Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-07 / 279. szám

Három alapelv, de még valami... A lausanne-i konferenciáról való távolmara­dásunk szóvátétele alkalmából újra meghall­hattuk, hogy külpolitikánk három alapelvhez simul. Alkalmazkodni kell a trianoni béke­­szerződés rendelkezéseihez. Állandó tekintettel kell lennünk az új államokban élő magyar kisebbségek sorsára. Nem szabad nagyhatal­­masdit játszanunk, számolni kell vele, hogy nagyon is kicsike hatalom vagyunk. Mind a három elv a szürke valóságot jelenti, mellyel egy kormánynak tényleg számolni kell. Nincs is senki, aki komolyan tagadásba vehetné, hogy ezen elveket külpolitikánkban szem előtt lehet téveszteni. De azt már két­ségbe vonjuk, hogy ezen alapelvek keretén belül az egyetlen külpolitika, a csendes vára­kozás és a szomorú helyzetben való megnyug­vás volna, amíg csak meg nem erősödünk. A külpolitikai aktivitást szerényebb keretek és mostoha körülményeink között is igénybe kell venni az ország sorsát itthon és külföldön intézőknek. Az initiatíva, az okos és ügyes tapogatódzás, sőt nem egyszer a leleményes és bátrabb fellépés semmi esetre se volna még nagyhatalmaskodás. Nem is ártana a magyar kisebbségeknek, kiknek sorsa semmivel se könnyebb és elviselhetőbb azért, mert mi vára­kozunk és a megerősödésig megnyugszunk. A Népszövetségi Liga konferenciáin a kisebbsé­gek sorsának a magyar delegátusok részéről való napirenden tartása — ez az aktivitás és éberség — semmi esetre se ártott elszakított magyar testvéreinknek. Az meg egyenesen végzetes hiba volna, hogy mint a Nemzetek Szövetségének tagja, mi ma­gunk mutogassunk folyton a trianoni béke­­szerződésre, mint érintetlen tabu­ra. Már­pedig ezt cselekedjük, ha magunk keressük ki gon­dosan a trianoni békeszerződés paragrafusai­ból azokat, melyek kétségtelenül megkötözé­sünkre készültek. De éppen az a feladatunk, mint a Nemzetek Szövetsége tagjának, hogy a konkrét esetek alkalmával rámutassunk a meglévő paragrafusok tarthatatlanságára és igazságtalanságára. Ha a trianoni békeszerző­dés 74. §-a meg is állapítja, hogy Magyar­­ország köteles elismerni az osztrák-magyar monarkia oldalán harcolt felekkel kötött szer­ződéseket, éppen a sévres-i békeszerződés fel­borulása után a lausanne-i konferencia nyúj­tott volna alkalmat arra, hogy rámutassunk e pontnak nemcsak az igazságtalanságára, de az idő által való túlhaladottságára. Micsoda tagja Magyarország a Nemzetek Szövetségé­nek, ha már mint ilyennek arra sincs joga, hogy az őt közvetlenül (kapitulációk) vagy közvetve (tengerszorosok semlegessége) érintő kérdések újra szőnyegre való kerülésekor a tárgyalásokon megjelenhessen. Nem akarunk Benes példájára mutatni, ki hívás nélkül is megjelent, mert tudjuk, hogy Benes kivételes elbánásban részesül a nagy­ antant részéről, mindazonáltal nem szabad előre teljesen abdi­­kálni. A külpolitikában ma nem is uralkodik az a kényes etikett. De még mindig fenmarad az a fórum, melyhez jogunk van appellálni, sőt nemzeti érdekeink parancsolják, hogy min­den lehetséges alkalmat megragadjunk elnyo­matásunk ellen való tiltakozásra. Az ilyen kezdeményező és magunkról élet­jelt adó aktív külpolitikától is tartózkodni már több az óvatosságnál, a szükséges okos­ságnál. Ez már a tehetetlenség és beteg lemon­dás bélyegét viseli magán. Ezért pedig sehol nem lesz több sem a súlyúnk, sem nem lesz irántunk kegyesebb semmi égi vagy földi ha­talom. Még gazdasági téren való retorzióktól sincs mit tartanunk, ha kissé elevenebb és ügyesebb magatartást tanúsítunk, mert e té­ren is mindent megtesznek úgyis ellenünk, ami gazdaságilag gyengíthet. Megvonnak minden lehetőséget, mely gazdaságilag meg­erősíthetne. A szóban forgó kereskedelmi szer­ződések elég bizonyság arra, hogy a szomszé­dos