Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

­ Megkésett jóslatok Valamikor, majd a jövőben meg fogja írni a történelemtudomány, hogy Csonka-Magyar­­ország tizenhat vármegyéjét úgy akarták ad­minisztrálni, mintha a régi kettős monarchia világhatalmi helyzetében, gazdasági egységé­ben, kiapadhatatlan erőforrásaiban nem történt volna semmi változás. A sírba szállt apa ru­háit akarják rondin a gyámoltalan, vézna, erőtlen fiúra és csodálkoznak, hogy a nagy csizmákat nem tudja emelni s szeméig esik fejére a kalap, tehát nem tud látni. A régi sémáktól, a beidegzett gondolatoktól nem tud­nak menekülni az emberek. Esztendők óta, napról-napra esik a korona, a „zürichi hum­bug“ szörnyű pusztítást visz véghez a gazda­sági életben, s ha időnként megáll és stabili­zálódik a pénz, a zürichi jegyzéstől függetle­nül romlik a korona belső vásárló értéke. Esz­tendők óta várjuk, sürgetjük és követeljük, hogy ebben a rendkívüli helyzetben rendkívüli eszközökkel jöjjenek s ne a régi világ idősze­rűtlen, elavult gazdasági szisztémáival kísér­letezzenek. Követeltük a termelő hitelt,­ az egyre értéktelenedő pénz beépítését, termelőesz­közökbe való fektetését. Azt az elvünket, hogy addig építsünk, amíg van mivel, a financiák tudósai az inflációtól való félelem gesztusával intézték el. Most aztán mégis van infláció, mégis van 0,14-es korona, de nincs, az elmúlt évek bankóáradatának, reális javakban semmi nyoma. A romlásnak ezt a processusát két teljes esz­tendő óta közelről szemlélte a Pénzügyi Tanács. Azt kellene hinnünk, hogy ennek a tanácsnak az a rendeltetése, hogy legyenek p­énzügyi kon­cepciói. Hát, ilyesmit hinni, úgy látszik, mély­séges tévedés. C­sak sémái vannak. A derék Osztrák-Magyar Bank által kifaragott kap­tafa van a Pénzügyi Tanács kezeügyében. Az­zal akar a gyökeresen megváltozott világgaz­dasági helyzetben, s néhány vármegyés nyomo­rúságunkban pénzügyi politikát csinálni. Az a régi, beidegzett gondolat, hogy mindenek fölött áll az államháztartás egyensúlya, nem akar a Pénzügyi Tanács fejéből kimenni. Mintha ez az ország aranykoronával fizető,­­ az európai egyensúlyt helyrebillentő, gazdasági hitelével dicsekvő hatalom volna. Nagy riadalmat okozó kijelentése is az államháztartás szanálása kö­rül forog, mert: „ha a törvényhozás és a kor­mány — mondja a Pénzügyi Tanács — az ál­lamháztartás szanálását nem teszik a köve­tendő politika tengelyévé, úgy egyenesen ka­tasztrofális helyzet elé nézünk.“ Meglepetve ütjük fel erre a jóslatra a fejün­ket: hát eddig ugyan mi volt a politika tenge­lye? Nem e tengely körül forgott eddig a ta­nács, a kormány, a törvényhozás? És ha ezt a tengelyt mellőzték, mit tett eddig a Pénzügyi Tanács? Nézze tanács nélkül, hogy a katasztró­fák felé megyünk? Igazat kell adnunk Hadik János grófnak, hogy a gazdasági politikát éveken keresztül alárendelték a tisztán mechanikus pénzügyi politikának. A régi jó wekerlei játék ez az ál­lamháztartás egyensúlyával, amelynek háta mögött egykor ott álltak a termelő milliók, a s­űtött kazánok, az arany kalászos rónák, az ezüstkoronákkal fizetett tisztviselők, a­ szabad vámhatárok, amikor az egyensúly fentartása a pénzügyi technika művészetében való jártas­ságnak, a maga dolgához értő ember lelkiisme­retes szakszerűségének kérdése volt csupán. De m­a? Ki termel ebben az országban? Hi­szen a termelésnek akadálya az ötletszerű gaz­dasági politika, a kiviteli és behozatali anar­chia, a Devizaközpont tehetetlen és nehéz­kes ügykezelése, a termelési hitel hiánya, s főként hiánya minden koncepciónak, ame­lyen felborul a gyáros, a gazda, az iparos, a vállalkozó, a kereskedő minden számítása. Adó­rendszer, adómorál nincs, de vem százmilliár­dos pénzforgalom mellett pénzszűke, tehát van uzsora s a pénz megtorlódik a terméketlen, túl­hajtott spekulációban. Ugyan hogy akarják szanálni az államház­tartást ama bizonyos tengely körül, amikor eb­ben az egyetemes leromlásban természetszerű­leg