Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-10 / 152. szám

4 int a Tisza kiöntött. Kaisea és Szelestye, valamint több más község viz alatt áll. A lakosság a hegyeikbe menekült, Dragomirfalvát ,a jég elverte. Az egész megyében óriási a kár. Mihályi prefektus, táviratilag kért sürgős segélyt Bukarestből, mert a mindenétől megfosztott lakosságra borzalmas ínség vár. A menekülőket Máramarosszigeten helyezték el. A Tisza nem tüntött ki Több reggeli lap ma azt a riasztó hírt közölte, hogy a Tisza Szeged felett Tápénál áttörte a gátat s az ár több mint ezer hold termőföldet elöntött. A hír nagy megdöbbenést keltett, mert a közeli napok pusztító jégverései és viharai amúgy is erősen csökkentették a terméskilátásokat s egy nagyobb árvíz azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az elemi csapásoktól erősen sújtott Tiszavidékegy része éhínség elé néz. A Nemzeti Újság munkatársa telefonon felhívta a szegedi és Szeged környéki belvízszabályozó társulatokat, ahol kijelentették, hogy a gátszakadásról szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. A megáradt Tisza csak az árterületek egy részét öntötte el, a tulajdonképpeni töltést azonban még eddig sehol sem érte el a víz. A Tisza áradásáról a szegedi Ármentesítő Társulat vezetője, Papp József főmérnök a következőket"-mondotta. " A Tisza gátszakadásáról szóló híreknem felelnek meg a valóságnak. A Tisza ma is a medrében van és még a hullámtereket sem töltötte ki, annál kevésbé érhetett a töltésekhez. Gátszakadásról tehát szó sem lehet, mert olyan alacsony a Tisza vízállása, hogy még a töltésiek lábát sem ért© el. Arról hallottam, hogy a Tisza—Maros-szögben belvizek milatkoznak az elmúlt napok nagy felhőszakadásai következtében. Ezek a belvizek Tané és Leié között jelentkeztek, de, értesülésem szerint, túlzottak azok a hírek, amelyek arról számolnak be, hogy a belvíz 1000 hold termőföldet öntött volna el. A hódmezővásárhelyi Kőrös—Tisza—Maros Ármentesítő Társulat részéről, amelynek hatáskörébe a tápé-telei Tiszaszakasz árvédelme tartozik, ezeket mondották: — A Tisza vízálítása Tápénál elérte az 5 méter 22 centimétert. Ha 5 méternél magasabb a vízállás, akkor a Tisza rendesen elönti a hullámterületet. Ez minden esztendőben, meg szokott történni, megtörtént az idén is. A különös csak az, hogy máskor nem júliusban, hanem rendesen márciusban önti el a víz a hullámterületet. A rendkívüli időjárások oka, hogy az idén március helyett júliusban öntött ki a Tisza. Erdélyben ugyanis és a mi vidékünkön is a legutóbbi napokban óriási esőzések, felhőszakadások voltak. A hegyekben több helyütt hóesés is volt, és ezek megszaporították a Tisza mellékfolyóinak vizét, így ártott...be.iat'.árm.iás. — A Tisza, kiöntése, termésáiteseij .oko-; zott károkat, db csak azoknak, akik a kaját. rizillójukra a hullámtérben vetettek. Ezt a területet — amely aznban közel sem ezett holdnyi — elöntötte a viz. tönkretette a vetést. A gátszakadásból egy szó sem igaz és a jelek szerint sem kell félni attól, hogy ez az eset bekövetkezik. A gátszakadásról szóló hírek abban lelik a magyarázatukat, hogy igen sokan nem tudják azt, hogy a Tisza szabályozása alkalmával a tavaszi és őszi áradások esetére úgynevezett árterületeket hagytak, amelyeket rendesen minden évben elönt a folyó, megtörténik azonban az is, hogy ezek az árterületek egész éven át víz alatt állanak. Tény az, hogy az ár- területeket a tavaszi ár elvonulása után a legtöbb helyen bevetik, mindenkor számolni kell azonban azzal, hogy ezeket a vetéseket egy váratlan , áradás elpusztítja. Itt említjük még meg, hogy a hirtelenül megáradt Tisza a fürdőzők örömét is megrontotta. Mártik alatt elöntötte az újonnan épült strandfürdőt és egyszeri tengeri fürdővé tette a