Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

/. , fetch l‘in,uuír<'>N, jrf I Ar1'' "<>& V {(^ ------1923 MAR. 2a \ V. évfolyam 67. szám.­­ Ára 30 korona**^ ^ ^ Péntek, 1923 március 23. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Honvéd-u. 10. Tel.: 127—46, 127-47, 127—48, 127 —49 és 1.65. Fiókkiadóhivatal: IV., Dun­a-u. 6. Tel.: 123—08 és Teréz-körut 62. Tel. : 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Túri Béla. • Felelős szerkesztő: Tóth László dr. Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1709 korona. — Egyes szám ára 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijsza­­bás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Szakszervezett felf­or­gat­ás Magyarország ezeréves történelmének legszé­­gyenteljesebb emlékei újultak fel ma a buda­pesti utcán: a forradalom és Bokányi elvtárs éltetésének zúgó hangjai mellett a szakszerve­zeti felforgatás áradata hömpölygött végig a riadt utak bezárt boltjainak sorfalai között s kísérte a pokoli emlékeket felújító jelenséget a Marseillaise és az Internacionálé éneke. A proletárdiktatúra negyedik évfordulóján, a fel­­zaklatott szenvedélyek és a gazdasági nyomo­rúság kínos óráiban, újra hallottuk a szélső­baloldal felforgató hangzavarának egész ská­láját, ugyanazokat a forradalmi nótákat, fe­nyegetőzéseket, esztelen rikácsolásokat, ame­lyekbe egyszer már az országnak s mindenki­nek, akinek volt veszteni valója, erkölcsi és anyagi java fulladt bele. Első kísérlete ez négy év óta a parlamentben is emlegetett „munkás­­ököl“-nek, amely túlnyomó részben a nagyvá­ros mindenre kapható csőcselékének ökle volt. Hogy ez az ököl ma nem tudott ütni, foszto­gatni, gyilkolni és rombolni — ez nem a mun­kásokon élősködő idegenfaju vezérparaziták érdeme. A rendőrség talpon volt és szétkergette a márciusi nap ragyogásában felforrt agyú tö­meget s bebizonyította, hogy a főváros rendjé­nek fentartására van erő, amire válságos hely­­zetekben számítani lehet. Amilyen pillanatnyi megnyugvással és elégtétellel vesszük tudomá­sul, hogy a tüntetést sikerült szétkardlapozni, olyan aggodalommal nézzük az esemény mö­gött meghúzódó jelenségeket. Ez a tüntetés — bárhogyan fogják is tagadni — előkészített megmozdulása volt annak a szakszervezeti terrornak, amely benn a parla­mentben 70 ezer kizárt munkás megsétáltatásá­­val fenyegette meg a szélső­jobboldali intran­­zigenciát, s amely a szakszervezetben forradal­mat nevel és a gyárban a termelő munkát aka­dályozza meg. Ez a tüntetés vészes kiáltó jele annak a sok tévedésnek, amelyet négy év óta a különböző kormányok követtek el a politiká­ban, a szociális törvényhozás mulasztásaiban, a gazdasági élet konszolidációját megakasztó rendszertelenségnek a 0,10-es koronához és a mértéktelen drágasághoz vezető pusztításaiban. Ez a tüntetés most már újabb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a forradalom a nyo­morból él s csak egyedül a felforgatás az, amelynek a tervszerűtlen, koncepció nélkül való wortwursteni politikából haszna van. Mindössze egy héttel ezelőtt zajlott le az egyetemi ifjúság márciusi tüntetése. Mi a h­­­­zafiságban, nemzeti érzésben teljesen azonos világszemlélet alapján vállaltuk az ifjúság vé­delmét, amikor lezajlott a rendőrséggel való sajnálatos összeütközése. De ezt a védelmet a rendőrség s a közhatóságok tekintélyének vé­delmével párhuzamosan vállaltuk és most a fejlemények bizonyították be, hogy nekünk volt igazunk. A rendőri hatóságok fegyelme, pártat­lan helytállása nélkül órák alatt felfordulna ennek a zaklatott lelkű s az ország ideiglenes határain át mesterségesen mérgezett főváros­nak rendje. Le kell ebből a két tüntetésből vonni a tanulságokat: ha a rendőrség köteles- végszerűleg járt el, amikor könyörtelen erély­­lyel és nagy buzgalommal csinált rendet az ifjúságnak mégis csak a nemzeti gondolat s az állami és társadalmi rend mellett tör­tént tüntetésének idején — akkor elkerül­hetetlen, hogy a forradalmi, a felforgató és a szégyenletesen vakmerő, nemzetellenes tünte­téssel szemben ez az erély és buzgalom szigo­rúbb és megtorlóbb legyen. Ennek a tábornak a „kilengéseiről" keserű tanulságok szólnak s ezek a tanulságok meg nem alkuvó erélyt pa­rancsolnak. De végzetes tévedés volna azt hinni, hogy