pusztul az adóképes elem s az állampolgá­rok létének alapja előbb-utóbb már nem a munka és annak értéke, hanem a munkanél­küli jövedelem? Most aztán jön a Pénzügyi Ta­nács a maga jóslatával és beszél arról a ten­gelyről, amely körül két esztendő óta törvény­­hozást és kormányt forgatott, miközben az ál­lamháztartás egyensúlya címén tisztviselői el­látást, építkezést, termelő hitelt megakadályo­zott. Megalakulása óta irányította a pénzügy­i politikát, felelőtlenül tanácsolta és tétlenül nézte a megjósolt katasztrófát. Végre meg kellett ezt állapítani. Ez a fele­lőtlen tanács nem mehet így tovább. Az ország pénzügyeiért a kormány felelős, követelnünk kell tehát a teljes felelősséget az egész vonzlon, mert nem akarunk tétlenül nézett, előre látott és utólag megjósolt katasztrófa­politikát. Amikor az ország pénzügyminiszterének a szőlősgazdák számára nincs más mondani­valója, csak az, hogy nincs hitel, tehát vágják ki a tőkéket és semmisítsék meg az adóalapot, a sok évtizedes munkával megteremtett szőlő­­kultúrát — akkor akár igaz ez a kijelentés, akár csak szóbeszéd —, mégis meg kell ebben látnunk az idők és helyzetek jellemző tünetét. Hát bontsuk le a házakat, vágjuk ki az erdő­ket, szedjük fel a síneket? Mibe akasztjuk aztán az államháztartás szanálásának tenge­lyét? Mi ebből a katasztrofális helyzetből a terme­lés erőteljes támogatásában, a gyárost, a ke­reskedőt, a vállalkozót, a mezőgazdát ötletszerű intézkedésekkel nem zavaró tervszerű gazda­sági politikában látjuk a menekülést. Ide nem tanácsok, felelőtlen testületek kézzel nem fog­ható fantomjai, hanem reális tettek és koncep­ciók kellenek. A munka és a produkció ko­rona fölhasználása nélkül hiába a Devizaköz­pont, mert terméketlenül fog gyarapodni s el­lenállhatatlan erővel fog tovább is zuhanni a korona. Az infláció elkerülhetetlen végzetszerü­­sége ma már 0'14-es koronával hirdeti, hogy a Pénzügyi Tanács megkésett sok jó tanáccsal s utólag jön az előrelátható katasztrófa jóslatá­val. Ma már sok minden késő, ma már milliár­dosban van annyi termelő erő, amennyi O­ fiú korona mellett, néhány millióban lett volna. De hát legalább most jöjjenek késő és felelőt­len tanácsok helyett, felelősség tudatában a koncepciók. Szavak és jóslatok helyett a tettek’. I 1 .111 K­U­i IX­­X­­ . 1 _ 1 PH. -if‘ ./ '-m ... ^ 7 írt. ij. 1 ‘V..AjÁÍV V. évfolyam 65. szám. Ára korona ' Szerdai 7923 mirejm‘27. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, T., i/ddcd­tékiv n/\v itiizai vt a mi a n Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korong Honvéd­ n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. 1 C. I­Y JULI 1 lf MAI NAPILAP negyedévre 1700 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.65.Fiókkiadóhivatal:IV„Duna-u.6. , 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijsza-Tel.: 123—08 és Teréz-közt 62. Tel.: 121—41. PG»*erkeszt«i Téri Béla. * Polesis sarteszt S: Tóth László dr. bás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. A románok visszavették Glattfelder püspök útlevelét Házkutatás a püspök lakásán — Hír szerint hadbíróság elé akarják állí­tani Glattfelder püspököt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök, akiről a közelmúlt napokban az a hír terjedt el, hogy már m­eg is érkezett Buda­pestre, átadta egyházmegyéje adminisztrációját, püs­pöki rezidenciáját és káptalanja vezetését Pacha Ágoston dr. kinevezett adminisztrátornak, azonban legalább is a közvetett forrásból érkező, de ellen nem őrizhető jelentések szerint ezideig még nem hagyhatta el Temesvár területét. A románok ugyanis az utolsó pillanatban elvették Glattfelder püspök útlevelét és nem adták ki neki a repatriáláshoz szükséges okmányokat. Oka ennek az a pásztorlevél, melyet a püspök még a jómúltkor kiadott és amelyben a román kormányhatóságok in­tézkedéseit bírálat tárgyává tette. Hogy Glattfelder püspök elutazásának megakadályozásával mi a romá­nok célja, arra