szegedi strandot is, amelynek kabinjai félig víz alatt állanak. A megáradt folyó az elöntött árterekről rengeteg fát és gazt sodor magával . Szegeden a külvárosok népe kocsiszámra hordja el a kihalászott tüzelőt. Algyőnél, a vasúti hídnál döglött tehenet fogtak ki a vízből, amiből arra lehet következtetni, hogy a Tisza legfelső szakaszán meglepetésszerűen következett be az áradás és úgy látszik, nagy pusztításokat végzett az árterületeken. Újabb jelentésen az áradásokról Szeged, július 9. A vetvehát-orlováci dűlőben 1051 katasztrális holdnyi városi bérföld víz alá került. A bérlet Tápétól a lelei határig nyúlik. Jobbára kukoricával és kerti veteményekkel van tele. Kedden öntötte el a víz, amely ellen a bérlők hiába próbáltak nyulgáttal védekezni. Az elöntött föld ártéri területen fekszik. A víz magassága tegnapelőtt 4,72, tegnap 4,92 méter volt. Tetőpontját ma fogja elérni Az áradás egyáltalán nem fenyegeti a várost, vagy a határon kívül fekvő területeket. Szolnok, július 9. Halász József kocsist asztatás, közben lovastól és kocsistól elragadta a megáradt Zagyva. A közelben álló Vargha Lajos soffőr segítségére ment, de ő sem tudott a® árral megbirkózni. Mind a ketten a vízben,fulladtak, ivja szou.kmus-* jégviharok Délmagyarországon Az utóbbi napokban a szerb-horvátszlavón királyság több részén hatalmas jégviharok pusztítottak. A viharok a Belgrad, julius 9. — Ugyan! Akár boltot nyithatnánk. Bátyám volna a mester, én meg a segéd. — Hisz akkor legény vagyok a gáton! — De mennyire! — Viszem a boltba — nevetgél Latorcza. — Futok is, pénzszagra éhezem. Párdány tokot is ad a képhez. — Azt pedig kap érte. Hanem a nevét, bátyám, nem írja a sarkába? — Az ám, jól mondod. Büszkén odafeszi és szalad: — De ne szólj senkinek! Fölvidult, újra éledt, hát még, amikor azon frissiben jóval többet kapott a képért, mint amennyit gondolt. Mily szép az élet! Meleg, gyönyörű, csak nem kell mindjárt félni tőle. Ej, hát ki félt? Sietve betért kalapot venni, feketét, puhát, széleskarimáját. Párdány is ilyet hord. Délután kávéháziban lebzselt a fiatalok közt, este aztán haza. Hopp, itt ez a csemeges, sok finom holmit árul, meg papkos bort, venni kell belőle. A csemegés mellett a cukrász, annak a süteményeiről meg csak versben szabad beszélni. Tömérdeket vásárolt. No talán még ezekből a rudacskákból is néhányat . . . Hab van bennük vagy krém? Hát a csokoládébombákban? Gesztenyéstörtelék? Egyfogatú kocsin iparkodott haza. A kocsi elhaladt vele Párdány lakása előtt, nézte az ablakait, sötét volt mind. Arany a szive annak a fiúnak, fű födjék mindig pénzben, a hír meg szöktesse minél magasabbra! Most alkalmasint a grófnők kérlelik valahol: — Engem fessen, édes Párdány, előbb engem . . . Hát csak keresse magát. Az ember addig úr, míg kérik az asszonyok . . . A csemegével teli lett az asztal, a csokoládébombák gurulni akartak jókedvükben. Lassan, hé, mindjárt rátok kerül a sor, előbb hadd lám ezt a libamájpástétomot . . . Az egykori népszerűségére kalandozott az esze, de a gondolatainak a futkosásába egy sötét szál vegyült: — Ember, hát nem érted, nem akarod érteni?. Azt hiszed, holtodig Párdány fest majd helyetted? Az étvágya úgy eltűnt, mint a füst a szélben, Karesudereku borospalack után nyúlt, de a gondolatai tovább hurcolták magukkal: — Más együgyüek holtukig ringatóznak tévhitben, abban a boldog tévhitben, hogy a nevük fönmarad, te pedig még az életedben kikoptál az időből, alul kerültél, nem kellesz' senkinek. Ez' bizony' keserű falat. Zene se zokoghat róla elég panaszosan. Kikopni, elesni, pillanatra fel-felállni, aztán megint összeroppanni. Most már végleg. Ésjön a sütni, a vastag, a fekete és süket csönd, a semmi. Egyedül maradt egy öreg ember. Itt fogy el a zene s minden emberi szó. Fáj a szép is, a napsütés is, mindaz, amit lát, amihez nyúl, legjobban pedig ő fáj önmagának. S itt gubbaszt egyedül a végefogyhatatlan semmiben. Öreg este lett. Odakintről sötétség kúszott be a szobába, lassan-lassan elnyúlt s hatalmába kerített bútort, embert, mindent, a képeket is, milyen jó, hogy a képeket is. Latorczaledült a rozzant díványára. Képzeletében fölvonultak előtte a képei — foltokkal átfestve — de nem tudta nézni a menetet, inkább behunyta a szemét. