Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
/. , fetch l‘in,uuír<'>N, jrf I Ar1'' "<>& V {(^ ------1923 MAR. 2a \ V. évfolyam 67. szám. Ára 30 korona**^ ^ ^ Péntek, 1923 március 23. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Honvéd-u. 10. Tel.: 127—46, 127-47, 127—48, 127 —49 és 1.65. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna-u. 6. Tel.: 123—08 és Teréz-körut 62. Tel. : 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Túri Béla. • Felelős szerkesztő: Tóth László dr. Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1709 korona. — Egyes szám ára 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijszabás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Szakszervezett felforgatás Magyarország ezeréves történelmének legszégyenteljesebb emlékei újultak fel ma a budapesti utcán: a forradalom és Bokányi elvtárs éltetésének zúgó hangjai mellett a szakszervezeti felforgatás áradata hömpölygött végig a riadt utak bezárt boltjainak sorfalai között s kísérte a pokoli emlékeket felújító jelenséget a Marseillaise és az Internacionálé éneke. A proletárdiktatúra negyedik évfordulóján, a felzaklatott szenvedélyek és a gazdasági nyomorúság kínos óráiban, újra hallottuk a szélsőbaloldal felforgató hangzavarának egész skáláját, ugyanazokat a forradalmi nótákat, fenyegetőzéseket, esztelen rikácsolásokat, amelyekbe egyszer már az országnak s mindenkinek, akinek volt veszteni valója, erkölcsi és anyagi java fulladt bele. Első kísérlete ez négy év óta a parlamentben is emlegetett „munkásököl“-nek, amely túlnyomó részben a nagyváros mindenre kapható csőcselékének ökle volt. Hogy ez az ököl ma nem tudott ütni, fosztogatni, gyilkolni és rombolni — ez nem a munkásokon élősködő idegenfaju vezérparaziták érdeme. A rendőrség talpon volt és szétkergette a márciusi nap ragyogásában felforrt agyú tömeget s bebizonyította, hogy a főváros rendjének fentartására van erő, amire válságos helyzetekben számítani lehet. Amilyen pillanatnyi megnyugvással és elégtétellel vesszük tudomásul, hogy a tüntetést sikerült szétkardlapozni, olyan aggodalommal nézzük az esemény mögött meghúzódó jelenségeket. Ez a tüntetés — bárhogyan fogják is tagadni — előkészített megmozdulása volt annak a szakszervezeti terrornak, amely benn a parlamentben 70 ezer kizárt munkás megsétáltatásával fenyegette meg a szélsőjobboldali intranzigenciát, s amely a szakszervezetben forradalmat nevel és a gyárban a termelő munkát akadályozza meg. Ez a tüntetés vészes kiáltó jele annak a sok tévedésnek, amelyet négy év óta a különböző kormányok követtek el a politikában, a szociális törvényhozás mulasztásaiban, a gazdasági élet konszolidációját megakasztó rendszertelenségnek a 0,10-es koronához és a mértéktelen drágasághoz vezető pusztításaiban. Ez a tüntetés most már újabb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a forradalom a nyomorból él s csak egyedül a felforgatás az, amelynek a tervszerűtlen, koncepció nélkül való wortwursteni politikából haszna van. Mindössze egy héttel ezelőtt zajlott le az egyetemi ifjúság márciusi tüntetése. Mi a hzafiságban, nemzeti érzésben teljesen azonos világszemlélet alapján vállaltuk az ifjúság védelmét, amikor lezajlott a rendőrséggel való sajnálatos összeütközése. De ezt a védelmet a rendőrség s a közhatóságok tekintélyének védelmével párhuzamosan vállaltuk és most a fejlemények bizonyították be, hogy nekünk volt igazunk. A rendőri hatóságok fegyelme, pártatlan helytállása nélkül órák alatt felfordulna ennek a zaklatott lelkű s az ország ideiglenes határain át mesterségesen mérgezett fővárosnak rendje. Le kell ebből a két tüntetésből vonni a tanulságokat: ha a rendőrség köteles- végszerűleg járt el, amikor könyörtelen erélylyel és nagy buzgalommal csinált rendet az ifjúságnak mégis csak a nemzeti gondolat s az állami és társadalmi rend mellett történt tüntetésének idején — akkor elkerülhetetlen, hogy a forradalmi, a felforgató és a szégyenletesen vakmerő, nemzetellenes tüntetéssel szemben ez az erély és buzgalom szigorúbb és megtorlóbb legyen. Ennek a tábornak a „kilengéseiről" keserű tanulságok szólnak s ezek a tanulságok meg nem alkuvó erélyt parancsolnak. De végzetes tévedés volna azt hinni, hogy