nézve pozitívumok nincsenek, a Kolozsvárott megjelenő Keleti Újság azonban nem hivatalos értesülés alapján rávilágít azokra a szán­dékokra, amelyek a románokat Glattfelder püspökkel szemben vezetik. A Keleti Újság szerint a román kormánypárt temesvári lapjában, a Nadejdea-ban a minap feltünést keltő cikk jelent meg, amely szerint a püspöki pásztorlevél kibocsátása idején Temesvárott hadiállapot volt s a pásztorlevél olyan kijelen­téseket tartalmazott, amelyek miatt a hadbíró­ság körébe tartozik az eljárás. A püspök ellen az eljárást állítólag meg is indítot­ták s a sziguranca nagy apparátussal épp akkor tar­tott házkutatást a püspök lakásán, mikor Glattfelder javában csomagoltatott. Glattfelder püspök egyébként már búcsút is vett káptalanjától és temesvári ismerőseitől, mindezideig azonban még nem tudja, hogy mikor kelhet útra. Pacha adminisztrátor az egyházmegye káptalanjának minapi ülésén foglalta el adminisztrátori állását. Pacha Ágoston dr.-t Szentkláray Jenő nagyprépost üdvözölte és kifejezte azt a kívánságát, bár sikerülne neki a kormánnyal felmerült ellentéteket elsimítani. Pacha adminisztrátor megköszönte az üdvözlést, vá­zolta a reá háruló nagy feladatokat és kérte a káp­talan támogatását, annál is inkább, mert annak so­rában volt tanárai is ülnek. A kormány letöri a kosztpénzuzsorát Bethlen az egységes pártban bejelentette, hogy ha a tőzsde nem tud rendet teremteni, a kormány a végső eszközhöz nyúl — Gömbös tárgyalásai — A politika hírei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egysé­ges párt ma tartotta meg szokásos heti párt­­vacsoráját, amelyen a Rakovszky Iván, Walkó Lajos és Klebelsberg Kunó gróf miniszterek társaságában érkező Bethlen István gróf mi­­nisz­ter­elnököt melegen ünnepelték a belügymi­niszterrel együtt, a mai parlamenti siker al­kalmából. A vacsorán a miniszterelnök egy érdekes nyilatkozatot tett. Csontos Imre beszé­dében felhívta arra, hogy törje le a drágasá­got. A miniszterelnök­­erre azt felelte, hogy ez nemcsak a kormánynak, hanem a társadalom­nak is feladata. Ha a társadalom nem ébred tudatára annak, hogy nemcsak önmagával, ha­nem a valutával szemben is kötelességei van­nak, akkor nem lehet eredményes munkát vé­gezni. A kosztpénzre vonatkozóan kijelentette, hogy az a mai ferde gazdasági helyzet szü­löttje­, amely lehetetlenné teszi az egészséges gazdasági vérkeringést. A kormány komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel és el van szánva arra, hogy ha kell, az utolsó fegyverhez nyúl. Ha a tőzsde nem tud semmit sem csinálni, ak­kor a kormány majd meg fogja tenni azokat a lépéseket, amelyek a koszt­pénz-uzsorát­ meg­szüntetik. A miniszterelnök bejelentését, amely gazda­sági körökben élénk érdeklődésre tarthat szá­mot, a pártban megelégedéssel vették tudo­másul. A politika hírei a következők: Gömbös — a kormány buktatásról Mai politikai cikkünk, amelyik a Gömbös­csoport mozgolódásáról számolt be, általános feltűnést keltett. A nemzetgyűlés folyosóján is sok szó esett erről a mozgolódásról, amelynek jelentőségét azonban már a folyosón is kellő értékére szállították le. Gömbös az interpellációk és a miniszterelnök beszéde alatt nem is volt benn az ülésteremben, ellenben a 8 Órai Újság mai számában válaszol politikai tudósítá­sunkra. Válaszának lényege az, hogy a szemé­lyével kapcsolatos információk merő találga­tások s hogy ő nagyatádi Szabót és Wolff Károlyt csak azért hívta meg magához, hogy a falu és a város összetartását elősegítse. — Ami pedig azt a hírt illeti — folytatta Gömbös Gyula —, hogy kormánybuktatásra készülök, amely hátbatámadás jellegével bir, erre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy az ilyen metódus úgy természetemmel mint felfogásommal ellenkezik, de különösen Bethlen István gróffal szemben, akihez nem a konjunktúra, hanem az eszmék és elvekért vívott küzdelmek nemesebb köteléke fűz, ame­lyet ha politikai okokból meg akarnék szabi.

Next