nem indokolná meg a katasztrófa nagyságát és szükségszerűségét. A legnagyobb igazság mintha ott volna, hogy tényleg sem Németországnak, sem a kettős monarchiának nem termett egyetlen személyben olyan nagy embere, aki az új valóságokat is mindig meglátva, az elérhető célokért a polgári és katonai erőket összefogva vezetni, parancsolni tudott volna, mint a franciáknál Clémenceau és az angoloknál Llyod George. Voltak idők és helyzetek, mikor a sors kerekén fordíthatott volna egy hatalmas kéz és sok másképp történhetett volna. Szabó László könyve e tekintetben is sok adalékkal és tanulságul szolgál. (tb.) Bethlen Ssl¥án gróff a kisgazdákkal tárgyalt a választójogról Hétfőn tanácskozik a Kereszténypárttal és a disszidiensekkel . Az átalakult Friedrich-pártba való „belépések“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mint jeleztük, Bethlen István gróf miniszterelnök ma hozzáfogott a választójogi törvényjavaslat revideálásához, amit a pártok megbízottaival való együttes tárgyalások alapján végez. Tgy volt, hogy elsőbben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja vezető politikusainak véleményét hallgatja meg. Ez a tárgyalás azonban a miniszterelnök sokoldalú elfoglaltsága miatt csak holnap, vasárnap vagy hétfőn történik meg. Bethlen gróf miniszterelnök ma délutánra magához kérette nagyatádi Szabó Istvánt és Gaál Gasztont, hogy velük a választójogi reformjavaslatról tanácskozzék. A tanácskozást a belügyminisztériumban tartották meg. Résztvett rajta Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter is. A tanácskozás után Gaál Kaszton, a nemzetgyűlés elnöke a következőket mondotta munkatársunknak: — A belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr megismertették velünk a választójogi törvényjavaslat tervezetét. A közléseket ad referendum vettük. Pár napon belül a párt szélesebb körű bizottsága előtt fogja a miniszterelnök úr ismertetni a javaslatot és csak azután kerül az a párt elé. A választójogi javaslat részleteiről nem nyilatkozhattam. Fúzióról, egységes pártról nem volt szó a tanácskozásokon. Hasonló értelemben nyilatkozott nagyatádi Szabó István is munkatársunk előtt és hozzátette még, hogy a választójogi javaslatot a miniszterelnök a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával is meg fogja ismertetni. Egyébként — mondotta — a javaslat-tervezet a jövő hét elején nyilvánosságra kerül. A kormány,, mint értesülünk, a választójogi javaslatot az indemnitás megszavazása után — amely nyolcórás ülések mellett remélhetőleg hamarosan tető alá kerül — fogja a Ház elé terjeszteni. A jövő hét elején a javaslat-tervezet a pártok által kiküldendő bizottságok elé kerül és csak azután, ha ezek a bizottságok letárgyalták a javaslatot, kerül az a pártok értekezlete elé, így tehát mintegy hólabda-rendszerrel fogják a javaslatot letárgyalni, mielőtt az a parlament elé kerül. A parlamenti ellenzék csak a vita során szólalhat fel a javaslathoz. Minthogy a javaslat tárgyalására február 16-ig csak rövid ideje lesz a Háznak, a kormány igénybe fogja venni a házszabályokban lefektetett biztosítékokat. Mint kuriózumot említjük meg, hogy ma este a Kisgazdapártban szóba került, hogy 16 órás, sőt permanens 21 órás üléseket is tarthasson a Ház. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában nagy feltűnést keltett a Keresztény Nemzeti Párt (Friedrich-párt) újabb állásfoglalása, amelyről és pártcímének megváltoztatásáról lapunk más helyén számolunk be. A pártban híre ment, hogy Friedrich István ma este úgy nyilatkozott, hogy tíz Keresztény Nemzeti Egyesülés Párti képviselő belépett reorganizált pártjába, a Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Pártba. A belépettnek jelzett képviselők neve között szerepel Rakovszky István és Taszter Béla is, akik felkérték lapunkat, hogy a belépésükről szóló hírt cáfolják meg. Ezideig ugyanis, mondották, csak arról volt szó, hogy bizonyos feltételek teljesedése esetén történik meg a két pártárnyalatú kereszténypárti képviselők egyesülése. Mivel azonban ezidő szerint az erre vonatkozó tárgyalások még befejezést nem nyertek, az egyesülés nem is történhetett meg. Politikai körökben élénken kommentálták Rassay Károlynak a Ház tegnapi ülésén tett kijelentéseit, amelyben azt mondotta, hogy a választások alkalmával magát és társait külföldi védelem alá helyezi és minden visszaélést az antant-hatalmak budapesti képviselőinek bejelent. • Beavatott helyről ezzel szemben a következő nyilatkozatot teszik közzé: — Példátlanul álló dolog, hogy magyar képviselők, a szuverén magyar törvényhozás tagja, anynyira megfeledkezzék kötelességeiről és arról a hűségről, amellyel nemcsak a választói által nyert megbízatásnak, hanem az egész nemzetnek tartozik, mint Bassay. Bassay már előre denunciálni akarja a magyar választóközönségnek alkotmányosan megnyilvánuló akaratát a külföld közvéleménye előtt. Szándékosan megfeledkezik arról, hogy Budapesten nemcsak a nagyantant, de a losantant képviselői is itt tartózkodnak és kijelentésében egyáltalán nem disztingvál a tekintetben, hogy a külföldi hatalmak melyik képviselői azok, akitől védelmet és oltalmat akar kérni saját maga és társai számára. Vagy a mentelmi vita folyamán, mint jelenleg az indemnitás tárgyalásánál az ellenzék szónokai szakadatlanul azt hangoztatják, hogy a kormány Magyarországot megalázásba vitte bele, mert engedett a külföldi erőszakos nyomásnak és feláldozta a nemzet szuverenitását. Most pedig az egyik ellenzéki vezér, Rassay maga áll oda, hogy felkinálkezzék a nagy- és kisantant képviselőjének és nem átalja nemcsak önmagát és elvbarátait diszkreditálni, hanem az egész magyar alkotmányos rendet is. Ez a meggondolatlan eljárás súlyos veszedelmeket rejt magában, mert mindenki megítélheti, hogy alkotmányos küzdesém során mit jelent az ilyen fegyverrel való harc és mi a konzekvenciája annak, hogy magyar állampolgárok idegen hatalmak oltalmát kérik a szuverén magyar államhatalom ellen. Rassay eljárását pártállásra való tekintet nélkül elítélik a politikai tényezők. Megállapítjuk mi is, hogy felszólalása nem egyeztethető össze a hazafial és nemzeti érzéssel. Huszár Elemér az „Idegen protektorátusról" A következő sorok közlését kérik: Az Est mai száma a Magyar Távirati Irodának egy az angol követségtől származó cáfolatát hozza egy állítólagos megjegyzésemről, melyet légből kapottnak jelez. Kijelentem, hogy nem is állítottam azt, amit a Magyar Távirati Iroda cáfol, hanem azt mondottam. hogy Bethlen István gróf helyezte magát barátaivel együtt angol protektorátus alá. Ezt a tényt a miniszterelnök nagyatádi Szabó és Balla Aladár képviselő urak előtt jelentette ki s én e tényeket ez utóbbi elbeszéléséből tudtam meg. Nagyatádi Szabó István urnak hajóraszállását Balla Aladár úr eszközölte ki a francia követségnél a Szerb követség intervenciójára. Ismétlem, hogy e tényállást Bálla Aladár úrtól hallottam és nincsen okom kételkedni benne. Különben az egész tényt részletesen elmondom legközelebbi nemzetgyűlési beszédemben. Tisztelettel! Huszár Elemér, nemzetgyűlési képviselő. A „Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt“ Új nevet vett föl a Friedrich-párt . Tíz képviselő bejelentette belépését a Friedrichpártba (A Nemzeti Újság tudósítójától). A Kereszttény Nemzeti Párt, vagy amint közszájon forog, a Friedrich-párt ma este 6 órakor nagygyűlést tartott a Wenckheim-palota dísztermében. A gyűlést Friedrich István nyitotta meg. megnyitó beszédében bejelentette, hogy a párt fordulóponthoz ért és olyan döntő elhatározás