államok a maguk érdekeinek határain túl úgy sem mennek azért, mert mi a trianoni békeszerződés alapján állunk és mert meg­erősödésünket várjuk. Ez ellen ők mindig meg fognak mindent tenni. Csak attól az akti­vitástól és tevékenységtől erősödünk meg, amit mi mutatunk és mi fejtünk ki. De viszont ezt nem fogja elősegíteni, ha még azért is tépni kezdjük egymást, hogy komoly és előzékeny hangon történik a kritika és a hibákra való rámutatás. Megfordítva csak örülni kellene, ha az ellentétes vélemények oly módon kezdenének elhangzani, hogy a tá­volságot csökkentenék magyar és magyar közt és hogy termékenyítőleg hatna minden parla­menti felszólalás, sőt küzdelem is a politiká­ban. Az erők ilyen összetételének és egymásra való hatásának több eredménye is volna, mint a puszta várakozásnak vagy a puszta kriti­kának. f­t.« * V /„'■#­* V%>\ :' c’ 1952 ob. r ? i /K évfolyam 279. szám. v \ JCArVBf korong Vu^T'S ^Csütörtök, 1922 december 7-*s ' " —^ —- ■ —­NEMZETI ÚJSÁG­szerkesztőség is kiadóhivatal: Budapest,T. kerület, Hon­véd­ utca 10, Telefon 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 66. Fiókkiadóhivatal: IT., Duna­ u.6. Telefon : 121—08 és Teréz-körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedéire 660 kor. Egyes szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás­ szerint. Reklamációk: 19—25. Németországban is garancia-bizottság váltja fel az ellenőrző-bizottságot Az antant ötpontos követelése azonban nehézségeket okoz . A követelések ellenében könnyítéseket adnának Németországnak Berlin, december 6. (Wolff.) A nagyköveti konferencia a szövetségközi léghajózási és ellenőrző bizottságról szóló 1922 április 14-iki jegyzékében azt javasolta, hogy ennek a katonai ellenőrző bizottságnak helyére katonai garanciabizottság lépjen. Ebben az ügyben jegyzékváltás volt, amelynek­ során a szövetséges hatalmak megállapították, hogy a békeszerződés katonai határozmányainak végrehajtá­sában hónapok óta nagy késedelem mutatkozik. Kü­lönösen öt olyan pontot említettek fel, amelyeket nem teljesítettek. Ezek a pontok a rendőrség újjá­szervezésére, a gyárak átalakítására, a tilalmas anyag még hátralévő részének, valamint azoknak az ira­toknak kiszolgáltatására vonatkoznak, amelyek a fegyverszünet idejében felvett hadianyagról szóla­nak; az utolsó pont törvényes intézkedéseket követel a hadianyag behozatalának és kivitelének megakadá­lyozására és a hadsereg újoncállományának és szer­vezetének a békeszerződés határozmányaival való összhangba hozatalára. Ennek ellenében a szövetséges hatalmak Németországnak kilátásba helyezték, hogy az ellenőrzőbizottság megszüntetésével a Németor­szágra rótt terheken könnyítenek, ha a német kor­mány a felsorolt követelések teljesítését biztosítja és beleegyezik a katonai garanciabizottság kiküldeté­sébe, amely az ellenőrzőbizottság helyébe fog lépni. Mivel a német kormány október 27-iki válaszá­ban késznek nyilatkozott arra, hogy a javaslatok ügyében tárgyalásokba bocsátkozik, az öt pontról azonban említést sem tett, a szövetséges hatalmak­nak fel kell tételezniük, hogy Németország a Ver­sailles- szerződés katonai határozmányainak teljesí­tésében tovább menni nem akar , ezért kijelentik, hogy az ellenőrzőbizottság az öt pont elintézéséig helyén marad és ezekről tárgyalni nem haj­landó. A szövetséges hatalmak december 10-ig végleges választ kértek. A német kormány november 27-én azt válaszolta hogy egyáltalán­ nem szándékozik az öt pontot figyel­men kívül hagyni, azok tanulmányozása azonban hosszabb időt vesz igénybe és azért szükségesnek vélte már eleve kijelenteni, hogy a garanciabizott­ság ügyében kész tárgyalásokba bocsátkozni. Jelen­leg így áll az ügy. (MTI.) Január elsejére rendezik a rokkantak ellátását Belitska honvédelmi