Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
Megkésett jóslatok Valamikor, majd a jövőben meg fogja írni a történelemtudomány, hogy Csonka-Magyarország tizenhat vármegyéjét úgy akarták adminisztrálni, mintha a régi kettős monarchia világhatalmi helyzetében, gazdasági egységében, kiapadhatatlan erőforrásaiban nem történt volna semmi változás. A sírba szállt apa ruháit akarják rondin a gyámoltalan, vézna, erőtlen fiúra és csodálkoznak, hogy a nagy csizmákat nem tudja emelni s szeméig esik fejére a kalap, tehát nem tud látni. A régi sémáktól, a beidegzett gondolatoktól nem tudnak menekülni az emberek. Esztendők óta, napról-napra esik a korona, a „zürichi humbug“ szörnyű pusztítást visz véghez a gazdasági életben, s ha időnként megáll és stabilizálódik a pénz, a zürichi jegyzéstől függetlenül romlik a korona belső vásárló értéke. Esztendők óta várjuk, sürgetjük és követeljük, hogy ebben a rendkívüli helyzetben rendkívüli eszközökkel jöjjenek s ne a régi világ időszerűtlen, elavult gazdasági szisztémáival kísérletezzenek. Követeltük a termelő hitelt, az egyre értéktelenedő pénz beépítését, termelőeszközökbe való fektetését. Azt az elvünket, hogy addig építsünk, amíg van mivel, a financiák tudósai az inflációtól való félelem gesztusával intézték el. Most aztán mégis van infláció, mégis van 0,14-es korona, de nincs, az elmúlt évek bankóáradatának, reális javakban semmi nyoma. A romlásnak ezt a processusát két teljes esztendő óta közelről szemlélte a Pénzügyi Tanács. Azt kellene hinnünk, hogy ennek a tanácsnak az a rendeltetése, hogy legyenek pénzügyi koncepciói. Hát, ilyesmit hinni, úgy látszik, mélységes tévedés. Csak sémái vannak. A derék Osztrák-Magyar Bank által kifaragott kaptafa van a Pénzügyi Tanács kezeügyében. Azzal akar a gyökeresen megváltozott világgazdasági helyzetben, s néhány vármegyés nyomorúságunkban pénzügyi politikát csinálni. Az a régi, beidegzett gondolat, hogy mindenek fölött áll az államháztartás egyensúlya, nem akar a Pénzügyi Tanács fejéből kimenni. Mintha ez az ország aranykoronával fizető, az európai egyensúlyt helyrebillentő, gazdasági hitelével dicsekvő hatalom volna. Nagy riadalmat okozó kijelentése is az államháztartás szanálása körül forog, mert: „ha a törvényhozás és a kormány — mondja a Pénzügyi Tanács — az államháztartás szanálását nem teszik a követendő politika tengelyévé, úgy egyenesen katasztrofális helyzet elé nézünk.“ Meglepetve ütjük fel erre a jóslatra a fejünket: hát eddig ugyan mi volt a politika tengelye? Nem e tengely körül forgott eddig a tanács, a kormány, a törvényhozás? És ha ezt a tengelyt mellőzték, mit tett eddig a Pénzügyi Tanács? Nézze tanács nélkül, hogy a katasztrófák felé megyünk? Igazat kell adnunk Hadik János grófnak, hogy a gazdasági politikát éveken keresztül alárendelték a tisztán mechanikus pénzügyi politikának. A régi jó wekerlei játék ez az államháztartás egyensúlyával, amelynek háta mögött egykor ott álltak a termelő milliók, a sűtött kazánok, az arany kalászos rónák, az ezüstkoronákkal fizetett tisztviselők, a szabad vámhatárok, amikor az egyensúly fentartása a pénzügyi technika művészetében való jártasságnak, a maga dolgához értő ember lelkiismeretes szakszerűségének kérdése volt csupán. De ma? Ki termel ebben az országban? Hiszen a termelésnek akadálya az ötletszerű gazdasági politika, a kiviteli és behozatali anarchia, a Devizaközpont tehetetlen és nehézkes ügykezelése, a termelési hitel hiánya, s főként hiánya minden koncepciónak, amelyen felborul a gyáros, a gazda, az iparos, a vállalkozó, a kereskedő minden számítása. Adórendszer, adómorál nincs, de vem százmilliárdos pénzforgalom mellett pénzszűke, tehát van uzsora s a pénz megtorlódik a terméketlen, túlhajtott spekulációban. Ugyan hogy akarják szanálni az államháztartást ama bizonyos tengely körül, amikor ebben az egyetemes leromlásban természetszerűleg