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1925 július 10. Irodalmi balkanizmus Írta: Surányi Miklós Talán nem árt, ha kicsit még tovább gondolkodunk a magyar irodalmi élet külső ésbelső problémáiról. Végre is alig maradt egyebünk, mint nyelvünk, művészetünk, kulturkapacitásunk. aranyunk és ezüstünk raincsen, és halhatatlan igazság, hogy nemcsak kenyérrel élt az ember . . . Az egész magyar életet rettentő veszedelem fenyegeti. Nemcsak territoriális, de erkölcsi értelemben véve is összezsugorodott itt minden; megszűkült az anyagi ésszellemi produktivitásnak minden területe. Az ember úgy érzi magát, mint egy vaskalitkába zárt fegyennc, aki minden mozdulatánál hol a fejét, hol a hátát, hol a könyökét veri bele a tömlöce falába. A politikai és gazdasági élet mutatta először ennek az elkicsinyedésnek a jellegzetes vonásait. Pénzemberek, közgazdászok és kereskedők tudnának arról megdöbbentő dolgokat beszélni, hogy mily mértékben kicsinyesedig naprólnapra a materiális élet stílusa. Hiába, az antropo-geográfiának megélőnthetetlenül ■igaza van, hogy a földrajzi és nemzeti egységek kicsiny vagy nagy volta rásüti bélyegét az erkölcsi és intellektuális élet fiarognómiájára. Amikor Magyarországot megcsonkították, valahogy, egy időre legalább, megnyirbálták alkotó képességünket és fantáziánkat is. Ha paradoxonokra utaznánk, vagy kedvünk telnék az aforizmák gyártásában, megállapíthattnak, hogy minél kisebb egy ország, minél szegényebb egy nép, minél korlátoltabb hatásköre van bizonyos nemzeti egységnek politikai és anyagi tekintetben, annál kisebbek a regények, annál, vékonyabbak a könyvek, annál kisebbek a képek vásznai, egyszóval, komolyabban beszélve, annál inkább hiányzik a monumentalitás az illető nép művészi és irodalmi produktumaiból. Ha valaki ezzel szemben a kis német udvarok, a középkori olasz fejedelemségek és köztársaságok példájával akarná megcáfolni a fentebbi állítást, annak csak félig volna igaza. . . A német fejedelmecskék és az olasz kis városok egy nagy és hatalmas egység részei voltak és Goethe vagy Leonardo da Vinci a maguk politikailag jelenték - telen maecenásán keresztül az egész világ számára alkottak s emellett a saját lelkükben egy nagy és hatalmas kulturimpérium büszke öntudatát hordozták. A Balkán azonban nem produkált semmit, ami világraszóló lett volna tudományok, művészetek, vagy irodalmak terén. A balkanizmus egy egész külön fogalom az európai kultúra történetében. Jelenti a sekélyességet, a provincializmust, a korlátoltságot, a stílustalanságot, a személyeskedést, az elfogultságot és a szegénységet. A balkanizmus a kisvárosi élet kellemetlen, nagyzoló, pöffeszkedő és ósdi stílusát jelenti. Hiányzik belőle a nagy városok grandiozitása, sokrétűsége, e®inessége, bűnökben és erényekben való mértéktelensége, sűrűsége és forrósága, a lehetőségek határtalansága és az élet idillikus romantikája, a természet őszinte, tiszta, szűzies bája, a primitív ember áhitatos kedélye, naiv ösztönössége és darabos erkölcsössége. A balkanizmus a városi és falusi életből csak a rosszat, a visszataszítót, a hátrányost szívja fel magába anélkül, hogy azok kellemes vagy szenzációs oldalát vissza tudná tükrözni. A Balkán ízléstelen majmolója a nyugati kultúrának, a Balká-on férfiak