előtt áll, amelyhez az egész párt beleegyezését ki kell kérnie. Hornyánszky Zoltán képviselő ugyanis indítványt nyújtott be, amelyben azt javasolja, hogy a párt eddig viselt címét Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Pártra változtassa és ehhez képest bővítse ki programját. Ezután Hornyánszky Zoltán okolta meg röviden indítványának beadását, kifejezte azt, mi teszi szükségessé, hogy a párt címébe a földmives és polgári jelzést is felvegye. Az ország lakosságának minden rétege meg fogja így találni a maga programját a pártban, mert a falvak lakosságának legnagyobb része nem kisgazda, hanem szegény, zsellér és földmivesember, akiket a Kisgazdapárt osztályprogramja már eleve kizár magából. A polgári jelző viszont ráillik a királytól az utolsó emberig az ország minden lakosára. Mikor a szónok a királyt említette, az egész terem közönsége lelkes éljenzésben tört ki, úgy, hogy Hornyánszky csak percek múlva juthatott ismét szóhoz. Kifejtette azután, hogy az ő pártjuk így az egész ország minden rétegére akar támaszkodni, mert egyoldalú önző osztálypolitikát, mint amilyet a Kisgazdapárt hónapok óta csinál, sokáig fentartani úgysem lehet, s az ilyen politikának szükségképp forradalomra kell vezetnie, egy harmadik forradalom pedig az ország teljes tönkretételével járna. Hangsúlyozta, hogy ez az új cím nem jelent elvfeladást, hanem inkább a program kibővítését a felvett új jelzőknek megfelelően. A Keresztény Nemzeti Párt új elnevezése alatt is híven kitart régi elvei mellett és megmarad annak a sziklának, amelyre bátran építhet nem a miiszterelnök, hanem az ország. Ezután a nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta Hornyánszky indítványát, hozzájárult az új elnevezéshez. Majd Weisz Konrád képviselő mondott rövid beszédet. Diniek Vidor felszólalása után az ülés véget ért. Friedrich István a gyűlés után a Magyar Kurír munkatársa előtt a következőket mondotta: — A politikai helyzet nagy mértékben tisztázódott. A vezetésem alatt álló párt címét és programját kibővítette és azzal, hogy a „Földmives és Polgári“ jelzőt fölvette, módot akar nyújtani arra, hogy a keresztény nemzeti és intranzigens alapon álló szegény földmives néposztály és a más foglalkozású kispolgárok megfelelő képviselethez jussanak. A párt ezzel a programkibővítéssel és címváltoztatással lehetővé tette azt, hogy a kereszténypártnak régóta tartó vajúdása véget érjen. Azok a kereszténypárti képviselők ugyanis, akik a parlamentben már régóta ellenzéki szerepet játszanak, a mai napon kiléptek a kereszténypártból és a következő levelet intézték hozzám : „Alulírottak ezennel belépünk a vezetése alatt álló Keresztény Nemzeti Földmives és Polgári Pártba. 1922. jan. 14. Lingauer Albin, Ferdinándy Gyula, Taszter Béla, Sigray Antal gróf, Windischgraetz Lajos herceg, Huszár Elemér, Beniczky Ödön, Somogyi István, Rakovszky István, Pallavicini György őrgróf:“ Itt említjük meg azt az értesülésünket (amelyet lapunk más helyén közlünk), hogy Rakovszky és Taszter az új pártba való belépésüket megcáfolják. ” (A magyar határkérdés a Népszövetség előtt.) Genfből jelentik nekünk: A jugoszlávmagyar határmegállapító bizottság a magyar határt tudvalévően Alsólendváig tolta ki. A magyar kormány a bizottság jelentése alapján és a Millerand-féle kísérőlevél értelmében a népszövetségi tanácshoz fordult és jegyzékben kérte közbenjárását. A nagykövetek tanácsa azonban időközben megkapta a határmegállapító bizottság jelentését s azt javasolta a Népszövetségnek, hogy a magyar határkérdéssel csak akkor foglalkozzék, amikor már valamennyi határbizottság jelentése beérkezett a nagykövetekhez. A Népszövetség tanácsának mai ülésén Drummond főtitkár referálta az ügyet és a tanács elfogadta a nagykövetek indítványát-