elég a rendőri kard. Rendet követelünk a gaz­dasági élet anarchiájában. Ezt a tüntetést a termelés megállása s a gyárosok munkáski­zárása nyomán járó elégedetlenség és a mun­káshangulatot kihasználó pártönzés robban­totta ki. A kormány végre emberelje meg ma­gát, lépjen közbe s munkások és munkaadók el­lentéteinek kiegyenlítésével törje le az anar­chiát. Ámde ez sem elég.,Haladéktalanul vessen véget a munkástömegeket politikai célokra ki­használó pártterror tűrhetetlen rendszerének. Követeljük, hogy a kormány azonnal terjesz­­sze be a szakszervezeti törvényjavaslatot s a tisztán gazdasági célzatú szakszervezetekből a politikát zárja ki, a munkásokat pedig a szo­ciáldemokrata párt kátmérgező politikai hatal­mából emelje ki. Addig is, amíg a törvény életbe lép, helyezze szigorított ellenőrzés alá a szakszervezeteket, vessen véget a terrornak, a „fejlettebb technikájú a sajtóuszításnak. Vé­gül pedig követeljük, hogy a tétlenség politi­káját, a rendszertelenséget, a pénzügyi anar­chiát váltsa fel végre reális gazdasági pro­grammal, a két szélsőség között egyedül lehet­séges alkotó és minden erőt összefogó koncep­cióival. Enélkü­l belepusztul ország, nemzet, ke­reszténység, minden érték a testi és lelki leron­­gyolódásba, amelynek útján az internacionálé ütemei mellett nyílegyenesen a forradalom felé halad. Apponyi Albert gróf az egyetemi zavargásról Helyesli a kormány erőskezű politikáját, de tetteket is vár (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A legutóbbi na­pok eseményeire vonatkozóan kérdést intéztünk Apponyi Albert grófhoz, aki a következő nyilatko­zatot tette a Nemzeti Újság munkatársa előtt. — Egészben véve a kormány nyilatkozatai az utóbbi napok eseményeiről engem is kielé­gítettek, amennyiben azok azt a szilárd akara­tot juttatják kifejezésre, hogy az állam tekintélye és a jogbiztonság minden tényezővel szemben — és hozzáteszem min­denki érdekében is — egyenlően, intranzigens módon érvényesüljön. Senkinek arra, hogy magát a törvényen túltegye, vagy hatósági jogokat sajátítson ki, privilégiuma nem lehet. Ilyen nyilatkozatokat azonban már többször hallottunk és ezekkel szemben sajnálattal kell megállapítanom, hogy a visszaélések megszün­tetésében kellő határozottság nem mindig érvé­nyesül.­­ A lapok például tele vannak az egyetemen előfordult úgynevezett igazoltatásokkal, amit már magában véve tűrhetetlen botránynak kell minősítenem, mert valóban tűrhetetlen botrány, hogy egyes ifjaknak, akiknek tör­vényadta joga az egyetem előadásának látoga­tása, más ifjak önkényeskedése a látogatást illuzóriussá tegye. Nem ez a kereszténység és nem ilyen barbárságok dédelgetésében, hanem az Ifjúság illető részének szeretettel teljes felvilágosításában, végső esetben pedig min­den rendzavarás kérlelhetetlen megfékezésé­vel kell az ifjúság iránt való jóindulatnak megnyilvánulnia. Mert az ilyen botrányok kifelé és befelé egy­aránt káros hatásán kívül elsősorban magá­nak az ifjúságnak lelkében pusztít az ilyen barbárság dédelgetése, vagy akár tűrése is. Szóval mielőtt magamat a kormánynyilatkoza­tok fölött való megelégedésnek teljesen át­engedném, ismét csak várnom kell, mennyiben fogják az illetékes tényezők ezeket a nyilatko­zatokat fedezni,­­ pedig erre már évek óta várok. A kormányzó és Bethlen ma Gödöllőn vadásztak (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A tegnapi fantasztikus és kombinációkkal teli politikai nap után, amelynek híreiből néhányat muta­tóba mi is közöltünk, hogy mintegy tükör­képét vagy inkább torzképét adjuk a parla­menti élet ideges vibrálásának — a mai nap, úgy látszik, nyugodtabban telt el. Wolff Károly dr. — akit a baloldali ellenzéken terjesztett hír szerint már miniszterelnökjelöltnek emle­gettek — ma délelőtt felkereste a belügymi­nisztert és a leghatározottabban megcáfolta ott azt a hírt, mintha ő kormánybuktatásra töre­kednék. A tárgyalásról szerzett feltétlenül megbízható információnk szerint Wolff Károly azt is kijelentette, hogy Bethlen István grófot possibilis embernek tartják a miniszterelnöki székben és hajlandó őt továbbra is támogatni. Egyúttal azonban néhány konkrét kívánságot is előterjesztett a belügyminiszternek azzal, hogy reméli azok teljesítését. Wolff Károly dr. egyébként határozottan megcáfolta azt is, hogy ő tegnap Gömbös Gyula lakásán lett volna és kijelentette, hogy ilyen tanácskozás­ról egyáltalában nem volt tudomása. Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor ellenben ma délelőtt nem voltak benn a Házban és így az ő további állásfoglalásukról biztosat tudni nem lehet. Szó volt a nemzetgyűlés folyosóján arról is, hogy Gömbösék nem lépnek ki a pártból, amit azonban az egységes pártnak velük szembenálló része nem hajlandó akceptálni, mert felfogásuk szerint Eckhardt és Göm­bös nyíltan szembehelyezkedtek a minisz­terelnökkel, tehát nincs helyük a kormány­pártban. Éppen ezért rövidesen értekezletet akarnak összehívni, amelyen fel fogják vetni a kormánnyal szemben a bizalmi kérdést, hogy tiszta helyzetet teremtsenek. Hogy azonban ezt az értekezletet mikorra hívják össze, az termé­szetesen a miniszterelnöktől függ. Bethlen István gróf miniszterelnök ma dél­előtt kiment Gödöllőre, ahová a kormányzó vadászatra hívta meg. Bethlen István gróf az egész napot Gödöllőn töltötte és valószínűleg módot talált arra, hogy álláspontját a kor­mányzó előtt kifejtse. Amennyiben Rassay Károly holnap interpellálna a tüntetésekről, úgy fel fog szólani a miniszterelnök is, hogy világosságot derítsen a helyzetre. A miniszter­­elnök különben este érkezett vissza Buda­pestre. Politikai körökben olyan hír is terjedt el, hogy Huszár Károly, a nemzetgyűlés alel­­nöke, kint lett volna Gödöllőn, erről azonban semmi bizonyosat tudni nem lehet. Bethlen István gróf miniszterelnök pozícióját szilárd­nak tartják a pártkörökben és a holnapi nap­tól érdekes fejleményeket várnak. Az ellenzéki pártszövetség tagjai ugyanis el­határozták, hogy a legutóbbi napok eseményei­ről tájékoztatást kérnek a miniszterelnöktől. Eleinte az volt a tervük, hogy egyszerűen megkérdezik a miniszterelnököt, majd felme­rült a zárt ülés gondolata, melynek az lett volna a célja, hogy a miniszterelnöknek alkal­mat adjanak ne csak az ellenzék, hanem az egész nemzetgyűlés pontos, kimerítő informá­lására. Ma estig még nem dőlt el, hogy az ellenzék kérni fogja-e a zárt ülést. Abban álla­podtak meg, hogy holnap, szombaton, felkere­sik Bethlen István grófot és ha a miniszter­elnök megnyugtató és kimerítő nyilatkozatot tesz, akkor elállnak a zárt ülés kérésétől. Válasz egy támadásra A Nép ma csodálkozását fejezi ki a Nemzeti Újság­nak a legutóbbi eseményekkel szemben elfoglalt álláspontja miatt, mert intranzigens keresztény poli­tikai körökben csodálkozást kelt, hogy „a Nemzeti Ujság-v­ak néhány nap óta folytatott politikája, mely az arany középutat szem előtt tartva, az in­tranzigens politikusok politikáját nemcsak hogy neve támogatja, de liberális és szatirikus megjegyzések­kel tolmácsolja.“ — „A képviselők — írja tovább A Nép — megdöbbenve látják, hogy a nemzeti irány­zatnak egyik sajtóorgánuma azok szolgálatába sze­gődött, akik a nemzeti és keresztény Magyarország­nak semmiesetre sem harcos katonái. Annál inkább súlyosan ítélik meg a Nemzeti Újságnak legújabb politikai kérdésekben tanúsított magatartását, mert látják, hogy éppen a lehetetlen és valótlan hírek kolportálása folytán Magyarország olyan gazdasági helyzetbe jutott, amelyet a tudatosan rosszhiszemű és bizonyos tőzsdei érdekeltségek szolgálatában álló sajtópolitika arra használt fel, hogy a koronát 0.10-re szorította le.“ Erre a szándékot nem túlságos ügyességgel lep­lező támadásra a Nemzeti Újság nem tartja szük­ségesnek, hogy hosszasabban válaszoljon, mert olva­sóink tábora nagyon jól tudja azt, hogy a Nemzeti Újság sem a legutóbbi napokban, sem azelőtt nem tért el a maga egyenes célkitűzésétől, mint ahogy nem is fog attól eltérni soha. Mindenki tudja, hogy a Nemzeti Újság nem a legutóbbi napok óta tartja szem előtt az arany középutat, hiszen a középút politikájának programját Zichy János gróf már egy évvel ezelőtt kifejtette a Nemzeti Újság hasábjain és a zavaros, személyeskedő, pártharccal és hatalmi törtetéssel tele magyar politikában éppen a Nemzeti Újság volt az, amely elsőnek merte hirdetni, hogy a tradicionális programon nyugvó, közjogi kérdé­sekben konzervatív, de gazdasági és szociális téren haladó irányzat érvényesítésében kell a jövendő Magyarország fölépítésének útját keresni. A Nemzeti

Next