és nők mosakodás helyett, kenőcsökkel és illatszerekkel csinosítják magukat, a Balkán többre becsüli az olcsó és rikító fényűzést a komoly és előkelő eleganciánál, a Parist járó balkáni művészek csak a szélsőséges hipermodern kísérletekre reagálnak és csak a kubizmust meg az expresszionizmust viszik haza Velasquez, Millet, Delacroix és Rodin városából. Olcsóság, sietség, szemnek ,tetszetős látszat, elképesztő nyitás, blöffök, mindenre való rálicitálás: ez régi szenvedélye az anyagiakban és tehetségekben mostoha sorsú embernek. Komolyság, szoliditás, monumentalitás, az örökkévalóságnak való termelés, elmélyedés, pedantéria, alaposság; ezek német és angol tulajdonságok, amelyek a nagyság, a hatalom, a biztonság fölényes tudatából fakadnak. Szó sincs róla, a magyar irodalom és művészet elbalkánizálásáról még nem lehet beszélni. Azonban — reméljük átmenetileg — sok megdöbbentő jele mutatkozik annak, hogy a magyar szellemi élet elvesztette a komolyság és mélység, a nagyvonalúság és monumentalitás egyes velejáróit. Korlátoltság volna tagadni, hogy az irodalmi életben például dekadencia jelei mutatkoznak. Nem beszélünk itt a könyvkiadásról, az olvasóközönség megfogyatkozásáról, az irodalomból élők vagyoni válságáról Arra gondolunk, hogy a háború kitörése óta a magyar irodalom alig termelt valamit, ami világmértékkel mérve, kellőképpen reprezentálná a magyar géniusz nagyszerűségét. Már a háború előtt általános volt a vágy a nagy magyar regény, a nagy magyar dráma és a nagy magyar lírikus után. Azóta rengeteg könyvet adtak ki a kiadók, rengeteg vers látott napvilágot, de egészben véve a magyar irodalom szemmel láthatólag és fokozatosan sorvad és erőtelenedik. A legnagyobb magyar tehetségek tétován keresgélik az utat, amelyen tökéletesen kifuthatnák a maguk formáját. Nehézjáratu hajók egész sekély vizeken imbolyognak és nemcsak anyagi egzisztenciájukat, de művészi programjukat is napról-napra prolongálhatják ideiglenes és átmeneti szurrogátumokkal. Magyarországon mindenből tárcanovella, kroki vagy egyfelvonásos színdarabocska lesz. Az Írónak nincs pénze, nincs ideje, nincs lélekereje és nincs fantáziája nagyszabású tervek megvalósítására. Az Írók legnagyobbrészt bérmunkások akik a kiadók intenciói szerint óraszám vagy akkordban dolgoznak. Az irodalomban iselharapódzott trösztrendszer gyári munkává aljassította az íróember szent mesterségét. Alig van magyar író, aki anyagilag és szellemileg függetlenül csak akkor, csak azt és csak úgy produkálna, ahogy legbensőbb meggyőződéséből, a legjobb ihlet pillanataiban, a művészeit ellenállhatatlan kényszerűségéből produkálnia kellene. Egy-egy témánál elidőznie: ehhez nincs nyugalma, nincs mi léje, de nincs fantáziája sem. Kevés Prométheusz akad a magyar szellemi életben, de aki van, az is le van láncolva az anyagi és erkölcsi tehetetlenség kemény szikláihoz. Lehet, hogy ez egy kicsit sötét és túlzott pesszimizmus, de talán nem árt, ha valaki rámutat a kulturális élet árnyékos oldalára is. Talán többet használ vele, mintha naiv balkáni elragadtatással azon ujjong, hogy London külvárosi színházaiban vagy Amerikában magyar darabok aratnak olcsó és silány sikereket. Bácskában, a Bánátban, továbbá Szlavónia egy részében és a baranyai dárdai háromszögben pusztítottak. Ezeken a helyeken a vetések teljesen elpusztultak. A kár több milliárd dinár. A kormány az új költségvetési előirányzatba nagyobbösszegű segélyt állított be a károsultak számára. Rendkívüli közgyűlésen döntenek az Iparbank sorsáról A vezetőség békés után óhajt kiegyezni üzletfeleivel — Tibor Róbert öngyilkossága előtt többen nagyobb összegű dollárkölcsönkötvényt helyeztek el a banknál — Beidézték a főkapitányságra az Iparbank vezetőségét (A Nemzeti Újság