pusztul az adóképes elem s az állampolgárok létének alapja előbb-utóbb már nem a munka és annak értéke, hanem a munkanélküli jövedelem? Most aztán jön a Pénzügyi Tanács a maga jóslatával és beszél arról a tengelyről, amely körül két esztendő óta törvényhozást és kormányt forgatott, miközben az államháztartás egyensúlya címén tisztviselői ellátást, építkezést, termelő hitelt megakadályozott. Megalakulása óta irányította a pénzügyi politikát, felelőtlenül tanácsolta és tétlenül nézte a megjósolt katasztrófát. Végre meg kellett ezt állapítani. Ez a felelőtlen tanács nem mehet így tovább. Az ország pénzügyeiért a kormány felelős, követelnünk kell tehát a teljes felelősséget az egész vonzlon, mert nem akarunk tétlenül nézett, előre látott és utólag megjósolt katasztrófapolitikát. Amikor az ország pénzügyminiszterének a szőlősgazdák számára nincs más mondanivalója, csak az, hogy nincs hitel, tehát vágják ki a tőkéket és semmisítsék meg az adóalapot, a sok évtizedes munkával megteremtett szőlőkultúrát — akkor akár igaz ez a kijelentés, akár csak szóbeszéd —, mégis meg kell ebben látnunk az idők és helyzetek jellemző tünetét. Hát bontsuk le a házakat, vágjuk ki az erdőket, szedjük fel a síneket? Mibe akasztjuk aztán az államháztartás szanálásának tengelyét? Mi ebből a katasztrofális helyzetből a termelés erőteljes támogatásában, a gyárost, a kereskedőt, a vállalkozót, a mezőgazdát ötletszerű intézkedésekkel nem zavaró tervszerű gazdasági politikában látjuk a menekülést. Ide nem tanácsok, felelőtlen testületek kézzel nem fogható fantomjai, hanem reális tettek és koncepciók kellenek. A munka és a produkció korona fölhasználása nélkül hiába a Devizaközpont, mert terméketlenül fog gyarapodni s ellenállhatatlan erővel fog tovább is zuhanni a korona. Az infláció elkerülhetetlen végzetszerüsége ma már 0'14-es koronával hirdeti, hogy a Pénzügyi Tanács megkésett sok jó tanáccsal s utólag jön az előrelátható katasztrófa jóslatával. Ma már sok minden késő, ma már milliárdosban van annyi termelő erő, amennyi O fiú korona mellett, néhány millióban lett volna. De hát legalább most jöjjenek késő és felelőtlen tanácsok helyett, felelősség tudatában a koncepciók. Szavak és jóslatok helyett a tettek’. I 1 .111 KUi IXX . 1 _ 1 PH. -if‘ ./ '-m ... ^ 7 írt. ij. 1 ‘V..AjÁÍV V. évfolyam 65. szám. Ára korona ' Szerdai 7923 mirejm‘27. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, T., i/ddcdtékiv n/\v itiizai vt a mi a n Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korong Honvéd n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. 1 C. IY JULI 1 lf MAI NAPILAP negyedévre 1700 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.65.Fiókkiadóhivatal:IV„Duna-u.6. , 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijsza-Tel.: 123—08 és Teréz-közt 62. Tel.: 121—41. PG»*erkeszt«i Téri Béla. * Polesis sarteszt S: Tóth László dr. bás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. A románok visszavették Glattfelder püspök útlevelét Házkutatás a püspök lakásán — Hír szerint hadbíróság elé akarják állítani Glattfelder püspököt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök, akiről a közelmúlt napokban az a hír terjedt el, hogy már meg is érkezett Budapestre, átadta egyházmegyéje adminisztrációját, püspöki rezidenciáját és káptalanja vezetését Pacha Ágoston dr. kinevezett adminisztrátornak, azonban legalább is a közvetett forrásból érkező, de ellen nem őrizhető jelentések szerint ezideig még nem hagyhatta el Temesvár területét. A románok ugyanis az utolsó pillanatban elvették Glattfelder püspök útlevelét és nem adták ki neki a repatriáláshoz szükséges okmányokat. Oka ennek az a pásztorlevél, melyet a püspök még a jómúltkor kiadott és amelyben a román kormányhatóságok intézkedéseit bírálat tárgyává tette. Hogy Glattfelder püspök elutazásának megakadályozásával mi a románok célja, arra nézve