elég a rendőri kard. Rendet követelünk a gazdasági élet anarchiájában. Ezt a tüntetést a termelés megállása s a gyárosok munkáskizárása nyomán járó elégedetlenség és a munkáshangulatot kihasználó pártönzés robbantotta ki. A kormány végre emberelje meg magát, lépjen közbe s munkások és munkaadók ellentéteinek kiegyenlítésével törje le az anarchiát. Ámde ez sem elég.,Haladéktalanul vessen véget a munkástömegeket politikai célokra kihasználó pártterror tűrhetetlen rendszerének. Követeljük, hogy a kormány azonnal terjeszsze be a szakszervezeti törvényjavaslatot s a tisztán gazdasági célzatú szakszervezetekből a politikát zárja ki, a munkásokat pedig a szociáldemokrata párt kátmérgező politikai hatalmából emelje ki. Addig is, amíg a törvény életbe lép, helyezze szigorított ellenőrzés alá a szakszervezeteket, vessen véget a terrornak, a „fejlettebb technikájú a sajtóuszításnak. Végül pedig követeljük, hogy a tétlenség politikáját, a rendszertelenséget, a pénzügyi anarchiát váltsa fel végre reális gazdasági programmal, a két szélsőség között egyedül lehetséges alkotó és minden erőt összefogó koncepcióival. Enélkül belepusztul ország, nemzet, kereszténység, minden érték a testi és lelki lerongyolódásba, amelynek útján az internacionálé ütemei mellett nyílegyenesen a forradalom felé halad. Apponyi Albert gróf az egyetemi zavargásról Helyesli a kormány erőskezű politikáját, de tetteket is vár (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A legutóbbi napok eseményeire vonatkozóan kérdést intéztünk Apponyi Albert grófhoz, aki a következő nyilatkozatot tette a Nemzeti Újság munkatársa előtt. — Egészben véve a kormány nyilatkozatai az utóbbi napok eseményeiről engem is kielégítettek, amennyiben azok azt a szilárd akaratot juttatják kifejezésre, hogy az állam tekintélye és a jogbiztonság minden tényezővel szemben — és hozzáteszem mindenki érdekében is — egyenlően, intranzigens módon érvényesüljön. Senkinek arra, hogy magát a törvényen túltegye, vagy hatósági jogokat sajátítson ki, privilégiuma nem lehet. Ilyen nyilatkozatokat azonban már többször hallottunk és ezekkel szemben sajnálattal kell megállapítanom, hogy a visszaélések megszüntetésében kellő határozottság nem mindig érvényesül. A lapok például tele vannak az egyetemen előfordult úgynevezett igazoltatásokkal, amit már magában véve tűrhetetlen botránynak kell minősítenem, mert valóban tűrhetetlen botrány, hogy egyes ifjaknak, akiknek törvényadta joga az egyetem előadásának látogatása, más ifjak önkényeskedése a látogatást illuzóriussá tegye. Nem ez a kereszténység és nem ilyen barbárságok dédelgetésében, hanem az Ifjúság illető részének szeretettel teljes felvilágosításában, végső esetben pedig minden rendzavarás kérlelhetetlen megfékezésével kell az ifjúság iránt való jóindulatnak megnyilvánulnia. Mert az ilyen botrányok kifelé és befelé egyaránt káros hatásán kívül elsősorban magának az ifjúságnak lelkében pusztít az ilyen barbárság dédelgetése, vagy akár tűrése is. Szóval mielőtt magamat a kormánynyilatkozatok fölött való megelégedésnek teljesen átengedném, ismét csak várnom kell, mennyiben fogják az illetékes tényezők ezeket a nyilatkozatokat fedezni, pedig erre már évek óta várok. A kormányzó és Bethlen ma Gödöllőn vadásztak (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A tegnapi fantasztikus és kombinációkkal teli politikai nap után, amelynek híreiből néhányat mutatóba mi is közöltünk, hogy mintegy tükörképét vagy inkább torzképét adjuk a parlamenti élet ideges vibrálásának — a mai nap, úgy látszik, nyugodtabban telt el. Wolff Károly dr. — akit a baloldali ellenzéken terjesztett hír szerint már miniszterelnökjelöltnek emlegettek — ma délelőtt felkereste a belügyminisztert és a leghatározottabban megcáfolta ott azt a hírt, mintha ő kormánybuktatásra törekednék. A tárgyalásról szerzett feltétlenül megbízható információnk szerint Wolff Károly azt is kijelentette, hogy Bethlen István grófot possibilis embernek tartják a miniszterelnöki székben és hajlandó őt továbbra is támogatni. Egyúttal azonban néhány konkrét kívánságot is előterjesztett a belügyminiszternek azzal, hogy reméli azok teljesítését. Wolff Károly dr. egyébként határozottan megcáfolta azt is, hogy ő tegnap Gömbös Gyula lakásán lett volna és kijelentette, hogy ilyen tanácskozásról egyáltalában nem volt tudomása. Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor ellenben ma délelőtt nem voltak benn a Házban és így az ő további állásfoglalásukról biztosat tudni nem lehet. Szó volt a nemzetgyűlés folyosóján arról is, hogy Gömbösék nem lépnek ki a pártból, amit azonban az egységes pártnak velük szembenálló része nem hajlandó akceptálni, mert felfogásuk szerint Eckhardt és Gömbös nyíltan szembehelyezkedtek a miniszterelnökkel, tehát nincs helyük a kormánypártban. Éppen ezért rövidesen értekezletet akarnak összehívni, amelyen fel fogják vetni a kormánnyal szemben a bizalmi kérdést, hogy tiszta helyzetet teremtsenek. Hogy azonban ezt az értekezletet mikorra hívják össze, az természetesen a miniszterelnöktől függ. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt kiment Gödöllőre, ahová a kormányzó vadászatra hívta meg. Bethlen István gróf az egész napot Gödöllőn töltötte és valószínűleg módot talált arra, hogy álláspontját a kormányzó előtt kifejtse. Amennyiben Rassay Károly holnap interpellálna a tüntetésekről, úgy fel fog szólani a miniszterelnök is, hogy világosságot derítsen a helyzetre. A miniszterelnök különben este érkezett vissza Budapestre. Politikai körökben olyan hír is terjedt el, hogy Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke, kint lett volna Gödöllőn, erről azonban semmi bizonyosat tudni nem lehet. Bethlen István gróf miniszterelnök pozícióját szilárdnak tartják a pártkörökben és a holnapi naptól érdekes fejleményeket várnak. Az ellenzéki pártszövetség tagjai ugyanis elhatározták, hogy a legutóbbi napok eseményeiről tájékoztatást kérnek a miniszterelnöktől. Eleinte az volt a tervük, hogy egyszerűen megkérdezik a miniszterelnököt, majd felmerült a zárt ülés gondolata, melynek az lett volna a célja, hogy a miniszterelnöknek alkalmat adjanak ne csak az ellenzék, hanem az egész nemzetgyűlés pontos, kimerítő informálására. Ma estig még nem dőlt el, hogy az ellenzék kérni fogja-e a zárt ülést. Abban állapodtak meg, hogy holnap, szombaton, felkeresik Bethlen István grófot és ha a miniszterelnök megnyugtató és kimerítő nyilatkozatot tesz, akkor elállnak a zárt ülés kérésétől. Válasz egy támadásra A Nép ma csodálkozását fejezi ki a Nemzeti Újságnak a legutóbbi eseményekkel szemben elfoglalt álláspontja miatt, mert intranzigens keresztény politikai körökben csodálkozást kelt, hogy „a Nemzeti Ujság-vak néhány nap óta folytatott politikája, mely az arany középutat szem előtt tartva, az intranzigens politikusok politikáját nemcsak hogy neve támogatja, de liberális és szatirikus megjegyzésekkel tolmácsolja.“ — „A képviselők — írja tovább A Nép — megdöbbenve látják, hogy a nemzeti irányzatnak egyik sajtóorgánuma azok szolgálatába szegődött, akik a nemzeti és keresztény Magyarországnak semmiesetre sem harcos katonái. Annál inkább súlyosan ítélik meg a Nemzeti Újságnak legújabb politikai kérdésekben tanúsított magatartását, mert látják, hogy éppen a lehetetlen és valótlan hírek kolportálása folytán Magyarország olyan gazdasági helyzetbe jutott, amelyet a tudatosan rosszhiszemű és bizonyos tőzsdei érdekeltségek szolgálatában álló sajtópolitika arra használt fel, hogy a koronát 0.10-re szorította le.“ Erre a szándékot nem túlságos ügyességgel leplező támadásra a Nemzeti Újság nem tartja szükségesnek, hogy hosszasabban válaszoljon, mert olvasóink tábora nagyon jól tudja azt, hogy a Nemzeti Újság sem a legutóbbi napokban, sem azelőtt nem tért el a maga egyenes célkitűzésétől, mint ahogy nem is fog attól eltérni soha. Mindenki tudja, hogy a Nemzeti Újság nem a legutóbbi napok óta tartja szem előtt az arany középutat, hiszen a középút politikájának programját Zichy János gróf már egy évvel ezelőtt kifejtette a Nemzeti Újság hasábjain és a zavaros, személyeskedő, pártharccal és hatalmi törtetéssel tele magyar politikában éppen a Nemzeti Újság volt az, amely elsőnek merte hirdetni, hogy a tradicionális programon nyugvó, közjogi kérdésekben konzervatív, de gazdasági és szociális téren haladó irányzat érvényesítésében kell a jövendő Magyarország fölépítésének útját keresni. A Nemzeti