tudósítójától) Az Iparbank összeomlásának körülményei még mindig ismeretlenek s bár ma a rendőrségre újabb feljelentés nem érkezett, a helyzet továbbra is éppen olyan bonyolult, mint amilyen eddig volt. Hogy a három feljelentésen, kívül több feljelentés nem érkezett a főkapitányságra, azt azzal magyarázzák, hogy a legtöbb károsult tartózkodik attól, hogy bűnvádi útra terelje az ügyet, mert azon a véleményen van, hogy békés uton sokkal kedvezőbb megoldást találhat. A rendőrségen az ügy referense ma újra áttanulmányozta az aktákat és holnap délelőttre beidézte Kovács Sándor igazgatót és Rupp György cégvezetőt, akik Tibor Róbert mellett működtek az Iparbankban és így talán közvetlenül tudnak felvilágosítást adni arról, hogy mi lett azokkal az értékpapírokkal, amelyeket a hitelezők az Iparbanknál letétbe helyeztek. A főkapitányságon egyébként az Iparbank vezetősége és az érdekeltek bejelentették, hogy hajlandók békés megegyezést kötni. Természetesen minden a holnapi kihallgatástól függ, mert ezen fog kiderülni, hogy az ügy komoly bűnvádi eljárás útjára terelődik-e, vagy pedig békés után meg lehet-e azt oldani. Az Iparbank és a hitelezők között egyébként ma is folytak a tárgyalások és hírek szerint a főhitelezővel, a bécsi österreichische Centralbodenkredit Bankkal sikerült is megállapodni. Ez az osztrák pénzintézet úgy lett az Iparbank főifedezőjévé, hogy,■amikor Tibor Róbert különféle szerencsétenül végződő manipulációi után pénzt keresett, az osztrák bank 1,5 milliárd kölcsönt adott Tibor Róbertnek abbárkii villájára. A főkapitányságon tartandó kihallgatás elé nagy érdeklődéssel tekintenek, mert itt tisztázódni fog valószínűen azoknak a nagyobb összegű dollárkölcsönkötvényeknek az ügye is, amelyről eddig semmit sem tudnak. A hitelezők közül ugyanis többen Tibor Róbert öngyilkossága előtt egy-két nappal a bankkal üzletet kötöttek és letétbe helyeztek nagyobb összegű dollár kölcsönkövényt. Az Iparbank holnap egyébként rendkívüli közgyűlést tart, amelyen határozni fognak a bank sorsáról. Tanácskozás a rajnavidéki francia-belga politikáról Vandervelde belga bülügyminiszter pakisban Paris, július 9. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Politikai körökben nagy figyelmet kelt az új belga kormány külügyminiszterének, Vandervelde-nek váratlan ideérkezése és Briandnal való tanácskozása. A belga szocialisták vezérét a francia nacionalisták azzal gyanúsítják, hogy nem mindenben ért egyet Franciaországnak Németországgal szemben folytatott politikájával. Ez lehetséges, de eddig nyíltan egyszer sem adta ennek tanújelét. A belga kamarában a múlt héten azonosította magát a Berlinbe küldött francia jegyzékkel és megerősítette, hogy a kölni zóna kiürítése csak a lefegyverzési kívánságok teljesítése után fog bekövetkezni. De ugyanakkor tett olyan kijelentést is, ami Herriot híveit kellemetlenül érintette, nevezetesen azt mondotta, hogy Belgium nem siet az orosz szovjet kormány de jure elismerésével, mert Franciország példája mutatja, hogy az előzetes megegyezések nélkül történt elismerés szomoly kellemetlenségekkel jár. Mostani látogatása a Ruhrvidék kiürítésével van kapcsolatban. Vandervelde jelezte az újságíróknak, hogy a kiürítés technikai megegyezést tesz szükségessé Franciaország és Belgium között. A belga és francia csapatok által 1923 júniusában megszállott területeket augusztus 15-ike előtt ki fogják üríteni. Düsseldorf, Duisburg és Ruhrort kiürítése, miután szövetségközi megszállás alatt vannak, szövetségközi megegyezést igényel. ■„Vandervelde megnyugtatta az újságírókat, hogy ámbár ,a belga kormányban flamand miniszterek is vannak, az új kormány ugyanolyan magatartást fog tanúsítani Franciaországgal szemben, mint az előző kabinetek. (T.) sairői ■isir.ks