pozitívumok nincsenek, a Kolozsvárott megjelenő Keleti Újság azonban nem hivatalos értesülés alapján rávilágít azokra a szándékokra, amelyek a románokat Glattfelder püspökkel szemben vezetik. A Keleti Újság szerint a román kormánypárt temesvári lapjában, a Nadejdea-ban a minap feltünést keltő cikk jelent meg, amely szerint a püspöki pásztorlevél kibocsátása idején Temesvárott hadiállapot volt s a pásztorlevél olyan kijelentéseket tartalmazott, amelyek miatt a hadbíróság körébe tartozik az eljárás. A püspök ellen az eljárást állítólag meg is indították s a sziguranca nagy apparátussal épp akkor tartott házkutatást a püspök lakásán, mikor Glattfelder javában csomagoltatott. Glattfelder püspök egyébként már búcsút is vett káptalanjától és temesvári ismerőseitől, mindezideig azonban még nem tudja, hogy mikor kelhet útra. Pacha adminisztrátor az egyházmegye káptalanjának minapi ülésén foglalta el adminisztrátori állását. Pacha Ágoston dr.-t Szentkláray Jenő nagyprépost üdvözölte és kifejezte azt a kívánságát, bár sikerülne neki a kormánnyal felmerült ellentéteket elsimítani. Pacha adminisztrátor megköszönte az üdvözlést, vázolta a reá háruló nagy feladatokat és kérte a káptalan támogatását, annál is inkább, mert annak sorában volt tanárai is ülnek. A kormány letöri a kosztpénzuzsorát Bethlen az egységes pártban bejelentette, hogy ha a tőzsde nem tud rendet teremteni, a kormány a végső eszközhöz nyúl — Gömbös tárgyalásai — A politika hírei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egységes párt ma tartotta meg szokásos heti pártvacsoráját, amelyen a Rakovszky Iván, Walkó Lajos és Klebelsberg Kunó gróf miniszterek társaságában érkező Bethlen István gróf miniszterelnököt melegen ünnepelték a belügyminiszterrel együtt, a mai parlamenti siker alkalmából. A vacsorán a miniszterelnök egy érdekes nyilatkozatot tett. Csontos Imre beszédében felhívta arra, hogy törje le a drágaságot. A miniszterelnökerre azt felelte, hogy ez nemcsak a kormánynak, hanem a társadalomnak is feladata. Ha a társadalom nem ébred tudatára annak, hogy nemcsak önmagával, hanem a valutával szemben is kötelességei vannak, akkor nem lehet eredményes munkát végezni. A kosztpénzre vonatkozóan kijelentette, hogy az a mai ferde gazdasági helyzet szülöttje, amely lehetetlenné teszi az egészséges gazdasági vérkeringést. A kormány komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel és el van szánva arra, hogy ha kell, az utolsó fegyverhez nyúl. Ha a tőzsde nem tud semmit sem csinálni, akkor a kormány majd meg fogja tenni azokat a lépéseket, amelyek a kosztpénz-uzsorát megszüntetik. A miniszterelnök bejelentését, amely gazdasági körökben élénk érdeklődésre tarthat számot, a pártban megelégedéssel vették tudomásul. A politika hírei a következők: Gömbös — a kormány buktatásról Mai politikai cikkünk, amelyik a Gömböscsoport mozgolódásáról számolt be, általános feltűnést keltett. A nemzetgyűlés folyosóján is sok szó esett erről a mozgolódásról, amelynek jelentőségét azonban már a folyosón is kellő értékére szállították le. Gömbös az interpellációk és a miniszterelnök beszéde alatt nem is volt benn az ülésteremben, ellenben a 8 Órai Újság mai számában válaszol politikai tudósításunkra. Válaszának lényege az, hogy a személyével kapcsolatos információk merő találgatások s hogy ő nagyatádi Szabót és Wolff Károlyt csak azért hívta meg magához, hogy a falu és a város összetartását elősegítse. — Ami pedig azt a hírt illeti — folytatta Gömbös Gyula —, hogy kormánybuktatásra készülök, amely hátbatámadás jellegével bir, erre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy az ilyen metódus úgy természetemmel mint felfogásommal ellenkezik, de különösen Bethlen István gróffal szemben, akihez nem a konjunktúra, hanem az eszmék és elvekért vívott küzdelmek nemesebb köteléke fűz, amelyet ha politikai okokból meg akarnék szabi.