miniszter a Keresztény Nemzeti Egység Pártjában (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Keresz­tény Nemzeti Egység Pártja ma este vendégül látta Prónay György bárót, közélelmezési ál­lamtitkárt, aki kinevezése óta m­ost­ jelent meg először a pártban. Az új államtitkárt Hegyes­­halmy Lajos, a párt elnöke fogadta. Prónay György báró hosszabban elbeszélgetett a kép­viselőkkel az aktuális közélelmezési­­ problé­mákról és ismertette a kormány terveit, ame­lyekkel a tél nehézségein átvergődni igyekszik. Prónay György báró 9 órakor távozott a párt­ból. Távozása után megérkezett Beli­ska Sán­dor honvédelmi miniszter, aki tárcájába vágó aktuális problémákról tájékoztatta a pártot. Bejelentette a honvédelmi miniszter, hogy mintegy hat héttel ezelőtt átvette a rokkant ügy rendezését és teljes apparátussal meg­kezdte ennek a sokat hányatott, odiózus kér­désnek lebonyolítását. Az ország k­­­­járása közül 80 járásban már teljesen rendezték a rokkantak ellátását, 40 járásban már megtör­tént az igények megállapítása és a honvédelmi miniszterhez érkezett jelentések szerint a hiányzó járásokban a legrövidebb időn belül megállapítják az ellátásra jogosultak számát. Ha a pénzügy igazgatóságoknál fennakadás nem történik, a jövő év január 1-ére teljesen rendezik a rokkant­ügyet. Sokkal nehezebb a rokkantak ellátása Buda­pesten, ahol a VIII. és IX. kerületben még meg sem kezdték munkájukat a jogosultságot meg­állapító bizottságok. A honvédelmi miniszter megkérte a párt képviselő tagjait, hogy a fő­város VIII. és IX. kerületében, ahol a Keresz­tény Nemzeti Egység Pártjának erős és hű tá­bora van, legyenek segítségére a rokkantügy rendezésénél. A párt közreműködésével a mi­niszter reméli, hogy február elsejére a főváros­ban is elintézheti a még hátralevő rokkant­­ügyeket. A honvédelmi miniszter előadása után a párt tagjai intéztek néhány kérdést a minisz­terhez, aki nehéz és kényes természetű munká­jában a párt támogatását kérte. A miniszter este tíz órakor hagyta el a párthelyiséget. Andrássy látogatása Apponyinál Apponyi Albert grófot, aki néhány hét óta a Gel­­lért-szállóban gyógykezelteti magát, ma meglátogatta Andrássy Gyula gróf és hosszasan elbeszélgetett a lábbadozó államférfival. A beszélgetés során termé­szetesen szóba kerültek az aktuális politikai kérdé­sek is, amelyekről Andrássy Gyula gróf kimerítően tájékoztatta Apponyi Albert grófot. Apponyi egyéb­ként, mint értesülünk, néhány nap múlva gyógyul­tan, friss erőben elhagyja a Gellért-szállót és újra aktív részt vesz a politikában, melynek a mostani ijesztően mélyre sülyedt helyzetében Apponyi Albert grófra igen nagy szüksége van. Hal­er István holnap mondja el interpellál­­óját a lakásügyben Megírta a Nemzeti Újság, hogy Haller István nem­zetgyűlési képviselő sürgős interpellációra kért enge­délyt, hogy szóvá tegye az utcára dobott Szesztricsek Ferenc és családjának ügyét a parlament előtt. A sürgős interpellációt, minthogy ma amúgy is inter­­pellációs nap volt, holnapra kellett halasztani Hal­ler István szóvá fogja tenni az utcára dobott család ügyével kapcsolatban az egész lakásügyi kérdést is. Értesülésünk szerint Vass József népjóléti miniszter nyomban válaszolni fog az interpellációra. A pénzügyi bizottság elfogadta az indemnitást A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután fél 7 órakor az I. sz. bizottsági teremben Ráday Ge­deon gróf elnöklésével ülést tartott, amelyen az in­­demnitási törvényjavaslatot tárgyalta. A bizottság a törvényjavaslat előadására Ivády Béla nemzetgyűlési képviselőt kérte fel, aki rövidesen ismertette a ja­vaslatot. A javaslat ismertetése után Kállay Tibor pénzügyminiszter tájékoztatta a bizottságot a jelen­legi közgazdasági és pénzügyi helyzetről, utalt W -

Next